[origo]
Nyomtatás

Kísérlet a baloldali blokk helyreállítására
2013. június 21., péntek, 11:36


A saját belső dominanciaharcait lezáró MSZP élénken húzódozik Bajnai Gordon miniszterelnök-jelöltségétől, ám a baloldal egésze nem áll annyira jól, hogy az ezután megnyerendő választók körében a volt kormányfőnél kevésbé alkalmasnak látott személyt állíthasson összefogása élére. Valamiféle közös választási mondanivalót hamarjában össze lehet fésülni, már csak azért is, mert ez eddig sem volt sokkal több annál, mint a "remény" és a "jó kormányzás", a "demokrácia helyreállítása" általánossága. Az ország valamennyi egyéni választókerületére kiterjedő együttes jelöltállításra viszont rendkívüli nehézségei miatt még senki nem tett kísérletet idáig hazánkban. A 106 egyéni kerületet kifogástalanul szétosztani bizonytalan erejű pártok között csaknem lehetetlenség. Az Orbán-rendszer természete, ötödik rész.


Egyetlen kivétellel az új hazai demokrácia valamennyi választásán az ellenzék győzött.1 A kéttömb-rendszerben a választási sikerhez általában nem szükséges különösebb ellenzéki teljesítmény, hanem elegendő a szokásos magyar sérelmi politika eszközeinek használata. Ennek módszereit a Kádár-korszak utáni Magyarországon 1991-től Horn Gyula és szocialistái fedezték fel újra, majd a Fidesz politikusai és kampányszakértői igazították végképp a modern médiademokráciák gyakorlatához, de később is állandóan gazdagodott a technikája. Ám a politikai tartalma kezdettől alig módosult.

Ősi sérelmi politika

Az ellenzék mindenkor felmutatni próbálja együttérzését a nehéz helyzetben élő, sérelmet szenvedő állampolgárokkal. A bajokért csaknem kizárólagosan a kormányt teszi felelőssé, aki merő hozzá nem értésből, merő önző osztályelfogultságból sanyargatja a választókat. Az oppozíció élénken ostorozza az uralom gyakorlóinak gazdasági hálózatteremtő lépéseit, irányított pályázatait, közbeszerzéseit, kifejezetten korrupciós visszaéléseit. Ismételten felmutatva, hová is tűnnek a szegény választók adóforintjai. Ezzel is erősítve a közvélemény hitét, ha nem lenne ennyire romlott és alkalmatlan a hazai politika, jutna itt pénz az összes jóravaló állampolgárnak. Az ellenzék váltig sulykolja, a politika eszközeivel, állami intézkedésekkel megoldhatóak az emberek gondjai. Nem a derék, szorgos magyaroknak kell igazodniuk a világ változásaihoz, hanem a hibát hibára halmozó kormánynak kell mielőbb eltakarodnia, és máris jobb lesz. A jó kormányzás majd segít mindenkinek. A szavazók jelentékeny része készséggel elhiszi, hogy nem a magyar társadalom teljesítményével, alkalmazkodóképességével van a végső gond, hanem a jóléthez elegendő elkergetni a vétkes kormányokat. Azután a kormányváltástól önmagában mégsem lesz jobb, ami ismétlődően előidézi a választók egyre fájóbb csalódását.

Az ellenzéki sérelmi magatartás hazugságcsapdáival roppant károkat okoz: súlyosan csorbítja az induló kormányok mozgásterét és cselekvőképességét, újfent túlterheli az államháztartást és a végletekig fokozza az állampolgárok eleve meglévő bizalmatlanságát bárminemű politikával szemben. Tovább erősíti a közvélemény orientációzavarait, az állami cselekvés megváltó erejéhez fűzött várakozásait. Ám a sérelmi politizálás mégis hatásosan működik: a hatalomváltás ismételten bekövetkezik. A szavazók keserű rezignáltsággal vagy elkötelezett szenvedéllyel, de mégis tendenciájában növekvő választási részvétellel szavazások során éltették a kétoldalú szembenállás szerkezeteit.

Csakhogy 2010-től lényegileg megváltoztak az ellenzéki politika feltételei. A baloldal régi nagy közéleti blokkjának választói támogatottsága szabályosan összeomlott. A korábbi kétpólusú logika erejét már létezésükkel is tagadó új pártok törtek be számottevő erővel a parlamentbe. Amivel az ellenzék addig alapvetően egységes tömbje egymást is vérmesen támadó, a hatalmat meglehetősen különböző irányból bíráló kisebb pártokra szakadt. Ráadásul a kétharmados kormánytöbbség szabadságharcos odamondogatásával megpróbálja az elégedetlen szavazók agresszióját a külföld felé fordítani. A Fidesz immáron a világkapitalizmus rendszerével szemben folytatja a régi magyar sérelmi magatartást, a maga oldalára remélve állítani a százados gravaminális politikai kultúra érzelmeit. Ezzel a szokott oppozíciós viselkedés már nem hozhat szinte automatikusan választási győzelmet az ellenzéknek.

A választási rendszer is alaposan átalakult. A változtatások célja kétségkívül az volt: a Fidesz minden további koalíciós partner bevonása nélkül is fenntarthassa uralmát. Az új szabályozás lényegileg megkönnyíti a kispártok, független jelöltek elindulását, ami előmozdítani reméli a nem-Fidesz szavazatok szétaprózódását. A sokpárti, megosztott ellenzékkel szemben a centrális helyzetű hatalom masszív tömbjének szélső esetben akár 30 százalék szavazat is elég lehet az egyszerű, és 42-44 százalék a kétharmados parlamenti többséghez. Az új választási rendszer lényegesen billenékenyebb a réginél, általa az eddiginél is gyakoribb lehet az alkotmányozó erejű kormánytöbbség hazánkban.

A Fidesz gyakorlatát másoló szocialisták

Az MSZP egy érdemileg átalakult politikai erőtérben, pólusképző nagyszervezetből egyszerre meglehetősen elszigetelődött, mindenfelől bírált közepes párt lett. Országgyűlési frakciójának létszáma jelenleg alig negyede a korábbinak. A Fidesz, a Jobbik, de az LMP is az ország romlásának egyik legfőbb előidézőjét a korábbi szocialista kormányokban látja. Mégis az MSZP a kiválások, szakadások és új pártalapítások után is megmaradt a magyar baloldal legerősebb szervezetének. A térségben kivételes módon a hazai baloldal vezetőereje érdemileg utódpárti alakzat. Aktivistáinak többsége tartotta magát a szervezet történetének évszázados tapasztalatához: a Párton kívül nincs számára politikai élet. Az alaposan megváltozott elnökség a szocialisták korábbi meghatározó személyiségeit túlnyomórészt kiszorította a nyilvános közszereplésből. Most, meglehet nagyobb a váltás, mint akár 1990-ben volt, jóllehet a frontemberek általában számottevő pozíciókat töltöttek be már eddig is.

Az új vezetők a régiektől eltérően többnyire már a demokratikus fordulat utáni hazai közélet, a Fideszben is egyre gyakrabban feltűnő karakterének, a "politikai vállalkozónak" módjára gondolkodnak. Hatalmat akarnak gyakorolni, és az idősebb generációnál messze természetesebben használják a tömegdemokrácia szokásos eszközeit, de különösebb elképzelésük az ország kívánatos jövőjéről már kevésbé van. Lehetőség szerint mindenkor azt és úgy mondják, ahogy az ezzel foglalkozó szakértők gyarapíthatónak remélik az MSZP-szavazók számát.

Az új pártelnök az érdekcsoportok és hivatásos döntéshozók, kijáró emberek utódpárti konglomerátumából most formál erős kézzel a Fidesz módjára centralizált médiapártot. A szervezet arculatában a korábbinál frissebb, fiatalosabb és népközelibb lett. Hangvétele kevésbé bürokratikus és körülményeskedő. Az MSZP törzsközönsége indulataihoz igazodva olykor már a durvaságig élesen minősíti a kormány tevékenységét. A nagyközönségnek szánt megszólalásaiban csaknem teljesen felhagyott a régi piaci reformerséggel. Ezzel minden eddiginél jobban elmozdult a baloldali értelmiségi-technokrata elitek világképétől. A Fidesz szavazóinál több tekintetben egyenlőségorientáltabb és kapitalizmusellenesebb idősebb szocialista választók igényeinek megfelelően az MSZP inkább újfent együttérzést és több állami pénzt ígér az embereknek.2 Az előzményekre tekintet nélkül az új vezetés ismét a régi jóléti gesztuspolitikát folytatja, és például állampolgári aláírásgyűjtéssel megtámogatva az alapvető élelmiszerek radikális ÁFA-csökkentését indítványozza.3

Ez 1991 óta még mindig elég volt ahhoz, hogy a szocialisták versenyben legyenek a választási győzelemért. Csakhogy a felülről piacosítók és a kádári kisemberek sok évtizedes tömbje egyelőre tartósan megbomlani látszik. A fiatalabb generációk szavazói már nemigen hajlandók követni a korábban is tengernyi ellentmondáshoz vezető és tartós tovadöcögést okozó, több tekintetben államszocialista örökségként továbbélő régi egyensúlyozást. A harminc-negyven esztendő alatti korosztályok már messze kevésbé figyelnek a baloldal állításaira.4 De az idősebb nemzedékek is részben odahagyták a szocialistákat. A Jobbik főleg az ország keleti felén elvitte a maga részét az MSZP sokáig megingathatatlan törzsközönségéből. Ezért a biztos győzelemhez a baloldalnak olyan szavazókat is meg kellene hódítania, akik már 2006-ban sem voksoltak rá.

Egy darabig az MSZP azonban így is lényegesen nagyobb választói rokonszenvre számíthatott, mint a három évvel ezelőtti 19 százalék. Számos északkelet-magyarországi választókerületben újra versenyben van a Fidesszel. A belső dominancia harcait lezáró, lényegében egyszemélyes vezetés alá kerülő szervezet már szinte abban reménykedhetett, hogy a baloldali értelmiségi vágyakkal ellentétben tulajdonképpen egyedül lehet kihívója a Fidesznek. De ezt a számítását Bajnai Gordon pártjának jelentkezése végérvényesen keresztülhúzta.

Harcban a baloldal vezetéséért

A volt miniszterelnök egész 2010 utáni mozgása arra utalt, hogy bizonyos belső kétségekkel, de végig visszatérésének gondos előkészítésén munkálkodott. Ám most már nem elégedett meg azzal, hogy a szocialisták kényszerből kívülről hozott miniszterelnöke legyen, hanem saját mozgalmával-pártjával kívánja alátámasztani fellépését. A régi baloldali koalíciós pártok és a mindjobban hozzájuk kötődő MDF bukása után, a Fidesz-szavazók nyugatosabb részének csalódásával milliónyi választó kereshet magának új politikai orientációt. A megváltozott helyzetben a kétblokk-rendszer dermesztő világának bejáratott cselekvés-okossági szabályait végre felmondó fiatalos kezdeményezések indultak a hazai közéletben. Sorra lelkes innovatív csoportosulások, utcai megmozdulások, internetes fórumok keletkeztek. Ezekre, valamint a korábbi szocialista, szabaddemokrata, sőt legrégibb Fidesz személyiségekre számítva tervezte meg mozgalmát Bajnai Gordon. Eltökélten nem engedte meg, hogy az MSZP-SZDSZ-hatalom legismertebb arcai nyilvános szerepet kapjanak akciójában. De azért mégis, első helyen a régi, kádári gyökerű baloldali véleményformálók, elitcsoportok támogatására épített. Ezek pedig választási összeomlásuk óta azon vannak, hogy visszahozzák politikai blokkjuk és a Fidesz, nem is olyan régen még örökkévalónak látszó váltógazdaságát.

A volt miniszterelnök eredetileg az összes érdemi baloldali erőt összefogni remélte ernyőszervezete alatt, ám amikor néhány hét után sem az MSZP, sem az LMP nem mutatott hajlandóságot régi identitásának gyors feladására, saját párt alakításába kezdett.5 Fellépése hamarosan széthasította az eredetileg mindenki másnál inkább a kétblokk-rendszer ellenében teremtődött LMP, egyébként belülről már meghasonlott parlamenti frakcióját. Egyidejűleg Bajnai Gordon megindította versenyfutását a szocialistákkal a magyar baloldal vezetéséért. Az eredetileg technokrata kiállású volt kormányfő hirtelen de Gaulle-i léptékű küzdelmet indított, hite szerint az ország megmentésért.

Máig keveset lehet tudni azonban arról: valójában milyen politikai vezető a volt miniszterelnök. Mint a Gyurcsány-kabinet kormánybiztosa, majd 2007-tól fontos minisztere közjogilag kétségbevonhatatlanul felelős az adott időszak kormányzati hibáiért. Vállalati menedzseri előélete, politikai pályaíve kiválóan alkalmas arra, hogy a jobboldali mitológiába illesztve az országot ezúttal a nyugati kapitalizmus kártékony erőinek kiszolgáltató régi baloldal ágenseként legyen ábrázolható. Kormányfőként döntően egyetlen feladat végrehajtására: a Valutaalappal való megállapodás szerinti pénzügyi válságkezelésre volt mandátuma. Ezt az állampolgári jövedelmek radikális visszavágásával, a térségben nagyobbak közé tartózó, 6,8 százalékos gazdasági visszaesés után példamutatóan végigvitte, ám más témákban már nem bizonyult erős irányítónak.6 Most is úgy látszik, mozgalma valódi ötletadója az ügyvezető alelnöke, aki különleges rámenősséggel, de már kevésbé kitartóan hajtja előre szervezete akcióit. Bajnai Gordon inkább visszahúzódó, reagáló vezetőnek tűnik. A belső meggyőződés ereje nélkül hangoztatja kampányszakértői által gondosan lekerekített gondolati paneljeit. Nem sugárzik belőle az új Magyarország felépítésének eltökélt elszánása, ami Orbán Viktor vezéri fellépésével szembeállítva egy hazai választási kampányban még előnyére is válhat.

Vissza a sérelmi politikához

A volt kormányfő eredetileg talán szeretett volna felhagyni a régi baloldali sérelmi magatartással, csakhogy a közhatalmat mindenképpen vissza kell hódítania a tábora szerint diktatúrára törő Fidesztől. Ebből a kettős szándékból először egy erős szavakkal élő, ám mégis általánosságokban mozgó politika lett, amely szegényes tartalmával mindkét cél elérését veszélyeztette. Támogatottsága megtorpanását tapasztalva ezért az Együtt 2014 nem újszerűségével, hanem hangütésének keményítésével versenyez baloldali riválisaival.7 Így azonban már le is mondott arról, hogy megkísérelje a kitörést a kétblokk-rendszer szorításából, inkább egyre biztosabban visszasimul a szokásos hazai politika őszintétlenségébe.

A baloldal politikusai közül egyedül a volt kormányfőnek van viszonylag széles körben ható szakértői mítosza, ám jó kormányzást hirdető pártja tudatosan alig mond bármit is gazdasági elképzelései konkrétumairól, ahol mégis kevésbé ködlő megfogalmazásokkal él, ott nyomban érezhető, mennyire kétséges a javaslatok költségvetési fedezete.8 A magát változatlanul technokratának mondó volt miniszterelnök kiáll az Orbán-kormány által megszorításokkal sújtott területek szempontjai mellett, ám arról alig beszél, milyen más eszközökkel tartaná mégis alacsonyan az államháztartás hiányát.9 Mozgalma elvileg újra az európai polgárosodás felé vinné az országot, ám amikor a Fidesz felveti, ezek szerint a különadók és az új kisadók helyére alighanem közvetlenül a lakosságot terhelő intézkedéseket kíván helyezni, ezt nyomban cáfolja, és kifejti: a bankokkal való eseti tárgyalásokkal, a jövendő gazdasági növekedéssel párhuzamosan kívánja ezeket alacsonyabb szintre beállítani.10 Ez azonban nem igazán áll távol a kormánytöbbség nyilvános terveitől. Az Együtt 2014 szakszervezeti társalapítója, aki talán az egész magyar közéletben a legtöbb direkt jóléti ígérettel él manapság, Bajnai Gordon jelenlétében rendszerint lendületes szavakkal beszél a különböző szociális juttatások, közmunkabérek radikális javításának égető szükségességéről.11 Minden ellenzéki elődjével egyezően a volt miniszterelnök felelősségre vonást kezdeményezve keményen támadja a másik oldal gazdasági hátországának állami eszközökkel is erőteljesen támogatott térfoglalását.12

Ahogy korábban a Fidesz, most az Együtt 2014 és a szocialisták is első helyen a régi értelemben vett "gazdasági szabályozó rendszer", főleg az adószabályok változó közgazdasági divatok szerinti újabb átalakításával remélik előmozdítani az ország felemelkedését. Csakhogy lassan fél évszázad tapasztalatai mutatják, hogy a jelentős alkalmazkodási költségekkel és állampolgári teheremeléssel vagy éppen költségvetési hiánynöveléssel végigvitt változtatások az elképzeltnél valahogy mindig kevesebbet segítenek. Mégis az egymással versengő pártok, az elődjeikkel magukat szembeállító kormányok az újabb csodatévő váltást keresve ciklusról-ciklusra, gyakran még azokon is belül módosítanak adófilozófiájukon. Közben csak ide-oda rángatják a gazdaságot és általában csak továbberősítik a magyarok szabálykerülő stratégiáit. Mialatt a szabályváltoztatásokkal alig javítják vagy egyenesen rontják a gazdasági teljesítmény végső meghatározóit, az ország humán és intézményi képességeit, az emberek értékvilágát.

Vissza a háborús tömbök észjárásához

Bajnai Gordon és ötletemberei kezdettől pontosan tudták, hogy a szocialisták nélkül nem győzhetik le a kétharmados Fideszt. Ám Medgyessy Péter majd Gyurcsány Ferenc kísérletével ellentétben nem belülről akarták elfoglalni a mindig is saját mozgástörvényei szerint haladó MSZP-t, hanem kívülről iparkodnak a szocialistákat majorizálni. Először is megpróbálták hatókörükbe vonni a Fidesz hatalomgyakorlása ellen fellépő valamennyi új civil kezdeményezést, majd rájuk támaszkodva remélnek erőt mutatni a szocialisták felé. Ezzel azonban szakadásokat teremtettek vagy erősítettek fel a legígéretesebb új mozgásokban is.Azok hajtóerejét módszeresen elkezdték visszavezetni a háborús blokkpolitika negyedszázados hatalmi logikájába. Pártszakadás kikényszerítésével máris elvették az LMP parlamenti frakcióalapítási lehetőségét. Ám mégsem tudták az MSZP választói támogatottságát beérni.

A Bajnai-féle párt támogatóinak többsége a hajdani MSZP, SZDSZ és MDF szavazók magasabb státusú, nagyvárosi, értelmiségi-technokrata részéből érkezett.13 Az Együtt 2014 a hazai baloldal nyugatosabb felének a képviselete. A szocialisták új elnöksége érthetően kihívásként érzékelte a volt miniszterelnök szervezet- és aktivista hálózatépítési törekvéseit. Mint a Landler- és a Kun-frakciók küzdelmei óta többször is, ezzel ismét élénk dominanciaharcok indultak a baloldali egység újrateremtéséért, és főleg annak vezetéséért. A volt kormányfő a Fidesz legyőzésének kategorikus imperatívuszára hivatkozva vezetné vissza a baloldali reformerek hegemóniája alá a formálódó új kezdeményezéseket és az elhidegült szavazókat. De az MSZP-t is befolyási rendszerébe próbálja vonni. A hazai baloldalnak mindig volt egy nyitottabb és egy bezárkózottabb, apparátusi kisemberközpontú része. Bajnai Gordon most a nyugatosabb rész irányítása alatt reméli megújítva újrateremteni a háborús szembenállás régi baloldali tömbjét.

Ám a Fidesz magatartása is a hazai közélet újbóli blokkosodása felé hajtja az országot. A kétharmados többség lépten-nyomon kimutatja, a régi baloldalt nem igazán fogadja el a politikai nemzet részének. A baloldali ellenzék főerejét egyenesen az Alaptörvény negyedik módosítása minősíti jogelődjén keresztül bűnös szervezetnek. A magyar jobboldal ismét nem enged a létező hazai baloldal számára más lehetőséget, mint a rendszerét tagadó kíméletlen harcot. Ahogy 1994-ben az önkormányzati választási rendszer egyfordulóssá tétele indította el az azonnali szövetségkeresést a jobboldal kispártjai között, most a Fidesz szabálymódosításai még inkább a baloldali blokk helyreállítása felé hajtják az MSZP-SZDSZ koalíció utódpártjait.

Esély az egységre

Csakhogy a baloldalnak akkor kellene minden korábbinál szorosabb egységbe rövid idő alatt egyesülnie, amikor máig széttartanak erőcsoportjai. A saját belső dominanciaharcait lezáró MSZP élénken húzódozik Bajnai Gordon miniszterelnök-jelöltségétől, ám a baloldal egésze nem áll annyira jól, hogy az ezután megnyerendő választók körében a volt kormányfőnél kevésbé alkalmasnak látott személyt állíthasson összefogása élére. Valamiféle közös választási mondanivalót hamarjában össze lehet fésülni, már csak azért is, mert ez eddig sem volt sokkal több annál, mint a "remény" és a "jó kormányzás", a "demokrácia helyreállítása" általánossága. Az ország valamennyi egyéni választókerületére kiterjedő együttes jelöltállításra viszont rendkívüli nehézségei miatt még senki nem tett kísérletet idáig hazánkban. A 106 egyéni kerületet kifogástalanul szétosztani bizonytalan erejű pártok között csaknem lehetetlenség. Nem akad két egyforma választókerület. Igen sokban jelenleg szemernyi esélye sincs a baloldali jelöltnek, és csak kevésben mehet biztosra a kormányváltásra törő szövetség. A közös listaállítás technikailag már messze könnyebb, de a volt miniszterelnök oldalán többen idegenkednek ettől a pártok arculatát még inkább egybemosó megoldástól. Pedig az összefogás komolyságát és erejét az együttes listaállítás tehetné meggyőzőbbé.

A közös jelöltállítást tovább bonyolítja a kisebb, bizonyosan öt százalék alatti pártok bejelentkezése. Mindegyiket hírneves, erősen médiaképes, ám ellentmondásos múltbeli szerepük emlékét hordozó személyek indították, mérhető választói támogatottság és szervezeti hálózat nélkül. Más sem hiányozna a baloldal nyilvános arculatának mint, hogy ők is harcba lépjenek a kormányváltást kívánó választók újraelosztásáért. Ha kimaradnak a baloldali értelmiség által várt nagyösszefogásból, akkor zavart támaszthatnak a kampány idején, ha viszont bekerülnek abba, taszíthatnak fontos szavazói csoportokat. Ám a kérdésnek nincsen döntő jelentősége: a kispártok sem sokat elvenni, sem számottevően hozzáadni nem képesek a baloldal erejéhez. Integrálásuk még leginkább a biztos mandátumok elosztását nehezítheti meg.

Külön eset Gyurcsány Ferenc pártjának a kezelése. A hajdani kormányfővel kapcsolatban a baloldal jó döntést bajosan hozhat. Ha beemeli személyét az új egységbe, féktelen exhibicionizmusával, múltjával még akkor is árthat, ha éppen tökéletesen igaza van. Senki emberfiát maga fölött tartósan el nem ismeri, már jó ideje képtelen a valós építkezésre. Amennyiben mégis kimarad az összefogásból, végképp kiszámíthatatlan megnyilvánulásai lehetnek.

Pártot alapít a régi reformgondolkodás mitikus hőse Bokros Lajos is: a hozzáértők által eltervezett, majd a politika által felülről erővel elrendelt évszázados kelet-európai reformmodell példátlanul következetes hazai folytatója.14 Jó ideje nem elemző közgazdász, hanem csaknem minden bajra további piacosítást ajánló küldetéses ideológus.15 Vérbeli kelet-európai értelmiségi, aki a megváltás egyszeri fordulatával akarja elhozni hazájának a Nyugatot. Az ész és persze a hatalom erejével javasol megvalósítani egy szép új világot, amely piaci doktrínákon alapszik és nem az ország hagyományaira és lakóinak vágyaira építkezik. A magyar reformközgazdaságnak lényeges szerepe volt a kommunizmus élhetőbbé tételében. Az aufklärista fellépés azonban már az államszocializmus idején is rendszerszerűen kihívta maga ellen a társadalom ellenállását, és a reform időszakok után szinte szükségszerűen jöttek az ellenreformer periódusok. A felvilágosult abszolutizmus reformmodellje Gyurcsány Ferenc kormányzása idején már káoszba fordult. A tizenkilencedik századi magyar reformkor szerves polgárosodásának programja, kevésbé megváltásszerű, de tartósabb előrehaladást ígér demokratikus körülmények között.

Újabb kampányhuncutságokból ezúttal jó kormányzás?

A régi baloldal egyelőre nem látszik esélyes kihívónak, ám 1994 óta ellenzékből még minden választását megnyerte. Véleményvezérei ismét a hatalom kérdését tekintik döntőnek, és újra bármi áron el kívánják távolítani a kormányból a baloldalt lépten-nyomon megalázó, számukra kínosan idegen kultúrájú Fideszt. Csakhogy hatalomváltás az elmúlt negyedszázadban volt már bőséggel, a valóságosan jó kormányzás, a közélet megnyugvása, ami hiányzik. Nem pusztán az egyik vagy a másik tábor növelte tovább az ország bajait, hanem főleg kettőjük megfontolás nélküli egymásnak feszülése. Most pedig éppen ez folytatódik, minden korábbinál nagyobb hevességgel.

Orbán Viktor számos ponton veszélyes, ám immáron részleteiben is ismeretes elképzelés alapján kormányoz. A baloldal viszont megáll a hatalom visszahódításának kategorikus imperatívuszánál. Meg sem kísérli meggyőzni a választókat egy másik irány, például a nyugatos polgárosodás hasznáról. Inkább a régi ellenzéki sérelmi politika szokott állításait tetézi néhány ködös általánossággal. Magyarországon talán nincs is választási győzelem rendszerhazugságok nélkül, ám bizonyítottan lehetetlenség ezek alapján a jó kormányzás.

A baloldalnak még a saját soraiban sincs általánosan elfogadott vezetője. Az elvileg összefogást követelő pártok egyelőre inkább egymással versenyeznek, egymástól ragadnak el szavazókat, és mindegyik a maga jelöltjeivel készülődik a választásokra. Az év végére nagy valószínűséggel felfüggesztik dominanciaharcaikat, és közösen vágnak neki a választási időszaknak, ám ettől még a kormányképes belső kohéziótól távol vannak. Az együttes választási indulás következtében a különböző baloldali elképzelések és személyek között a szavazók már nem határozhatnak, így az ütközések közöttük később még inkább fellángolhatnak. Az összefogást döntően a közös ellenségkép alapozza meg. Bajnai Gordon a balra forduló MSZP-t, a globalizáció-kritikus zöldmozgalom, a baloldali avantgarde és egy radikális szakszervezet támogatásával úgy reméli kívülről egyensúlyban tartani, hogy az új egység mozgásának iránya a nyugatos jóléti kapitalizmus felé vezessen. Ami ilyen háttérrel kétségesen látszik tartósan kivihetőnek. A remélt baloldali egység nálunk is könnyen fordulhat az olasz Olajfa-koalíciók vagy a szlovák Iveta Radicová vezette pártszövetség szomorú kormányzati kudarcába. A régi baloldal esetleges választási sikere csak tovább szíthatja évtizedes riválisa harci kedvét. Orbán Viktorral, de akár nélküle is, az orbánizmus jó eséllyel továbbél, és folytatja birkózását a baloldallal.

 

Az Orbán-rendszer természete

1. Lemaradó ország
2. Irányított nemzeti kapitalizmus
3. Plebejus demokrácia
4. Nehéz együttélés a joguralom rendjével
5. Kísérlet a baloldali blokk helyreállítására
6. Lázadás a kéttömb-rendszer ellen

 

 

Jegyzetek

1 Magyarországhoz hasonlóan a térség többi országában is általában csak jóval a rendszerváltó fordulat után, kivételesen kaptak lehetőséget a kormányok a folytatásra. Csehországban 1996-ban, Szlovákiában 2002-ben, Észtországban 2007-ben, Horvátországban 2007-ben, Lengyelországban 2011-ben szerzett újabb választáson parlamenti többséget hivatalban lévő miniszterelnök. Szlovéniában és Romániában máig nem fordult elő, hogy két egymást követő parlamenti ciklust ugyanaz a kormánytöbbség vigyen végig. Ezzel szemben a "gazdasági csoda" Németországában a második világháború után először 1969-ben adott kancellárt a baloldali ellenzék, Ausztriában az első két évtized nagykoalíciója, majd a jobboldal kormányzása után 1970-ben jutott egyedül hatalomra első ízben a korábbi ellenzék. Olaszország hegemón pártszerkezetében 1981-ben volt első alkalommal nem kereszténydemokrata miniszterelnök.

2 2012 első negyedévében a szocialisták támogatóinak 63 százaléka elmúlt ötven éves, Gyurcsány Ferenc pártja kivételével az MSZP szavazóközönsége a legidősebb. A legfeljebb nyolc osztályt végzettek aránya az MSZP-nél 49, a Fidesznél 38, a Jobbiknál 29 százalék. Adatokkal illetve a szocialista szavazók egyenlőségközpontú értékbeállítódásának néhány dimenziójáról: Pártok félidőben. 2012. A Republikon Intézet tanulmánya. 21-22. old. illetőleg 26-30. old
http://www.republikon.hu/upload/5000269/partok%20felidben.pdf

3 2006 előtt még valamennyi élelmiszer ÁFÁ-ja 15 százalékos volt, a Gyurcsány-kabinet azonban közvetlenül a választások előtt 25 százalékról 20-ra csökkentette az általános ÁFA-kulcsot, majd győzelme után erre az egységes szintre emelte az élelmiszerek adóját is. 2009-ben a Bajnai-kormány állította vissza a 25 százalékos általános ÁFA-kulcsot, majd ezt növelte az Orbán-kabinet 27 százalékra. 2009 óta a tej és tejtermékek, a kenyér, a kifli és a zsemle ÁFÁ-ja 18 százalék, viszont minden más élelmiszer az általános kulcs szerint adózik. A kieső költségvetési bevételek érdemi ellentételezése nélkül most a szocialisták egyenesen 5 százalékra javasolják levinni az összes alapvető élelmiszer ÁFÁ-ját. Hasonló javaslattal élt 2009 tavaszán a Fidesz frakció is, ám akkor az MSZP képviselői az indítvány napirendre vételét sem támogatták. A szavazás eredménye:
http://www.parlament.hu/internet/plsql/ogy_szav.szav_lap_egy?p_szavdatum=2009.04.20.17:59:31&p_szavkepv=I&p_szavkpvcsop=I&p_ckl=38

4 A 18-37 év közötti szavazók között a Tárki adatai szerint a 2011-es év átlagában kétszer nagyobb volt a Jobbik (30%) támogatottsága, mint a szocialistáké (13%). Lásd: http://www.tarki.hu/hu/news/2012/kitekint/20120207.html

5 A történtek önértelmezése:
http://www.egyutt2014.hu/hirek/az_egyutt_2014_valasztoi_mozgalom_kozlemenye_az_lmp_kongresszusi_dontesevel_kapcsolatban.html
http://www.egyutt2014.hu/hirek/az_egyutt_2014_valasztoi_mozgalom_valasza_a_magyar_szocialista_part_javaslatara.html

6 A 2009-es 6,8 százalékos visszaesés után Magyarországon 2010-ben 1,3 százalékos növekedés következett. Ugyanezek az adatok Németországban: -5,1 és 4,2, Ausztriában: -3,8 és 2,1, Lengyelországban: 1,6 és 3,9, Csehországban: -4,5 és 2,5, Szlovéniában: -7,8 és 1,2, végül Szlovákiában: -4,9 és 4,4 voltak. Az adatokkal:
http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/table.do?tab=table&init=1&plugin=1&language=en&pcode=tec00115

7 Ennek az egyik legfrissebb megnyilvánulása: "A túlzottdeficit-eljárás elől menekülve a kétharmados rezsim nem a kormányzati teljesítményén igyekszik javítani, hanem a pénzszivattyút állítja magasabb fokozatra." Lásd bővebben: Orbán Viktor adódiktatúrát vezetett be Magyarországon.
http://www.egyutt2014.hu/hirek/orban_viktor_adodiktaturat_vezetett_be_magyarorszagon.html

8 A Haza és Haladás Alapítvány vitaindítója szerint például olyan kétkulcsos, adójóváírással kiegészített progresszív személyi jövedelem-adórendszer kerülne bevezetésre, aminek előnyeit különböző mértékig hozzávetőleg az adófizetők hatvan százaléka élvezhetné, viszont terheit csupán az adófizetők 8-10 százaléka viselné. Újabban az Együtt 2014 már egyenesen arról beszél: "300 ezer ember... mérsékelt többletterhelése" által "közel 4 millió adózónak nőhet a nettó fizetése". Lásd bővebben: Bizalom: A jó kormányzás gazdaságpolitikája. Vitaindító. 2013. február. 64. old.
http://www.hazaeshaladas.hu/ftp/20130218_jokormanyzas_gazdpol.pdf
Továbbá: http://www.egyutt2014.hu/hirek/negymillio_adozo_jar_majd_jobban.html

9 Hangsúlyosan szolidáris például a tiltakozó felsőoktatási hallgatókkal.
http://www.egyutt2014.hu/hirek/az_egyutt_2014_a_jovot_valasztja_az_egyutt_2014_a_hallgatok_mellett_all.html
A hallgatói követelések egyik listája:
http://hallgatoihalozat.blog.hu/2012/02/17/a_hallgatoi_forum_altal_elfogadott_kovetelesek

10 Részletesen: http://hvg.hu/gazdasag/20130220_Bajnai_nem_szabad_agyonadoztatni_a_jol_ke
Továbbá: http://www.egyutt2014.hu/hirek/valaszok_az_ujabb_hazugsagokra.html

11 "A teljes munkaidőben foglalkoztatott közmunkás bére, ne lehessen kevesebb a mindenkori minimálbérnél." "Magyarországon újra kell szőni a szociális hálót. Ezen belül meg kell állapítani egy olyan minimum családi jövedelemszintet, amely a lét jogán jár azoknak, akik objektíve nem lehetnek képesek eltartani önmagukat." Lásd bővebben: Kónya Péter beszéde az Együtt 2014 Választói Mozgalom Kormányzás-értékelőjén.
http://www.egyutt2014.hu/hirek/konya_peter_beszede_-_kormanyzas-ertekelo_2013.html

12 Például: http://www.egyutt2014.hu/hirek/orszagos_agymosast_csinal_kozpenzbol_a_fidesz.html
http://www.egyutt2014.hu/hirek/az_egyutt-pm_igazsagot_szolgaltatna_a_foldpalyazaton_vesztes_gazdaknak.html

13 Az új párt támogatóinak csupán a 20 százaléka volt állítása szerint 2010-ben Fidesz szavazó. Az Együtt 2014 fellépése eddig döntően a baloldali pártok közötti erőviszonyokat alakította át. Az adattal: Pártok egy évvel a választás előtt. 2013. A Republikon Intézet tanulmánya. 22. old. http://www.republikon.hu/upload/5000286/partok2013_v4.pdf

14 "Péter reformja olyan harc volt, amit a despotizmus vívott a néppel, annak begyepesedettségével. A cár fenyegető hatalmi erővel próbálta öntevékenységre serkenteni a legigázott társadalmat, a rabszolgatartó nemesség közvetítésével gondolta átplántálni Oroszországba az európai tudományt és műveltséget." "Ami nem más, mint a kör politikai négyszögesítése, olyan feladvány, amit nálunk Péter óta két évszázadon át próbáltak megoldani, ám megoldva máig nincs." A látványos felszíni nyugatosítás ellenére a reformer cár nem változtatta meg az állam fundamentumát, csak megszilárdította az orosz társadalom régről hozott felülről szervezettségét. Írta még 1910-ben Vaszilij Kljucsevszkij Oroszország történetének negyedik, Nagy Péternek szentelt kötetében. Idézi: Orosz történelem I. kötet, Mihail Heller: Az Orosz Birodalom története Osiris Kiadó, Budapest, 1996. 278-288. old.

15 A korábbi időszakban megfogalmazott átfogó reformjavaslatai: Bokros Lajos: A reformok kritikus tömege. Élet és Irodalom. 2009. január 23. http://www.es.hu/index.php?view=doc;21945
Bokros Lajos - Bauer Tamás - Csillag István - Mihályi Péter: Utolsó esély. Élet és Irodalom. 2006. április 28.
http://www.es.hu/bokros_lajos-bauer_tamas-csillag_istvan-mihalyi_pe;utolso_esely;2006-04-30.html