[origo]
Nyomtatás

Üresen szólnak a pápa bocsánatkérő szavai
2010. június 15., kedd, 14:20


Hónapok óta foglalkoztatja a nemzetközi közvéleményt az a számos eset, melyekben különböző országok katolikus papjait kiskorúakkal szemben elkövetett szexuális és más visszaélésekkel vádolják. Hogyan látja ezeket az ügyeket és a Vatikán reakcióit a katolikus ír énekesnő, aki maga is átélt bántalmazásokat gyermekkorában, s aki sok évvel ezelőtt egy ízben tiltakozásul, nyilvánosan tépte össze az akkori pápa képét?


Gyermekkorom Írországa a katolikus egyház uralma alatt állt. Ha egy püspök végigsétált az utcán, az emberek félreálltak, hogy utat adjanak neki. Ha egy püspök megjelent egy válogatott mérkőzésen, a csapat tagjai térden állva csókolták meg a gyűrűjét. Ha valaki elszúrt valamit, nem azt mondtuk, hogy "Senki nem tökéletes", hanem azt, hogy "Persze, ilyesmi még egy püspökkel is megtörténhet".

A szólás találóbb volt, mint gondoltuk volna. XVI. Benedek pápa márciusban pásztorlevélben kért bocsánatot - vagy valami affélét - Írországtól, vezeklésképpen azért, hogy az egyház papjai évtizedeken át követtek el szexuális visszaéléseket a rájuk bízott kiskorúak ellen. Hazámban sokan gondolják úgy, hogy ez a pápai levél sértés: sérti az értelmesen gondolkodó embereket, de sérti a hitünket és magát Írországot is. Aki érteni akarja, hogy miért, annak tudnia kell, hogy mi, írek, a katolicizmus brutális változatát viseltük el - egy olyan változatot, amely a gyermekek megalázására épült.

Én magam is ebben éltem. Kislány koromban anyám - aki bántalmazó, tökéletlen szülő volt - bolti lopásokra bíztatott. Miután többedszerre lebuktam, egy szociális munkás ajánlására tizennyolc hónapot töltöttem az An Grianán Training Centre nevű, viselkedési problémás lányok számára létrehozott dublini intézetben. Az An Grianán a mára hírhedtté vált, az egyház által támogatott "Magdaléna-mosodák" egyike volt, várandós tizenéveseknek és önfejű fiatal nőknek adott otthont. A pincében dolgoztunk, hideg vízben, szapannal mostuk a papok ruháit. Matematikát és gépírást tanultunk. Alig tarthattuk a kapcsolatot a családunkkal. Bért nem fizettek. Az egyik apáca legalább kedves volt hozzám, tőle kaptam az első gitáromat.

Az An Grianán az ír kormány és a Vatikán kapcsolatának köszönhette a létét - az egyház "különleges helyzetét" 1972-ig az ír alkotmány szavatolta. Az ír iskolák 98 százalékát még 2007-ben is a katolikus egyház tartotta fenn. De a problémás fiatalok iskoláiban elterjedt volt a barbár fizikai büntetés, a lelki terror és a szexuális bántalmazás. Egy az ír kormány által készíttetett, 2005. októberi jelentés több mint száz, 1962 és 2002 közti olyan ügyet tárt fel Fernsben, a Dublintól 70 mérföldre délre fekvő kisvárosban, amelyben felmerült a papi szexuális zaklatás vádja. A megvádolt papokat nem vizsgálta a rendőrség, úgy vélték, hogy "erkölcsi" problémájuk van. Egy hasonló, 2009-es jelentés szerint dublini püspökök voltak részesek szexuális visszaélések eltussolásában 1975 és 2004 között.

Miért maradtak ezek a bűncselekmények megtorlatlanul? A 2009-es jelentés szerint "az egyháznak az írek életében játszott fontos szerepe az az ok, ami miatt nem került sor az egyházhoz tartozó néhány személy által elkövetett visszaélések kivizsgálására".

Benedek pápa úgynevezett bocsánatkérésével nem vállalt felelősséget az ír papok által elkövetettekért. Levelében azt írta, hogy "az ír egyháznak először az Úr és mások előtt el kell ismernie, milyen komoly bűnöket követett el védtelen gyermekek ellen". De a vatikáni bűnrészességgel vajon mi a helyzet?

A bocsánatkérő Benedek igyekszik olyan benyomást kelteni, mintha csak nemrégiben értesült volna a bántalmazásokról, s magát is áldozatnak állítja be: "Csak osztozni tudok a döbbenet és megcsalatottság érzésében, amit ezen, egyházi és világi értelemben is bűnös cselekmények napvilágra kerülése, illetve az ír egyházi hatóságok ezekre való reakciója okozott." Ám éppen Benedek volt az, aki hírhedt, püspököknek küldött levelében 2001-ben kiátkozással fenyegetett meg bárkit, aki nem őrzi meg a szexuális visszaélésekre vonatkozó vádak titkát - amivel megerősítette azt a veszélyes, egy 1962-es dokumentumban rögzített egyházi irányelvet, amely a szexuális bűntényekkel vádolt papoknak és áldozataiknak egyaránt "a legteljesebb titoktartást" és az "örök hallgatást" írta elő.

Benedek bíboros korában, még Joseph Ratzingerként írta ezt a levelet. Hihetjük-e azt, hogy most, amikor Szent Péter trónján ül, máshogyan vélekedik? Lehetünk-e nyugodtak, amikor kiderül, hogy 1996-ban úgy döntött, nem zárja ki a papság soraiból azt a papot, aki talán több száz süket fiút is molesztált Wisconsinban?

Benedek azt írja, számára az a legfontosabb, hogy "gyógyírt vigyen az áldozatoknak". Mégis megtagadja tőlük az egyetlen dolgot, ami valóban gyógyírt jelentene: annak teljes beismerését, hogy a Vatikán eltussolta a visszaéléseket, most pedig megpróbálja eltussolni az eltussolást. Elképesztő, de azt javasolja a katolikusoknak, hogy "kínáljanak fel böjtölést, imádságot, az Írás olvasását és irgalmas munkákat annak érdekében, hogy az ír egyház elnyerje a gyógyulás és megújulás kegyelmét". És ami még elképesztőbb: úgy gondolja, az ír áldozatoknak az hozhat vigaszt, ha közelebb kerülnek az egyházhoz - ahhoz az egyházhoz, amely némasági fogadalmat követelt a molesztált áldozatoktól, ahogyan az 1975-ben, a később folytatólagos szexuális bűncselekményekért börtönbüntetéssel sújtott Brendan Smyth atya esetében történt. Miután ezen kinevettük magunkat, sokan láttuk be itt Írországban, micsoda szentségtörés az a gondolat, mely szerint az egyházra lenne szükségünk ahhoz, hogy közelebb kerüljünk Jézushoz.

Amit Benedek sugall - vagyis hogy az írországi szexuális abúzusok ügye csak az íreket érinti -, az ír katolikusok szemében egyszerre pökhendi és szentségtörő. A Vatikán úgy csinál, mintha nem hinne a minket figyelő Istenben. Éppen azok tapodnak lábbal mindent, ami a Szentlélek valójában, akik magukat a Szentlélek őrzőjének nevezik. Benedek a legkevésbé sem képviseli azt az Istent, akit mi imádunk. Mi a zsigereinkben tudjuk, hogy a Szentlélek az igazság. És ezért tudjuk, hogy Krisztus nincsen ezekkel az emberekkel, bármilyen gyakran emlegetik is a nevét.

Az ír katolikusok diszfunkcionális kapcsolatban vannak a visszaéléseket elkövető szervezettel. A pápának felelősséget kell vállalnia azért, amit alárendeltjei tesznek. Ha katolikus papok molesztálnak gyermekeket, akkor Rómának, nem pedig Dublinnak kell felelnie értük a gyóntatófülkében és a rendőrségi vizsgálatban is. Amíg ez meg nem történik, az ír katolikusoknak nem lenne szabad részt venniük a miséken - nem csak a hozzám hasonló, a Vatikán által könnyen lesöpörhető, politizáló énekesnőknek nem, hanem azoknak az idős hölgyeknek sem, akik minden vasárnap elmennek a templomba. Itt az ideje, hogy megtanuljuk elválasztani az Istent a vallástól, a hitet annak állítólagos vezetőitől.

Tizennyolc évvel ezelőtt a Saturday Night Live adásában széttéptem II. János Pál pápa képét. Sokan nem értették, mi ellen szól a demonstráció - egy héttel később a vendégszereplő színész, Joe Pesci annak a véleményének adott hangot, hogy ha ott lett volna, akkor "lekever egy borzalmas nagyot" nekem. Tudtam, hogy baj lesz abból, amit tettem, de ki akartam kényszeríteni, hogy elinduljon valami párbeszéd arról, amiről beszélni kell - a művésznek ez is a feladata. Csak azt sajnáltam, hogy sokan azt feltételezték: nem hiszek Istenben. Egyáltalán nem erről van szó. Katolikusnak születtem, akként is nőttem fel, és én lennék az első a templomban, ha a Vatikán őszintén rendbe akarná tenni a dolgokat.

Miközben Írország elviseli a pápa sértő bocsánatkérését, egy ír püspök pedig lemond, én arra kérem az olvasót, értse meg, miért akarta széttépni a pápa képét egy ír katolikus asszony, aki gyermekként maga is átélte a bántalmazásokat. És arra, gondoljon bele: tényleg semmibe lehet-e venni az ír katolikusokat csak azért, mert nem merik kimondani, hogy jobb bánásmódot érdemelnek?

 

A cikk eredetileg angol nyelven, 2010. március 28-án jelent meg a Washington Postban, magyar fordítását Sinéad O'Connor engedélyével jelentetjük meg. Szilvay Gergely a témában írt cikke erre olvasható.