// A klasszikus esetben az amnesztiát, azaz a rendkívüli kegyelmet olyanokkal szemben szokták gyakorolni, akiket valamilyen jogsértésért már elítéltek, felelősségük megállapítást nyert és kimondatott. Itt azonban adójogi és/vagy közerkölcsi szempontból kétes eredetű jövedelmeket lehet tisztára mosni. //

Ajánlat

Gazdag vagy szegény nemzet-e a magyar?Antal Dániel írása

OK.hu

Országgyűlésünk az év utolsó napjain is keményen dolgozott, és többek között elfogadta a 2008. évi LXXXI. törvényt, amely amnesztiát hirdet az úgynevezett adóparadicsomokba menekített vagyonokból származó jövedelmekre. A jövedelem 10%-os adó megfizetésével legalizálható, ehhez csupán annyi kell, hogy a pénzen államkötvényt vásároljanak. Most hagyjuk is a találgatásokat arról, hogy a kisebbségi kormánynak vajon hogyan sikerült a javaslatot ilyen problémamentesen elfogadtatnia, hogy a képviselőket vajon mi motiválhatta. Tegyük föl, hogy mindenkit a közérdek ideája mozgatott, és nézzük csak a dolgot magát! Mely dolog egyébként az uniós jog szempontjából is problémás lehet, de számomra most nem ez a fontos. A kérdés az, hogy morális, normatív szempontból igazolható-e az eljárás, és ha nem, akkor ennek milyen társadalmi hatása lehet.

A következmények oldaláról első pillantásra inkább pozitívnak tűnik a törvény, hiszen az adóamnesztiával a láthatatlan, eltitkolt pénzeket lehet bevonni a gazdasági körforgásba, 10% erejéig a közteherviselésbe is, valamint az államháztartás finanszírozási gondjainak enyhítésére. A mai válságos időkben minden legalizált jövedelemfillérre szükségünk lehet. Tegyük föl (amiben egyáltalán nem vagyok biztos), hogy a törvény komoly vonzerőt jelent majd a vagyonukat külföldre menekítők számára! Akkor a törvény üdvözlendő - gondolhatnánk.

Igen ám, csakhogy a következmények sohasem csupán közvetlenül jelentkeznek. Ha igazam van abban, hogy az adóamnesztia legitimitása - legalábbis ennek itt, most, így - normatíve problémás, akkor ennek bizony hosszabb távú következményei is lesznek.

Márpedig véleményem szerint ez az adóamnesztia sérti a méltányosság elvét, és tovább erodálja a magyar társadalom már amúgy is romokban heverő erkölcsi rendjét.

Ez az adóamnesztia valójában inkább vádalkunak tekinthető, hiszen az új törvény kimondja, hogy a fentiek szerint legalizált jövedelemmel kapcsolatban vagyongyarapodási vizsgálat nem folytatható le, valamint adóhiány vagy pénzügyi büntetőjogi felelősség nem állapítható meg. A klasszikus esetben az amnesztiát, azaz a rendkívüli kegyelmet olyanokkal szemben szokták gyakorolni, akiket valamilyen jogsértésért már elítéltek, felelősségük megállapítást nyert és kimondatott. Ha úgy tetszik, szimbolikusan elnyerték büntetésüket, azonban, a rendkívüli kegyelemnek hála, ennek materializálódását megússzák.

Itt azonban ilyesmiről szó sincs. Adójogi és/vagy közerkölcsi szempontból kétes eredetű jövedelmeket lehet tisztára mosni, feltéve, ha hozzájárulunk az államháztartás finanszírozásához. A normasértés megállapítása elmarad, az ügyeskedők/bűnözők viszonylag olcsón legalizálhatják pénzüket. No persze a törvény szigorú: kimondja, hogy bűncselekményből származó pénz ilyen módon nem mosható tisztára. Még szerencse.

Nem az adóamnesztia mint olyan ellen érvelek. Ilyenre valóban szükség lehet, talán Magyarországon szükség is van. De az adóamnesztiát úgy kellene bevezetni, hogy mindenki számára világos legyen, hogy a hatályos törvényi és morális rend felfüggesztésére (hiszen erről van szó) nem pillanatnyi államfinanszírozási okokból került sor, hanem mondjuk egy másfajta gazdasági működésre való átállás jegyében. Amely mondjuk méltányosabb, és amelyben majd sokkal szigorúbban büntetik a most éppen amnesztiában részesített normasértést. Ha tehát az amnesztiát egy adóreformmal, valamint az ellenőrzés szigorításával összekötve, azaz egy igazságosabb adórendszer igéretével alkalmazzák, akkor rögtön nyilvánvaló lenne, hogy nem esetleges, hanem megalapozott, legitim indokokból került rá sor, valamint, hogy az amnesztiában részesített tevékenységek bizony normasértést testesítenek meg, amelyeket nem elnézni, hanem visszaszorítani akarunk.

Mindez világos és nyilvános kommunikációt feltételezne a kormányzat részéről. Ezzel szemben figyelemre méltó, hogy milyen keveset lehetett hallani az adóamnesztiáról. Talán jobb is. A politikai közösség tagjai, az alkalmazottak, kisvállalkozók, közalkalmazottak és nyugdíjasok úgysem élnek az adóamnesztia adta lehetőségekkel. Ha hallottak az új törvényről, csak azt nyugtázhatják keserűen, hogy "ott fent" már megint más mércével mérnek. Vagyis az erkölcsi rendbe vetett hit - ha van még ilyen itt - kapott megint egy maflást.