[origo]
Nyomtatás

Düh, félreértés és üldözési mánia
2012. szeptember 24., hétfő, 12:20


Furcsa látvány a 21. század elején egy őrjöngő tömeg, amint nagykövetségeknek ront, zászlókat éget, és magából kivetkezve tombol, csak mert valami ostoba xenofób Amerikában pocskondiázni próbálta a vallását. De valójában a muszlimok reakciója ennél összetettebb.


Nehéz felmérni, hogy valójában mennyire reprezentatív a tombolás. Kairóban utoljára csak néhány tucat fiatal dobálta meg az amerikai nagykövetséget. A kődobálást megelőző Tahrír téri prédikációra csak néhány százan mentek el, holott itt az elmúlt másfél évben nem voltak ritkák az olyan - éppenséggel demokráciát és szólásszabadságot követelő - tüntetések, amelyeken százezrek jelentek meg.

A Mohammed-ellenes és kétségkívül gyalázatos amatőr videóra érkezett válaszok valójában ennél sokszínűbbek. Rengeteg muszlim van (bizonyára a többség), aki, ha sértőnek is érzi a próféta kigúnyolását, tudja, hogy az eszetlen erőszak nem válasz. "Beleestünk a csapdába, amit állítottak nekünk, erőszakosan és önpusztítóan reagáltunk, pont azt a képet erősítve, amelyet festettek rólunk" - panaszkodott például a pakisztáni Nation véleményszerzője.

Egy pakisztáni ismerőstől azt hallottam, hogy "nem mondom, hogy nem volt sértő ez a film, de ha elengednénk a fülünk mellett ezeket a provokációkat, akkor nem is csinálnának ilyen filmeket." A Talk Islam, egy sydney-i muszlim csoport pedig csinált egy szuper videót, ami arról szól, hogy milyen nagyszerű ember volt Mohammed valójában, az abszurd és ostoba karikatúrával szemben, amit az amerikai "film" rajzolt róla. A Talk Islam-videót azóta 800 ezren nézték meg.

A tüntetések nem csak a videó miatti dühöt fejezik ki. A legerőszakosabbak például Pakisztánban voltak, de ott olyan labilis a politikai és gazdasági helyzet, hogy a tüntetések egyébként is rendszeresen erőszakba fulladnak; a vérengzés többet elárul az ország specifikus problémáiról, frusztrációiról, mint a Mohammed-ügyről. A tüntetéseket gyakran szélsőséges csoportok kezdeményezik, akik tőkét próbálnak kovácsolni a sértésből.

Ettől még persze szomorú, hogy ezt ennyien beveszik. Ha ilyen sok muszlim van, aki képes ekkora ügyet csinálni egy vacak videóból, az mégiscsak arról árulkodik, hogy valami probléma van az önértékelésükkel. Az iszlám büszke civilizáció, komoly eredményekkel. De az elmúlt évszázadokban megaláztatások sorozatával kellett szembenéznie. Birodalmai tündöklését pangás, majd hanyatlás követte. Országai gyarmatként, majd poshadt diktatúrák uralta világvégi kisállamokként végezték, amelyek újabb és újabb háborúkat veszítettek el a pöttöm Izraellel szemben. Csoda, hogy érzékeny a gúnyolódásra?

"Kisebbségi komplexusban és üldözési mániában szenvedünk, ez határozza meg párbeszédünket és közérzetünket. Minden bajunkért a világot okoljuk, mindig van valaki más, akire gyanakszunk vagy akit vádolunk" - mondta Khalid Masud, a pakisztáni Iszlám Világnézeti Tanács volt elnöke a hétvégén.

Van itt egy adag képmutatás is. Szíriában legalább huszonötezer ember halt meg az elmúlt másfél évben, ahogy a rezsim nehéztüzérséggel gyilkolja a változásokat követelő embereket - muszlimokat. Az ő haláluk miatt, az ő jogaikért ki tüntet? Vagy a próféta becsülete fontosabb, mint az emberélet?

A dühnek a félreértés is forrása lehet. Mintha sokan direkt amerikai állami provokációnak fognák fel az egész ügyet. Sri Lankán Obama-bábukat égettek a tüntetők. Sokan talán nem is értik, hogy szerencsétlen Obamának nemhogy semmi köze nincs az egészhez, de az erős amerikai szólásszabadság-szabályozás miatt, ha akarna, sem tudna mit kezdeni vele.

Olyan társadalmakban, ahol nincsen szólásszabadság, és ahol rajzanak az összeesküvés-elméletek, ezt talán nem is olyan könnyű megérteni. A pánarab Al Quds al Arabi főszerkesztője azt írta, hogy az amerikai kormány könnyedén megakadályozhatta volna a publikációt, ha akarja. Hogyan? Talán az FBI-jal kellene figyeltetni a Youtube-ot és levetetni egy filmet, mert azon felidegesítheti magát pár ezer külföldi? Az amerikai bíróságok még a Ku Klux Klán erőszakra buzdító kirohanásait is védik.

Némi ideggyengeség a mi oldalunkon is megfigyelhető. A francia szatirikus lap, a Charlie Hebdo még öntött egy hordóval a tűzre, amikor a múlt héten közölt egy csomó Mohammed-karikatúrát. A főszerkesztő azt mondja, a szólásszabadság védelmében tette ezt. Na ne. Tényleg fenyegeti az európai szólásszabadságot pár ezer mezítlábas őrjöngő egy másik kontinensen? Ennél talán azért erősebbek a Nyugat értékei. Publikálhatunk bármit, persze. De kell ezt lépten-nyomon demonstrálni? Az okosabb enged. Már csak azért is, mert az internet miatt olyan kicsi lett a világ, hogy mindenképpen meg kell tanulnunk együtt létezni.

De végeredményben az iszlám világnak meg kell tanulnia tolerálni a gúnyt, a sértegetést. Nemcsak azért, mert aki egy ilyen nevetséges provokáció miatt így kivetkezik önmagából, az csak saját magát járatja le. Hanem azért is, mert a kezére játszik azoknak, akik a szólásszabadságot akarják korlátozni. És minden korlát, amit a szólásszabadság útjába helyeznek, a demokráciát gyengíti, még akkor is, ha eredetileg csak az istenkáromlást szándékoznak tiltani vele. Miközben Líbiában, Egyiptomban, Jemenben és Szíriában ezrek adták és adják az életüket a szabadságért.

Nem igaz, hogy az iszlámnak nincs hagyománya a toleranciára, a szabad diskurzusra. Van, csak rárakódott a huszadik század üledéke, a diktatúrák mocska, a szélsőséges politika. A humor és az irónia bevett és magas színvonalon alkalmazott eszközök egy olyan társadalomban, ahol a nyílt kritika gyakran lehetetlen. Az iszlám népmesei hőse, Naszreddin Hodzsa is él ezekkel az eszközökkel, sokszor a hatalmasok ellen - róla még egy szatirikus magazint is elneveztek a múlt század eleji Azerbajdzsánban.

És mit mondana Mohammed? A próféta a nyugati képzeletben izgága alakként él, pedig valójában békés ember volt. Az egyik róla szóló történetben egy nő mindennap megdobálja szeméttel, de aztán egyszer valamiért nem jön - Mohammed pedig felkeresi, hogy megkérdezze, minden rendben van-e. A Korán pedig ezt írja (25:63): "a Könyörületes szolgái azok, akik szerényen járnak a földön, és ha a tudatlanok megszólítják őket, azt mondják: Békesség." Ha Mohammed látná ezt a filmet, csak nevetne.