[origo]
Nyomtatás

Megfojtja-e Obama szabályozási reformja az amerikai pénzpiacot?
2009. június 18., csütörtök, 20:05


Obama elnök szerdán jelentette be az amerikai pénzügyi rendszer szabályozásának átfogó reformját. Újabb ellenőrző szerv jön létre, s a meglevők is nagyobb hatáskört kapnak. Beszélhetünk-e ezek után még szabad pénzpiacról?


A reform fókusza

Obama pénzpiac-szabályozási csomagja abból indul ki, hogy a válságmegelőzés legfőbb korlátját eddig az jelentette, hogy nem volt olyan intézmény, amely előre látta volna azt, hogy az egyes részpiaci problémák összeadódva nem csak néhány kötvényalap végzetét, hanem reálgazdasági recessziót is eredményeznek.

A reform alapvető célja, hogy a Federal Reserve (a jegybank szerepét betöltő központi bank) és a Treasury Department (a pénzügyminisztérium) közt erős koordináció, együttműködés alakuljon ki. Ezt a két szerv részvételével működő "szabályozók tanácsa" létrehozásával kívánják megoldani. A tanács küldetése, hogy a pénzügyi rendszerben rejlő átfogó kockázatokat felismerje és kezelje. Létrejön továbbá egy központi ügynökség, melynek a fogyasztók védelme lesz a feladata. Megszigorítják a nagy pénzügyi vállalakozások tartalékolási előírásait is, míg az értékpapírokat újracsomagoló cégeknek kötelező lesz megtartani legalább 5%-ot a saját ún. értékpapírosított, származékos kötvényeikből. Ez ösztönzi őket arra, hogy jobban odafigyeljenek a kockázatokra.

Mi lesz a pénzpiaci szabadsággal és az innovációval?

A pénzpiaci válság után természetes reakció, hogy minden intézmény - és az amerikai közvélemény nagy része - a szabályozás erősítése felé fordul. (Az EU esetében is várhatóak további banki irányelvek a pénzügyi szolgáltatások és termékek kockázatkezelésére vonatkozóan.) Viszont jóval hosszabb távon, a veszélyérzet általános gyengülésével valószínűsíthető, hogy pénzügyi lobbycsoportok újra a szabályozás enyhítését fogják elérni. Az 1929-33-as válság után Amerikában nagyon szigorúan választották szét a kereskedelmi és befektetési bankok tevékenységét. 2001-ben szűnt meg az elkülönítést előíró szabály, hogy aztán leghamarabb a Lehmann Brothers részvényesei ismerkedjenek meg ennek következményeivel.

Az Obama-féle reformokat egyebek mellett azzal kritizálják, hogy gúzsba köthetik a pénzpiacok működését, ezzel pedig éppen rosszat tesznek a gazdaságnak. Tény, hogy az amerikai gazdasági növekedés egyik - bár nem kulcsfontosságú - hajtóereje az volt eddig, hogy a fogyasztás és a beruházás továbbpörgetésére a pénzpiacok igyekeztek megtalálni az egyre növekvő kockázatok kezelésének módját, illetve kiterjeszteni azok körét, akik hozzáférnek a hitellehetőségekhez. (Ennek volt persze árnyoldala is, ami aztán más tényezőkkel együtt a mai válsághoz vezetett. A jelzáloghitel-piacon a zálogérték többszöröséért lehetett eladósodni, s olyan befektetők kezdtek el kockázatos hitelalapokat és hitelezési biztosításokat finanszírozni, akik nem látták át a műveletek kockázatát.)

Az Obama-féle szigorítás, a pénzügyi termékek engedélyezésének és forgalmazásának korlátozása valóban visszafogja majd ezt a hajtóerőt. A hitellehetőségek szűkülése az amerikai gazdaság világgazdasági húzóerejét is rontja. Ám a pénzügyi szolgáltatások területén egy fontos dolgot mindig észben kell tartani. Ha a pénzügyi szektor és a bankközi pénzmozgás összeomlik, akkor az a többi termelő/szolgáltató ágazatot is leállítja. Ha a bankközi átutalások, a rövidtávú működési finanszírozási források elérhetetlenné válnak, akkor a termelők nem fognak eladni a vevőnek, hiszen nagy a nemfizetés kockázata. Ekkor pedig nem lesz szükség a termelésre és a hozzá kapcsolódó munkahelyekre, amely pedig már a végső fogyasztás összeomlását is eredményezi. Az amerikai gazdaság 2008-ban ezen a lefelé tartó spirálon indult el. A szabályozási reformterv pedig nem csak a későbbi válságok megelőzésben játszhat szerepet, de a középtávú pénzügyi bizalom erősítésében is haszna lehet. Márpedig erre az amerikai gazdaságnak jelenleg sokkal nagyobb szüksége van, mint a kreatív termékfejlesztés elvi lehetőségére.

Az intézményi változások ugyanakkor semmiképpen sem értékelhetők paradigmaváltásként: az eddig is működött pénzügyi felügyeleti rendszer szerkezeti hibáinak kijavítását célozzák. Ahogy Obama fogalmazott, továbbra is a "láthatatlan kéz", vagyis a piaci erők fogják alakítani az amerikai gazdaságot és azon belül a pénzügyi szektort is, de a lehetséges következmények ismeretében az állami szabályozók bizonyos pénzügyi műveleteket, szolgáltatásokat és folyamatokat erősebben kordában tartanak majd.

Létezik-e válságbiztos szabályozás?

A bejelentett javaslat nem fogja egyik napról a másikra javítani a pénzügyi szektor biztonságát és átláthatóságát, az viszont valószínűsíthető, hogy a pénzügyi bizalmatlanságot eddig túlélő amerikai pénzügyi nagyvállalatok jövőbeni csődveszélye jelentősen mérséklődik. (Azért az elemzőnek csak-csak eszébe jut az a mondás, amely szerint a "tábornokok mindig az előző háborúkat vívják". Azaz Obama pénzügyi akcióterve megfelelő lett volna a 2008-as pénzügyi válság előrejelzésére, sőt, talán az elkerülésére is. Jelenleg azonban már nem a pénzpiac határozza meg a válság alakulását, hanem a nem-pénzügyi szféra zsugorodása.)

Sokadszorra tapasztalhattuk, hogy a gyengén szabályozott szabad pénzpiac véletlenszerűen képes kitermelni válságkörnyezetét, amely igazán akkor robban nagyot, ha egyszerre több ilyen potenciális válsággóc is kialakul (jelzáloghitel-piac, kockázatos külföldi hitelezés, hektikus olajár-ingadozás, tömeges hitelbedőlés stb). Kérdés, hogy lehet-e szabályozással tökéletes válságmegelőző rendszert létrehozni. Nagy valószínűséggel nem. A világ pénzpiaci összetettsége, a napi tranzakció-mennyiség átláthatatlan. Ugyanakkor az Obama által javasolt megoldás, amely egy csúcsintézményi körbe koncentrálja a piacok megfigyelését és a szabályozói hatáskört, valóban képes lehet nem csak figyelmeztető jeleket küldeni, hanem hatékonyabban el is fojtani a lehetséges válságforrásokat.

Fontos - és Magyarország számára különösen tanulságos - tény azonban, hogy a jelenlegi válság beindításában nem csak a pénzügyi szektor játszott szerepet. A rossz hitelállomány csak a robbanóanyag volt, a szikra viszont az amerikai gazdaságpolitika, amely "húzd meg - ereszd meg" játékot játszott a növekedés és az árstabilitás közt ingadozva, aminek következtében a hitelek irányadó kamata az 1% és az 5,25% sávban ingadozott 2001 és 2008 között. Márpedig gazdaságpolitikai fegyelemre a most bejelentett szabályozási reform sem ad semmilyen garanciát.