[origo]
Nyomtatás

Magyar lúzerképző: kihez szólnak a kötelező olvasmányok?
2011. szeptember 15., csütörtök, 13:00


Erkölcsi üzenetek sorát közvetítik a magyar általános iskolák kötelező olvasmányainak hősei Nemecsek Ernőtől Nyilas Misiig. Alkalmasak-e ezek a művek arra, hogy meghozzák a gyerekek kedvét az olvasáshoz és sikeres emberekké váljanak a modern világban?


Elkeseredett pillanataimban eszembe jut a gimnázium tanári kara előtt megalázottan álló Nyilas Misi, amint épp tolvajnak nevezik, eszembe jut a Kincskereső kisködmön Gergője, aki megpróbálná letagadni szegény édesanyját a barátai előtt, de csodaködmöne majdnem megfojtja, és nem tudom kiverni a fejemből Nemecsek Ernőt sem, amint a grund védelmére szerveződő csapatban egyedüliként lesz közlegény, mert társai nem tartják többre.

Miért zavarnak engem ezek az emlékek? Valószínűleg azért, mert gyermekkorom kötelező olvasmányait olvasva állandóan azt éreztem, valamiféle erkölcsös viselkedést akarnak rám erőltetni, de az etikai értékeket folyton olyan szereplők mutatták fel, akik konfliktusban álltak a világgal, életidegenek voltak, és akiket a többi regényszereplő általában kiközösített, nemritkán meg is alázott. Ha hozzájuk válok hasonlatossá, rémültem meg, én is olyan reménytelen lúzer leszek, akit az "egészségesek" kinevetnek.

Mindez persze a múlt, mondhatnánk, amit ideje lenne feldolgoznom. De egy felületes pillantás a jelenre azt mutatja, hogy bár nagyon sok iskolában újragondolták a kötelező olvasmányok listáját, a legtöbben még mindig makacsul ragaszkodnak ahhoz az öttételes válogatáshoz, amely az én életemet a nyolcvanas években megkeserítette. A Kincskereső kisködmön-t, A Pál utcai fiúk-at és különösen a Légy jó mindhalálig-ot adják fel, és az általuk okozott lelki káron a Tüskevár és az Egri csillagok nem sokat segít.

Vajon e könyvek főhőseit csak én látom olyan reménytelen lúzereknek, akikkel a kisiskolások jobb, ha nem próbálnak azonosulni? Olvassunk bele azokba az interneten is keringő olvasónaplókba, amelyeket iskolás gyermekek számára készültek, hogy megkönnyítsék a kötelező művek befogadását, például itt és itt. Ezek szerint Nemecsek Ernő, akarom mondani nemecsek ernő: "igazi kisember jellem, vézna, szőke, kis növésű fiú, akit mindenki lenéz. Nagyon alázatos, udvarias és rettentően érzékeny. Mindenkinek levegő volt. Se nem osztott, se nem szorzott. Senki sem törődött vele." Nyilas Misi "fizikailag gyenge, erkölcsileg érett, mégis könnyen hazugságba keveredik. Szüleitől a becsületesség és a jóság parancsát hozza magával. Mindenkitől fél, különösen Böszörményitől, aki egy nagydarab gyerek, és mindig elveszi a festékét. Nem rendelkezik sok önbizalommal, ezért mindig fél a tanárokkal beszélni." A Kincskereső Gergője "szegény szülők gyermeke, jószívű, barátságos, kicsit félénk, ugyanakkor igazságos. A felnőttek világát nem nagyon érti még. Gyenge testalkata miatt is óvják a szülei." Ezeknek az elveszett, félénk és gyenge gyereknek a lelkivilágába élheti bele magát egy mai kisfiú, aki egyébként élete legelső olvasmányának legelső fejezetében rögtön azzal szembesül, hogy a főszereplő kishúga, egy kedves kislány torokgyíkban meghal. Ezt végiggondolta valaki?

Az események visszaigazolják a főszereplők életidegenségét: Nemecseket rendszeresen megalázzák, egy ideig még árulónak is tartják, az ellenség a füvészkerti tó hideg vizében megfürdeti, de csak azért, mert túl kicsi (!) a veréshez, végül pedig szánalmas körülmények közt meghal. Nyilas Misit a gyerekek kigúnyolják, szegény édesanyjától kapott csomagját megdézsmálják, elveszik meleg posztókalapját, végül ellopják nyertes lottószelvényét, de nem elég, hogy lopnak tőle, lopással őt magát is meggyanúsítják, és az egész tanári kar megalázza, majd erkölcstelen léleknek nyilvánítva kiküldi a teremből, amíg eldöntik további sorsát. Bár csodálatos - egyben életszerűtlen - körülmények közt tisztázzák a vádak alól, végül örökre elhagyja az iskolát, mint ahogy a könyv olvasója is végleg kilép az általános iskolából, és lehet, hogy végleg lemond arról, hogy az olvasás bármiféle élményt okozzon neki. Mi a jobb, ha együttérzek e sors által meggyötört kisfiúkkal vagy ha cinikus távolságtartással tekintek rájuk?

Még a jelentősen derűsebb Tüskevár főhőse, a kicsit furcsa nevű Ladó Gyula Lajos (más néven Tutajos) is attól retteg a könyv első huszonöt oldalán, hogy ha négyesnél rosszabb jegyet visz haza számtanból, akkor szülei eltiltják attól, hogy két hónapon keresztül egy bácsival nyaraljon. Az igazi felüdülést az Egri csillagok kínálja, amely a kötelező olvasmánylista összeállítójának figyelmetlensége folytán egy teljesen egészséges fiatal férfiidentitást közvetít. Ha elolvassa. A könyv ugyanis nem rövid, és az élvezetét a mára már meglehetősen mesterkéltnek tűnő nyelvezet sem segíti.

Most persze bárki kérdőre vonhat, hogy miért csak a fiúk lelki épségéért aggódom. Tényleg, miért? Hol vannak a lányok ebben a szexista módon összeválogatott listában? Ha egyáltalán megjelennek a kötelező olvasmányokban, legfeljebb a fiúk világának kiegészítői, saját lelkiviláguk, problémájuk, élethelyzetük nincs is. Pedig a kötelező olvasmányok olvasóinak legalább a fele lány!

Nem az említett művek irodalmi értékét vonom kétségbe. Van köztük jó is, rossz is. A Pál utcai fiúk, tagadhatatlan lúzerképző potenciálja dacára kiváló könyv, felnőttfejjel pedig látom a Kincskereső kisködmön értékeit is. A Légy jó mindhalálig-nak máig nem tudok megbocsátani, de ez bizonyára azért van, mert igen erős szöveg. Az irodalmat azonban nem ezek miatt szerettem meg, hanem inkább ezek ellenére, azért, mert szerencsére az én kezembe nem csak az iskola adott könyvet, hanem a szüleim is. Komolyak a kétségeim, vajon alkalmasak-e éppen ezek a művek arra, hogy egy mai gyereknek meghozzák a kedvét az olvasáshoz. Talán éppen elvadítják tőle.

Vajon mit akart tanítani nekünk az a minisztériumi alkalmazott, aki valamikor régen összeválogatta ezt a szívósan kitartó listát? Részben azt, hogy menj a természetbe (Tüskevár), hogy légy életrevaló (Egri csillagok), azonban ezek az üzenetek eltörpülnek az alábbiak mellett: légy etikus; ne hazudj; ne lopj; add oda a játékodat a beteg kishúgodnak, főleg, ha a halálán van; ne szégyelld a szegény édesanyádat; ne vigyél haza négyesnél rosszabb jegyet; vedd észre, hogy "a szeretet az élet" (a Kincskereső kisködmön utolsó mondata); és mindenekelőtt: légy jó mindhalálig!

E szép üzenetek azonban a fiúgyerekek által méltán kiközösített lúzerek kudarcain keresztül jelennek meg olyan könyvekben, amelyek - igen régiek lévén - kevéssé alkalmasak arra, hogy a mai gyerekek első olvasmányai legyenek. Fontos persze, hogy megtanuljuk, hogy valaha éltek szűcsök, hogy volt olyan idő, amikor a Decathlonban még nem váltották vissza szó nélkül a törött talpú cipőt, hanem úgynevezett suszterek javították őket, de mégis, mi az a "körtemuzsika", amit Gergő nem ad oda a húgának? Továbbá hogyan és főleg miért kell cinegét fogni, és egész pontosan mi az a torokgyík? Az 1957-es Tüskevár kivételével már 1930-ra készen állt ez a diákolvasmány-lista, azonban ekkor egyik tétele sem volt több, mint harmincéves. Ez olyan, mint ha ma csak 1980 utáni műveket választanának be.

És hogy mit lehetne olvasni helyettük? Ne mondják, hogy én itt a Harry Potter szálláscsinálója vagyok, aki olvasta, annak nem kell reklámoznom, akit meg idegesítenek a varázspálcák és a repülő seprűk, annak úgy is hiába beszélek. De ott van a magyar irodalom igen nagy része, amelyben még etikai mondanivaló is van, és amely nem szétnyomasztja az identitására ébredő gyerekeket, mert a "jóság" (?) mellett az életrevalóságból, a problémákkal való megküzdésből is megmutat valamit, és amely arra motiválja őket, hogy még azt a könyvet is levegyék a polcról, amelyikről nem kell olvasónaplót írniuk. Nálam szakértőbbek erről sok helyütt nyilatkoztak már, például itt.

Nyolcadikos koromban egyszer kiállítottak az osztály elé: egy szerepgyakorlat során Nyilas Misit kellett megszemélyesítenem. Az osztálytársaim kérdéseket tettek fel, én pedig úgy válaszoltam rá, ahogy Nyilas Misi válaszolt volna. Egyszer véletlenül valami határozottabb választ adtam egy kérdésre, de a tanár rögtön rám szólt, hogy Nyilas Misi ilyet nem mondana, ezért gyorsan visszasüppedtem a korábbi, Nyilas Misi-s lúzerségembe. Akkor határoztam el, hogy megírom ezt a tárcát.