Orbán: radikális diákvezérből lett konzervatív kormányfő

Vágólapra másolva!
Orbán Viktor miniszterelnöknek, a Fidesz nem hivatalos miniszterelnök-jelöltjének a politikusságon kívül más foglalkozása soha nem volt. Megalakulása óta a Fidesz legbefolyásosabb embere, a párt irányítását soha nem engedte ki kezéből. Orbán határozottságával elérte, hogy faluról Pestre érkezve nagyon fiatalon a politikai karrier csúcsára érjen.
Vágólapra másolva!

Orbán Nagy Imre temetésén
1989-ben

1963-ban született, gyerekkorát különböző Fejér megyei falvakban töltötte. Gimnáziumba Székesfehérvárra járt, majd katonai szolgálat után Budapestre került, ahol az ELTE jogi karának hallgatója lett. 1983-ban alapítója volt a Bibó István Szakkollégiumnak, aminek szenior tagjaként részt vett a Fidesz megalapításában. Rövid ideig felesége szüleinél, Szolnokon lakott, és néhány hónapig a Mezőgazdasági Minisztériumban, majd a Soros Alapítvány egy kutatócsoportjánál dolgozott. 1989-ben Soros-támogatással Oxfordba kapott ösztöndíjat, majd tanulmányait megszakította, mert hazajött a választásokra. 1990 óta képviselő. Nyolc évig ellenzékben vezette a Fideszt, először frakcióvezetőként, majd az elnöki rendszer bevezetésétől pártelnökként. 1998 óta miniszterelnök, 2000-ben a pártelnökségről lemondott.

Orbán politikai pályafutásának kezdetén, 1988-tól az első választási ciklus közepéig olyan állandó jelzőket kapott a sajtótól, mint a "politika fenegyereke" vagy éppen "mumusa". Mindig is szerette a határozott, meglepő fellépéseket, és a rendszerváltás idején különösen élvezte a kemény, váratlan beszólásokat. Kötekedő hajlama, a szabályokkal folytatott küzdelme egész fiatalkorát meghatározta. Az általános iskolától az egyetemig magatartása miatt állandó összeütközésben volt tanáraival. A katonaságot különösen rosszul tűrte: heteket töltött fogdában, és a körletben ő mehetett legritkábban haza látogatóba, ezért egyszer meg is szökött. Ezek a lázadások szinte mindig az értelmetlennek tűnő korlátozások és a megaláztatások miatt törtek ki belőle.

Orbán Pintér Sándorral

A Fideszt alternatív ifjúsági szervezetként 1988-ban alapították. Rendőrségi fenyegetőzések ellenére sem hagyták abba a szervezkedést, és hamarosan országos mozgalom, majd párt lett a Fideszből. Orbán Viktor részt vett az Ellenzéki Kerekasztal és a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásain, ahol felkészültsége imponált a többi ellenzéki politikusnak, ugyanakkor beszólásai, határozottsága riasztotta az éppen távozó hatalom képviselőit. Szívesen beszélt tüntetéseken, mindig is élvezte a nyilvánosságot. Országosan ismertté 1989 júniusában, Nagy Imre és társai újratemetésén vált, ahol a magyar ifjúság nevében mondhatott beszédet. Az ő beszéde volt a legradikálisabb: a szovjet csapatok kivonását követelte, és arról beszélt, nem tartozik senki köszönettel a hatalomnak azért, mert engedélyezte a mártírok méltó temetését. A Hősök terén tartott beszéde nagy vihart kavart, Horn Gyula akkori külügyminiszter például útszélinek nevezte. A politikai megnyilvánulásai mellett nyilatkozataiban is szerette a beszólásokat. "Nem bírom a nyakkendőt elviselni. Fodor Gábor hordja. Akinek nem tetszik, nézze őt" - nyilatkozta már képviselőként 1990-ben. Zacsek Gyula MDF-es képviselőt, az MDF-piac megszervezőjét, aki legyőzte őt a választásokon, egyszerűen csak kofának nevezte. A közvélemény hosszú hajjal, szakállal ismerte meg Orbánt, de konszolidált, elegáns úriemberként választották miniszterelnöknek.

Később leszokott polgárpukkasztó, könnyed kommunikációjáról, és egyre visszafogottabbá, politikusabbá vált. Míg például az egyházak kárpótlásáról szóló vitában 1991-ben ellenezte az egyházak vagyonhoz juttatását, és ateistának mondta magát, napjainkban rendszeresen méltatja és támogatja az egyházakat. Orbán Viktor és vele együtt a Fidesz nagyon komoly stílusbeli, politikai változásokon ment keresztül az elmúlt tíz év alatt. A konzervatív fordulat fokozatosan alakult 1994-től, és tudatos választás eredménye volt. Orbán rájött, a radikalizmusnál sokkal több szavazatot hozhat a megfontolt, konzevatív stílus.

Sikerült keresztülvinnie Kövérrel 1993-ban a párt belső refomját, megszüntetve a felső korhatárt és bevezetve az elnöki tisztséget. Az 1994-es választási kudarc után is megtarthatta vezető szerepét, és megkezdhette a párt nagy átalakítását. Az SZDSZ-szel szövetséges, Liberális Internacionáléhoz tartozó pártból az MDF-fel, kisgazdákkal együttműködő, az Európai Néppárthoz tartozó, nevében 1995-ben Magyar Polgári Párttá is váló szervezetet csinált. A Fidesz megváltozása a közvélemény előtt nem tette hiteltelenné a pártot, sőt a váltás után megnőtt népszerűsége. Orbán mindig arról beszélt, természetes folyamat eredménye az átalakulás, de ellenfelei egyszerűen köpönyegforgatásnak, elvtelenségnek tartják a Fidesz átalakulását.

Ellenfelei, például a Fidesz vezetéséből az SZDSZ-be távozó Fodor Gábor szerint ezt annak is köszönheti, hogy autoriter személyiség, aki diktatórikus eszközökkel, zsarolással és kedvezményekkel köti magához a tagság vezetését. Ugyanakkor sohasem voltak komoly jogi viták a Fidesz belső rendszerében, Orbán betartja a demokratikus intézményrendszer szabályait. "Jöjjön valaki jobb" - mondta néhányszor ironikusan, amikor arról kérdezték, hatalmát nem veszélyeztetik-e. Első belső konfliktusa a Fideszben 1990-ben volt, amikor a párton belül egy pénzügyi vizsgálatot tartó bizottság megtámadta a párt gazdálkodását. Orbán nagyon durván reagált az őt személy szerint is támadó fideszesek vádjaira: "felforgató, bujtogató elemek"-nek nevezte őket. Sikerült később is megvédenie magát, amikor 1993-ban Fodor és követői elhagyták a Fideszt. Azóta komoly belső ellenzéke nem volt. Vezetésével a Fidesz mindig is keményen fellépett a fegyelmezetlenkedőkkel szemben.

A Fidesz belső fegyelmezettségét az 1994-es választások után kezdte szervezetileg is kialakítani. Ekkor vezették be a részterületek szóvivői rendszerét, pontosan meghatározva, miről ki nyilatkozhat. Orbán sokszor saját szövetségeseivel is vállalja a konfrontációt, megmutatva, ki az igazi vezető: például az ősfideszes Deutsch Tamást látványosan visszaküldte az egyetemre miniszteri kinevezése előtt, vagy frakciója befolyásos tagjaival és több államtitkárával szemben is kiállt ebben a ciklusban a párthoz nem is kötődő Mikola István egészségügyi miniszter kedvéért. Egyébként is jellemző hatalomgyakorlási technikájára, hogy sokszor számít a személyesen hozzá és nem a pártjához kötődő személyekre. Kormányában több fontos tárcát külső emberekre bízott, most pedig a Fidesz országos listáján lesz sok nem fideszes képviselőjelölt.

A Fidesz születésnapján

Orbán egy visszatérő szerepe az örök kívülálló imidzse. A kilencvenes évek elején hisztérikussá élesedő MDF-SZDSZ (és ehhez kapcsolódó népi-urbánus) ellentéten úgy sikerült kívülmaradnia, hogy mindkét féllel megőrizte a jó viszonyát. Jellemző erre a középút-keresésre, ahogy a taxissztrájk idején viselkedett. Az útlezárások idején a kormánnyal együtt azt kérte a taxisoktól, hogy menjenek haza, majd az engedetlenség befejeztével az ellenzékkel együtt nagyon élesen támadta a kormányt, hazudozással vádolva a minisztereket. Sikerült a most elmúló ciklusban függetlenítenie magát a kisgazda-botrányoktól, népszerűségét nem csökkentette koalíciós partnere bukása. Most, a választásokra készülve az egész pártpolitikán kíván felülemelkedni, illetve kiamaradni. Többször is nyilatkozta, kifejezetten zavarják már a pártügyek.

Amikor 1994-ben az SZDSZ koalícióra lépett az MSZP-vel, Orbán kijelentette, nem hisz többet a háromosztatú politikai rendszerben, és megkezdte a Fideszt a jobboldal vezető pártjává alakítani. A szétesett KDNP képviselőinek átvételével és az MDF kettéválásával 1997-re a legkisebből a legnagyobb ellenzéki párttá vált a Fidesz. Azóta folyamatosan a nagy integráció, az összenemzeti kompromisszum, egyfajta népfront kíván lenni a Fidesz. Minél több szervezettel megegyezve, minden irányba engedményeket téve próbál politizálni. Jellemző lebegtetése a MIÉP-pel kapcsolatban is: soha nem volt hajlandó kizárni az együttműködést a kormányt kívülről sokszor támogató párttal, de sohasem tett konkrét gesztusokat a MIÉP-nek.

Orbán Viktort rendszeresen vádolták, hogy politikai hatalmát gazdasági előnyök szerzésére használja. Az első nagy botránya a székház-ügy volt, amikor az MDF-fel közös székházát eladta a párt. Orbánt azzal gyanúsították, hogy nem számolt el a befolyó pénzzel, és a párt vezetőivel, illetve azok családtagjaival közös vállalkozásokba vándorolt a bevétel. A hivatalos ellenőrzés nem talált törvénytelenséget. Amióta miniszterelnök, újabb vádak merültek fel, elsősorban azzal kapcsolatban, hogy a miniszterelnök édesapja bányavállalkozásai előnyöket élveznek állami megrendelésekkor.

Ajánlat: