Olvasom Horányi Attila cikkét a magyar dizájn helyzetéről: az alapállítással, hogy nagy baj van, teljesen egyetértek, az indoklás viszont gyenge. A "politika" és a "gazdaság" nem érdeklődik a téma iránt, nincsenek "tettek" - ez nem valódi magyarázat.

Mellékes, de annak inkább örülni kellene, hogy a politika nem érdeklődik, amit ugyanis az úgynevezett politika kiemelt értékként kezel, az általában mélyebbre süllyed a mocsárba, mint addig bármikor.

A gazdasági szféra érdeklődésére pedig két, egymást jól kiegészítő magyarázat van. Az egyik, hogy a cikkel ellentétben a magyar gazdaság nem jellemezhető úgy, hogy kiművelt és kreatív emberfőkben erős. A magyar gazdaság számos szektora sokkal inkább jellemezhető úgy, hogy másod- és harmadvonalbeli szakemberek alkotta massza, ahol a jobbak legalább tisztában vannak vele, hogy mennyit kell még tanulniuk. Ebből következik az is, hogy a megrendelők gyakran nem tudják, egy korszerű termékben pontosan mi is a dizájn szerepe.

Másrészt az is következik, hogy a hazai piacra dolgozó dizájnereknek nincs, nem is lehet tapasztalata számos fontos, valóban ipari területen. Gyors megoldást nem tudok, azt viszont tudnám javasolni minden feltörekvő dizájnernek, hogy menjen el pár évre külföldre, és ne csak a szorosan vett tervezést tanulja meg, hanem azt is, mi ad el egy fogkefét tízmillió példányban, vagy éppen mi ad el egy luxusterméket.

Erre a piacképes tudásra, ha nehezen is, és szűkebben is, de biztosan lenne vevő, ahogyan a feltörekvő magyar divatszakma jobb márkái is találnak piacot.