[origo]
Nyomtatás

A bűnbak
2013. február 15., péntek, 13:27


A felsőoktatásnak nem Hoffmann volt a legnagyobb problémája. A kormány viszont a helyén marad.


A kormányátalakításnak - ahogy Orbán Viktor látja: a munka átszervezésének - egy nagy vesztese biztosan lesz: a közoktatás. Az indoklás szerint ugyanis a köz- és felsőoktatás átszervezése annyira nagy feladat, hogy azt egy ember már nem tudja elvégezni. Ezért Hoffmann Rózsa mostantól csak közoktatási államtitkár lesz, természetesen érdemei elismerése mellett.

Nem mintha teljesen váratlan fejlemény lenne ez. Nem mintha számítana valamit is.

Most csak hivatalossá lett, ami egy ideje már nyilvánvaló volt: Hoffmann egy ideje már alig szólalt meg felsőoktatási kérdésekben, helyette Balog Zoltán tárgyalt a hallgatókkal, és ő képviselte a kormányzat álláspontját. Az nem kifejezés, hogy Hoffmann nem talált hangot az egyetemistákkal és középiskolásokkal. Mindig is úgy tűnt, hogy Hoffmann Rózsa a tekintély feltétlen tiszteletében hisz, és nem nagyon érti, miért kéne bárkivel tárgyalni, ha a kabinet valamiről már döntött. A kormányzati akarat végtelenül lojális végrehajtója, akinek nem sikerült elhitetnie, hogy lennének ötletei vagy kezdeményezései. Vagy ha mégis, akkor azokból bármi jó kisülne. Elég csak a közoktatás államosításának koncepciójára, folyamatára, és eredményei gondolni.

Persze, ő adta arcát és nevét a változásokhoz, és úgy tűnt, cseppet sem zavarja, ha a kormányfő módosít a kurzuson. Például akkor, amikor Orbán a keretszámok rendszeréről váratlanul kiderítette, hogy bizonytalanságot szül.

Ezért Hoffmann lefokozása nem igazán számít. Jelenleg azt is nehezen tudom elképzelni, hogy az új felsőoktatási államtitkár, Klinghammer István kinevezése bármin is változtatna: ő nevezte éretlennek a hallgatókat, amikor hétfő este váratlanul felbukkant a Híradóban. Ekkor már nyilván igent mondott a felkérésre: lám, a hallgatóellenes, a kormányzathoz lojális nyilatkozat nem esett nehezére.

Persze, ha nagyon akarnánk, úgy is gondolhatnánk, hogy ami nem ment az IMF-nek, az EU-nak, az ellenzéknek, se senkinek, az a diákoknak sikerült. Elérték, hogy Orbán Viktor meghátráljon. Egy picit.

Mert Hoffmann lefokozása - bár szerintem érdemi változást nem hoz majd - mindenesetre azt jelzi, hogy a kormányzat nem tud mit kezdeni a diákokkal és hallgatókkal. Próbálták kifárasztani őket, nem ment. Próbálták megosztani őket, de ez is csak felemás eredménnyel járt. A probléma ott van, hogy a hallgatók nem félnek, és evvel nem tud mit kezdeni az a kormány, amelyik akaratát eddig minden struktúrán végig tudta préselni.

A hallgatók nem félnek és nem akarják a röghözkötést. Ezért a kormány kész használni a legerősebb fegyverét, a minden problémára megoldást jelentő alkotmánymódosítást. Orbán szerint az alaptörvényben rögzítik, hogy a magyar társadalom jogos igénye: ha felsőoktatási támogatást ad, akkor azért cserébe kapjon valamit.

Orbán szerint ez egy helyes alkotmányos alapelv.

Pedig inkább csak nagyon nyakatekert érvelésnek tűnik. Mert a hallgatók szülei például fizethettek adót, vagy dolgozhattak gyárban vagy a mezőgazdaságban, hajthattak elég hasznot, ezért talán lehetne az a jogos igényük, hogy gyermekük cserébe kapjon felsősoktatási képzést. Nyilvánvaló, hogy a röghözkötésnek semmi köze a hazafiassághoz, alkotmányos elvekhez, a társadalmi igazságossághoz.

A röghöz kötés arra jó, hogy legalizálja a felsőoktatás piacosítását. Az államosítást hirdető, az állami megoldásokban hívő kormány a felsőoktatást változatlanul le akarja rúgni magáról. És ha a kormány elhagyja a felsőoktatást, akkor mennek utána a piaci szereplők is.

Hoffmann lefokozásával úgy tűnik majd, mintha valami változna. Pedig csak bűnbakot neveztek meg. Amivel véletlenül sem akarnám azt állítani, hogy Hoffmann áldozat lenne. Azt pedig végképp nem, hogy alkalmas lett volna posztjára.