// Az "egy polgár = egy azonos értékű szavazat" elvét a kisebbségi képviselők esetében is be kellene tartani. A szomszédos országokban is ez a helyzet: a szlovák vagy a román állampolgárok akkor és csak akkor szavazhatnak az MKP-ra vagy az RMDSZ-re, ha más pártra nem szavaznak - de ott a magyarok annyian vannak, hogy esélyük van átlépni a parlamenti küszöböt, a nálunk élő kisebbségeknek pedig nincs. //

Ajánlat

Felkészülés a hangulatraAblonczy Balázs írása a magyar-szlovák konfliktusokról

Vasutassztrájk korlátok nélkülAntal Dániel írása

OK.hu

A ferencvárosi időközi választás felhívta a figyelmet egy mulasztásos alkotmánysértésre: Magyarországon nem érvényesül az "egy ember = egy szavazat" elve, mivel egyes választókörzetek lakossága akár kétszer akkora, mint másoké. A népesebb körzetekben kétszer annyi polgár szavazata kell egy képviselő megválasztásához, mint a csökkenő lakosságú területeken. Nem hiszek abban, hogy ettől ne lehetne érvényesen megtartani a hétvégén esedékes időközi választást, sőt, azt tartanám képtelenségnek, hogy a jelenlegi országgyűlésbe új körzethatárokkal válasszanak képviselőt. Az ügyről ugyanakkor egy régebbi, magunk és minden szomszédunk előtt kínos alkotmányos mulasztás jut eszembe: a Magyarországon honos nemzetiségek 1993 óta alkotmányban előírt parlamenti képviselete azóta megoldatlan. A választókörzetek arányosítása és a nemzeti kisebbségek képviselete hasonló problémákat vet fel, ezért a két ügyet egyszerre kellene rendezni, lehetőleg a következő általános országgyűlési választás előtt.
 
A magyar választási rendszer egyéni képviselőkre és nem teljesen arányos pártképviseletre épül. Pártok csak akkor szerezhetnek mandátumot, ha elég megyében tudnak jelölteket állítani, és átlépik az országos ötszázalékos küszöböt. Nyilván azon is lehetne vitatkozni, hogy szükség van-e a mai parlamenti demokráciánkban parlamenti küszöbre. Ha igen, akkor egyrészt az szól mellette, hogy  a kormány mögött ne töredezett, állandóan változó koalíciók álljanak, illetve az, hogy országos ügyekben ne egyedi érdekcsoportok, hanem valóban országos lefedettségű, nemzeti érdek- és értékcsoportok vegyenek részt. Ebben a logikában a nemzeti kisebbségek nem rúgnak labdába: legfeljebb a cigányságnak lehet elvi esélye arra, hogy egyszer olyan parlamenti képviseletet szerezzen magának, mint amilyennel a szlovákiai magyarok vagy a romániai magyarok rendelkeznek. A hazai kisebbségek annyiban is kakukktojások a rendszerben, hogy az ő esetükben maga az alkotmány ismeri el a partikuláris, közösségi érdekérvényesítés jogát: az alkotmány különjogokkal rendelkező államalkotó közösségnek ismeri el őket - talán azért is, mert a szomszédainktól ilyen jogokat követelünk a határon túli magyarságnak.

Az Alkotmánybíróság, némileg elrugaszkodva az írott alkotmányszövegtől, 1992-ben állapította meg, hogy a nemzeti kisebbségek alkotmányban rögzített államalkotó mivolta parlamenti képviseletre jogosítja őket. A kisebbségek jogairól szóló törvény végül úgy született meg 1993-ban, hogy az alkotmánybírósági határozatnak formálisan eleget téve rögzítette: "A kisebbségeknek - külön törvényben meghatározott módon - joguk van az országgyűlési képviseletre." Ma, 2009-ben mégis csak ott tartunk, hogy az Országgyűlés honlapjának tájékoztatása szerint "a kisebbségek parlamenti képviseletére vonatkozó szabályozás vizsgálata folyamatban van". A szomszédos nemzetállamok joggal vetik a szemünkre, hogy úgy szeretnénk kollektív jogokat a határon túl élő magyaroknak, hogy mi a nálunk élők alkotmányos jogait megtagadjuk.

A kisebbségek parlamenti képviseletéről szóló eddigi javaslatok többségét a pártok joggal vetették el, ugyanis azok alanyi jogon vagy szavazataránytól többé-kevésbé függetlenül juttattak volna nemzetiségi képviselőket az Országgyűlésbe. Belegondolni is rossz, hogy a legutóbbi költségvetési szavazásnál hova vezetett volna a jelenlétük! Az ilyen képviselőkről mindig azt terjesztették volna, hogy megvehetők, mivel valójában nem képviselnek senkit - és ez a gyanú akár be is igazolódhatott volna. Szerintem az "egy polgár = egy azonos értékű szavazat" elvét a kisebbségi képviselők esetében is be kellene tartani. A szomszédos országokban is ez a helyzet: a szlovák vagy a román állampolgárok akkor és csak akkor szavazhatnak az MKP-ra vagy az RMDSZ-re, ha más pártra nem szavaznak - de ott a magyarok annyian vannak, hogy esélyük van átlépni a parlamenti küszöböt, a nálunk élő kisebbségeknek pedig nincs.
 
A legegyszerűbb és talán egyetlen megoldás ezért az volna, ha a kisebbségi jelöltekre listán lehetne szavazni, de legalább számukra eltörölnénk az 5%-os parlamenti küszöböt. Ez leegyszerűsítve azt jelentené, hogy akkor jutnának képviselethez, ha legalább annyian szavaznának egy kisebbségi listára, amennyivel a többi párt az országos listájáról egy darab mandátumhoz jut. Az előző kisebbségi ombudsmannak két javaslata volt az ügy rendezésére. Az egyik szerint a kisebbségi listákat nem megyei szinten, hanem egy, összevont országos körzetben kellene felállítani. Ez méltányolandó ötlet, mivel a legtöbb kisebbség a megyék között is szétszórva él. Ha pedig valamelyik nemzeti kisebbség tagjai nem tartják közösségi életük helyzetét elég nyomós oknak arra, hogy a jobb- vagy baloldali, országos jelentőségű pártok helyett a kisebbségük jelöltjére szavazzanak, akkor nem is éri őket valós érdeksérelem, ha kisebbségi parlamenti képviselő nélkül maradnak.

Igen ám, de ki fogja azokat a kisebbségeket képviselni, amelyek nincsenek elegen ahhoz, hogy akár csak egyetlen képviselőt is küldjenek a parlamentbe, és a jelenlegi alkotmány szerint mégis joguk van erre? És mi lenne akkor, ha a kedvezményes parlamenti küszöb hatására a 5%-kal sikertelenül próbálkozó pártok, mondjuk azok a "nemzeti radikálisok", akik már egyébként is próbálkoztak a hun nemzeti kisebbségi önkormányzat megalapításával, "kisebbségi párttá" alakulva rástartolnának a 0,5%-os küszöbre?
Szerintem úgy kellene a kisebbségek kollektív jogairól szóló törvényt átalakítani, hogy a parlamenti választásokon a kisebbségi jelölteket ne pártok, hanem az őket reprezentáló, választott országos kisebbségi önkormányzatok állítsák. Ha egy kisebbség jelöltjeire nem szavaznának annyian, hogy abból egy mandátum kiteljen, akkor kapjanak szavazati jog nélküli képviseletet az Országgyűlésben, és a kisebbségi önkormányzat vezetője váljon az ombudsmanokéhoz hasonló jogállású szószólóvá: a saját közösségét ért sérelmeket tárhassa fel, vihesse a parlament elé, évente pedig számoljon be közössége jogainak érvényesüléséről. Annak volna értelme, ha a képviselők és a tévénézők évente egyszer hallanának a hazai románok vagy örmények helyzetéről. Az viszont csak ártana a közösségeiknek, ha valós választói felhatalmazás nélkül költségvetési alkukba szállhatnának be. A kisebbségi ombudsman intézményét ezzel meg is lehetne szüntetni, hiszen a feladatait az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és a kisebbségek képviselői, illetve önkormányzatai vezetői is el tudnák látni.

Bár az előző országgyűlés nem szavazott róla, de az utolsó elemet leszámítva mindez megtalálható volt az előző kisebbségi ombudsman egyik javaslatában (pdf verzió) - azt pedig senkitől sem lehet elvárni, hogy a saját hivatalát számolja fel. Úgy gondolom, hogy az egész országnak, államalkotó kisebbségeinknek és a határon túli magyaroknak is tartozunk annyival, hogy ezt az alkotmányos mulasztást is rendezzük a következő választások előtt.