[origo]
Nyomtatás

Harangoztak?
2012. szeptember 3., hétfő, 18:00



Ma reggel a "tudás templomaiban" - hogy az oktatásért felelős államtitkár szavaival éljünk - harangoztak. Korábban - a kommunizmusban, illetve az átmenet és tévelygés évtizedeiben - szeptember elején egyszerűen becsöngettek az iskolákban. De azóta sok minden megváltozott. A változások pedig nem kerülték el az oktatási rendszert sem. Sőt.

Idén úgy kezdi meg a költséges tanévet a közel 1,3 millió diák, hogy iskoláikat januárban államosítják. A kormányzati elképzelések szerint ebből a tanulók semmit sem éreznek majd meg. Hát persze. Nyilván ez az az ideális világ, ahol egy ilyen mértékű változás zökkenőmentesen, észrevétlenül megtörténhet. Nem lehet véletlen, hogy az oktatási államtitkárság a változások egyetlen elemét, az első, az ötödik és a kilencedik osztályokban bevezetett mindennapos tornaórát hirdeti a leghangosabban.

Ez legalább jól hangzik (akkor is, ha a kivitelezés nem lesz egyszerű). A többi kérdés úgyis bonyolult. Vagy éppen kidolgozatlan. Érdekes lesz látni, hogy mennyire lesz stabil az alapítványi és a magániskolák finanszírozása (az államtitkárság szerint nyilván az lesz), ha még nem eldöntött, hogyan állja a pedagógusok bérét az állam. Hogyan alakul majd az egyházi státusztól megfosztott vallási közösségek által működtetett iskolák sorsa. Nyilván majd jól alakul. Az államtitkárság szerint. És nyilván az alapítványi iskolák vezetői a hülyék, amikor a speciális nevelést igénylő gyerekek érdeklődő szüleinek hónapok óta azt válaszolják, hogy fogalmuk sincs, mi lesz az intézménnyel, és mi lesz, mi lehet a gyerekekkel.

Mi lehetne? Nyilván minden rendben lesz. Hiszen az emberi erőforrások minisztere azt mondta Pécsett, az egyházi iskolában rendezett nemzeti tanévnyitón, hogy "ha van közös ügy egy országban, akkor az a nevelés ügye". Elégedjünk meg ennyivel. A nagy átalakítás közepette ilyen közhelyekre futja.

Azt nem állítanánk, hogy a magyar közoktatásban minden rendben lenne. De az átalakítással kapcsolatban azért vannak kételyeink. Elsősorban kételyeink vannak. Ezek nem csak abból fakadnak, hogy a változások részletei még mintha nem lennének kidolgozva. Ebben legalábbis következetes a kormány, bár a koncepciók menet közbeni alakításakor lehetnek fenntartásaink.

A közoktatás átalakításában kiválóan látható a kormányzati filozófia. Ez pedig az állam - azaz a kormány - mindenhatóságába vetett hit. A magyar közoktatás bajaira a kormány egységes gyógymódot ajánl, az államosítást. Az egységes rendszerben - ahol a központ határozza meg a feltételeket - jobban bíznak, mint a sokszínűségben. Ezért arra számítunk, hogy lesz még nemzeti konzultáció a kötelező iskolaköpenyről.

Akárhogy nézzük, ez a központosítás visszalépés a korábbi állapotokhoz képest. A központosítás - mondjanak bármit az emberi erőforrások minisztériumának oktatási államtitkárságán - kevesebb szabadságot jelent. Arra pedig nem nagyon tudunk érveket találni, hogy az miért is jó.

Az országos szakmai tanévnyitón Hoffmann Rózsa államtitkár egyébként azt mondta, hogy nem kell apokalipszistől tartani. Az ilyen megnyugtatónak szánt kijelentések után rendszerint elkezdhetünk aggódni.