[origo]
Nyomtatás

Nem zsidó, nem buddhista: egy brooklyni kölyök
2012. május 11., péntek, 11:08


Az egy hete, negyvenhét évesen meghalt Adam Yauch nem csupán a Beastie Boys kreatív motorja volt, hanem a legsokoldalúbb tagja is, aki a zenélésen túl Maurice Sendakról és kosarasokról gyártott filmeket, a legnagyobb jótékonysági koncertet szervezte meg a kilencvenes években a Live Aid után, a rajongók kezébe videókamerát nyomott, hózentrógert és vörös szakállat húzott, végül pedig gördeszkás videójátékok sebezhetetlen karakterévé vált. Balhés kölyökként kezdte, aztán a dalai láma is megemlékezett a haláláról.

 


A Beastie Boys a nyolcvanas években a frászt hozta Amerikára. Fiatalok voltak és szemtelenek, csúnyákat kiabáltak, kajával dobálták az újságírókat, balhét balhéra halmoztak. Poénból verekedtek össze más rapperekkel, Madonnával közös turnéjukon pedig a közönség gyűlölte őket a szókimondó szövegek és a senkit nem tisztelő magatartásuk miatt. A poénnak indult, amúgy rettenetesen sikeres póz túlnőtt a tagokon, és a Beastie Boyst sokan még hosszú évekig a Fight for Your Rightklipjépen alakított szerepekkel azonosították.

Aztán a Beastie Boys lemezről lemezre formálódott és a kilencvenes évekre már egészen máshogy tekintett rájuk a világ. Ha ki lehet választani a három rapper közül valakit, aki egy személyben testesítette meg az átalakulást, akkor az egyértelműen az egy hete rákban elhunyt MCA, azaz Adam Yauch volt. Hármójuk közül ő volt a legidősebb és az egyetlen brooklyni születésű, és ő volt a legvandálabb is. Őt izgatta a legjobban, hogy a Licensed to Ill turnéján a lehető leghűségesebben másolják az egykoron ugyanazokon az állomásokon fellépő Led Zeppelin kalandjait, a publicitás érdekében örömmel verte pofán Jam Master Jay-t a Run DMC-ből, szállodák harmadik emeletéről ugrált a medencébe, folyékony LSD-vel járt snowboardozni, New York utcáin lövöldözött (már kiskorában a házi bombakészítés volt az egyik kedvenc hobbija), és persze a legtöbb jó nő is neki jutott (még Madonnára is rámozdult), akikről nem túl hízelgő véleményét többször is kifejtette az első két nagylemez szövegeiben.

Pár évvel később azonban már MCA az, aki a Sure Shotban bocsánatot kér a nőktől ("I want to say a little something that's long overdue / the disrespect to women has got to be through / to all the mothers and sisters and the wives and friends / I want to offer my love and respect to the
end"), és ő tör össze egy pisztolyt a Something's Gotta Give klipjében és tilt ki minden erőszakra történő utalást a zeneker hivatalos fanzine-jából. Elmerült ugyanis a buddhizmusban, a Tibet felszabadítását szorgalmazó mozgalmak egyik fontos alakja lett, élete utolsó éveiben pedig a független filmiparban is fontos szereplővé vált.

Balhék után könyörület

MCA a Paul's Boutique megjelenését követően, a nyolcvanas és kilencvenes évek fordulóján kezdett lehiggadni, úgy érezte, a Beastie Boys önmaga karikatúrájává válik. Először elolvasta a Bibliát, elmerült az indiánok történelmében, bulik helyett ezoterikus könyvesboltokba járt. Az 1992-es Check Your Head után Nepálba utazott, leginkább kikapcsolódás és snowboardozás céljából, végül pedig az egész élete megváltozott. Tibeti menekültekkel találkozott, eljutott kolostorokba és egy tibeti szertartás szerint lezajlott esküvőre. Miután visszatért Amerikába, ha a buddhizmust nem is vette fel, de belevetette magát a tanokba, és hátat fordított az alkoholnak és a drogoknak. A soron következő Beastie Boys-albumon, az Ill Communicationön hallható A Bodhisattva Vowcímű számban tibeti papok jogvédett kántálását használták fel, hogy támogassák őket. A Milarepa Alapítványt (Milarepa a tibeti buddhizmus legnagyobb szentje, a Milarepa százezer dala című gyűjtemény a tibeti buddhizmus legfontosabb írásos emlékei közé tartozik) eredetileg ezek kezelésére alapította MCA és az az Erin Potts, akivel úgy találkozott a rapper, hogy a nagybőgőjével épp Katmanduban keresett zenésztársakat.

Az alapítvány céljai később általánosabbá váltak: felhívni a világ figyelmét a Kína által a tibeti lakosság ellen elkövetett bűnökre, megismertetni a tibeti kultúrát, segíteni a tibeti kulturális javak terjesztését. Yauch sosem akart a szabad Tibetért küzdő mozgalmak szószólója lenni, szándékai szerint az alapítvánnyal a tibetieknek segített saját fórumot teremteni. A zenekari fanzine-ba hosszasan írt a vallásról, 1996-ben pedig San Franciscóban megszervezte az első Tibetan Freedom Concertet. A Beastie Boys mellett fellépett többek között Björk, a Red Hot Chili Peppers és a Smashing Pumpkins. A Tibet függetlenségét zászlajára tűző műsorra százezer ember volt kíváncsi, akik összesen 800 ezer dollárt adományoztak, így ez lett a legnagyobb jótékonysági esemény az 1985-ös Live Aid óta. Az utolsó Tibetan Freedom Concertet 2003-ban Taipeiben tartották, addig a show megfordult New Yorkban, Amszerdamban, Washingtonban, Sydneyben és Tokióban is, és sokat tett a Students for a Free Tibet mozgalom népszerűsítéséért is.

A kilencvenes évek közepén a dalai lámával (aki a halálhírre reagálva hivatalos közleményben fejezte ki részvétét) többször is találkozó Yauch komolyan fontolóra vette, hogy szerzetesnek áll, de aztán inkább családot alapított. A tibeti szülőktől származó, de New Yorki-születésű Dechen Wangdut vette feleségül. Az esküvőn a tibeti vendégsereg és a zsidó rokonok látványára még az is rátett egy lapáttal, hogy a Rancid játszott, amely az ara kedvenc punkzenekara volt.

Nathaniel Hornblower: zavarodott svájci filmes hózentrógerben

MCA tehát megtalálta a békét és a nyugalmat a buddhizmusban is, de a filmezésben is ki tudott teljesedni. Annak ellenére ő vált a Beastie Boys házi videóklip-rendezőjévé, hogy már a nyolcvanas évek végén feltűnt körülöttük Tamra Davis (Mike D későbbi felesége), aki akkoriban a Depeche Mode-nak, a Faith No More-nak és a Sonic Youth-nak rendezett klipeket. Davis végül a Netty's Girlhöz forgatott csak videót, viszont ő volt az, aki miután együtt dolgozott vele a Sonic Youth 100% című számához készült klipben, bemutatta a zenekarnak Spike Jonze-t, a Sure Shot és a Sabotagemajdani rendezőjét.

Yauch a klipek rendezésére egy Nathaniel Hornblower nevű alteregót eszelt ki, aki a sztori szerint egy zavarodott svájci filmrendező, nagy, vörös szakállal, pipával és hózentrógerrel (ebben a videóban mutatkozik be). Hornblower számos emlékezetes alakítása közül kiemelkedik az 1994-es MTV Video Music Awards, ahol döbbenetét kifejezve, hogy a Sabotage egy díjat sem nyert, az R.E.M. köszönőbeszéde közben a színpadon termett és Spike Jonze-nak követelte a díjat.

Yauch első Beastie Boysnak rendezett klipje a halszemoptikával felvett Shake Your Ramp volt, ezt pedig olyan videók követték, mint a Farkas és a Predator című filmek által inspirált So Watcha Want, a kockáról kockára kézzel festett Shadrach, a japán szörnyfilmek iránti rajongásról árulkodó Intergalactic, vagy az 1968-as olasz kémfilm (illetve annak képregényeredetije), a Diabolik előtt tisztelgő Body Movin', és ő rendezte a Fight for Your Right huszonötödik születésnapjára a rengeteg sztár beugrásával készült újraforgatott verziót.

Minden rajongó kezébe egy kamerát!

Spike Jonze-zal sem szakadt meg persze az együttműködés, több operatőr mellett ő is dolgozott az 1996-os Tibetan Freedom Concertről szóló filmben és nem olyan rég ő rendezte a Santigolddal közös, játékfigurás Beastie Boys-klipet, amelynek forgatókönyvét Yauch írta. Jonze rendezte a szintén pár napja elhunyt Maurice Sendakot bemutató portréfilmet, amelyet már MCA saját cége, a 2002-ben alapított Oscilloscope Laboratories-ból kinövő Oscilloscope Pictures gyártott.

Yauch rendezte a 2004-es Madison Square Garden-beli Beastie Boys-koncertről szóló filmet, ami úgy készült, hogy a véletlenszerűen kiválasztott rajongók kezébe nyomtak egy-egy kamerát és ezeknek a felvételeknek az összevágásából állt össze a mű. A DVD-kiadása extrái között található a A Day In The Life Of Nathanial Hornblower című kisfilm, amelyben David Cross játssza Hornblowert.

Az Oscilloscope Laboratories filmekkel foglalkozó leágazása, az Oscilloscope Pictures 2008-ban mutatkozott be végül a nyilvánosság előtt. Más független cégekkel ellentétben, akik kiszervezték az olyan munkákat, mint a plakáttervezés, a marketing vagy a DVD-megjelenések gondozása, az Oscilloscope Pictures-nél mindent maguk csináltak.

A kitörölhetetlen karakter

Első filmjük Yauch rendezése, a Gunnin' for That #1 Spotcímű film volt, ami nyolc középiskolás kosarast mutatott be, akik tizenhat társukkal együtt gyűlnek össze Harlemben, hogy a játék öröméért kosarazzanak. A film tagadhatatlanul a rajongó szemével készült, a kamera a pályán él és hal, de kiderül az is, hogy a ma már az NBA-ben szereplő játékosokon már egészen fiatalon óriási nyomás van, de az is látszik, hogy mindegy, zsidó-e vagy buddhista, MCA leginkább csak egy brookyni kölyök maradt.

Bár a Gunnin' saját gyártás volt, az Oscilloscope inkább forgalmazta a filmeket. Például a Michelle Williamsszel készült Wendy és Lucyt, amivel Adam Yauch Cannes-ba is eljutott (egy e-mailjében panaszkodott is a merev fesztiválszokásokra), de a cég katalógusában ugyanúgy helyet kap a chilei-mexikói játékfilm, a  Youssou N'Dourról szóló dokumentumfilm, illetve a nemrég itthon is bemutatott Üvöltő szelek és a Beszélnünk kell Kevinről is.

Zene, társadalmi ügyek, független film - MCA akárhová tévedt, jól felismerhető nyomot hagyott maga után, ahogy azok az extrém sportolók is fájó szívvel emlékeznek rá, akikkel együtt csúszott a hóban vagy éppen gördeszkázott a New York-i betonon. Ez az oldala azonban sokkal kevésbé dokumentált, mint a többi, bár az egyik Tony Hawk-féle gördeszkás videójátékban pár éve kapott egy karaktert, amely sosem aktiválható (unlockable), akárhány pontos is szerez a játékos.

MCA örök alkotó, gondolkodó ember volt, aki a népszerűséget és a sikert felhasználva visszaadott valamit a kultúrának. Szeretettel, örömmel és leginkább hatásosan csinálta, ezért emlékszünk majd rá nagyon sokáig.