[origo]
Nyomtatás

Torgyán Józsefet MNB-elnöknek!
2013. január 14., hétfő, 11:51


Tényleg megtörténhet, hogy Matolcsy Györgyöt ültetik a Magyar Nemzeti Bank elnöki székébe? Vagy ahogy 2000-ben, most is képes józan választ adni Orbán Viktor egy irgalmatlanul fontos kérdésre?


Minden kormánynak megvan a maga bohóca - apró törvényszerűség -, olyan is volt, ahol maga a miniszterelnök húzta be magának a pozíciót. A második Orbán-kabinetben a kezdetek kezdetétől Matolcsy György gazdasági miniszter pályázott az elismerésre. Az ilyesmihez a képességeken kívül a körülmények szerencsés alakulására és fogékony közönségre is szükség van, és arra, hogy jókor hangozzanak el az idézhető, mémesíthető kijelentések. Ha valaki belecsúszott a szerepbe, nehéz visszakapaszkodni. Nemcsak Gyurcsány Ferencnek nem sikerülhet ez - egy másik oldali példát előrántva a hajánál fogva -, Matolcsy Györgynek sem. Elismételheti százszor a miniszterelnök, hogy a jobbkezétől soha nem válna meg, a publikum dupla balkéznek látja azt a testrészt, most és mindörökké. Akkor is, ha netán kerekre írná végül a tündérmesét. (Erre csak óvatosan fogadnánk, maximum pár fillérben.)

Látjuk, tudjuk, a magyar gazdaság az unortodox kalandorkodás ellenére nem roppant meg az elmúlt két és fél évben, és bár gyengén teljesít a régiós vetélytársakhoz képest, a 2012-es, módosított hiánycélt hozta, és a forint sem szállt el, hiába vártak sokan totális krachot. Ám az utóbbi napokban mégiscsak bolondozik a pénz, azt mondják, azért, mert a piacok megijedtek, Matolcsy György kapja a Magyar Nemzeti Bank éléről hamarosan leköszönő Simor András székét.

A miniszter felemelése nemcsak renoméja miatt lenne veszélyes, hanem azért is, mert - amúgy helyesen - nem árul zsákbamacskát. Minden fórumon iparkodik elárulni, hogy a pénzpumpa híve - ha tehetné, sok-sok forint piacra öntésével próbálná felpörgetni a növekedést -, ami a kormány munkálkodását rokonszenvvel figyelő elemzők szerint is könnyen torkollhatna öngyilkosságba. A forint nem dollár, amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek, felbukik, beveri a fejét, oszt jól néz ki.

A politika iránt érdeklődők rendszeresen visszatérő érzései közt alap a na ezt már biztosan nem merik megcsinálni effektus. Ez van napirenden ezúttal is: puszta önvédelemből is azt gondoljuk, kizárt, hogy Orbán Viktor Matolcsy Györgyöt vélje ideális jegybankelnöknek, és hogy úgy tartsa, a devizatartalékok apasztása révén kecmereghetünk ki a kulimászból. Csak van annyi esze, hogy belássa, amit be kell látni. Végtére előfordult nem is egyszer, hogy visszafordult zsákutcából. Legutóbb nem is olyan rég, amikor az Alkotmánybíróság elmeszelte a választási regisztrációt.

Az első Orbán-kormány fő-fő bohócát Torgyán Józsefnek hívták. 1998-ban, az elbizakodott Horn Gyula veresége után a Fidesz nem bírt önállóan kormányt alakítani - választást is úgy nyerhetett, hogy az azóta elholt Független Kisgazdapárt elnöke a második kör előtt visszaléptette nyolcvankét jelöltjét -, kénytelen volt koalíciót kötni a nemritkán viccpártként tündöklő FKGP-vel. Ennek a koalíciónak volt egy különleges feltétele: Torgyán József kikötötte, a köztársasági elnök jelölési joga a Kisgazdapártot kell illesse.

Jópofa húzás volt, az 1998 és 2000 közötti két évben naponta találgatta a sajtó, ki lesz az államfő - hogy a parlamenti többség megválasztja a jelöltet, az nem volt kérdéses -, és mit ad isten, szinte mindenki fixre vette, Torgyán József magának szeretné a trónt. Az a forgatókönyv sem látszott kevésbé fenyegetőnek, mint a mostani matolcsys. (Hogy egy évtizeddel később egy nem kevésbé alkalmatlan jelölt mégis befutott a Sándor-palotába Schmitt Pál személyében, azt ne feszegessük, mellékszál.)

Mivel győzte meg Orbán Viktor Torgyánt, hogy nem kell neki a fényes pozíció - egy fantasztikus pályafutás csodálatos betetőzése lett volna -, azóta sem tudja pontosan senki. A jelölő kongresszuson a pártelnök élete és munkássága messze legnagyobb teljesítményét nyújtva beszéde első fél órájában a küldötteket tűzbe hozva, vastapsig hajszolva érvelt maga mellett, majd a következő fél órában egy váratlan fordulattal elérte, hogy minden kisgazda atyjának-édestestvérének érezze Mádl Ferencet.

Egy szó, mint száz: kb. ugyanúgy rémüldözik 2013-ban boldog és boldogtalan Matolcsy Györgytől, ahogy 2000-ben tartott Torgyán Józseftől. A tét ráadásul mintha most lenne nagyobb. Orbán Viktor 2000-ben képes volt okosan dönteni, és annak ellenére végigvitte, amit akart, hogy nem voltak perfektek az előzetes esélyei. Akkor sem tudtuk előre, mit is szeretne valójában, és nem tudjuk most sem. Egyvalami nem vitás: határozni - elhatározását a széles néptömegek elé vinni - az utolsó pillanatban fog.

Így csak drukkolhatunk, hogy - az intő jelek ellenére - még képes józanul mérlegelni. Ha már úgyis ő a király - érdemi kontroll nincs felette -, legyen jó király. Értelmes embert ahogy akkor, ezúttal is lehet választani. Addig is nézegethetjük, átmászik-e a vacak forint a 300-as euróküszöbön, vagy sem.