[origo]
Nyomtatás

Irán, túl a terrorizmuson és a pisztácián
2009. június 22., hétfő, 19:20


Harminc évig stabilan állt a lábán az iszlám hatalom Iránban, ezért a világ meglepetéssel fogadta, hogy az elnökválasztás eredményhirdetése után számos emberéletet is követelő zavargások törtek ki Teheránban. Miért éppen most vonultak az utcára az irániak?


Miért most? 30 év egyházi elnyomás után miért éppen most lázadt fel az iráni nép? A rövid válasz: a kulcs, akárcsak nyugatabbra, Iránban is a gazdaság.

Az iráni központi bank adata szerint az infláció 25%. A munkanélküliség - ami már Máhmúd Ahmadinezsad hatalomra kerültekor 10,5%-os volt - elérte a 17%-ot.

Hatalmas olaj- és gázkészletei révén Iránnak gazdag országnak kellene lennie. Ehhez képest az iráni átlagjövedelem az inflációt beszámítva jelenleg ugyanannyi, mint 1975-ben volt. A sah idejében az átlagos iráni sokkal jómódúbb volt, mint az átlag dél-koreai. Ám az átlag dél-koreai ma háromszor olyan gazdag.

Az olaj és a gáz mellett mik Irán fő exporttermékei? A pisztácia, a sáfrány és a szőnyeg. Az Iránban felhasznált gázolaj 40%-a importból származik, mivel a lepusztult finomítók nem tudnak lépést tartani a kereslettel. A gazdaság mintegy háromnegyede van az állam vagy vallási alapítványok tulajdonában. Ez a legendás iráni korrupció melegágya. Vallási vezetők és családtagjaik szerezték meg az egykor a sah és rendszere irányítói által birtokolt földeket. Sápot szednek a fegyverkereskedelemből, és lopják az olajpénzt. Ali Akbar Hasemi Rafszandzsáni ajatollah lett az ország leggazdagabb - és leggyűlöltebb - embere.

A gazdaság stagnálása és a korrupció segítette annak idején Máhmúd Ahmadinezsadot a hatalomba. Amikor Rafszandzsáni 2005-ben elindult az elnökválasztáson (miután 1989 és 1997 között már betöltötte a posztot), Irán legfőbb vezetője, Ali Hamenei nagyajatollah felismerte, hogy újbóli megválasztása esetén az a kevés bizalom is eltűnne, ami az iszlám rezsim iránt még megvan az irániakban. Hamenei ezért alternatív jelöltet keresett: olyasvalakit, aki nem járt ki túl sok iskolát, akinek egyszerű az ízlése, s aki szembeötlően nem gazdag. A pojácáskodó Ahamadinezsad kiválóan megfelelt a szerepre. Az egyetlen gond: hamar kiderült róla, hogy még kevésbé ért a gazdasághoz, mint korrupt elődei.

Az elmúlt négy év alatt Irán 272 milliárd dollárnyi olaj- és gázbevételre tett szert - ez 100 milliárddal több, mint amit az előző elnök, Mohammad Hatami idejében elért az ország. A bőséges forrásokat Ahmadinezsad részben új, forrásigényes jóléti programokra fordította. Országjáró körútjai során személyesen adott át készpénzajándékokat a friss házasoknak. A költekezés fokozta az inflációt, miközben Ahmadinezsad nukleáris arcoskodása olyan nemzetközi szankciókhoz vezetett, melyek tovább szűkítették az amúgy sem bőven csordogáló külföldi befektetéseket.

A gazdaság bedőlése tovább súlyosbította Irán eleve rettenetes szociális problémáit. Az országban mintegy kétmillió kábítószer-használó él. A rendszer szexellenes hozzáállása dacára (vagy talán éppen annak következtében) virágzik a prostitúció: csak Teheránban 85 ezerre becsülik a prostituáltak számát. Az erkölcsrendészet vezetőjét tavaly akkor tartóztatták le, amikor éppen hat meztelen prostituált társaságában szórakozott. Az általánosan elfogadott becslés szerint Iránban 80 ezer HIV/AIDS-fertőzött él - háromnegyedük intravénás droghasználat során szerezte a vírust.

A zúgolódó irániak bizalmát Ahmadinezsad az egyetlen hozzá kötődő ügy, a korrupcióellenes harc segítségével igyekezett megtartani. Az iráni elit egyetlen becsületes emberének szerepébe helyezkedve az egyházi korrupció egyre durvább részleteit tárta fel. Egy ajatollah veje az állami cukoriparból gazdagodott meg, a parlament egy korábbi elnökének fia milliárdos sápokat szedett.

Az ilyen történetek azelőtt csak pletykákban terjedtek, most azonban az állami televízió számolt be róluk. A gazdaságilag kiszolgáltatott szavazók pedig - ahelyett, hogy lenyugodtak volna - egyre dühösebbek lettek. Az önmagát menteni igyekvő Ahmadinezsad az egész rendszert lejáratta.

Az iráni vezetés Khomeini ajatollah halála óta lehetővé tette a rendszer keretei közé korlátozott politikai versengést. A feltétel mindig az volt, hogy a versengő felek egyaránt tiszteletben tartják a játékszabályokat. A rezsim most egy csapásra elvesztette uralmát a versengés felett. Ahmadinezsad felrúgta a rendszer minden szabályát, hogy megtarthassa az elnöki posztot. Hoszein Múszavi azért szegi meg a szabályokat, hogy megszerezze azt. A korábbi tabuk megszűntével az iráni emberek is beszállhattak a meccsbe, s a rezsimnek választania kell: megadja magát az embereknek, vagy erőszakkal lép fel ellenük.

Irán nagy, ősi kultúra, az ország lakói egyre városiasabbak és tanultabbak; az ország rengeteg dolgot adhatna a világnak, nem csak terrorizmust és pisztáciát. Akárhogyan alakulnak is a dolgok, az elmúlt napok drámai történései megmutatták, hogy mi minden lehetne Irán, ha megszabadulna a korrupt, képmutató, mohó és kapzsi iszlám teokráciától.

 

Angol nyelven megjelent a National Postban. © David Frum