[origo]
Nyomtatás

Dühös afgánok a kapuk előtt
2012. február 27., hétfő, 9:20


Az egyik afganisztáni magyar katonai tábor elleni "támadás" nem jó hír, de nem is olyan nagy ügy - nem fegyveres ellenállók szervezett akciója volt, hanem csak egy néhány ezer fős tüntetés. A háború nem teljes csőd, bár a lassan megkezdődő kivonulással lehet, hogy rosszabb lesz. Baglánban viszont egyenesen fordulat történt.

 


A Korán-égetés miatti nagy tüntetések kétségkívül mutatják, hogy az afgán társadalomban komoly ellenérzések vannak a külföldi katonákkal szemben (bár a tüntetések egy részét valószínűleg csak megszervezték). De a háború a közhiedelmekkel szemben egyáltalán nem áll vesztésre, és kevés párhuzamot mutat a szovjetek agyatlan és vériszamos stratégiájával. Az elmúlt év fő tanulsága, hogy a NATO csapatnövelésen alapuló stratégiája, ami még 2009-ben kezdődött meg, ha nem is egyértelműen, de legalább bizonyos fokig sikeres volt.

A statisztikák vegyes képet festenek, és egyébként sem lehet bennük teljesen megbízni. A saját, helyi tapasztalataimmal együtt azonban úgy tűnik, hogy az afgán kormánnyal és a NATO-val szembeni fegyveres ellenállás valamelyest lelassult. Igaz, a legpesszimistább számokat használó Afghanistan NGO Safety Report (ANSO) szerint még 2011-ben is 14 százalékkal nőtt a támadások száma 2010-hez képest, de az elesett NATO-katonák száma lényegesen alacsonyabb volt, a háború során lényegében először. Kabulban időről időre végrehajtanak egy-egy látványosabb merényletet, de a főváros alapvetően biztonságos, méghozzá az afgánok, nem pedig a NATO ellenőrzése alatt. A tálibok már tárgyalnának is, talán pont ezért.

A helyzet a magyarok által (is) ellenőrzött Baglán tartományban sokkal jobb. A 2010-es hadműveletek során a magyar (afgán, német, amerikai) katonáknak gyakorlatilag faluról falura harcolva kellett kiszorítaniuk a tálibokat a tartomány egy részéből, amit nyíltan uraltak. Októberben, amikor utoljára voltam ott, szinte semmilyen ellenállást nem mutattak. Korábban gyakorlatilag megközelíthetetlen helyeken lehetett mászkálni, és sok faluban állítólag hónapok óta nem jártak tálibok (bár a falusiaknak nem mindig lehet hinni, hiszen mindenkitől tartanak). Az ANSO szerint Baglánban 64 százalékkal csökkent a támadások száma 2010-hez képest.

Sajnos még mindig nagyon sok, sőt, lehet, hogy egyre több civil esik áldozatul a háborúnak. Ujjal mutogatni ilyen ügyekben elég ízléstelen, de jó, ha tudjuk, hogy a polgári áldozatok mintegy 80 százalékát a tálibok okozzák (ENSZ), egyre inkább támaszkodnak ugyanis a direkt terrorista támadásokra. 2011 egészére nincs még szám, de 2011 első felében 15 százalékkal több civil halt meg, mint 2010 ugyanazon időszakában. Ennek megfelelően a tálibok támogatottsága csökkent - bár sosem volt túl magas -, az Asia Foundation szerint 29 százalékra. A tálibokat főleg a pastu lakosság támogatja, ők se mind, a tádzsikok, üzbégek és hazarák pedig már akkor is harcoltak ellenük, amikor mi még nem voltunk sehol.

Az amerikaiak nemrég bejelentették, hogy jövőre beszüntetik a támadó műveleteket, és átváltanak támogató szerepre; tavaly tízezer amerikai katona utazott haza, plusz az összes kanadai. Ezután az afgán hadseregé (ANA) a főszerep. Az ANA a másik népszerű mítosszal szemben se nem inkompetens, se nem reménytelenül alulfelszerelt. Baglánban például már évek óta a legfontosabb erőt képviseli, és igaz, hogy a magyarok, amerikaiak, németek segítsége nélkül nem jutott volna messzire, a tavalyi győzelmek jelentős részben neki köszönhetők.

Ezzel együtt nem egyértelmű, hogy az amerikaiak kezdődő kivonulása jó dolog-e. Ha ettől alábbhagy az erőszak, akkor nyilván igen. De tartok tőle, hogy nem fog, inkább csak felbátorítja a kormánnyal szembeni harcukban a tálibokat és szövetségeseiket - azt gondolhatják, hogy már csak másfél évet kell kihúzni -, akik közt egyébként legfeljebb csak a szerencsétlen, becsapott, esetleg lefizetett nyúl a hazafi, ugyanis alapvetően fegyveres maffiákról, helyi erősemberekről, nettó fanatikusokról és egyszerű kábítószer-kereskedőkről van szó.

Az állam stabilabb és erősebb, mint hinni szokás, de könnyen elképzelhető, hogy NATO-támogatás nélkül már rövid távon is elkezd dezintegrálódni. Nekem már most sem teljesen világos, hogy az észak-afganisztáni tálibellenes erők pontosan mennyiben követik a kormány utasításait és mennyire a saját elképzeléseiket. Baglánban részben azért csökkent a tálib támadások száma, mert a kormány különböző szabadcsapatokat kezdett el pénzelni, olyanokat, amelyek egy része korábban felkelő volt. Ez eddig működött, bár az ANSO szerint csak azon az áron, hogy harmadával megnőtt a fegyveres bűnözés. Nem világos, hogy ezen a kivonulás hogyan fog segíteni.

Magyarországnak mindenesetre maradnia kell, tüntetések a kapuk előtt ide vagy oda (a tábor valójában teljesen biztonságos, eddig alig néhány támadást szenvedett el). A NATO-nak egységes kivonulási stratégiája van, elvileg 2014-ben távozik az utolsó katona. Korábban hazamenekülni nincs értelme. Afganisztán egy közös NATO-feladat, amiben minden tagnak részt kell venni. A honvédség méretei miatt aligha játszott döntő szerepet a bagláni fordulatban, de a magyar katonáknak nincs okuk szégyenkezni, legyen szó harcról, képzésről-segítségnyújtásról vagy a (szerény, de szintén nem haszontalan) fejlesztési munkákról.

Arra viszont vigyázni kell, hogy ne engedjük el magunkat csak azért, mert már látszik a vége. A honvédségnek idén megint kevesebb pénze lesz, mint tavaly volt, ami a költségvetési helyzet miatt érthető, de nem jó. A misszió közbeni szabadságolást már tavaly megszüntették, a fő alakulatból pedig idén lefaragnak - bár ez valószínűleg jó is, sosem értettem, miért kell oda személyzeti vagy környezetvédelmi tiszt. A jelentősen csökkentett fejlesztési büdzsét (ebből építenek az afgánoknak iskolát, kishidat, ezt-azt) viszont részben sikerült kipótolni úgy, hogy szereztek pénzt az amerikaiaktól. A magyar katona lehet, hogy csóró, de feltalálja magát.

(A szerző könyve az afganisztáni háborúról tavaly áprilisban jelent meg az Athenaeum Kiadónál Maximum nulla áldozattal címmel.)