[origo]
Nyomtatás

Lázár és a maffiózók
2012. február 29., szerda, 9:10


Miközben a belügyminiszter azzal érvel, hogy visszaszorulóban van a korrupció Magyarországon, egy távozó államtitkár zsákmányszerző gazdasági érdekcsoportok, maffiacsaládok koalíciójáról beszélt, a Fidesz frakcióvezetőjét pedig azzal gyanúsították meg, hogy egy törvénytervezetet a dohánylobbi írt meg.


Lázár Jánosnak igaza van, tényleg nincs itt semmi látnivaló. Magyarországon 2012-ben már valóban semmi újdonság nincsen abban, hogy egy törvénytervezetet az az üzleti lobbi írja, amelyikre vonatkozik, jobban mondva az, amelyikre szabni akarják, amelyet helyzetbe akarnak hozni, és amelytől cserébe nyilvánvalóan majd milliárdos szívességeket várnak, de csak azért, mert a pártfinanszírozás sajna már húsz éve rendezetlen.

Most éppen a trafiktörvényről derült ki, hogy a tervezet az egyetlen hazai tulajdonú vállalkozás, a Continental vezetőjének számítógépén készült, vagy legalábbis átfutott a korrektúráján. A cég elosztóközpontja Lázár városában, Hódmezővásárhelyen van, a felügyelőbizottságban egy fideszes képviselő is ül, a polgármester pedig videoüzenetben szokta köszönteni a céget a születésnapján, persze csak akkor, ha éppen nem ér oda időben a születésnapi bulira. Hétfőn a Parlamentből küldte videoüzenetét a Fidesz frakcióvezetője. Hamiskás mosollyal az arcán közölte, hogy nyilvánvaló módon rendszeresen egyeztet dohányügyben a dohánylobbival, a Continentallal, a nemzetközi cégekkel, és - mint mondta - "nem nagy fantázia kérdése" kitalálni, melyik támogatta a tervezetet, és melyik nem. (Megfejtés: a piacról kiszoruló multik nem, a hazai cég igen). Ilyen a Public Private Partnership - ahogyan mi szeretjük.

Lázár Jánosnak igaza van, ebben tényleg semmi újdonság nincsen. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy elkészültek volna az elmúlt húsz évben a legfontosabb iparágak szigorúan EU-konform törvényei, ha csak a választott vezetők számítógépeit használják. A Fidesz frakcióvezetőjének inkább azt kellett volna mondania a körülötte gyülekező, felháborodott újságíróknak, hogy kérdezzék meg ugyanerről az informatikai lobbit, a hírközlési lobbit, a kereskedelmi tévé lobbit, a reklámlobbit, az építőipari lobbit, az autópálya-építő lobbit, a banklobbit, az energialobbit és még sorolhatnánk. Komolyan már! A Fidesz csak a kitaposott ösvényen jár, méltó követője a korábbi kormányok által tökélyre fejlesztett gyakorlatnak. Érdeme csupán annyi, hogy az egyetlen zavaró körülményt, az egyébként teljesen alkalmatlan lobbitörvényt kilőtte a képletből. A törvény nem véletlenül sikerült olyan ártalmatlanra, amilyen lett végül. Abba aztán minden lobbi beletette a magáét.

Lázár Jánosnak azonban illene büszkének is lennie valamire. A kétharmados akadálytalan magabiztosságával a Fidesz új fejezetet is nyitott az intézményesülő korrupció hazai történetében. Olyan világszabadalmat hoztak el Magyarországra, hogy a magyar Transparency is csak les, hát még az International. Persze felesleges olyan nagy szavakat használni ennek az hazai innovációnak a leírására, mint tette azt a napokban az agrártárca lemondott államtitkára,  aki "mohó, zsákmányszerző gazdasági érdekcsoportok, hogy ne mondjam maffiacsaládok, spekuláns nagytőkés oligarchák" koalíciójáról beszélt, amelyek valamiféle "maffiahálózatként" visznek mindent a "földtől, az erőforrásoktól a támogatásokon át a piacokig" a nép elől. Nem maffiózók ők, hanem ugyanúgy rendes magyar emberek, mint mi, és éppen ellenkezőleg, mint az államtitkár állítja, a nép fiaiként, a hányatott sorsú nép érdekében bizony nagyon is sokat dolgoznak azon, hogy ez a hálózat normálisan működjön az ország javára. Munkálkodnak serényen, mert szerintük a hálózat érdekei pontosan egybeesnek az ország érdekeivel.

A hálózat működtetése súlyos, embert próbáló feladat. Először is nyilvánvalóan szükség van egy okos irányítóra a háttérből, aki ugyanúgy ért a pártpénztár ügyeihez, mint - ha kell - a kavicsbányászathoz, az autókereskedéshez, tisztában van az informatikai fejlesztések legújabb trendjeivel éppen úgy, mint a banki vagy telekommunikációs kérdésekkel. El tud vezetni egy adóhivatalt is, de nem jön zavarba akkor sem, ha autópálya-nyomvonalakról van szó, vagy ha hirtelen improvizálni kell, hogy Svájcban vagy a Bermudákon jobb-e éppen pénzt mosni. Nevezhetjük őt maffiavezérnek is, de minek, ha nem süt le reánk a gyönyörű szicíliai napfény? A tanácsadója sem olyan consigliere, mint akit a Keresztapában lefestettek, hanem csak egy másik, tehetséges kelet-európai üzletember, akiből Szófiától Kijevig tucatnyit lehet megmutatni, és aki jól kiegészíti, és helyettesíteni is tudja a társát. Bár széles körben újságolja, hogy nemsokára ő lesz Magyarország leggazdagabb embere 500 milliárdos vagyonnal, de ezzel együtt is szerény, visszahúzódó ember ő is, csakúgy mint a társa. A nyilvánosságban például egyáltalán meg se jelennek, nem hivalkodnak azzal, amit elértek.

Pedig lenne mire büszkének lenniük, hiszen egy olyan országban, amelyben szinte semmi sem működik rendesen, ez a csapat üdítő kivétel. Akármerre nézünk, a gépezet olajozottan forog. Nincs fennakadás se az emberi erőforrás ügyében, se a pénzügyi osztályon, se a jogi vagy a marketingrészlegen.

A legfontosabb az, hogy sikerült nekik a megfelelő embereket megtalálni a megfelelő helyre. A hálózatot végül is emberek működtetik, ha a caporegimék csapata rossz, akkor az egész szétesik. Mindenhol ott vannak már, főleg azokban a minisztériumokban, azokban a hivatalokban, amelyekben az ország és a hálózat szempontjából a legfontosabb (értsd legtöbb milliárdot érintő) ügyekben születnek döntések, különös tekintettel az uniós pénzekre, a fejlesztési kasszákra, a közbeszerzésekre és a vissza nem térítendő támogatásokra. A hálózatnak nagy erőssége a csapatszellem is, az összetartás ethosza, amiben óriási segítség, hogy a különböző területeken a háttéremberektől a frontharcosokig régi ismerősökről, iskolatársakról, unokatestvérekről, feleségek unokatestvéreiről vagy egyszerű jó barátokról van szó.

A döntések eredményeképpen felvirágzott egy vállalatbirodalom, amely megvalósítja az országépítő, nagy terveket, infrastrukturális fejlesztéseket, és még arra is marad ereje, energiája, hogy újabb és újabb kipróbált szakembereket küldjön az államigazgatásba, a döntéshozatal segítésére. Bizonyítottak nehéz helyzetben is, hiszen találnak minisztert, amikor üresedés van, előkerítenek mellé politikai főtanácsadót, nehogy eltévelyedjen, sőt még szóvivőt is, ha éppen nem tud rendesen beszélni.

Remekül működik a jogi osztály: rendben megszületnek azok a törvények, amelyek szükségesek a mindennapi működéshez, elkészülnek azok a jogszabályok (a végtörlesztéstől az árfolyamrögzítésen keresztül a válságadókig), amelyekkel sikeresen ki lehet szorítani a macerás, nem együttműködő partnereket a fontos piacokról a multiktól a nemzetközi bankhálózatokig, és amelyekkel meg lehet leckéztetni az ellenállókat, vagy éppen állami kézbe lehet vonni, utolsó esetben akár fel is lehet vásárolni őket. És persze megírják azokat a jogszabályokat is (ha kell a dohánycégek számítógépén), amelyekkel helyzetbe hozzák azokat, akiket helyzetbe akarnak hozni.
 
Kiváló az együttműködés a "fedőcéggel" is, amelynek a feladata, hogy a törvényhozási és az úgynevezett politikai munka is flottul működjön, megint csak az ország javára. Sokszor persze utolsó pillanatos egyéni képviselői indítványokkal, a vita kiiktatásával vagy egyéb, nem feltétlenül elegáns módszerekkel sikerül feltenni a koronát a hosszas, hónapokig tartó előkészületekre, de a végeredmény őket igazolja. Amiben azonban a fedőcég igazán remekel, az a marketingmunka: ebben tényleg nagy tehetségű, több mint húszéves gyakorlattal rendelkező szakemberek állnak a rendelkezésükre. Ők azok, akiknek a pénz csak hab a tortán, akik valójában a történelemkönyvekbe szeretnének bevonulni, így éjt nappallá téve dolgoznak azon, hogy folyamatosan kellő számú támogató álljon rendelkezésre, akik időről időre végigvonulnak még az Andrássy úton is, hogy pozitív legyen a PR, makulátlan az imázs, hogy jót írjanak az újságok, és egyáltalán az egésznek legyen arca, szlogenje, és még a plakátokon is jól mutasson. Kicsit ugyan mostanában akadozik a külföldi marketing, és nagy kérdés, hogy milyen új trükkel sikerül meggyőzni a Nemzetközi Valutaalapot és az EU-t, hogy további milliárdokat pumpáljanak ebbe a csodálatos zárt rendszerbe, de már dolgoznak a megoldáson.

Lázár Jánosnak végül arra kellene talán a legbüszkébbnek lennie, hogy mindezt úgy sikerült elérniük, hogy közben a korrupció is vesztésre áll. Amikor a lobbi mi magunk vagyunk, akkor van-e értelme korrupcióról beszélni? A belügyminiszter (akinek az excége sorra nyeri a közbeszerzési pályázatokat) a legutóbb azzal büszkélkedett az amerikai üzletemberek előtt, hogy immár teljesen visszaszorulóban van ez az Egyesült Államokban még sajnos túl jól ismert jelenség. Az igazságügyi miniszter pedig ennek egyik okaként tavaly októberben azt az együttműködést hozta fel, amely a Fidesz által kinevezett számvevőszéki elnök, legfőbb ügyész és a kormány között kialakulóban van. A Legfelsőbb Bíróság elnöke, Baka András sajnos nem tudott elmenni a független intézményeken átívelő, korrupcióellenes megállapodás aláírására, de biztosak lehetünk benne, hogy az utódja már része a hálózatos együttműködésnek.