// A Romániai Magyar Demokrata Szövetség önnön ideológiája szerint nem párt, hanem érdekvédelmi szövetség - annak ellenére, hogy pártszerű céljai vannak, középpártként szervezett formáció, és pártpolitikusok vezetik. Vagyis az RMDSZ olyan kacsa, amely úgy jár, azt eszi és úgy hápog, mint egy kacsa, sőt, kacsának is néz ki, azonban következetesen sasnak nevezi magát. //

Ajánlat

Egy polgár = egy szavazatAntal Dániel a magyarországi kisebbségek parlamenti képviseletéről

Az emlékezés matricájaAblonczy Balázs az autón hirdetett történelmi tudatról

Jelentés KadhafinakMong Attila a korrupcióról

OK.hu

Ügyesen kampányol, de nem tud elegánsan veszíteni - ez derült ki a Romániai Magyar Demokrata Szövetségről a decemberi 1-jei választások és az új bukaresti kormány megalakulása óta eltelt pár hét alatt. "Az RMDSZ-t aggasztja az, hogy ellenzékbe kerülvén, az etnikumközi feszültségek növekedhetnek Romániában" - így koppant Markó Béla legutóbbi, január 10-én kelt nyilatkozata, oly visszavonhatatlanul, mint egy borongós-komor szonett zárósorai. De hogyan is néz ki az új kormány, melyből a romániai magyarok pártja kimaradt?

Az új parlament szokatlanul alacsony, már-már a legitimitás kérdését felvető választási részvétellel (39,2 százalék!) lezajlott választások után alakult meg - ráadásul egy választási reform bevezetése után. Az egyéni választókerületes rendszertől - legalábbis a nyilatkozatok szintjén - azt várta Traian Basescu államfő, illetve volt pártja, a Demokrata-Liberális Párt (PD-L), hogy szorosabb kapcsolat alakuljon ki a parlament tagjai és a választók között. A többi párt viszont helyesen érzékelte, hogy a reformlendület mögött az áll, hogy az államfő olyan rendszert szeretne kialakíttatni, melyben a PD-L akkor is kormányzati többséghez jut, ha nem sikerül a szavazatok 40 százalékánál többet besöpörnie.

A választási reform kalandja

Ám a tisztán többségi elvű választási rendszer kialakítását az ellenérdekelt többi párt megfúrta, s bonyulult arányossági elemeket épített be a rendszerbe. Ennek következtében aztán olyasmik történtek, mint hogy az RMDSZ az egyik külföldi - afrikai és közel-keleti - választók számára kialakított választókerületben mindössze 34 szavazattal parlamenti mandátumot szerzett (aztán ezt érvénytelenítették), s az ügyvezető kormányfő, Calin Popescu-Tariceanu parlamenti bársonyszéke is a választási bizottság többségi állásfoglalásán múlt. A mandátumkiosztási rendszer olyan szofisztikált volt, hogy a politikusok sem értették, hát még a választók.

A választás estéjén aztán az összes párt vezető politikusa uniszónóban bírálta azt a választási reformot, amit az utóbbi négy évben közös erőfeszítéssel hoztak össze. Ez is elég szokatlan volt, arra viszont még kevésbé lehetett számítani, hogy két olyan párt fog egymás nyakába borulni, melyek az utóbbi négy évben éppen egymás radikális kritikájára építették imázsukat.

Szörnyűséges koalíció

A "kommunistaellenes" PD-L önmagát úgy határozta meg, mint az 1989 előtti arcokkal telezsúfolt, korrupt Szociáldemokrata Párt (PSD) alternatíváját. A PSD pedig arra épített, hogy a Basescu államfő "diktatórikus törekvéseit" kiszolgáló, "pancser" PD-L helyett ők a "szakértők pártja". Nos, jelenleg a PD-L elnöke, Emil Boc a miniszterelnök, a szenátus elnöke pedig Mircea Geoana, a PSD első embere - ez nagyjából olyan, mintha Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor, Donald Tusk és Jaroslaw Kaczynski vagy Gordon Brown és David Cameron kéz a kézben vezetné az országot.

Nos, ennek a kormánynak nem lett tagja az RMDSZ. Pedig a romániai választók már igencsak hozzászoktak ahhoz, hogy a szervezet vagy a kormánykoalíció tagja (1996-2000, 2004-2008), vagy évente megújított paktumok révén kívülről támogatja a kabinetet (2000-2004). Az RMDSZ politikusai nem tudták a kellő eleganciával kezelni azt a helyzetet, hogy a súlyát féltő PSD nem kíván harmadik szereplőt a koalícióba.

Kijáróemberek világa

De miért is ragaszkodik az RMDSZ a hatalomhoz? Logikus, hogy azért, mert minden párt működtetésének a végrehajtó hatalomban való részvétel az ultima ratiója. Viszont a Romániai Magyar Demokrata Szövetség önnön ideológiája szerint nem párt, hanem érdekvédelmi szövetség, annak ellenére, hogy pártszerű céljai vannak, középpártként szervezett formáció és pártpolitikusok vezetik. Vagyis az RMDSZ olyan kacsa, amely úgy jár, azt eszi és úgy hápog, mint egy kacsa, sőt, kacsának is néz ki - azonban következetesen sasnak nevezi magát.

Az RMDSZ ideológiája - szándékosan leegyszerűsítve - ez: nekünk, magyaroknak, ott kell lennünk a hatalomban, közel kell lennünk a húsosfazekakhoz, különben éhkoppon maradunk. Azért fontos, hogy magyar miniszterek, államtitkárok, minisztériumi osztályvezetők, igazgatók, állami hatóságok vezetői, prefektusok stb. legyenek, mert akkor náluk lehet lobbizni a "magyar érdekek" érvényesítésére hivatkozva. Vagyis az RMDSZ-nek végső soron kijáróemberekre van szüksége, akik elintéznek ezt-azt, megfelelő kapcsolathálóval és kellően gazdag kontaktlistával rendelkeznek (vagy menet közben kiépítik ezeket).

Az etnikumközi feszültség elsősorban azért csökkent Romániában, mert a választók belátták: az 1990 és 1996 között elvesztegetett évek után csak akkor lesz felzárkózás, ha az ország nyitottabbá válik. Ez a nyitottság egyszerre jelent gazdaságpolitikai nyitást, nagyobb toleranciát, de azt is, hogy nem szabad beletörődni az elmaradottságba: reformálni kell. A "legyünk kormányon, hogy kerüljünk közel a tűzhöz" politika pedig minden, csak nem reform - és most azt sajnálja az RMDSZ vezérkara, hogy ennek, legalábbis egy időre, vége.

Az RMDSZ jobban járt volna, ha a játékszabályok megváltoztatásán dolgozott volna - akkor nem kellene így pofára esnie, mikor kiszorul a hatalomból. Például az utóbbi négy évet rá lehetett volna szánni, hogy az ország régiósításáról, decentralizációjának fontosságáról meggyőzzék a bukaresti parlamentet és a választóközönséget, hiszen egyre több régió elégedetlen a fővárosi kézivezérléssel. Dolgozni kellett volna azon, hogy a közönség meggyőződjön róla: a régiósítás olyan közpolitika, amellyel mindenki jól járna. Többek között a romániai magyarok is.