vélemény a mennyei magyarország ráillik minden térképre
[origo] címlaphírcentrumkomment.hu[freemail]videaiWiW

KOMMENT.HU

hirdetés

Mennyei Magyarország

// 2009 // jan // 16
eszközök:

A határ túloldaláról érkező magyarok úgy érzik, Erdélyben szabadon kísérletezhetnek nemzeti azonosságtudatuk tartalmaival. De mit szólnak ehhez, és az erre adott reakciókhoz, az ott élők?

Fotó: Lukács Katalin

Ajánlat

A táblán nyíl magyarázza: Hargitafürdő 11,5 km, 3,5 óra. A kis csapat megáll a tábla előtt. "A filmekben el szokták fordítani ezeket" - mondja valaki. Belegondolunk, mi lenne, ha rossz irányba indultunk volna, és belevetnénk magunkat a jobbára letarolt fenyvesekbe. Nem sikerül magunkra ijeszteni. Úticélunk sokkal közelebbi, ráadásul az ellenirány, a Madarasi Hargita csúcsa. Biztonságos terepséta ez, széles, kitaposott ösvényen. Az ég olyan tiszta, hogy vág. Alig váltunk néhány szót. Miről lehetne itt, így beszélgetni? Kikapcsoljuk hát a beszédért felelős központjainkat, és felvesszük személyes havasi downtempónkat - a lassúbbak kicsit lemaradnak. Kétoldalt, vállvonalban a hargitai csúcsok, mint valami megfagyott kék papírmasé. Meg-megállunk, szkenneljük a tájat, megyünk tovább.

Egy utolsó, meredekebb kaptató, és már fent is vagyunk a tetőn. Már érezzük is a szédült elégedettség érzésének első vértódulását, amikor a beszédközpontjaink aktiválódása visszaránt bennünket a politikai jelenbe. A hegytetőn kopjafák, keresztek, ilyen-olyan faragványok, emléktáblák, kokárdaszalag-maradványok, címeres magyar zászlók. Mind-mind a magyarországi turisták szimbolikus térfoglalásainak relikviái. Többségük már erodálódott, de akadnak alig pár napos installációk is.

Egy magyarországi barátom arra hívta fel a figyelmem, hogy a pannonok nem tudják otthon megélni a magyarságukat - nekünk rommagyaroknak könnyű. Ők valamiféle ördögi körben vergődnek, mert nem lehetnek büntetlenül magyarok a maguk személyes módján, minthogy folyamatosan politikai magyarázatot kell adniuk a miértről és hogyanról. Amint átlépik a határt, kitehetik a magyar zászlókat, és elzarándokolhatnak olyan helyekre, ahol szabadon kísérletezhetnek nemzeti identitástartalmaikkal. Magyarországon nem lehetsz csak egyszerűen magyar, Erdélyben igen, ezért van az, hogy Erdély valamiféle identitáskitörést vált ki a pannonokból. Ilyenkor már nem számít, hogy a kopjafa mi is valójában, mert igenis körbe kell tekerni bogra kötött nemzeti pántlikákkal, a mérai népzenésznek pedig minden joggal oda lehet szólni, hogy legyen szíves, ne játsszon népszerű műdalokat, mert az ő dolga a hagyományos értékek éltetése.

Romániába Magyarországról érkezik a legtöbb turista, s ők elsősorban Székelyföldre mennek. De a székely panziósok mégis jobban kedvelik a bukaresti vendégeket, akik többet költenek, nincsenek elszállt elvárásaik és, fogalmazott az idézett barátom: a bukarestiek úgy mennek Parajdra, mintha külföldre mennének, a pannonok úgy mennek Parajdra, mintha haza járnának.

Gyorsan leérünk, a szállásunk egy olaszos hangulatú, nagyon kellemes, alpesinek mondható villa. A házigazda kozmopolita udvarhelyi vállalkozó, népszerű lokális notabilitás, egyszerre pragmatikus és idealista. Valahogy ilyennek képzelek egy jó polgármestert. Kicsit beszélgetünk a falopásokról, a környező falvak szociális helyzetéről, a turizmusról - az egész nagyon tényszerű és politikamentes.

A villában egy vitrinben kis szuvenírek, lehet vásárolni. Van AC/DC-s fekete póló, és van egy fehér is a következő felirattal: Székely vagyok, nem tápos. Ez egy nagyon gonosz szöveg, egy dialektikus lezárása a Magyar vagyok, nem turista és a Székely vagyok, nem piskóta közti párbeszédnek. A tápos azt jelenti, hogy elkényeztetett pannonmagyar, aki puhány-epikureus, gyávatag, meghasonuló (és folytathatnám). S ez máris egy ellenpélda arra, amit korábban fogalmaztam meg, hogy tudniillik a székelyek nem politikai logikában, és nem harsányan élik meg magyarságukat, hanem a hétköznapok apró rutinjaiban. Szorosan a szuveníres vitrin mellett a falra kitűzve Varró Dániel egy szövege - udvarhelyi rádiósok ezen próbálták a beszédtechnikát.

Kimegyünk a verandára, a szomszédos szállóból a Csík zenekar és Lovasi András közös száma szól. A Transindex szerint ez a 2008-as év dala. Utána egy mezőségi lassú, nem éppen ideális ambient a sízéshez, de hát ez megy és kész. Egy barátom rávágja: lakodalmas emó. Szerinten inkább magyar bossa, annyira keserédes-ambivalens - szívesen vitáznék erről a témáról, ha van rá jelentkező.

2006-ban az egyik magyarországi választási plakát egy felhőkből álló, a jelenlegi kontúrú Magyarországot (mennyeit?) ábrázolt. A plakát szövege: Jöjjön el az én országom! Magyarország, ahol mindenki az eszével gondolkodik. Ezt a plakátot akkor nagyon bántónak éreztem. Valahogy nem tudom elképzelni, hogy valaha, valaki is, ha Magyarország-térképpel akar kifejezni valamit (bármelyik térképpel), tudna az eszével gondolkodni. Ami azt illeti, egyetlen Magyarország-térképpel sem azonosulok. Ha látok egy Magyarország-térképet, arra gyanakszom, hogy az, aki odatette, valamit akar tőlem. Továbbmegyek, ha nem látok, akkor is arra gondolok, hogy itt nem véletlenül nincs, valaki azt akarja, valljak színt. Téboly.

Mennyei Magyarország. Van, aki szerint ez úgy nézne ki, hogy a Nyírséget átpasszoljuk Romániának, a Partiumot viszont visszacsatoljuk. Köszi, én Partiumot nem adnám, mert így legalább úgy érzem, hogy az enyém is egy kicsit. Utolsó, kompromisszumos javaslat: a mennyei Magyarország legyen egy olyan hely, amire ráillik minden térkép. Najó, nemár.

eszközök:
MEGOSZTÁS:
30 komment

A Komment.hu cikkeihez regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Ha még nem regisztrált, tegye meg itt! Mivel a Komment.hu szerkesztősége a hozzászólásokat előzetesen szűri, azok azonnal nem jelennek meg az oldalon. Csak azokat a hozzászólásokat publikáljuk, amelyeket erre érdemesnek tartunk. Moderálási elveinkről részletesen itt olvashat.

Elfelejtett jelszó

30 castilla 2009. 06. 17. 15:57

csanadvary:
Két dolog, egyik:
Nekem mindig sántít amikor valaki azzal mosdatja Erdélyt (nem mintha rászorulna), hogy mikor rossz dolog történik, akkor a "magyarok" tehettek róla... Sosem fért abba az üres fejembe, hogy lehet egy erdélyinek ilyet mondani, mikor a "magyar" is egy gyűjtőfogalom, mint a pl a hun. Mindenki magára érti, pedig hát csak egy nagyobb népcsoport volt a szittya, alán, avar, hun stb mellett, hol a közös nyelv volt az összekötő erő. Ezért nem értem a "magyar főurak tehetnek róla" kirohanást. Miért, anno nem magyarajkú, magukat magyarnak valló emberek lakták ama vidéket?
másik:
nagyon szeretem Wass Albert műveit, és amit említesz, hogy milyen jól elélnek egymás mellett a románok és a magyarok az is vitatható. Ha olvastad a néhány művét, ő volt ki leírta a "Mire a fák megnőnek" című egyik legszebb regényében, hogy az oláhok sok-sok településen a Szabadságharcban küzdő földesurak uradalmait feldúlták, embereit legyilkolták, és mindezt gyűlöletből, majd amikor a kiegyezés megtörténik és az osztrákok hazatakarodnak, visszaadva a törvénykezést a magyaroknak, akkor milyen álszent módon éneklik a Szózatot. Vagy másik példát említve az "Elvásik a vörös csillag"-ban a 2. világháború utáni időkről ír, hogy mészárolnak az oláhok, mint ahogy írta a kunpoljei példát, és hogy deportálták őket Dobrudzsába mocsarat csapolni...
Amellett az elcsatolt területekről a nagyváradi példám a legkedvesebb, ahol egy echte román ember azért tanult meg magyarul mert sokan átjárnak, és mert különben is "semmi probléma nincs, csak a politikusok gerjesztik". A szlovákokról már ilyen jókat nem tudok elmondani, de az más fórum.

29 szuli 2009. 06. 01. 07:20

Csupán 200 évvel ezelőttig tudtam a családfánkat visszakeresni akár az apai akár az anyai ágon. Nagyon érdekes adatok és információkhoz jutottam ezáltal. Itt szokták sokan írni apám kun anyám székely és én magyar vagyok. Én jómagam viszont viccelősen szoktam mondani bármit mondok vagy írok akkor is Tóth vagyok érted ezt a szófordulatot. Amikor tavaly a tanítványaimmal székelyföldön voltunk 8 napon keresztül ők nem értették az ottani szófordulatokat és kérdezték tanár úr hogyan érti mindazt amit ott akkor hallottunk? Nos ha kettő vagy egyesek szerint többféle magyar ember él a földön amiben én nem hiszek hanem vallom csak egy él akkor mit tegyen hát az egyszerű halandó ember a magyarság tudatunkkal? Jártam Finnországban és vannak akik szerint rokonunk vagyunk mégsem értettem meg őket a beszédjük alapján. Az embernek születnek gyermekei akik bárhová kerülnek a nagy világban azért csak magyarok maradnak nem szerencsés csak a földrajzi helyzetünk alapján kimondani kiszámít magyarnak és nem magyarnak. A hetvenes években a magyar tanárom azt mondta az osztálytársunknak menjen vissza Salgótarjánba mert itt nálunk nem tud leérettségizni magyarból akkor azt gondoltam igaza van ma már látom nagyot tévedett. A szalag a különböző faragványok ahogyan a cikk írója fogalmaz igen bizonyára az illető még nagyon fiatal ezért nem érzékeli, hogy kik akasztanak a faragványokra szalagot vagy urambocsá koszorút mely korosztályhoz tartozóak. A szabad érzés kinyilvánításához még most sem mer mindenki kiállni vannak akik otthon a fotelből nézik és várják hogy valaki vagy valakik helyettük megtegyék a magyarság tudatunkat sújtó intézkedések ide vezették ezt a nemzetet, ugyanazok akik ezt tették most arról zengedeznek, hogy az amerikaiknak még a nadrágon is viselik a nemzeti lobogójukat. Még egy apróság részemről többen írnak a több pártiságból adódó veszteségeinkről szerintem nem az a baj, hogy ilyen sok van belőlük, inkább az amikor a nemzetről van szó akkor mint a cikk írója is persze szándékosan, de nem rossz indulatból megpróbál bennünket szétválasztani. Vegyük tudomásul mindegy hogy ki hol él például:Zágonban, Csókán, Záhonyban, Técsőn, Zalában, Zsolnán, Királyhelmecen, Akliban, Szerepen, vagy Budán mindenki magyar aki annak érzi magát és eltudja fogadni a magyarság szép színes kavalkádját. Nekünk nem kell Arany János, Petőfi Sándor és sorolhatnám még tovább műveiknek olvasásához szótár. Köszönöm a magyarság türelmét és kérem fogadjuk egymást olyannak amilyenek vagyunk csak legyünk büszkék önmagunkra és a csodálatos képességeinkre ami eddig is megtartott bennünket és ezután is megfog még akkor is ha ennek mások más nemzetek nem örülnek, de tudjuk mi már csak ilyenek vagyunk.

28 Whykicky 2009. 05. 20. 16:34

Nade az hogy mindkét oldalról kapjuk az ostorozást, miközben valójában fogalmunk sincs semmiröl!!

Ebben benne van a tuti:

http://vimeo.com/4746703

http://www.youtube.com/watch?v=odUYEEUIRZw&feature=channel_page

Volt szerencsém elolvasni, tartogat meglepetéseket!

27 kulhoni 2009. 05. 20. 15:36

Nem tudom miért tartják a székely lakosságot kiskorunak akiknek Orbán
fogja a kezüket amikor szavaznak.

26 cicuka3 2009. 05. 20. 12:48

Erdélyben most az a legnagyobb baj,hogy miota Viktorka ide jár Bálványosozni "szerencsére" a székelyek is szét huznak.Ezt kár volt importálni.Egy idő óta már a gárdisták is át járnak hangulatot kelteni. Ez a nagy magyar segitség?

25 M 2009. 05. 17. 14:45

Tortenelmi teny, hogy Erdelyben mar a torok idokben roman volt a lakossag tobbsege - bar sem nemesseguk, sem ertelmiseguk nem volt, ezert kevesse lehetett a hangjukat hallani. Erdely egyebkent csak 1526-ig es 1867-1918 kozott volt kozjogilag Magyarorszag resze, az erdelyi romanok kepviseloi tiltakoztak is a 67 utani egyesites ellen, es ezert bebortonoztek oket.

24 csanadvary 2009. 02. 27. 11:09

alarif vádjainak megsemmisítésére:

Erdélyben a románokat nem az ott élők, hanem a magyar földesurak hozták, hívták be az olcsó munkaerőt. Az erdélyi magyar paraszt elől vették el a munkát, a magyar főurak. Trianonért a dicső ősöket lehet joggal okolni. A vagyon gyarapításáért folyó "harc" gazdasági érdeket képviselt. Nemzetiség? még sehol sem voltak nemzetiségek. Mindegy volt hogy magyar vagy román. Viszont Erdélyben Wass Albert is leírja h a magyarok és a románok mindig példás békében éltek. És ez figyelemreméltó.
A kis magyar világban 40-44-ig a széthúzást is a "csonkamagyarok" fokozták. Ugyanígy a románoknál is a más régiókból jöttek uszítottak a magyarok ellen a legjobban. Ebből mindenesetre az a tanulság h saját szélsőségeinket nekünk kell visszafogni.
Magyarország pedig olyan lesz, amilyenné tesszük. Sok ember megy ki dolgozni családostul, és sokan le is telepednek örökre. Ez ellen kellene cselekedeni minél hamarább. Hogy a magyar büszke legyen magyarságára, és mikor kimegy dolgozni akkor haza is jöjjön. Román szomszédaink ezt meg tudják csinálni. Mi miért nem?
Rengeteg zászló hirdeti a román államot, nálunk alig egy-kettő. Úgy vélem tanulhatunk tőlük.
Egyébként nagyon jó volt a cikk. És valamennyi komment.
Üdv

23 alarife 2009. 01. 29. 09:47

Frenkyvel egyet értek.
Az anyaország testvéri szeretetből támogathatja bizonyos kulturális emlékek megőrzését, akkor ha azt a román állam nem teszi, de kötelességszerűen nem várható el. Elég hülyén hangzik: Trianont nem lehet rákenni az anyaországra, hisz akkor Erdély is ahhoz tartozott.
Én alföldi emberként vádoljam meg az erdélyieket, miért hagyták ennyire elszaporodni az olcsó munkaerőként !behívott! oláhokat, ami nyilván kényelmes megoldás volt, csak épp a többszörös reprodukcióra senki nem gondolt, és ha az etnikai arány nem úgy állt volna, akkor lehet trianon se következett volna be, hisz nincs olyan erős lobbi a nemzetiségek részéről a korrupt franciákra. Az éremnek lehetne ilyen oldala is.

Inkább örüljünk,hogy vagyunk egymásnak, egyébként tényleg egyedül lennénk a nagyvilágban.

22 Frenky 2009. 01. 22. 13:08

concret: a közösségről: ma nem a területi összekapcsolódásnak van aktualitása hanem a nemzetinek. Amíg nincs nemzeti érzelem egymás felé, addig a határon kívüli magyar közösségek egyedül lesznek. Ennek megváltoztatására mindkét oldalnak tennivalója lehetne. És ez az újból egymásra találás nem a románok ellen történne, hanem a magyarokért. Egyébként minden elismerésem azért, amit a magyar-román erdélyi társadalom a hétköznapi együttélésben megvalósított.

21 Frenky 2009. 01. 22. 12:41

concret: egyetértek veled.
A területről: az én olvasatomban Erdély és Partium történetileg magyar, nemzetiségileg vegyes, ebből a képletből hoztak ki trianonban romániát. Nem monarchia jellegű kapcsolatként vagy autonóm területként kapcsolták, hanem bekebelezték, lenyúlták. Akkor joga volt a románnak erre? Akkor a magyarnak is minimum ilyen el nem évülő jogai vannak. Erdély és Partium területén nagyságrendileg hasonló arányban éltek magyarok és románok, ha külön országként/területként működtetnék akkor nem csorbulnának a kisebbségi jogok, lehetőségek (lásd: Svájc), igy meg 1-2 évszázad alatt elrománosodnak. A Medve tóban úszkálva öcsém kérdezte hol van románia, mondtam neki hogy a nagy hegyeken túl...
folyt.
  1 3

A legújabb hozzászólások

Petőfi szelleme // 2010 // sze // 08

Kedves Stevo! Kiváncsi vagyok mit fog elérni a MOST párt. A labda most ott van. Az hogy a MOST erősődött meg, ez a barak lászlóféléknek köszönjék meg a hidasok. A MOST sem...

Új korszak kezdődik a kisebbségi politikában (12)
Ktesibios // 2010 // sze // 08

Egyik rokonom elitgimnáziumba járt. Osztályfőnöke (testnevelő tanár) valamennyi osztálykiránduláson hullarészegre itta magát. Azt gondolom, hogy nem szabad úgy tenni, mintha csakis...

Osztályfőnöki hatalom, tekintély nélkül (1)
Király // 2010 // sze // 08

Szerintem mi két külön malomban őrlünk Pizza. Persze hogy nem vagy tanár sem pedig futár. Te filozófus lehetsz,abból ítélve hogy mennyit merengesz ezen a témán.:)

Tanárok: akikre egy kaktuszt sem bíznánk (962)
sfsdlfks // 2010 // sze // 08

Kedves Dr.Pizza! Szinte teljesen egyetértek. Nyelvet mindenki a praktikussága miatt tanul. Valakinek a nyaraláskor, valakinek tanuláskor, valakinek a munkájában és valakinek a h...

A nyelvtudás, mint erkölcsi és anyagi áldozat (713)
Észosztó // 2010 // sze // 08

1.) A "fukszosok"-ról annyit, hogy amikor az Üvegtigris-t forgatták, Reviczky Gábor játszott benne egy "oldsmobil" kereskedőt... Elképzelt egy jelmezt, egy ruhát, egy karaktert.....

Magyarország: ahol mindenki közellenség (109)

Időjárás

időjárás

Mai időjárásmin: 10 °C
max: 19 °C


Komment.hu címkék

Hirdetés


RSSHírlevélÍrjon nekünk!OldaltérképArchívumMédiaajánlatImpresszum
Adatvédelem[origo]T-OnlineOK.huiWiW[freemail]track.huG-PortalVidea Az [origo] kiadója az Origo Zrt. © Minden jog fenntartva