[origo]
Nyomtatás

A kutya éji dala
2012. november 13., kedd, 7:03


Az Alaptörvény átmeneti rendelkezései, amelyekben a bírákról szóló - megsemmisített - törvényhez hasonló szabályok vannak, továbbra is sértik az uniós jogot. Sőt, az uniós jog sérelme mindaddig fennáll, amíg minden egyes bíró jogsérelmét nem orvosolták. Az ítélet a példa annak a módszernek a kudarcára, amikor az alkotmánybírósági vizsgálat kizárása céljából olyan részletszabályokat iktatnak az alkotmányba, amelyek ellentmondanak az alapelveinek.


1. Az Európai Unió Bírósága 2012. november 6-án kelt ítéletében kimondta, hogy Magyarország a bírák, ügyészek és közjegyzők szolgálati viszonyának 62 éves korban történő megszüntetését előíró nemzeti szabályozás elfogadásával nem teljesítette az egyenlő bánásmódról szóló tanácsi irányelvből eredő kötelezettségeit. A kormány tudomásul vette és nem kívánta kommentálni a döntést. Az Országos Bírósági Hivatal tudatta, hogy az ítélet végrehajtásával kapcsolatban kötelezettsége nincs; az ítéletben foglaltak teljesítése a jogalkotó feladata.

Mindkét közlemény kiemeli - hiszen más tartalma nincs is -, hogy az Európai Bíróság ítélete az Alkotmánybíróság által ez év júliusában már megsemmisített jogszabályra vonatkozik. A miniszterelnök is nyilatkozott, és furcsállotta, hogy nem létező jogszabályról hozott döntést az Európai Bíróság: "Régen láttam olyat, hogy a döglött kutyát fejbe vágják." Az ő nyilatkozatából tudható meg, miért fontos a kormányzatnak ez a beállítás: Magyarország a saját ügyeit a saját alkotmányos rendszerének működtetésével is meg tudja oldani.

Ám ez a kutya nem az a kutya. Az Alkotmánybíróság a bírósági törvény nyugdíjszabályainak alkotmányellenességét mondta ki, és meg is semmisítette ezeket. Az EU Bírósága viszont nemcsak ezt a törvényt vizsgálta, hanem az irányadó jogi helyzet egészét, és így állapította meg az uniós jog megsértését. Az irányadó jogi helyzetbe pedig - mint arra a bíróság rá is mutat - beletartoznak az Alaptörvény átmeneti rendelkezései is, amelyben a bírákról szóló, megsemmisített törvényhez hasonló szabályok vannak. Ezeket az alkotmánybírósági határozat nem érintette, azaz továbbra is sértik az uniós jogot. Nem döntött az Alkotmánybíróság a megsemmisített törvényen alapuló egyedi határozatok érvényességéről sem, amellyel a bírák jogviszonyát megszüntették. Miután az OBH hivatalból nem tesz előterjesztést a felmentett bírák jogviszonyának helyreállítására, az érintetteknek munkajogi pereket kell indítaniuk, amelyek, mint azt Magyarország a tárgyaláson meg is erősítette, nem biztos, hogy eredményesek lesznek. Az uniós jog sérelme viszont mindaddig fennáll, amíg minden egyes bíró jogsérelmét nem orvosolták.

Az Alkotmánybíróságnak nincs eszköze arra, hogy döntésének érvényt szerezzen. Az is hajszálon múlt, hogy - az elnök szavazategyenlőség esetén duplán számító voksával, a csakis kormánytöbbség által jelölt és megválasztott új bírák masszív ellenállásával szemben - a miniszterelnök szavaival élve "Magyarország működtetni tudta saját alkotmányos rendszerét". Az egyedi jogorvoslat szándéka ebben a helyzetben feltehetően végképp negatívra fordította volna az alkotmánybírósági szavazást. Az Alkotmánybíróság határozatának végrehajtását így az a politikai akarat határozhatta meg eddig, hogy a rendszer marad. A bírák egyéni perlésre utasítása cinikus, és sokukat belenyugvásra készteti. A jogalkotó pedig törvénytervezettel reagált az alkotmánybírósági határozatra: másfajta részletszabályok alkotmányba foglalásával, amit az Alkotmánybíróság már nem vizsgálhatna felül.

A bíróság ítéletének végre nem hajtását az Európai Unió keményen szankcionálja. Évente frissített közleményekben olvasható a visszatartó erejüket tekintve szinten tartott bírságok nagysága.

2. A jogsértő állapotot tehát meg kell szüntetni. S mivel a bírák szolgálati viszonyának arányos átmeneti idő nélküli, nyolc évvel való megrövidítése, s a 62. életévüket betöltött bírák kényszernyugdíjazása ütközött az Európai Unió jogába, a jogsértést csakis a bírák szolgálati viszonyának helyreállítása orvosolhatja. Ez okozhat gyakorlati nehézségeket, ha például az eltávolított bíró helyét már betöltötték. Az állam jogsértésének következményeit azonban semmiképpen sem lehet e magatartás károsultjaira terhelni: őket az eredeti állapot helyreállítása illeti meg, minden egyéb feltétel nélkül.

A jogviszony feltétel nélküli helyreállítása tehát a jogorvoslat egyik része. A másik, hogy a nemzeti jogot is meg kell változtatni: az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseinek megfelelő részeit hatályon kívül kell helyezni. Már az alkotmánybírósági ítélet következtében is e rendelkezések módosítására készült az Országgyűlés. Csakhogy a tervezett módosításnak, most már szankciók terhe alatt, az uniós jognak is meg kell felelnie. Az eredetileg előterjesztett javaslatnak az Alaptörvény módosítására (T/8289) első látásra is voltak szintén az uniós diszkriminációtilalomba ütköző rendelkezései, és voltak emellett az Alaptörvénnyel ellentétes részei is. De ezekkel nem kell foglalkoznunk, hiszen a javaslatot visszavonták. Az uniós jogsértés megszüntetésére - és egyben alkotmányos helyzet létrehozására - bőven elegendő a törvényi szintű szabályozás. A szolgálati idő felső korhatárának leszállítása - mind az Európai Bíróság ítélete, mind az Alkotmánybíróság határozata szerint - csakis fokozatosan történhet. Mindkét bíróság indokolásából valamilyen mozgó skála következik: a 65 év feletti bírót sem lehet máról holnapra nyugdíjba küldeni, de annál rövidebb átmeneti idő elegendő, minél közelebb van a bíró az eddigi hetvenéves korhatárhoz. Azonban a legrövidebb átmeneti időnek is egy évnél hosszabbnak kell lennie a bíróság szerint, amely azzal példálózik, hogy másfelől Magyarországon a nyugdíjkorhatár hároméves megemelését nyolc év alatt hajtják végre. Ha pedig a korhatár leszállítása mellett más megszorításokat is tervezne a kormány, mint ez a visszavont törvényjavaslatból kitűnik, ott is ügyelni kell az egyenlő elbánásra. Nem lehet például a nyugdíj és a fizetés egyidejű felvételét csak a bíráknál megtiltani, miközben a köztisztviselők és közalkalmazottak ezt továbbra is megtehetik.

3. Az Európai Unió eljárásának és a bíróság ítéletének az alkotmányosság jövőjére nézve messzemenő tanulságai vannak. Az ítélet a példa annak a módszernek a kudarcára, amikor az alkotmánybírósági vizsgálat kizárása céljából olyan részletszabályokat iktatnak az alkotmányba, amelyek ellentmondanak az alapelveinek. Magyarország ugyanis részese az Európai Unió jogrendjének, s ennek érvényesülésével szemben nem hivatkozhat belső jogának másfajta rendelkezéseire, még az alkotmányéra sem. E bonyolult kapcsolathálóról most elég annyit leszögezni, hogy a magyar alkotmány alapvető rendelkezései közösek vagy összhangban állnak az Európai Unió jogában is megtestesülő alapelvekkel. Ha olyan rendelkezések kerülnek bele az Alaptörvénybe, amelyek annak alapelveivel ellentétesek, ezek az uniós jogba is ütközni fognak, amennyiben az adott területre van uniós szabályozás. Ha az Alkotmánybíróságot meg is próbálják kerülni, az Unió Bíróságát nem tudják. (Ha bárkit a magyar alkotmány és az uniós jog most bemutatott viszonya aggasztana, utalnék arra, hogy az Alaptörvény alapjogi részeként eredetileg az EU Alapjogi Kartáját akarták szó szerint átvenni - erről technikai okokból a Velencei Bizottság beszélte le a kormányt. Arra is volt már példa, hogy a köztársasági elnök politikai vétója nyomán az alkotmány módosításával teremtette meg az Országgyűlés az összhangot az uniós jog és az alkotmány között.)

4. Az alkotmánybíráskodás jövőjét tekintve is fontos a luxemburgi ítélet. Valóban a magyar alkotmányos rendszernek kellene megoldania az alkotmány érvényre juttatását. Ehhez pedig az kell, hogy az Alkotmánybíróság érvényt szerezzen az Alaptörvény lényegét adó, alapvető rendelkezéseinek azokkal az alkotmányba felvett részletszabályokkal szemben, amelyek ellentétesek ezekkel az alapelvekkel (s amelyek egyébként sem alkotmányba illő, végrehajtási jellegű szabályok). Az Európai Unió Bíróságának ítéletéből is következik, hogy van az alkotmányon belüli hierarchia - mint ezt az Alkotmánybíróság 1991 óta vallja. A bírák nyugdíjazása ügyében hozott határozat is lényegében ezen alapul: a bírói függetlenség alkotmányos alapelvének elsőbbségén - kimondatlanul is az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseivel szemben.

Az alkotmánybíróságnak döntése minimális többséggel született. A bírák másik felének különvéleményei pontosan az alkotmány értelmezésének és az alkotmánybíráskodás feladatának a kezdetekkor lefektetett alapjaival fordultak szembe. A kezdetekkor az út Európába vezetett. Az első Alkotmánybíróság mindent megtett, hogy meghonosítsa "a közös európai alkotmányos hagyományt", és annak további fejlődésében részt vegyen. Ebben a munkában nem egyes konkrét szabályok vagy jogi megoldások átvétele volt a lényeg, hanem az alkotmánybíráskodás szerepének, súlyának, valódi feladatának megértése. A közös alkotmányos hagyomány nem normák tömege, hanem a belőlük folyó magatartás: az alkotmányosság akarása. A közös alapok befogadása éppen úgy, mint Európa pozitív válasza, Magyarország feltétlen jogállamként kezelése, először informálisan történt. De azután tagjelölti státuszunk és felvételünk az unióba legelsősorban ezen alapult. Európai uniós tagságunkkal pedig a helyzet megváltozott. A közös alkotmányos alapelvek már nem olyan ideálok, amelyeket a magunk módján, legjobb tudásunk szerint követünk. Ezek nagy része immár formalizálva, kötelező jogszabályként vonatkozik ránk, s betartásukat az unió kikényszeríti. Az Alkotmánybíróság felelőssége maradt, hogy ne kerüljön sor uniós kikényszerítésre. Ám az Alkotmánybíróság elsődleges felelőssége az alkotmányos alapok fenntartása a maguk teljességében, függetlenül a nemzetközi szankciós lehetőségektől. Ehhez továbbra is "az alkotmányosság akarása" kell. S ebben kellene osztoznia az alkotmányos demokrácia további őrzőinek is: az ombudsmannak és a köztársasági elnöknek.

A nyugdíjhatározat - a nemleges szavazatok száma, s még inkább indokolása - megmutatja, milyen közel került a visszalépés ettől a magatartástól. Két nagy próba áll az Alkotmánybíróság előtt, két ügy, amelyben vizsgálnia kell az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseibe felvett részletszabályok ellentmondását az Alaptörvénnyel. Az egyik ügy már az Alkotmánybíróság előtt van: az átmeneti rendelkezések vizsgálata az ombudsman kezdeményezésére. A másik rendelkezést pedig a napokban hozta meg az Országgyűlés: ez az általános választójog korlátozása az átmeneti rendelkezésekben azokra, akik regisztráltatják magukat. Az "alkotmányosság akarása", az alkotmányosságért való felelősség megkívánja, hogy az arra jogosultak ezt a módosítást és annak törvényi végrehajtását az Alkotmánybíróság elé vigyék. Ezek a döntések az Alkotmánybíróság saját jövőjét és az alkotmányosság jövőjét is eldöntik Magyarországon.