[origo]
Nyomtatás

Csak a harc
2013. július 5., péntek, 16:18


Az ellenség támadhat külföldről, és lehet a külföld zsoldjában álló hazai áruló is, nem számít: meg kell vele ütközni. Le kell győzni. Ez a nacionalista kormányzás lényege.


A nyári szünet előtti utolsó ülésén az Országgyűlés – a „Magyarországot megillető egyenlő elbánásról” szóló határozatban – elítélte az Európai Parlamentet, mert ott elfogadták a Tavares-jelentést. A parlamenti határozat célja, hogy „megvédje Magyarország szuverenitását és a magyar emberek egyenjogúságát Európában”. A parlament felszólítja a kormányt, hogy „ne engedjen az Európai Unió nyomásának, ne hagyja csorbítani az ország alapszerződésben garantált jogait, és folytassa a magyar családok életét megkönnyítő politikáját!”

Mindezt úgy csinálták végig, mintha maguknál lettek volna.

A Tavares-jelentés elfogadása csak ürügy. A budapesti kormánynak persze kényelmesebb lenne, ha az EP nem fogad el olyan dokumentumot, amiben bírálják a magyar politikai folyamatokat. Nem kellemes, hogy Rui Tavares jelentése szerint a magyarországi jogi változások rendszerszintűek, és eltávolodtak az EU alapértékeitől.

Mindez zavarhatja a kormányt. De ettől még igaz marad. Vajon a jogi változások nem voltak rendszerszintűek? Vajon nem lett új alaptörvénye Magyarországnak, azt hazudva folyamatosan, hogy a rendszerváltás utáni időszak alkotmánya sztálinista dokumentum. Vajon az alaptörvényt nem kizárólag a Fidesz írta? Vajon a kormány nem gyengítette az Alkotmánybíróságot? Vagy nem szüntették meg annak lehetőségét, hogy bárki a testülethez forduljon? Vajon nem akartak belenyúlni a bírói kar összetételébe? Vajon nincs új – a Fidesz által írt – választójogi törvény?

A Fidesz 2010 óta nem csupán kormányoz, nem csupán a politikai rendszert bütyköli. Hanem módszeresen egy új Magyarország kiépítésén dolgozik, és intézkedéseivel hosszú távú, tartós társadalmi változásokat akar elérni.

Nem ellenfeleik mondták rájuk először, hogy unortodox megoldásokat követnek, hiszen a Fidesz három éve úgy kormányoz, hogy vallja és hirdeti: Magyarország mindent másként csinál, mert mindent jobban tud. És közben államosít is, mert a kormány erős, cselekvő, mindent megoldó államot hirdetett. Valamint leszámol a spekulánsok kapitalizmusával, és visszaállítja a munka becsületét.

Lehetne azon élcelődni, hogy Orbán Viktor azt mondta az EP-ben: neki nem tetszik, ha a többség visszaél hatalmával. Ám fölösleges feltenni a kérdést, hol töltötte az elmúlt három évet: a nép között töltötte, párbeszédben a nemzettel, hiszen a magyarok, az uralkodó fideszes narratíva szerint, forradalmat hajtottak végre, és a kétharmados többséget adtak a kormánypártnak, mert változást akartak. Cserébe a kormány a Nemzeti Együttműködés Rendszerének keretében meghallgatja ötleteiket. Orbán szerint ez a korporatív, közvetlen demokráciát mímelő rendszer nyilván nem hasonlít az EP-ben ostorozott többségi diktatúrára.

A Tavares-jelentés csak ürügy. A kormány ellenkampánya persze gyomorforgatóan primitív, amikor azt állítja, hogy az EP-ben a baloldali-zöld-liberális blokk győzedelmeskedett a magyarokkal szimpatizáló néppártiak és eu-szkeptikusok felett. Primitív, amikor azt mondja, hogy az EU azt akarja, hogy a „rezsicsökkentés helyett megint emelkedhessenek az árak” Magyarországon, és a Tavares-jelentés mögött üzleti érdekek állnak. A multinacionális lobbi, karvalytőke, meg a komprádor kapitalisták. És a Bilderberg-csoport.

De milyen is lehetne az ellenkampány ott, ahol a kormány hirdetésben gratulál a magyaroknak, amiért megszűnt a túlzottdeficit-eljárás? Nézzék meg a szöveget: ott az áll, hogy az EU „kénytelen megszüntetni” az eljárást. Nem megszűnik, mert teljesültek a feltételek, hanem kénytelen megszüntetni. Nem akarnák a mocskok, de kénytelenek. Mert a magyarok legyőzték az Uniót. És ez a magyarok győzelme azok felett, akik „kudarcukat akarták – itthon és külföldön”.

Ez a hirdetés nem csupán primitív: ritka, hogy a paranoia és a manipulációs szándék ennyire vegytiszta formában látható legyen.

Egyúttal azt is megmutatja, mire számíthatunk. Mert a Tavares-jelentés valóban ürügy, de tévedés azt gondolni, hogy Orbán ismét csak egy fölösleges hadjáratot indított. És, hogy kizárólag itthoni választóinak üzent. Persze, nekik is, de ennél egy kicsivel többről van szó.

Orbán pár éve úgy döntött, hogy politizálásának – és kormányzásának – üzemanyaga a nacionalizmus lesz. Ennek legalább két következményét látjuk nap, mint nap. Az egyik a „nemzeti” jelző burjánzása és kisajátítása: Magyarországon még a dohányt is nemzeti dohányboltokban árusítják.

A nacionalista kormányzat másik jellemzője a harc. Nem csak a célok eléréséért kell küzdeni: a küzdés maga lett a létezés célja.

Minden napra jut egy csata. Minden nap felbukkan egy új ellenség (vagy felüti a fejét egy legyőzöttnek hitt régi). Az ellenség támadhat külföldről, de lehet a külföld zsoldjában álló hazai áruló is, nem számít: meg kell vele ütközni. Le kell győzni. Ezért kell erősnek lenni, és az erőt dicsőíteni. A nacionalista kormány nem tud kompromisszumokat kötni, mert azokat a gyengeség jelének látja. Orbán szerint aki a magyarországi politikai folyamatokat bírálja, az a magyarokat bírálja: mindig mindenkinek követni kell őt a harcban. A célt sose lehet maradéktalanul és könnyen elérni, mert túlerővel szemben kell harcolni a magunk nemzeti igazáért. Amit csak mi értünk meg, sajátos észjárásunknak hála.

Orbán úgy döntött – még jóval a Tavares-jelentés előtt –, hogy ő és kormánya a nemzetek Európáját képviseli, és küzdeni fog a föderális Európa ellen. A szuverenitásért, a nemzetet korlátozó rendelkezések ellen, a külföldi spekulánsok ellen… Vagy a bankok és ítéleteikkel a bankokat támogató bíróságok ellen. És még az is előfordulhat időnként, hogy egyes kérdésekben meghátrál. De ezek a meghátrálások csak taktikai jellegűek és lényegtelenek, mert ami számít, az a harc. Azt nem mondom, hogy egy Jefferson Finis Davis lenne, a Konföderáció első és egyetlen elnöke. De ha kell, a szecesszionisták élére áll az unionisták elleni harcban.

A Tavares-jelentés további sorsától függetlenül a harc folytatódik majd, ha nem az EP-ben, akkor más szinteken. Mert Orbán Viktor talált magának egy szerepet, és a szerep túsza lett. Mindenki mást pedig ő ejtett túszul.