[origo]
Nyomtatás

Semmi hatalmat senkinek
2013. március 11., hétfő, 6:57


Két és fél évvel a kormányváltás után azt hiszem, jobban jártunk volna, ha a gyenge és instabil kormányok bukása miatt évente rendeznek rendkívüli parlamenti választásokat.


Örülhet Sósavas bácsi, hiszen nincs jele annak, hogy a magyar emberek kormányát (és parlamenti többségét) megtörné a Fidesz székházába behatoló liberálbajnaista, kábítószeres hazaárulók és a velük szövetséges idegen hatalmak nyomása, és letenne a küszöbönálló, negyedik alkotmánymódosításról.

A veszély azonban még nem múlt el: a példátlan erőszakhullám láttán Kubatov Gábor kénytelen megszervezni a Fidesz-irodák védelmét (és valószínűleg már Selmeczi Gabriella sem tartja őket kedvesnek).

Bár a Fidesz azt állítja, hogy az alkotmánymódosítással az Alkotmánybíróságnak kedvez (sőt a testület kérése miatt van rá szükség), a kormánypártok elsősorban a korábban megsemmisített átmeneti rendelkezések jó részét akarják beleírni az alaptörvénybe. Ha úgy tetszik, bosszút állnak az AB korábbi akadékoskodásaiért. Bár a bosszúnak nem kizárólag az AB a célpontja.

Az egyetemisták és diákok - akik megmutatták, hogy nem félnek, és ezt az erőt dicsőítő kormány nem bocsátja meg - most az alaptörvényben kapják meg a röghöz kötés méltatlan és gusztustalan intézményét. A politikai hirdetések tilalmával az ellenzék lehetőségeit szűkítené, és a Fidesz-KDNP esélyeit növelné a parlamenti többség, annak ellenére, hogy az AB kimondta: ez nem összeegyeztethető a szólásszabadsággal. Ezentúl az alaptörvény rendelkezik majd arról, hogy a család a házas heteroszexuálisok kiváltsága: nem fogom megérteni, miért nem élhetnek legális házasságban, legális családban a melegek? Miért lehet az élet elfogadott velejárója a heteroszexuális családban történő bántalmazás, és miért lenne szörnyű a gyerekeknek, ha szerető és gondoskodó - történetesen meleg - szülők nevelnék fel őket? A hajléktalanokkal legalább egyszerű a helyzet: őket úgyis mindenki utálja, még a Fidesz-KDNP szavazói bázisa is, mert büdösek, gyengék és nem akarnak hazamenni. Így aztán tényleg ideje volt, hogy végre az alkotmány mondja ki, hogy a hajléktalanság bűn.

Mivel nem valószínű, hogy a külföldi figyelmeztetések, a hazai aggodalmaskodók vagy tiltakozók megakaszthatják a folyamatot, a parlamenti többség megszavazza az alkotmánymódosítást. Azaz a kormánypárti frakciók ismét teljesítik történelminek érzett küldetésüket, azt, hogy a kormányfő iránymutatása alapján, akár erővel szabályozzák a magyar társadalom életét. Hogy a Fidesz-KDNP korszaka után egy új Magyarország létezzen a régi romjain. Mindenáron.

Ha nem így lenne, eleve nem írtak volna új alaptörvényt. Azt hazudva, hogy Magyarországon sztálinista alkotmány van érvényben.

A mára tervezett alkotmánymódosításnak, a tartalmin túl, van egy elvi része is. Ami a Fidesz-KDNP - vagy inkább Orbán Viktor - hatalomfelfogásáról szól. Orbán a választási kampányban és utána is azt sugallta, hogy csak egy erős kormány, egy erős állam képes változásokat hozni. És mit adott a stabil és erős kormány? Az iskolák államosítását? A nem tandíjnak nevezett tandíjat? Magánnyugdíjpénztár-államosítást? Az állítólag át nem hárítható különadókat? És ez az erős kormány képes volt megmenteni a Malévot? Vagy olcsóbb lett a benzin attól, hogy Mol-részvényeket vett az erős állam?

Már 2010-ben sem értettem, ismerőseim közül miért legyintenek sokan a Fidesz kétharmados többségére. Az egyik leggyakoribb érv az volt, hogy tulajdonképpen mindegy, mit csinál a "politikában" a Fidesz, ameddig a "gazdaságot" nem barmolják el. Látjuk, hogy a gazdaságban mit sikerült összehozni a kétharmaddal: nem lehet jó gazdaságpolitika ott, ahol kormányzati szinten zűrzavar van. Gondoljunk csak a szocialisták két cikluson át tartó szerencsétlenkedéseire.

Kormánypárti politikusként lehet úgy tenni, mintha a leáldozóban lévő liberális világrend folytatna utóvédharcot a magyar kabinet ellen, lehet azt hinni, hogy az EU nem föderáció lesz, hanem a nemzetek Európája (és akár még a széthullásáról is lehet ábrándozni), lehet azt kifogásolni, hogy az alkotmánybírókat "senki sem választotta" (a Parlament választja őket), lehet azt mondani, hogy Magyarország elvesztegetett húsz évet (bár ez akkor sem lesz igaz, ha még tizennyolc évig mondogatják). Mindezek ellenére a probléma forrása itt lesz, Budapesten. A Fidesz-időszak problémája pedig meglehetősen egyszerű: a túlhatalom.

Az ellenőrizetlen, az ellentmondást és a minimális korlátozást sem tűrő kormányzati túlhatalom.

Két és fél évvel a kormányváltás után azt hiszem, sokkal jobban jártunk volna, ha a gyenge és instabil kormányok bukása miatt évente rendeznek rendkívüli parlamenti választásokat. Mégis, mi bajunk lehetne? Például kiszámíthatatlan lenne a gazdaságpolitika? Vagy csak az IMF-hitelnél drágábban lehetne finanszírozni az állam működését? Esetleg gyengült volna a forint, és az euró árfolyama most valahol 290-300 körül lenne? Netán kevesebb külföldi működő tőke érkezett volna, vagy a külföldi cégek inkább kivinnék a nyereséget? Kivonulna a multinacionális cégek egy része?

Nem csökkenne a munkanélküliség? Recesszióba süllyedne a gazdaság?

Ha valami kiderült a 2010-es választások óta, akkor az, hogy a túlhatalom borzasztó. Nem éri meg. Nincs, mert nem lehet, pozitív hozadéka. Nem visz előre jottányit sem, hacsak azt nem tekintjük haladó megoldásnak, hogy az alkotmányellenes döntések - mivel a parlamenti többségnek láthatóan nincs önkontrollja - az alkotmányba írva legalizálhatók.

Ezért kiábrándító a Fidesz-KDNP regnálása. Ezért hiábavalóan elvesztegetett évek ezek.