[origo]
Nyomtatás

Lázadás a kéttömb-rendszer ellen
2013. június 23., vasárnap, 12:07


Távolról sincsen akkora eltérés a két tömb között, mint lelkes híveik gondolják, vagy miként a közéleti blokkok megpróbálják elhitetni az országgal. Mindegyik a maga esendő módján ugyanazt a válságköteget szeretné megoldani, az ismert eredménnyel. Mindkét oldalon roppant gyűlöletgépezet épült fel a közvélemény befolyásolására, és olyan erős a legelkötelezettebb hívek fogékonysága a táborelvű gondolkodásra, hogy fölöttébb valószínűtlen az egyes blokkok lényegi irányváltása. Magyarország közben mindinkább drámai helyzet felé tart, térségbeli lemaradásának trendje nem tört meg. A magyar parlamenti váltógazdaság a két tábor fundamentális harcának keretévé vált. Nem a táborelvű szembenállás okozta egyedül a bajokat, de döntő része van abban, hogy az ország nem képes megoldani gondjait. Az Orbán-rendszer természete, hatodik fejezet.


A háborús kétblokk-rendszer választókat is magával ragadó vaslogikája még 2006 tavaszán is szabályosan elreteszelte bárminemű új belépők betörését a hazai politikába. A régi emberek dominálta közös MIÉP-Jobbik lista megrekedt 2,2 százaléknál, a zöld aktivisták iskolateremtője által életre hívott Élőlánc pedig mindösszesen 4 egyéni kerületi jelöltet tudott állítani.1 A régi modernizáló baloldal bukása azonban nemsokára tágas teret nyitott a létező viszonyok lényegi tagadását meghirdető csoportok előtt. A magyar politikai szerkezet 2006 őszével kezdődő teljes átalakulása egyszerre eredményezte a Fidesz kétharmadát, a Jobbik és a Lehet Más a Politika áttörését.

A létező magyar demokrácia és kapitalizmus legkeményebb kritikája

A régi MIÉP még a két világháború közötti népbarát jobboldali radikalizmus folytatása volt. A nemzetmentő antikapitalista retorikájú párt fénykorában 1998-ban a budai zöldövezetekben és itt-ott Pest megyében volt erős.2 A hagyományos jobboldali értékhordozók, szavazók 2010-ben döntően a Fidesszel tartottak, a Jobbik régi szenvedélyeket is felélesztő, mégis eredendően új kezdeményezés. Először ott tört át, ahol a legrosszabb, legreménytelenebb arcát mutatja a létező magyar kapitalizmus. A szokásos eszközökkel megoldhatatlannak látszó kilátástalanságban újra a teljes tagadás bizonyult a legvonzóbbnak sokak számára.3

A Jobbik felhasználja a két világháború közötti radikális jobboldal kifejezéseit és közösségteremtő formáit, de létezése korántsem pusztán a régi radikalizmus folytatása, hanem a rendszerváltás utáni Magyarország bajainak egyenes következménye. Ahol az országban a legjobb eredményeit érte el, ott jobbára a fiatalabbakat és a szocialisták régi szavazóit ragadta el. Sokszor olyanokat, akik addig a Fidesz minden igyekezete ellenére elérhetetlenek voltak a jobboldal számára. A Jobbik az ország legfiatalabb pártja: táborában négy és félszer magasabb a 29 évesnél fiatalabbak, mint a hatvanévesnél idősebbek aránya. Nem az elesettek, hanem inkább az iskolázottabb, közepes státusú fiatalok támogatták szavazataikkal, hívei között a válságövezetek középrétegei mellett ott vannak a legjobb magyar egyetemek lázadói is. A felsőoktatási hallgatók között, főleg a humán szakokon, az egyik legszervezettebb részt a nemzeti radikálisok képezik. Képviselőjelöltjeinek egy része diákvezető volt. Politikai programját a felemelkedni akaró, ám a létező rendszerbe a vágyott szinten és módon beilleszkedni nem óhajtó személyek formálják. A rendszerváltás utáni Magyarország olyan bántóan nem tudott hitet, azonosulási pontokat adni a már benne felnövekvő nemzedéknek, hogy annak közel negyede a nekik érzelmi közösséget kínáló Jobbikhoz menekült. Ez talán a legkeményebb kritikája a létező magyar demokrácia és kapitalizmus világának, valamint a baloldal politikájának.4

Reménytelenségből támadt megváltás igény

A Jobbik megnyilvánulásaiban szemben áll a Nyugat egész rendszerével. Mondanivalója középpontjában a világkapitalizmus létező magyarországi változatának, a külföldi tőke hazai szerepének lehető legteljesebb verbális elutasítása áll. Önértelmezése szerint rajta kívül mindenki más a rendszer fenntartója, ennyiben liberális és a globalizáció ügynöke. Annyi ember vágyainak megfelelően a Jobbik leszámolást ígér a korruptnak és alkalmatlannak gondolt politikusok bűneivel. A hazai közvélemény kétharmada indokoltnak érzett dühében nem is igen érzékeli szélsőségesnek a nemzeti radikalizmust. A Jobbik ellenségképekből és Nagy-Magyarország mítoszokból, pogány rítusokból és két világháború közötti mondatokból rakott össze egy olyan világmagyarázatot, amely rövidre zárt megfogalmazásaival erősen hatott a sikertelenségétől frusztrált országban.

A Jobbik szinte az összes környező népet lenéző általános rasszizmusa, heves cigány- és zsidóellenessége hangosan kimondott olyan állításokat, amik nem ritkán elhangzanak az intimszféra beszélgetéseiben, ám amelyek korábban nem juthattak szélesebb nyilvánossághoz. A baloldali értelmiség fogalomhasználata a cigánykérdés leírására annyira ütközött a közvélemény hétköznapi tapasztalatával, hogy a Jobbik radikalizmusával pontosan azt mondhatta, amiket az önmagát megtámadottnak és áldozatnak érző emberek jelentékeny része hallani akar a "cigánybűnözésről", a munkátlan élet megszüntetéséről. A párt egyetlen vészkiáltással lépett át a magyar baloldal évtizedes tabuin. De ez önmagában aligha magyarázza a Jobbik hatalmas előretörését.5 A nemzeti radikalizmus ott lett különösen erős, és közelítette meg vagy egyenesen lépte át a harminc százalékot, ahol a súlyos gazdasági válság és a romakérdés általában találkozott.6

A Jobbik áttörését jelentékenyen segítette a két közéleti tábor harcának éleződése. A jobboldali rendszertagadás előtt nem kis részben Orbán Viktor és a jobboldal sajtója nyitotta ki a kaput. A "nekem mindent szabad" igénye kezdettől ott volt a Fidesz elnökének a fellépésében. Az őszödi beszéd utáni történésekben a magyar állam sokban elveszítette legitimitását a jobboldali közönség előtt: a nemzeti radikálisok jogvédők lehettek a láthatóan a történteket nem is értő baloldallal szemben. Sikereit a Jobbik végig a hivatalos nyilvánosság támadása mellett érte el. A szervezet hálózatteremtő erejére, meghökkentő, gárdista egyenruhás akcióira, az internet közvetlenségére épített. Máris csaknem teljes a saját külön nyilvánossága és kultúrája.7

Lendületét vesztett radikalizmus

Csakhogy a 2010-es diadalával elvileg révbe érő Jobbik gyorsan elveszítette korábbi lendületét. A megváltás hitének erejével induló párt belefeledkezett parlamenti létezésébe, és ma már csak az egyik a hazai politikai aréna számos szervezete közül. A szimbolikusan új rendszerváltásba kezdő és valóságos gazdasági szabadságharcot indító Orbán Viktor mellett egyszerűen nem jut tér a korábban radikális rendszertagadásával hódító Jobbiknak. A Fideszre csak erőtlenül rálicitálni képes.8 A kormányzás felelősségétől megszabaduló baloldal viszont ismét megtalálta népbarát énjét. A Jobbikot pedig elérték a minden új pártnál természetes belső ütközések és haragos kiválások. Közvélemény-kutatási mérések szerint gyengült a támogatottsága Északkelet-Magyarországon, azonban erősödött Budapesten és a Dunántúlon. Szavazókat veszített az alacsonyabb státusú csoportok között, viszont valószínűleg a Fidesztől voksokat nyert középen.9

Minden baloldali értelmiségi szorongás, állítás ellenére Orbán Viktor továbbra is egyedül kíván kormányozni. A jobboldali értékhordózók, az egyházak valamint a Fidesz-közeli sajtó segítségével már a választások előtt módszeresen szétvágta a Fidesz és a radikális jobboldal közötti közvetlen átjárás lehetőségeit. A választási rendszer átalakításának a legfőbb vesztese éppen a Jobbik. A miniszterelnök eljátszik tábora nyugatellenes érzelmeivel, nemzeti nagyság utáni vágyaival, ám pontosan ismeri a Nyugat elvárásait. A durva jobboldali radikalizmussal, a nyílt rasszizmussal szemben már igyekszik megfontolt európai államférfiként megnyilatkozni.10 De egyébként sem kívánja, hogy a Jobbik bármiképpen is a fejére nőjön. A jelenlegi helyzet az ideális számára: a Jobbik révén centrális helyzetből cselekedhet pártja, a nemzeti radikálisok maguknál tartják a baloldal régi szavazóinak nem jelentéktelen részét, és az elégedetlen, lázadó fiatalok velük legalább a jobboldali mítoszokat, és nem a baloldali avantgarde kultúráját választják.

Minden tekintetben zöldek

A régi baloldal összeomlása nyitotta meg a parlamentbe vezető kaput a Lehet Más a Politika előtt is. A szervezet elindulásakor még kevés valódi esély látszott a sikerre, ám néhány száz zöldaktivista, jogvédő, és más mozgalmár az ország javát keresve, mégis neki vágott, hogy kitörjön a kétoldalú szembenállás logikájából. A LMP alapítói világlátásának megfelelően vérbeli posztmodern értelmiségi bázisdemokratikus szervezetként formálódott. Programjában kezdettől antikapitalista, alternatív ökoszociális pártként lépett fel. Ám szavazóinak csupán csekély hányadát vonzhatta a zöld alternatív életérzés. Választóinak túlnyomó többsége inkább a többi párt elől menekülhetett az ismeretlen, friss új szervezethez. Végül nagyobb médiahátszél és pénz nélkül is, az LMP jobbára mozgalmi eszközeivel az SZDSZ 1998 után szokásos választói támogatottságát meghaladó eredménnyel jutott a parlamentbe.11

A régi baloldali véleményvezérek bármiféle önreflexió nélkül már 2010 nyarán követelni kezdték, hogy a háborús tömbök ellenében születő párt a szocialistákkal együttműködve szálljon szembe a Fidesz rémítőnek látott törekvéseivel. Amikor az LMP kitartott induló eszméi mellett, rázúdították minden haragjukat. Az új szervezet megfontolt értelmiségi módjára korrekt akart maradni a régi szembenállásban, azonban így álláspontja a szélesebb közönség számára sokszor követhetetlen lett. Saját tábora is többségben pártfogolta a demokráciavédő szélesebb ellenzéki összefogást.12

Az LMP minden újszerűsége ellenére sem látszott a kétharmados hatalom erőteljes ellenzékének, minden bajával együtt egyre biztosabban az MSZP tetszett a kormánnyal leginkább szembeszegülő pártnak. A 2010-es önkormányzati választások így már kudarcot hoztak az LMP-nek. A szocialisták Budapesten is érezhetően növelték az előnyüket. Vidéken pedig olykor jelentős városokban is kimaradt a zöldpárt a helyhatóságokból: az önkéntesek munkájára és pénzadományaira hagyatkozó szervezet sokfelé még csak elindulni sem tudott. Nyugati testvérpártjainak mintájára az LMP erre, zajosabb, mégis főleg parlamenten belül maradó figyelemkeltő akciókban kezdett, de ekként sem tudta lendületesen gyarapítani várható választói számát.

A szervezet bázisa ösztönei alapján megmaradna zöldpártnak, ám első frakcióvezetője jobbára megértette, ha az LMP nem tör nagyobb célokra, akkor a kéttömb-rendszerben csatlakoznia kell a baloldali blokkhoz vagy 2014 után a parlamenti létezése is veszélybe kerülhet. Az ökoszociális párt a világkapitalizmus nagyszervezeteinek rendje helyett az emberközeli helyi piacok világát ajánlja. 2010 őszén elvileg helyeselte a különadók rendszerét. Társadalompolitikája az MSZP régi reformközgazdász hagyományával szakítva tradicionális baloldali célokat tűzött maga elé. Első alternatív költségvetési javaslata húsz esztendő ámítása után elsőként mondta ki nyíltan: a beavatkozó jóléti állam működtetése adóemelést kíván. Cserében hosszabb távon kisebb állampolgári egyenlőtlenséget, az ország felzárkózását jobban segítő állami oktatást és egészségügyet, messze határozottabb környezetvédelmet ígér.13

A maradék LMP kitart eredeti küldetése mellett

Schiffer András több esztendős eltökélt munkája nélkül aligha juthatott volna a parlamentbe az LMP, mégis a szervezet értelmiségi alapítói mindinkább idegenkedve tekintettek a párt egyre jobban politikusként cselekvő vezetőjére. Végül messze távolodva eredeti elképzeléseiktől, Bajnai Gordon sürgetésére engedtek a kétpólusú szembenállás roppant vonzásának, és az újabb biztos parlamenti mandátum reményével kettészakították a párt frakcióját. Egyelőre a volt miniszterelnök, majd vélhetőleg nemsokára az MSZP mellett támogatják a Fidesz leváltását és hirdetik a globális kapitalizmus elleni zöld nézeteiket. A maradék LMP pedig az újra felállni látszó háborús kétblokk-rendszer árnyékában egyedül kitartva próbálja megismételni 2010-es csodás eredményét. Ebben viszont már érezhetően akadályozhatja a pártalapításnál még biztos induló bázist adó zöldmozgalmi jellege.14 Ugyanakkor olyan sok szavazó irtózik a táborelvű politika hazugságaitól, hogy megnyerésükkel elméletileg az LMP a következő kisebb parlamentbe is bejuttathat egy hozzávetőleg öt főnél nem sokkal számosabb képviselőcsoportot.

A blokkpolitika észjárásával való szembeszegülés nemcsak a közélet peremén, hanem a centrumában is jelentkezik. A hazai nyilvánosság lényeges fejleménye volt 2008-2010 táján a Nyugatellenes, antikapitalista trendnek ellentmondó fiatal piacpárti új jobbközép fellépése. Életre hívói a kádári gyökerű régi reformerektől kulturálisan elkülönülve akartak magyar hagyományokon nyugvó polgárosodást, joguralmat. Nem mentesek az értelmiségi naivitástól és doktrinerségtől, valamint karriervágyaktól, mégis tárgyszerűségre törekvésük új irányt mutatott a közéletben.15 Ugyanakkor a növekvő publicisztikai befolyású új jobboldal sem tudta tartósan kivonni magát a politikai polarizáció hatása alól. Fórumainak egy része mára erejét vesztette vagy csaknem elhalt, mások viszont sikeresek, de részben már a nagy blokkok hatása alá kerültek. A piacpárti jobbközép 2010 óta távolodik attól, hogy valóban önálló, ténylegesen intézményesült szereplője lehessen a hazai politikának.

Még bármi lehetséges

A magyarok többsége átlátja a kétoldalú háborús szembenállás kártételét. Mégis, történelmi tapasztalatai alapján nem bízik a személyes politikai tevékenység hasznában. A jobbára atomizáltan cselekvő állampolgárok nálunk kivételes mértékig nem hisznek bármiféle közösségi fellépés értelmében.16 Felülről várják a megoldást és az elfogadhatóbb politikai kínálatot. A pártokat kívülről nem befolyásolható gépezetnek látják, és megszokták, hogy az átlagemberek legfeljebb a kisebbik rosszat választhatják. Ezért is új kezdeményezések nincsenek vagy erőtlenek maradnak, és idővel gyakran beleszédülnek a régi nagy tömbök delejes vonzásába.

A 2010-es választásokon nem volt kétséges a kormányváltás, csupán az új többség nagysága volt kérdéses. Ez ugyancsak kedvezett az újonnan induló kisebb pártoknak. 2014-ben viszont a szavazói döntés kétségkívül arról várható: folytassa-e Orbán Viktor berendezkedése tartós rendszerré szervezését? Ami ismét a valamelyik nagy közéleti tömb felé hajthatja a közvéleményt. Minden közvélemény-kutatás a Fidesz tetemes vezetését mutatja, és ezt az időközi választások eredményei sem cáfolják. A domináns kormánypárt általában olyan önkormányzati választókerületekben is biztosan győzedelmeskedett, ahol 2006-ban a baloldal még fölényesen vezetett.17 Csakhogy a Fidesz erejét a közvélemény-kutatások rendszerint a valóságosnál magasabbra mérik. 2002-ben valamennyi vizsgálat a kormánytöbbség újraválasztását valószínűsítette.18 Most még több érv szól amellett, hogy nem előre lefutott a 2014-es választás. A hazai mediánszavazók jelentős hányada a választási ciklus közepén ismétlődően becsapottnak gondolja magát, és úgy képzeli: a semmirekellő pártokat leginkább a választásoktól való távolmaradással lehet megbüntetni. Azután rendszerint nem sokkal a választások előtt - közvetlenül nem is annyira a pártok kampányának hatására, mint inkább szűkebb környezetük befolyására - valamelyik párt mellett mégiscsak leteszi a voksot.

A közéleti szereplők igyekezete ellenére jelenleg még kivételesen magas a pártot nem választók aránya. Ám közöttük egy-másfélmillió állampolgár van, aki rendszerint szavazni szokott. Valamennyi felmérés szerint az emberek túlnyomó része elégedetlen helyzetével és a kormány teljesítményével, ami újra az ellenzék felé fordíthatja a közvéleményt. Természetesen a Fidesz is mindent elkövet majd azért, hogy ez ne következzék be. Mindkét tábor az összes korábbinál inkább sorsdöntőnek érezheti majd a 2014-es választások tétjét. A módfelett billenékeny választási rendszer következtében még bármilyen, akár újabb kétharmados többség is lehet a voksolás eredménye.

Nem angyalok és ördögök küzdelme

Az Orbán-kormány esetleges bukásából egyáltalán nem következik szükségképpen a nyugatos politikai irány helyreállása. A kapitalizmus-ellenes állampolgári beállítódások akár tovább erősödhetnek. A 2006 ősze óta megformálódni látszó új trend tartóssága jelenleg még megítélhetetlen. Fejlődésünk más ciklusban, több tekintetben előbb jár a többi térségbeli országhoz képest. Sok évtizede nálunk kezdődtek a piacosító reformok. Nem kizárható, hogy idővel más társadalmak is követni fognak gondjaikkal minket. A rettenetes huszadik században nem egyszer voltunk lényegi folyamatok úttörő országa. A proletárdiktatúrába futó első magyar tömegdemokrácia kudarca után a Horthy-rendszer egy olyan európai tendencia első megjelenése volt, amely később sokfelé talált folytatásra. 1953-ban részben nálunk indult el, és utóbb egészen Kínáig ért az újrapiacosító reformközgazdaság.

Távolodva a baloldali kormányok emlékétől egy újabb négy esztendőt a Fidesznek már nehezebb lesz végig kormányoznia. A következő választások eredményétől függetlenül a mostani kormányzati politika egyedül akkor remélheti tartós berendezkedését, ha a külvilág folyamatai idővel megerősítik majd. Az Orbán-rezsim a magyar társadalom hosszú ideje megoldatlan pusztító gondjaira adott rendszerszintű válasz. A Fidesz-hatalomnak létezéséhez nincsen feltétlenül szüksége dinamikus gazdasági növekedésre, mechanizmusai éppen hogy a négy évtizedes stagnálás okozta bajokra adott politikai reakciók. Az Orbán-rendszer válság idején próbál valamiféle stabilitást, reményt és hitet adni az embereknek. Ha a Nyugat, az Európai Unió bajai elhúzódnak, és a világgazdaságban belátható időben nem kezdődik a szűkebb térségünkre is kiterjedő újabb nyugodtabb növekedési periódus, az segítheti az új hazai berendezkedés huzamosabb fennmaradását.

Magyarországon volt már mindkét oldalnak kétharmada, egyetlen választást kivéve, az összes voksolás kormányváltást hozott. Hazánk mégsem képes négy évtizedes válságából kiemelkedni. Mindkét politikai tábor foglya előtörténetének, és a másik oldallal való harcát próbálja végleg megnyerni. Mint az utolsó három esztendő is mutatja, ez bajosan sikerülhet bárkinek is, csak a gyűlöletszerkezetek erősödnek folytonosan. Az ellenoldal közéleti kultúráját a magyar politika mindkét iránya már önmagában veszélyesnek érzi magára. A huszadik századi hazai történelemben számos olyan félelemkeltő eseményt talál, amelyben a másik tömb bűnössége elvitathatatlan. De a demokratikus fordulat után sem változott érdemileg a szembenálló politika érzékelése. A közéleti viszonyok hanyatlása 1990 nyarától folyamatos és gyorsulóan romló. Lényeges javulás nemigen jött, a demokrácia helyreállításának programjával fellépő ellenzék, hatalomra kerülve rendszerint tovább élteti a korábban még élénken vitatott gyakorlatot. A romlás tempója különösen 2006-tól fokozódott. A Fidesz a háborús szembenállás végleges megnyerésének és ezzel lezárásának szándékával a jelenlegi időszakban minden korábbinál több határt lépett át.

Ám a baloldal demokráciamérlege sem pozitív. A szocialisták kezdettől mozgósították az emberek antikapitalista meggyőződéseit. A baloldal alkotmányossághoz való viszonya is ellentmondásos.19 Magukat sokszor "liberálisnak" tekintő véleményvezérei olykor végletesen türelmetlenek a sajátjukon kívül minden más nézettel szemben, és nem ritkán éppen a politikai közép kisszámú képviselőjét kezdik ki a legeltökéltebben. A táborelvű gondolkodást legalább annyira a polgári radikális értelmiség kezdeményezte, mint a hagyományos hazai jobboldal. A baloldali ellenzék most is döntően azért mondja készülődő diktatúrának az Orbán-rendszert és definiálja magát demokratikus ellenzéknek, hogy ezúttal is a fundamentális Jó és Rossz harcaként ábrázolhassa a hatalom visszaszerzéséért folytatott küzdelmét. A Fidesz meg hasonló okból abszolutizálja a létező magyar baloldal történelmi és közelmúltbeli vétkeit. Pedig nem egyszerűen hamis ez a szembeállítás, hanem éppen az ilyen végletes megkülönböztetések okozzák a hazai közélet romlását. Hiszen éppen a fundamentális Rossz elleni küzdelem parancsoló érdeke kíván felmentést adni mindkét tábor gyarlóságára és a nyugatos alkotmányosság meghaladására.

A gyűlöletszerkezetekkel nincs felzárkózás

Távolról sincsen akkora eltérés a két tömb között, mint lelkes híveik gondolják, vagy miként a közéleti blokkok megpróbálják elhitetni az országgal. Mindegyik a maga esendő módján ugyanazt a válságköteget szeretné megoldani, az ismert eredménnyel. Mindkét oldalon roppant gyűlöletgépezet épült fel a közvélemény befolyásolására, és olyan erős a legelkötelezettebb hívek fogékonysága a táborelvű gondolkodásra, hogy fölöttébb valószínűtlen az egyes blokkok lényegi irányváltása. Magyarország közben mindinkább drámai helyzet felé tart, térségbeli lemaradásának trendje nem tört meg. A magyar parlamenti váltógazdaság a két tábor fundamentális harcának keretévé vált. Nem a táborelvű szembenállás okozta egyedül a bajokat, de döntő része van abban, hogy az ország nem képes megoldani gondjait.

Aligha várható egyedül felülről a fordulat. A nagy politikai tömbök irányítói is foglyai a háborús szembenállás logikájának. Magyarországnak nem lehet a gyűlöletszerkezetek uralmát egymagában legyőző hőse. De az egyes állampolgárok sem menekülhetnek el hatása elől szokott egyéni túlélési stratégiákkal. Változást csupán az hozhat, ha pozitív tapasztalatok egymást követő során az emberek megismerik az együttes cselekvés előnyeit, megélhetik a kiszámítható alkotmányosság hasznát. Az állampolgárok egyre szélesebb köreire támaszkodva új szereplők és szervezetek sora lép fel jobb- és baloldalon egyformán, és a közvélemény többségének támogatásával felmondja a kétoldalú szembenállás negyedszázados logikáját.

 

Az Orbán-rendszer természete

1. Lemaradó ország
2. Irányított nemzeti kapitalizmus
3. Plebejus demokrácia
4. Nehéz együttélés a joguralom rendjével
5. Kísérlet a baloldali blokk helyreállítására
6. Lázadás a kéttömb-rendszer ellen

 

 

Jegyzetek

1 Az adatokkal: http://www.valasztas.hu/parval2006/hu/10/10_0.html
http://www.valasztas.hu/parval2006/hu/10/10_0.html

2 A budai zöldövezetekben a MIÉP eredménye általában 11 százalék körül mozgott, Pest megye néhány körzetében csaknem elérte a tíz százalékot. Miközben másik szélső értéként Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egyes választókerületeiben 2 százalék alatt maradt. Adatokkal: http://www.valasztas.hu/ujweb/index.htm

3 2010-ben a Jobbik Budán meg sem közelítette a MIÉP egykori legjobb eredményeit, a Nyugat-Dunántúlon átlaga alatt szerepelt, viszont Északkelet-Magyarország egyes szavazókörzeteiben támogatottsága átlépte a harminc százalékot. Ott volt erős, ahol a választóközönség 1939-, majd 1945-ben is hajlott a radikális rendszertagadásra. Ezekben a választókerületekben nem ritkán rendkívüli a Jobbik előretörése, a Fidesz már kevesebb új voksot szerzett, viszont a szocialisták elveszítették 2006-os szavazók felét, olykor közel kétharmadát. Balczó Zoltán például 1998-ban Budapest második kerületében a választások első fordulójában, a MIÉP színeiben még 11,71 százalékot ért el, 2010-ben viszont a Jobbik képviseletében már csupán 7,03 százalékot. Viszont a Jobbik ózdi jelöltje a 2006-os 4,44 százalék után, 2010-ben már 32,07 százalékot kapott a választások első fordulójában. Miközben a Fidesz korábbi jelöltje 26,46 százalékról 40,85 százalékra javított. Az MSZP változatlan embere a 2006-os 59,93 százalékról, 2010-ben 22,3 százalékra rontott, végül az SZDSZ 2006-os 4,21 százaléka pedig 2010-re jelölt hiányában eltűnt. Az adatokkal: http://www.valasztas.hu/ujweb/index.htm
http://www.valasztas.hu/hu/parval2010/354/354_0_index.html
http://www.valasztas.hu/parval2006/hu/09/9_0.html
http://www.valasztas.hu/hu/parval2010/354/354_0_index.html

4 Egy adat szerint az életükben először választók körében a Jobbik támogatottsága 2010-ben elérte a harminc százalékot. A Szonda-Ipsos nagymintás közvélemény-kutatása szerint 2013 márciusában negyven esztendő alatti a Jobbik szavazók 62 százaléka. Az adatokkal: Bíró Nagy András - Róna Dániel: Tudatos radikalizmus: A Jobbik útja a parlamentbe 2003-2010. 22. old.
http://www.policysolutions.hu/userfiles/elemzesek/B%C3%ADr%C3%B3%20Nagy-R%C3%B3na_Tudatos%20radikalizmus_v%C3%A9gs%C5%91.pdf
Továbbá: Pártok egy évvel a választás előtt. 2013. A Republikon Intézet tanulmánya. 9. old.
http://www.republikon.hu/upload/5000286/partok2013_v4.pdf

5 A 2006-os előzményekhez képest a Fidesz 433 000, a Jobbik viszont 736 000 új szavazatot szerzett. Lásd részletesen: http://www.valasztas.hu/parval2006/hu/10/10_0.html
http://www.valasztas.hu/hu/parval2010/354/354_0_index.html

6 Önmagában számottevő romanépesség jelenléte, mint például Baranyában rendszerint nem vezetett a Jobbik áttöréséhez. (Itt a pártlistás eredménye 12,68 százalék volt).
http://www.valasztas.hu/hu/parval2010/354/354_0_index.html

7 A Kuruc-info napi látogatottsága megközelíti, esetenként meghaladja a Magyar Nemzet online változatáét. Az adattal: Medián Webaudit: http://www.webaudit.hu/#

8 A közélet margójáról az aranyozott termekbe belépő Jobbik képviselői egyszerre fontosnak érezhették magukat, minden korábbinál inkább megszólalhattak a nagy nyilvánosság fórumain: a legtöbb törvényjavaslatot, módosító indítványt, felszólalást ők zúdították az Országgyűlésre. Csakhogy a kormánytöbbség napirendre se igazán vette a párt javaslatait, a lángoló szónoklatok gyakran néhány unatkozó kormánypárti honatya előtt hangzottak el. Mégis a Jobbik a parlament első, 2010-es őszi ülésszakán így is 88 százalékban igennel szavazott. Képviselői elmondták: a többségi kezdeményezés az ő programjukból ment át a Fidesz tervei közé, ők keményebben lépnének, mégis az irányt jónak tartják. Az adattal: http://tenytar.hu/elemzes/jobbik_ofelsege_ellenzeke#.Ua4hJJr-n5A

9 Adatokkal: Pártok egy évvel a választás előtt. 2013. A Republikon Intézet tanulmánya. 9-16. old.
http://www.republikon.hu/upload/5000286/partok2013_v4.pdf

10 Például Orbán Viktor beszéde a Zsidó Világkongresszus 14. plenáris közgyűlésén, 2013. május 5.
http://orbanviktor.hu/beszed/zero_tolerancia_az_antiszemitizmussal_szemben

11 Az LMP főleg magasabb státusú budapestiek pártja. Támogatóinak 26 százaléka keres önbevallása szerint havi 250000 forint fölött, ezt a határt a Fidesz és a szocialista szavazóknak csupán 12-12 százaléka lépi át. Az adatokkal: Pártok egy évvel a választás előtt. 2013. im. 45-49. old

12 Az LMP szavazók 62 százaléka 2012 őszén elképzelhetőnek tartotta, hogy Bajnai Gordon pártjára szavazzon. A Nézőpont Intézet mérése: http://nezopontintezet.hu/aktualis/kepviselet-nelkul-maradhat-az-lmp-tabora/

13 Az LMP tervezete ökoadók szabályos új rendszerét javasolta bevezetni. Magyarország kilépését indítványozza a térségbeli adócsökkentési versenyből: a társasági adót ismét felemelné 19 százalékra, adót vetne ki a nagy értékű ingatlanokra, és négykulcsos, erősen progresszív személyijövedelemadó-indítványában a havi hétszázezer forintnál magasabb jövedelmekre ötvenszázalékos elvonást javasol. Részletesen:
http://lehetmas.hu/wp-content/uploads/2010/10/Fenntarthatóság-és-szolitaritás-egy-ökopolitikai-költségvetési-alternatíva.pdf

14 A megannyi társadalmi gondtól szenvedő Magyarországon alternatív zöld, jogvédő párt alighanem csak számára különösen kedvező feltételek között lépheti át az ötszázalékos parlamenti küszöböt. Németország iparosodás utáni társadalmában viszont némely patinás egyetemi városban vagy egy-két nagyvárosban a zöldmozgalom már koalícióvezető, politikai pólusképző erő lehet. 2011-ben pedig az első tartományi zöld miniszterelnök is hivatalba lépett. Az ezt megalapozó választási eredményről: http://www.landtagswahl-bw.de/

15 Indulásként a Kommentár folyóirat, továbbá a Véleményvezér, a Konzervatórium, a Jobbklikk, a Mandiner.blog és a Szombatblog internetes fórumok, valamint a Közjó és Kapitalizmus Intézet körül szerveződve eredeti hangvétel jellemezte megszólalásaikat.

16 A másoknak való segítségnyújtási hajlandóság Magyarországon mutatkozik a legalacsonyabbnak egész Európában. A civilszervezetek aktív tagságának az aránya Bulgária és Románia mellett nálunk a legkisebb. Lásd: Tóth István György: Bizalomhiány, normazavarok, igazságtalanságérzet és paternalizmus a magyar társadalom értékszerkezetében. 27. old. http://www.tarki.hu/hu/research/gazdkult/gazdkult_elemzeszaro_toth.pdf
Egy másik kutatás szerint a társadalom szétzilálódása, dezintegrációja és magába fordulása 2002 után inkább felgyorsult. Lásd: Kern Tamás-Szabó Andrea: A politikai közéleti részvétel alakulása, 2006-2010. In: Tardos Róbert, Enyedi Zsolt és Szabó Andrea (szerk.): Részvétel, képviselet, politikai változás. Budapest, Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány, 2011. 43. old.

17 Például a 2013. május 12-én megtartott komlói önkormányzati időközi választást 37,17 százalékos részvétel mellett a Fidesz által támogatott Lungo Drom jelöltje 59,64 százalékos többséggel nyerte, a szocialisták jelöltjének eredménye 32,11 százalék volt. 2006 őszén ugyanebben a választókerületben az önkormányzati választásokon még az MSZP győzött 43,03 százalékkal, míg a Fidesz jelöltje 13,36 százalékot kapott, és a választási részvétel pedig 31,38 százalék volt. Az adatokkal: http://www.valasztas.hu/onktjk1/tjk02137.htm#e0213706.htm
http://www.hegyhatmedia.hu/komlohirek/varoshaza/?p=14174

18 Az első és a második helyezett párt közötti listás szavazat különbséget a közvélemény-kutatók 3-12 százalék ponttal elmérték. A hiba lehetséges okairól bővebben: Kolosi Tamás - Tóth István György: Egy tévedés története.
http://www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/a838.pdf

19 Az 1994-1998 közötti kétharmados koalíció, bár valamelyest növelte a kicsiny és megosztott ellenzék házszabály adta lehetőségeit a parlamentben, ám saját pártpolitikai érdekeit keresve már 1994 nyarán egyfordulóssá tette az önkormányzati választásokat. Megszüntette az országgyűlési képviselői és polgármesteri tisztségek korábbi összeférhetetlenségét. A térségben egyedüli NATO-népszavazása sikerének érdekében lényegében megfelezte a referendumok részvételi küszöbét. Világlátásának megfelelően egyoldalúan korporatív alapokra helyzete a bíróságok felügyeletét.