[origo]
Nyomtatás

Miért van szükségünk Európai Egyesült Államokra?
2012. december 3., hétfő, 13:25


Az EU a jelenlegi adósság- és pénzügyi válságból a kiutat az Európai Egyesült Államok létrehozásában találhatná meg. Ez több demokráciát eredményezne, illetve egy olyan kormányzati modellt, amely a múlt hibáiból a helyes tanulságokat vonja le.


"Eljön a nap, amikor a fegyverek kihullanak a kezekből! Eljön a nap, amikor a Párizs és London, Pétervár és Berlin, Bécs és Torino közötti háborúk ugyanolyan abszurdnak tűnnek, mint a Rouen és Amiens vagy Boston és Philadelphia közötti háborúk. Eljön a nap, amikor ti, Franciaország, Oroszország, Olaszország, Anglia, Németország, ti, a kontinens összes nemzete, anélkül, hogy le kellene mondanotok dicső egyéniségetek meghatározó jellemzőiről, szorosan egy magasabb szintű közösségben egyesültök..." Így fogalmazta meg a 19. század közepén az Európai Egyesült Államok vízióját Victor Hugo francia író. Kontinensünk akkor véres konfliktusok előtt állt, melyek Európát húsz év leforgása alatt kétszer is a legbrutálisabb módon elpusztították.

Mi, európaiak, ennek ellenére valami kivételeset alkottunk, amire túl ritkán vagyunk büszkék: ma az Európai Unióban ötszázmilliónyian élnek békében és szabadságban. Több mint háromszáztizenötmillió ember közös valutája az euró. A válsággal kapcsolatos hírek hallatán azt gondolhatnánk, hogy Európa rossz állapotban van. Valóban, több tagállam súlyos problémákkal küzd, ám az euróövezet felbomlásáról szóló rémképek nem igazolódtak be. És nem is fognak.

Most az a feladatunk, hogy a jövőnkről döntsünk. A probléma sikeres megoldásához pedig alaposan tanulmányoznunk kell a kiváltó okokat is.

Amikor 1991-ben Maastrichtban megszületett a monetáris unió, létrehozták a független Európai Központi Bankot, de az európai gazdasági kormányt nem. A nagy hatalmú EKB-elnök mellé nem európai pénzügyminisztert állítottak, hanem tizenhét nemzeti pénzügyminisztert.

Létezik közös európai valuta, de nincs említésre méltó közös európai költségvetés, melyet gazdaságpolitikai célokra lehetne hatékonyan felhasználni. Európában hónapok óta arról vitatkozunk, hogy uniós szinten az európai bruttó hazai termék 1 százalékát vagy 1,05 százalékát használjuk-e közös finanszírozási forrásként az EU költségvetése formájában - ugyanakkor azon csodálkozunk, hogy mi, európaiak, nehezebb helyzetben vagyunk az Amerikai Egyesült Államoknál, amikor serkenteni akarjuk a növekedést. Azonban az Amerikai Egyesült Államokban Washington a bruttó hazai termék mintegy 35 százalékát kitevő szövetségi költségvetés felett rendelkezik.

Ha hosszú távon kiegyensúlyozott és a szolidaritást szolgáló költségvetési politikát akarunk, akkor az Európai Parlamentnek felelős, a tagállamokkal szemben egyértelmű hatáskörökkel bíró európai pénzügyminiszterre van szükségünk. Továbbá egy olyan európai költségvetésre lenne szükségünk, amellyel - valamennyi uniós polgár érdekében - valódi növekedési politikát lehetne folytatni.

Az utóbbi három év alatt figyelemre méltó lépéseket tettünk azért, hogy stabilizáljuk a monetáris uniót. Az új Európai Stabilitási Mechanizmus, amely akár 500 milliárd eurót aktiválhat, történelmi vívmány. Mint ahogy az európai költségvetési paktum is az, hiszen huszonöt európai állam elkötelezte magát a kiegyensúlyozott államháztartás és a nemzeti adósságplafonok mellett. Az Európai Központi Bank intézkedései is óriási jelentőséggel bírnak az euró stabilitása szempontjából. Mindezek a válság leküzdését szolgáló intézkedések. Időt nyerhetünk általuk, de az ingatag maastrichti konstrukció tartós stabilizálására változatlanul szükség van.

A mostani Európai Unió politikai és demokratikus alapjait el kell mélyíteni. A csatározások hevében mind a költségvetési paktumot, mind az Európai Stabilitási Mechanizmust az európai szerződéseken kívül kellett létrehozni. Demokratikus-parlamentáris szempontból azonban ez nem jelenti - és nem jelentheti - a tartós megoldást. Nem engedhetjük, hogy ezeket a döntéseket független pénzügyi szakértők trojkái egyedül hozzák meg. Nyilvánosan, az Európai Parlamentben kell vitát folytatni arról, mely elvárások a helyesek, és melyek nem. Angela Merkel, Németország kancellárja ez év elején azt javasolta, hogy az Európai Bizottság alakuljon európai kormánnyá. Ezt a fogalomcserét helyesnek tartom, mely már rég esedékes volt. Engem egymás után öt alkalommal választottak meg a luxemburgi polgárok az Európai Parlamentbe. És kívánatosnak tartanám, hogy a biztosok a jövőben azok közül kerüljenek ki, akiket korábban már az Európai Parlament tagjává választottak. A 2014. évi európai választások jelentik a következő lehetőséget arra, hogy ezekről a változásokról szavazzunk.

Az Európai Egyesült Államoknak olyan kétkamarás rendszerre lesz szüksége, mint amilyen az Amerikai Egyesült Államokban is működik. Sőt lehet, hogy egy nap az Európai Bizottság elnökét közvetlenül kell majd megválasztani, mint ahogy azt Wolfgang Schäuble szövetségi pénzügyminiszter javasolta, és ahogy az nemrég az Európai Néppárt pártprogramjában is szerepelt.

Az amerikai elnökválasztási kampány az utóbbi hetekben ismét szemléletesen rámutatott arra, hogy egy egyetlen személyről szóló döntésnek mekkora mobilizáló hatása lehet egy egész kontinens számára. Ez azonban megköveteli a politikusoktól, hogy képesek legyenek közvetlen párbeszédet folytastni a polgárokkal akár az Ohio legtávolabbi részében működő városházán is. Európában minden bizonnyal csak a több nyelvet beszélő jelölteknek lenne esélye egy ilyen közvetlen választási kampányban.

Az Európai Egyesült Államokat természetesen nem fogjuk tudni egyik napról a másikra megvalósítani. Ehhez minden bizonnyal új szerződésekre lesz szükség, Németországban pedig alaptörvény-módosításra is. Meg kell válaszolnunk azt a kérdést, vajon az összes EU-állam vagy csak az euróövezetben részt vevő államok vállalkoznak-e majd az Európa föderális jövőjébe vezető lépések megtételére. Nagy-Britannia álláspontja e tekintetben stratégiailag döntő szerepet fog játszani. Kenneth Rogoff és Carmen Reinhart közgazdászok a "Most minden máshogy van" című könyvükben az elmúlt nyolc évszázad pénzügyi válságainak részletes elemzése alapján azt jósolják, hogy "a válság nyomására egy olyan dinamika alakul ki, melyet ma még nem tudunk elképzelni: ennek végén az Európai Egyesült Államok jóval gyorsabban valósulna meg, mint azt a legtöbben gondolják".