[origo]
Nyomtatás

És ha mégis kormányváltás lesz?
2012. november 9., péntek, 8:14


Bajnai Gordonnak elég volt várnia. Arra, hogy egyre jobban akarják, hogy ne várjon tovább. Akarták: az Együtt 2014 huszonkét százalékon nyitott, ami nagyon sok. Bajnainak most már csak óvatosnak és okosnak kell lennie, tényleges teljesítménnyel előjönni ráér később. Ha képes rá. Nemrég még úgy volt, hogy 2014-ben biztosan nem lesz kormányváltás. Most már nem úgy van, a biztosan kikopott ebből az állító mondatból.


Bajnai Gordon öt évvel ezelőtt bukkant fel a magyar belpolitikában, és a neki azóta jutott időben nem mutatott semmi extrát. Igazából alkalma sem volt arra, hogy bizonyítsa, a jóisten is a haza megmentőjének szerepére teremtette. Területfejlesztési, majd gazdasági miniszterként izgalmatlan háttérembernek kellett lennie, és miniszterelnökként sem volt színesebb feladata annál, mint hogy eltakarítsa a Gyurcsány Ferenc által hátrahagyott romokat, és megakadályozza Magyarország összeomlását. Vagy ahogy politikai ellenfelei mondják: végrehajtsa az IMF programját. Alternatívákban kicsit sem bővelkedtünk abban az időszakban, amit el lehetett kúrni előtte, azt elkúrták, nem kicsit, nagyon.

Hogy az elkúrásból maga Bajnai miniszterként mennyit vállalt, az ügyben megoszlanak a vélemények; sok köze aligha volt hozzá, a szeméthalom nagyját 2006 előtt termelték a szocialista kormányok. Hogy viszont miniszterelnökként tisztességesen tett-vett, azt általában el szokás ismerni, igaz, halálosan leamortizált elődjéhez képest nem volt nehéz dolga. Nyilván annak a 2009/10-es évnek köszönheti, hogy nemcsak a baloldali-liberális, hanem a középről ábrándozó értelmiség is mellé-mögé állt egyik pillanatról a másikra. Már az MSZP minden korábbinál súlyosabb bukásával és a Fidesz sosem látott diadalával végződött választások utáni napokban előkerült: Orbán Viktor kihívója ideje jöttén más nem bírhat lenni, csak ő.

Mesterházy Attila nem bírhat, mert az MSZP-nek annyi, és az elnök személyes képességei sem érdemelnek különb osztályzatot a közepesnél. Schiffer András vagy Karácsony Gergely nem bírhat, mert az LMP zöld-liberális szubkultúra. Gyurcsány Ferenc nem bírhat, mert haha, nem bírhat.

Bajnai Gordonnak ezek után elég volt várnia. Arra, hogy egyre jobban akarják, hogy ne várjon tovább. Sok kockázatot nem kellett vállalnia. A bal- és a jobboldal egyaránt megtett mindent, hogy nyeregben maradhasson. A bal az őrlődésével és a reménytelenségével, a jobb a nemzeti együttműködésnek az egykor volt egész pályás letámadáson messze túlmutató rendszerével. Abba a latba tehát, hogy az Együtt 2014-gyel nagyszínpadra lépett exminiszterelnök akkorát dobbanthatott, amekorrát, nem a személyes varázsa, nem is államférfiúi kvalitásai estek a legnagyobb súllyal, hanem az igény volna rá effektus. Kellett egy férfi - és más férfi közel és távol sem látszott a horizonton. De hogy az első lépésük ekkora lehet, arra tán a lépők sem számítottak.

Egy közvélemény-kutatás nem közvélemény-kutatás - négy vagy öt sem mindig megbízható -, ám az mégis beszédes, hogy a friss mozgalom első méredzkedése alkalmából 22 százaléknyi támogatót szerzett. Olyanokat, akiknek zömmel amúgy eszük ágában sem lenne szavazni. És igaz, hogy 16 százalék a mozgalom hátránya a Fidesz mögött, de visszakézből lerázta a Jobbikot, az MSZP-t, az összes többit. Bónusz: Bajnai a második legnépszerűbb politikus pillanatnyilag, mindjárt Áder János köztársasági elnök után.

Kulcskérdésből kettő van. Az egyik, hogy nem korán lépett-e színre a hős. Nyáron és ősszel sok elemzés született arról, hogy ha be akar szállni a híres nagypolitikába, gyorsan mondania és mutatnia kell valamit. Hogy a várakozások fokozódása is szerepet játszott-e az októberi startban, vagy eleve így tervezték, nem tudni. Lehet, hogy ráért volna még. Hadd várják még jobban - hadd kezdjék később aprítani.

A Fidesz Bajnai-stratégiája egyszerű, készen kaptak hozzá mindent: Bajnai Gordon Gyurcsány Ferenc embere, Bajnai Gordon az IMF embere. De közben az is lehet, nagyobb veszélyt jelenthetnek rá a sajátjai. Azok, akik egyszer már eltűntek - jól megérdemelten -, és vissza szeretnének szivárogni. Csütörtökön úgy tűnt, megvan erre a válasz: Gyurcsány Ferenc nem kell, az LMP kell, az emberek kellenek, az MSZP-vel majd lesz valami. A taktika okos, kérdés, hogy egy folyamatosan erjedő politikai térben végig lehet-e vinni következetesen.

A másik kérdés, hogy az igény volna rát lehet-e fokozni, az ívet lehet-e magasabbra húzni. Egy-két hónappal ezelőttig mérget vettem volna rá, hogy a Fidesznek senki és semmi nem állhatja útját. Az Orbán-politika sikerének pillére, alapja, mindene a duplázás, az újabb győzelem. Mindent két ciklusra terveztek, és mindent alávetettek annak, hogy két ciklusra tervezzenek: alkotmányt, választójogot, gazdaságpolitikát.

Ehhez képest már most nem kizárható, hogy elszámították magukat. Bajnai Gordonnak két-három emberre van szüksége, hogy tovább kapaszkodjon a csúcs felé. Orbán Viktorra, Gyurcsány Ferencre, Vona Gáborra. Most úgy néz ki, mindannyian neki dolgoznak. Mindannyian úgy politizálnak, hogy az a választók nagy részét eltántorítja attól, hogy akarjanak választani. Ez a tábor mindig kisebb, mint amekkorának látszik - sok-sok embert ez az egész felhajtás tényleg nem érdekel -, de a politikai elit két évtized leforgása alatt elérte, hogy most elég nagy legyen. Hogy innét, a senkiföldjéről Bajnaiék kapásból magukévá tettek néhány százezer embert, az legalábbis elgondolkodtató. Hát igen: amikor minden vacak, csak a proteszt marad. Program sem kell, semmi sem kell.

Természetesen egyáltalán nem biztos, hogy 2014-ben kormányváltás lesz. Csak annyi változott, hogy ami eddig képtelenségnek látszott, az épp nem látszik annak. A Fidesz-stratégák helyében egyre lázasabban gondolkodnék, mi legyen. Még szerencse, hogy a saját helyemben semmi ilyesmin nem kell gondolkodnom.