[origo]
Nyomtatás

Korán-égetés: haknik és rituálé
2010. szeptember 11., szombat, 11:00


Világszerte indulatokat váltott ki Terry Jones floridai baptista tiszteletes, aki szeptember 11-én, a Világkereskedelmi Központ ikertornyai ellen elkövetett terrortámadás évfordulóján Koránt akart égetni. Lehet-e pozitív hozadéka egy ilyen tettnek?

 


A lelkész ötlete ellen az elsők között emelte fel a szavát David Petraeus tábornok, az afganisztáni amerikai erők parancsnoka, aki katonái életét félti az önjelölt könyvégetőtől. Ez után a Vatikán is tiltakozott, a Vallások Közti Párbeszéd Pápai Tanácsa szeptember 8-án kiadott állásfoglalásában leszögezi: minden vallásnak joga van ahhoz, hogy tiszteletben tartsák és védelmezzék szent könyveit, kultikus helyeit és szimbólumait. (Mielőtt még bárki azt gondolná, hogy a Vatikán azon az állásponton van, hogy minden vallás egyenlő: a vallásszabadság elfogadása az emberi méltóság eszméjéből fakad a II. vatikáni zsinat szerint, nem pedig valamiféle "relativizmusból".) Majd csatlakozott a tiltakozókhoz az ENSZ, Angela Merkel német kancellár, Bahrein, Indonézia, India, Pakisztán és Irán, valamint Afganisztán is. Eközben egy Bob Old nevű evangelista lelkész is bejelentette, hogy Koránt szeretne égetni a tennessee-i Springfieldben. Terry Jonesnak egyébként kanyargós a múltja: Kölnben, ahová a nyolcvanas években érkezett, diktatórikusan vezette felekezetét (a várost korábban a pokol kapujának nevezte), vak engedelmességet követelt a hívektől. Nyolc éve pedig háromezer eurós pénzbüntetést kapott, mert jogtalanul használta a doktori címet.

Na de inkább vizsgáljuk meg a Korán-égetés ötletét. Az világos, hogy az amerikai neoprotestáns, "fundamentalista keresztények" nem igazán szívelik az iszlámot. Tulajdonképpen szeptember 11. után még érthető is, ha az egész iszlám világra gyanakvással tekintenek. Nem árt ugyan, de senkitől sem várható el, hogy beleássa magát az iszlám történetébe és árnyalt képet akarjon alkotni magának Mohamed követőiről és vallásukról. Azonban a Korán-égetés ötlete a Ground Zerón állítólag építeni óhajtott mecset elleni tiltakozásként merült fel. Az egyelőre nem világos, hogy lesz-e mecset vagy sem. Esetleg egy nagy központban a kiengesztelődés jeleként, vagy pár háztömbbel odébb. A tiszteletes azonban valószínűleg nem lát tovább az orránál, és saját szűk körben nyilván növekvő népszerűségénél, továbbá nem számol a világ távoli pontjain várható következményekkel. Mert amikor Európában egy karikatúra jelenik meg Mohamedről, az mindig tiltakozást vált ki a muszlim világban (ez egyrészt túlreagálás, másrészt gondolkodjunk el, nálunk mit szólnának, ha Jézus vagy Szent István, esetleg más számunkra fontos személyiség válna karikatúra tárgyává, ott). Ha tehát a tiszteletes nagy felhajtás közepette, rituálisan Koránt égetne, azután ő hátradőlhetne a székben, az afganisztáni amerikai katonák meg anyáznának a támaszpontokon. Lehet-e pozitív hozadéka a tettnek? A tiszteletes és követői biztos megerősödnének identitásukban, ami azonban most is elég erősnek tűnik. Nem úgy az amerikai katonák helyzete.

Vonjunk párhuzamot: a tiszteletes Korán-égetése olyan akció lenne, mint a Jobbik és a Magyar Gárda nagy Erdély- és Felvidék-párti megmozdulásai, amelyek után a legtöbb határon túli kényelmetlenül fészkelődik a székében, mert megoldást, gördülékenyebb viszonyokat nem hoznak, viszont bizalmatlanságot igen. Terry Jones az amerikai iszlámellenes "fundamentalista keresztények" Szegedi Csanádja (eközben a Jobbik épp szeptember 11-én az arab-magyar barátság napját ünnepli hastáncosokkal az ajkai művházban). Vagy olyan, mint az az óregáti román, aki úgy szidja a magyarokat, hogy sosem látott még egyet sem. A párhuzamok állítása tetszés szerint folytatható, a lényeg az érzelmi hatásvadászat, látványos indulatkeltés, ami semmit nem visz előre, ugyanakkor kiélezi az ellentéteket. A tiszteletes ehelyett, mondjuk, megpróbálhatná felhívni a figyelmet az amerikai bevándorlás rendezetlenségére (mi meg elgondolkodhatnánk az európaién).

Miközben a floridai baptista egyházközségben új fejezettel toldanák meg a civilizációk összecsapását, a pénteki Magyar Nemzetben arról beszél a kairói Al-Azhar mecset imámja, hogy az iszlám erkölcsisége rokon a kereszténységével. Hozzáteszi, hogy ők azt szeretnék, ha a keresztény Nyugat megélné a vallásukat. Tehát vannak területek, amelyeken az iszlám és a kereszténység szövetséges tudna lenni. Mi itt, Közép-Európában ráadásul közel élünk az iszlámhoz. Csak Horvátországon kell átutazni, és nemsokára Szarajevóba érünk. A háromszázezres városban négyszáz mecset hirdeti Allah dicsőségét, az ortodox és katolikus keresztények a város lakosságának 5 százalékát teszik ki. Azt hiszem, ők sem örülnek a távoli harcos Korán-égető ötletének.

Nem is tudom, felénk mikor égettek utoljára könyvet, talán az ötvenes években. A Koránt mindenesetre éppen most adják ki újra, szerintem szeptember 11. évfordulója a legjobb alkalom arra, hogy az arab-magyar barátság leple alatt megrendezett haknik és rituális könyvégetések helyett belekezdjünk az olvasásába. De nekem az is megteszi, ha Terry Jones elpostázza nekem saját, égetésre szánt példányát.