// Ez a forma ugyanis eredendően egy felső-középosztályi etikettben gyökeredzik - jelenkori, korántsem csak eliteket érintő iskolai közegében csak giccsé lehet. //

Ajánlat

Jelentés KadhafinakMong Attila írása a korrupcióról

Felkészülés a hangulatraAblonczy Balázs magyarok és szlovákok viszonyáról

OK.hu

A szalagavató maga a giccs, a dilettantizmus, egy émelyítő díszletek közt előadott gügyögés - gondolom évről-évre, amikor elkezdődik a szezonja. Aztán résztvevőként megváltozik a perspektíva, és egy-egy botladozó tizenévessel keringőzve (miközben dallamosan a fülembe dünnyögi: Tanárnő, egy-kettő három-né) azon kapom magam, hogy részesévé váltam a színjátéknak.

A forma

Kontyok és szemhéjpúderek, báli ruha, keringő, puszi-puszi a tánctanárnak. Egy est, ami nagyjából egy hónapra megbénítja az érdemi oktatást, a táncpróbák unalomig ismétlődő dallamai az aulában, mélyen a zsebükbe nyúló szülők a háttérben. Honnan és minek ez az egész?

Ha a történetét nézzük, a szálak a selmecbányai diákhagyományokhoz vezetnek. A valétálásnak nevezett esemény valami hasonló volt: azok a diákok, akik az utolsó tanév második félévéhez értek, ünnepélyes keretek közt egy szalagot kaptak. A tűzést ott is bál követte, és nyilván az örök emberi mámorok sem változtak sokat.

Egy másik szál az elsőbálozás dzsentris világa: olyan alkalom volt ez, amikor az ifjúság színe-virága bevezetést nyert a társasági életbe, és ezzel kilépett a házassági piacra is. Ehhez persze a mostani végzős korosztály már kicsit túlkoros, hisz jócskán túl van már nem csak az első bálozás-bulizás, de a (nemileg) felnőtté válás egyéb kezdő lépcsőfokain is. A keringőruhák fehérje mégis egészen nyilvánvalóan idézi fel a reménybeli esküvői ruhát.

Lássuk, mire is van szükség, hogy egy szalagavató bál tökélyre jusson? Kell meghívó (idézettel), tánctanítás (keringő és még valami más), méltó helyszín, jelmezek, zenekar, egyen-nyakkendő a fiúknak, egyen-kosztüm vagy blúz a lányoknak, virágcsokor az osztályfőnöknek és a tánctanároknak; szimpla, dupla vagy színátmenetes szatén avagy bársony anyag a szalaghoz; bevonuló, kivonuló és tűzés alatti zene, fény- és hangosítástechnika, és persze fodrász, ünnepi smink, parfüm, estélyi ruha. Igazgatói beszéd, búcsúszavak, esetleg hazafias versek. Ja, és igény szerint limuzinbérlés, afterparty és így tovább.

Hogy később milyen fogalmai lesznek a diákoknak arról, hogy mi egy bál, az többek között ezeken a rendezvényeken dől el. A begyakorlottak ismétlésére és egyeztetésére aztán legközelebb az egyetemi gólyabálokon nyílik alkalom, ahol újra visszaköszön a műfaj sutasága is. Ez a forma ugyanis eredendően egy (minimum) felső-középosztályi etikettben gyökeredzik - így jelenkori, korántsem csak eliteket érintő iskolai közegében csak giccsé lehet.

Giccs, ahogyan giccs egy kispolgári szalon belseje, ami nagypolgárinak akar tűnni, vagy ahogyan giccses egy bizsu, amelyik ékszernek akar látszani. A bál nem a kisgyerekkortól tartó szocializáció során elsajátított mozgáskultúrából, társasági viselkedésből, ruházattal való kifinomult kommunikációból vagy éppen táncórák hosszú során elsajátított tánctudásból bomlik ki. Sokkal inkább a fejekben meglévő vélekedések, emlékképek, filmekből ellesett sémák találnak medret maguknak, és hömpölyögnek szabadon, háttértől és kontextustól megfosztottan. Kulturális mintákhoz társul kulturális gyakorlat, anélkül, hogy a kettő korábban találkozott volna.

Üzleti érdek, lenyúlás, fogyasztói szemfényvesztés - károghatják antikapitalista varjaink. De próbáljuk csak meg minderről lebeszélni azt a nénit, aki már háromkor ott van, hogy a legjobb helyet foglalja le a délutáni busszal érkező családtagoknak, akik mind a felcseperedő kisunokát akarják látni, amint belejt (kölcsönzött) abroncsos fehér ruhájában. Vagy a farmer-póló-edzőcipő viselésben felnőtt fiút, aki - oh, ti kisiskolás farsangok, amikor királyfinak öltözött! - most olyan fessen mutat a frakk hónaljig felhúzott nadrágjában...

A tartalom

"Ilyenkor érzem, hogy tartozom egy közösséghez, és azért ez jó" - mondta egy kollégám, ahogy néztük a diákműsorokat a nézőtér félhomályából. "Most legalább érzik a fiatalok, hogy ez már a célegyenes, hogy már ott a szalag a kabáton" - szögezte le határozottan egy anyuka utána a fogadóórán.

A szalagavató - giccs, színjáték és üzleti érdek ide vagy oda - átmeneti rítus. A felnövés kinyilvánítása, a "gyümölcsérés ünnepe", a felnőtté válás fontos állomása. Egy ilyenfajta ünnepre pedig elemi társadalmi igény mutatkozik, hisz nem csak a fordulópont, hanem az összetartozás megélésére is alkalmat ad. A kiüresedettnek látszó báli forma telítődik a maga közegében egy olyan tartalommal, ami visszahatásként legitimálja és konzerválja is azt. Persze a szalagavató nem csak a nagyik ünnepe, hanem az iskolai minitársadalom saját magáról mutatott képe is. A diákok közti kapcsolatok válnak láthatóvá: az, hogy ki (melyik 11. osztályos) tűz kit (12. osztályost), fontos információ lehet a többieknek baráti viszonyokról, szimpátiákról. Nem akárki állhat ki saját produkcióval az est műsorában, és az sem pusztán magasság kérdése, hogyan állnak össze a párok az egyes táncokhoz.

Az átmenet állapotában lenni - megírták ezt már sokan - egyfajta társadalmonkívüliséget is jelent. A végzősök kitüntetett helyzetűvé válnak, megjelöli őket a szalag, ami nem csak a saját közösségben, de akár egy nagyváros nyilvánossága előtt is különleges státuszúvá teszi őket. Ilyenkor időlegesen a szabályokat is fel lehet függeszteni - főleg a szalagavató afterpartyján, ahol minden felhalmozott báli érzelem és indulat kifutást nyerhet. A blogok (és a nem netes naplók) hemzsegnek a különböző határátlépések krónikáitól. A diákok e karneváli estén a középiskolás osztályvigyázz kiskorú realitásából kilépve nagypályás dzsigolókká válhatnak. Felkérhetik táncra a tanárokat, aztán pedig behuppanhatnak a bérelt limuzin pezsgőbontós belső terébe.

A szalagavató sajátos, modern formája az új generáció megmutatkozásának. A szalagtűzéskor ünnepélyes hangon elrebegett névsorok a fél évvel későbbi tablóképeket vetítik előre, amikor az utca nyilvánosságára, a szó szerinti és jelképes kirakatba kerül az, hogy íme, itt van, elkészült az óvodával kezdődő oktatási gyártósor újabb végterméke.

Persze félévkor, amikor a báli szezon dúl, még korántsem biztos, hogy mind eljutnak odáig. Ha valóban oktatási gyümölcsérést akarnánk ünnepelni, ésszerűbb volna az érettségi bankettet ilyen nagy ünnepélyként megrendezni (ahogyan a világ számos országában teszik). De sebaj, az előre ivás e pazarló púderes jelenségét tekintsük a szalagavató jó magyar ízének.