[origo]
Nyomtatás

Meglepetésbuli kijárat nélkül
2012. május 6., vasárnap, 10:09


Miért baj, ha az összeesküvés-elméleteket többnek tekintjük, mint a Piroska és a farkas modernizált, sokszereplős átiratainak? Avagy miért nem érdekes, hogy ki ette meg Gyurcsány szakdolgozatát?

 


Valaki egyszer meg akarta velem értetni, hogy a szocializmus a '89-es rendszerváltással megfejelve csak egy szabadkőműves vándorcirkusz. Azaz korábban is a szabadkőművesek kezében volt a hatalom, meg most, győzködtek akkor, a rendszerváltás után is. A dolog lényegéhez tartozott tehát az a teljes körű megvezetés, hogy a szabadkőművesek ellenséges zászlók alatt egymás ellen harcoltak. Tették mindezt nyilván azért, hogy minél teljesebben fedjék el a szabadkőműves összeesküvést. Oké, gondoltam, a Sztanyiszlavszkij-módszerben hívő Robert De Niro is eltörette egy fogát a Dühöngő bikában alakított szerepéért. De ez nem vitt közelebb ahhoz, hogy az 1986. március 15-i lánchídi csatát például egy olyan nagyszabású, sokszereplős színjátéknak lássam, ahol kommunista szabadkőművesek üttetik a rendőrökkel a demokratikus ellenzék (értsd: a későbbi liberális ellenzék) szabadkőműveseit. Később aztán, ha ideiglenesen is, de az irodalom vitt el a boldogság szigetére, amikor a  "közös titkos célért egymás vérét ontva" sémát kicsit árnyaltabb és költőibb formában tehettem magamévá Jorge Louis Borges A Főnix szekta című művével. Innentől csak irodalmi alkotásként gyűjtöttem az ehhez hasonló agymenéseket. A héten sikerült egy újabb csokorral szedni a "kinek állhatott érdekében eltüntetni Gyurcsány szakdolgozatát?" témában.

Ám az irodalom, még a legrosszabb fajta is, hatékony valóságteremtő erővel bír. Ráadásul: összeesküvések vannak. Végtére is egy olyan társadalomban növünk fel, amelyben már a Mikulás, a Jézuska és a nyuszi várásával kezdetét veszi a konspirációs elméletek iránti fogékonyság kialakítása, amikor a hamarabb és jobban értesült, az igazságba már beavatott óvodás társak rántják le a leplet a Nagy Szülői Összeesküvésről. Miután gyerekkorunkban az alapfokú, de még passzív tudást biztosító tréninget megkaptuk konspirációs teóriákból, magunk is gyakorlatozhatunk a nagyszabású meglepetésbulik szervezésével, amikor megtanuljuk, hogyan kell egy titkos összeesküvést a szülinapos számára olajozottan lebonyolítani. Gyakorlott összeesküvők vagyunk hát. Miért jobb mégis a konspirációs elméleteket a részletek megfontolását követően elkerülni?

Tények egy adott csoportjára, például arra, hogy égre-földre keresve sem találják Gyurcsány szakdolgozatát ott, ahol annak lennie kellene, mindig egynél több magyarázat adható. Éppúgy felvetették, hogy a Schmitt Pál-hullámon szörfölő jobboldalnak és/vagy a Hír TV-nek, Gyurcsány jobboldali vagy baloldali politikai ellenfeleinek nyilvánvaló okokból, a Pécsi Tudományegyetemnek egy újabb botránytól tartva, mint ahogy azt is, hogy magának Gyurcsánynak vagy egy őt plagizáló másik hallgatónak állt érdekében az eltüntetés. Ezzel még nem róhatunk fel semmi negatívat egyik konspirációs teóriának sem. Azt teszik, ami az elméletek dolga: megmagyarázni események, tények, jelenségek egy körét, akár egymásnak ellentmondó alternatívák képzésével is.

Minden elmélet, legyen az ősrobbanással kapcsolatos tudományos vagy a barátom érzelmi működésére vonatkozó hétköznapi teóriám, egy fontos vonásában valóban osztozik az irodalommal: a dolog kiagyalt, fiktív, azaz emberi csinálmány jellegében. Amiben pedig nem osztozik, az a valósághoz tapadási szándék. Míg az irodalmi mű elutasítja ezt a igényt, addig az elméleteink éppen a valóságot kívánják felszívni és megemészteni. Egy elmélet építésének (most a szükséges puritánsággal beszélve egy bonyolult folyamatról) két fázisa van: az első a jelenig tartó ismereteket felölelő keret összekalapálása, a második pedig, miután a tényekkel szépen beköltöztünk és berendezkedtünk, az elmélet komfortos belakása az általa nyújtott előnyök kihasználása révén.

A probléma ezért akkor kezdődik, ha a tények ezen a szinten maradnak: a dolgozat nem kerül elő, és valaki túlságosan is otthonosan érzi magát egy összeesküvés-elméletben, ebben vagy bármely másikban. Ha ugyanis valaki a tényeknek ezen a szintjén elkezd hinni egy összeesküvés-elméletben, akkor nem tudja nagyobbra vagy két kisebbre, szebbre, jobbra, takarékosabbra, napfényesebbre - egyáltalán: másmilyenre cserélni. Kivéve persze, ha Örkény István az ingatlanközvetítője: "Joliot Curie téri, ötödik emeleti, kétszobás, alkóvos, beépített konyhabútorral fölszerelt összeesküvés-elméletemet sürgősen, ráfizetéssel is elcserélném Joliot Curie téri, ötödik emeleti, kétszobás, alkóvos, beépített konyhabútorral fölszerelt összeesküvés-elméletre."

Amikor ugyanis az adott összeesküvés-magyarázat elkezd arra a rugóra járni, hogy minden igazolja és semmi sem cáfolja, akkor megvonja annak lehetőségét, hogy leváltsuk, mint az adott jelenséghalmaz értelmezésére elégtelen magyarázatot. Az ilyen szerkezetű konspirációs magyarázatok, mint egy szellemkastély, csak bejárattal rendelkeznek, kijárattal nem. Ráadásul úgy bolyonghatunk bennük elveszetten, hogy még azt sem tudjuk, a következő sarkon mire számíthatunk, és mire nem. A lényegileg cáfolhatatlan összeesküvés-elméletek ugyanis csőstől hozzánk ránk a bajt: a bejáratnál elkoboznak mindent - zseblámpa, iránytű, térkép, GPS -, ami eligazodást nyújthatna.

Most akkor a lehetséges eltüntetők feltérképezése révén előrébb vagyunk-e abban a tekintetben, hogy plagizált-e Gyurcsány? Az eltüntetésért a Hír TV-t felelőssé tevő verzió szerint ezzel akarták megnehezíteni, hogy Gyurcsány cáfolni tudja a plágiumvádat. Tehát nem volt plágium. Ez azonban hajmeresztően merész vállalkozás, ha előkerülhet Gyurcsány saját példánya. Ezt csak nem kockázatta meg a Hír TV. Tehát nem ők voltak, akik eltüntették, hanem Gyurcsány. Tehát Gyurcsány plagizált, ezért tüntette el. Csakhogy Gyurcsány szerint ellenfelei először is kiderítették, hogy neki megvannak-e a saját példányai, és miután tudták, hogy nincsenek, ezután merhették eltüntetni. Tehát mégiscsak a Hír TV volt. Na, látszik, hogy ez egy mókuskerék: egy padlóhoz rögzített szobai fitnesskerékpár, amellyel az edzőterem kijáratig sem fogunk eljutni. Az esélylatolgatás, hogy kinek állt érdekében eltüntetni a dolgozatot, egy tapodtat sem visz közelebb annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy plagizált-e Gyurcsány. Az összeesküvés-elméletek igazi baja, hogy a leglényegesebb dologban, amelyre választ kívánnak adni vagy amelyben szeretnének bennünket eligazítani, nem tudnak informatívak lenni. Hogy ez mennyire így van, próbálja ki ön is kedvenc összeesküvés-elméletén!