// 2009 // jan // 16
A határ túloldaláról érkező magyarok úgy érzik, Erdélyben szabadon kísérletezhetnek nemzeti azonosságtudatuk tartalmaival. De mit szólnak ehhez, és az erre adott reakciókhoz, az ott élők?
Az emlékezés matricájaAblonczy Balázs az autóra ragasztott identitásról
Nagyot koppan, azután elhallgatSipos Géza az ellenzékbe került RMDSZ-ről
A táblán nyíl magyarázza: Hargitafürdő 11,5 km, 3,5 óra. A kis csapat megáll a tábla előtt. "A filmekben el szokták fordítani ezeket" - mondja valaki. Belegondolunk, mi lenne, ha rossz irányba indultunk volna, és belevetnénk magunkat a jobbára letarolt fenyvesekbe. Nem sikerül magunkra ijeszteni. Úticélunk sokkal közelebbi, ráadásul az ellenirány, a Madarasi Hargita csúcsa. Biztonságos terepséta ez, széles, kitaposott ösvényen. Az ég olyan tiszta, hogy vág. Alig váltunk néhány szót. Miről lehetne itt, így beszélgetni? Kikapcsoljuk hát a beszédért felelős központjainkat, és felvesszük személyes havasi downtempónkat - a lassúbbak kicsit lemaradnak. Kétoldalt, vállvonalban a hargitai csúcsok, mint valami megfagyott kék papírmasé. Meg-megállunk, szkenneljük a tájat, megyünk tovább.
Egy utolsó, meredekebb kaptató, és már fent is vagyunk a tetőn. Már érezzük is a szédült elégedettség érzésének első vértódulását, amikor a beszédközpontjaink aktiválódása visszaránt bennünket a politikai jelenbe. A hegytetőn kopjafák, keresztek, ilyen-olyan faragványok, emléktáblák, kokárdaszalag-maradványok, címeres magyar zászlók. Mind-mind a magyarországi turisták szimbolikus térfoglalásainak relikviái. Többségük már erodálódott, de akadnak alig pár napos installációk is.
Egy magyarországi barátom arra hívta fel a figyelmem, hogy a pannonok nem tudják otthon megélni a magyarságukat - nekünk rommagyaroknak könnyű. Ők valamiféle ördögi körben vergődnek, mert nem lehetnek büntetlenül magyarok a maguk személyes módján, minthogy folyamatosan politikai magyarázatot kell adniuk a miértről és hogyanról. Amint átlépik a határt, kitehetik a magyar zászlókat, és elzarándokolhatnak olyan helyekre, ahol szabadon kísérletezhetnek nemzeti identitástartalmaikkal. Magyarországon nem lehetsz csak egyszerűen magyar, Erdélyben igen, ezért van az, hogy Erdély valamiféle identitáskitörést vált ki a pannonokból. Ilyenkor már nem számít, hogy a kopjafa mi is valójában, mert igenis körbe kell tekerni bogra kötött nemzeti pántlikákkal, a mérai népzenésznek pedig minden joggal oda lehet szólni, hogy legyen szíves, ne játsszon népszerű műdalokat, mert az ő dolga a hagyományos értékek éltetése.
Romániába Magyarországról érkezik a legtöbb turista, s ők elsősorban Székelyföldre mennek. De a székely panziósok mégis jobban kedvelik a bukaresti vendégeket, akik többet költenek, nincsenek elszállt elvárásaik és, fogalmazott az idézett barátom: a bukarestiek úgy mennek Parajdra, mintha külföldre mennének, a pannonok úgy mennek Parajdra, mintha haza járnának.
Gyorsan leérünk, a szállásunk egy olaszos hangulatú, nagyon kellemes, alpesinek mondható villa. A házigazda kozmopolita udvarhelyi vállalkozó, népszerű lokális notabilitás, egyszerre pragmatikus és idealista. Valahogy ilyennek képzelek egy jó polgármestert. Kicsit beszélgetünk a falopásokról, a környező falvak szociális helyzetéről, a turizmusról - az egész nagyon tényszerű és politikamentes.
A villában egy vitrinben kis szuvenírek, lehet vásárolni. Van AC/DC-s fekete póló, és van egy fehér is a következő felirattal: Székely vagyok, nem tápos. Ez egy nagyon gonosz szöveg, egy dialektikus lezárása a Magyar vagyok, nem turista és a Székely vagyok, nem piskóta közti párbeszédnek. A tápos azt jelenti, hogy elkényeztetett pannonmagyar, aki puhány-epikureus, gyávatag, meghasonuló (és folytathatnám). S ez máris egy ellenpélda arra, amit korábban fogalmaztam meg, hogy tudniillik a székelyek nem politikai logikában, és nem harsányan élik meg magyarságukat, hanem a hétköznapok apró rutinjaiban. Szorosan a szuveníres vitrin mellett a falra kitűzve Varró Dániel egy szövege - udvarhelyi rádiósok ezen próbálták a beszédtechnikát.
Kimegyünk a verandára, a szomszédos szállóból a Csík zenekar és Lovasi András közös száma szól. A Transindex szerint ez a 2008-as év dala. Utána egy mezőségi lassú, nem éppen ideális ambient a sízéshez, de hát ez megy és kész. Egy barátom rávágja: lakodalmas emó. Szerinten inkább magyar bossa, annyira keserédes-ambivalens - szívesen vitáznék erről a témáról, ha van rá jelentkező.
2006-ban az egyik magyarországi választási plakát egy felhőkből álló, a jelenlegi kontúrú Magyarországot (mennyeit?) ábrázolt. A plakát szövege: Jöjjön el az én országom! Magyarország, ahol mindenki az eszével gondolkodik. Ezt a plakátot akkor nagyon bántónak éreztem. Valahogy nem tudom elképzelni, hogy valaha, valaki is, ha Magyarország-térképpel akar kifejezni valamit (bármelyik térképpel), tudna az eszével gondolkodni. Ami azt illeti, egyetlen Magyarország-térképpel sem azonosulok. Ha látok egy Magyarország-térképet, arra gyanakszom, hogy az, aki odatette, valamit akar tőlem. Továbbmegyek, ha nem látok, akkor is arra gondolok, hogy itt nem véletlenül nincs, valaki azt akarja, valljak színt. Téboly.
Mennyei Magyarország. Van, aki szerint ez úgy nézne ki, hogy a Nyírséget átpasszoljuk Romániának, a Partiumot viszont visszacsatoljuk. Köszi, én Partiumot nem adnám, mert így legalább úgy érzem, hogy az enyém is egy kicsit. Utolsó, kompromisszumos javaslat: a mennyei Magyarország legyen egy olyan hely, amire ráillik minden térkép. Najó, nemár.
A Komment.hu cikkeihez regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Ha még nem regisztrált, tegye meg itt! Mivel a Komment.hu szerkesztősége a hozzászólásokat előzetesen szűri, azok azonnal nem jelennek meg az oldalon. Csak azokat a hozzászólásokat publikáljuk, amelyeket erre érdemesnek tartunk. Moderálási elveinkről részletesen itt olvashat.
30 castilla 2009. 06. 17. 15:57
csanadvary:29 szuli 2009. 06. 01. 07:20
Csupán 200 évvel ezelőttig tudtam a családfánkat visszakeresni akár az apai akár az anyai ágon. Nagyon érdekes adatok és információkhoz jutottam ezáltal. Itt szokták sokan írni apám kun anyám székely és én magyar vagyok. Én jómagam viszont viccelősen szoktam mondani bármit mondok vagy írok akkor is Tóth vagyok érted ezt a szófordulatot. Amikor tavaly a tanítványaimmal székelyföldön voltunk 8 napon keresztül ők nem értették az ottani szófordulatokat és kérdezték tanár úr hogyan érti mindazt amit ott akkor hallottunk? Nos ha kettő vagy egyesek szerint többféle magyar ember él a földön amiben én nem hiszek hanem vallom csak egy él akkor mit tegyen hát az egyszerű halandó ember a magyarság tudatunkkal? Jártam Finnországban és vannak akik szerint rokonunk vagyunk mégsem értettem meg őket a beszédjük alapján. Az embernek születnek gyermekei akik bárhová kerülnek a nagy világban azért csak magyarok maradnak nem szerencsés csak a földrajzi helyzetünk alapján kimondani kiszámít magyarnak és nem magyarnak. A hetvenes években a magyar tanárom azt mondta az osztálytársunknak menjen vissza Salgótarjánba mert itt nálunk nem tud leérettségizni magyarból akkor azt gondoltam igaza van ma már látom nagyot tévedett. A szalag a különböző faragványok ahogyan a cikk írója fogalmaz igen bizonyára az illető még nagyon fiatal ezért nem érzékeli, hogy kik akasztanak a faragványokra szalagot vagy urambocsá koszorút mely korosztályhoz tartozóak. A szabad érzés kinyilvánításához még most sem mer mindenki kiállni vannak akik otthon a fotelből nézik és várják hogy valaki vagy valakik helyettük megtegyék a magyarság tudatunkat sújtó intézkedések ide vezették ezt a nemzetet, ugyanazok akik ezt tették most arról zengedeznek, hogy az amerikaiknak még a nadrágon is viselik a nemzeti lobogójukat. Még egy apróság részemről többen írnak a több pártiságból adódó veszteségeinkről szerintem nem az a baj, hogy ilyen sok van belőlük, inkább az amikor a nemzetről van szó akkor mint a cikk írója is persze szándékosan, de nem rossz indulatból megpróbál bennünket szétválasztani. Vegyük tudomásul mindegy hogy ki hol él például:Zágonban, Csókán, Záhonyban, Técsőn, Zalában, Zsolnán, Királyhelmecen, Akliban, Szerepen, vagy Budán mindenki magyar aki annak érzi magát és eltudja fogadni a magyarság szép színes kavalkádját. Nekünk nem kell Arany János, Petőfi Sándor és sorolhatnám még tovább műveiknek olvasásához szótár. Köszönöm a magyarság türelmét és kérem fogadjuk egymást olyannak amilyenek vagyunk csak legyünk büszkék önmagunkra és a csodálatos képességeinkre ami eddig is megtartott bennünket és ezután is megfog még akkor is ha ennek mások más nemzetek nem örülnek, de tudjuk mi már csak ilyenek vagyunk.28 Whykicky 2009. 05. 20. 16:34
Nade az hogy mindkét oldalról kapjuk az ostorozást, miközben valójában fogalmunk sincs semmiröl!!27 kulhoni 2009. 05. 20. 15:36
Nem tudom miért tartják a székely lakosságot kiskorunak akiknek Orbán26 cicuka3 2009. 05. 20. 12:48
Erdélyben most az a legnagyobb baj,hogy miota Viktorka ide jár Bálványosozni "szerencsére" a székelyek is szét huznak.Ezt kár volt importálni.Egy idő óta már a gárdisták is át járnak hangulatot kelteni. Ez a nagy magyar segitség?25 M 2009. 05. 17. 14:45
Tortenelmi teny, hogy Erdelyben mar a torok idokben roman volt a lakossag tobbsege - bar sem nemesseguk, sem ertelmiseguk nem volt, ezert kevesse lehetett a hangjukat hallani. Erdely egyebkent csak 1526-ig es 1867-1918 kozott volt kozjogilag Magyarorszag resze, az erdelyi romanok kepviseloi tiltakoztak is a 67 utani egyesites ellen, es ezert bebortonoztek oket.24 csanadvary 2009. 02. 27. 11:09
alarif vádjainak megsemmisítésére:23 alarife 2009. 01. 29. 09:47
Frenkyvel egyet értek.22 Frenky 2009. 01. 22. 13:08
concret: a közösségről: ma nem a területi összekapcsolódásnak van aktualitása hanem a nemzetinek. Amíg nincs nemzeti érzelem egymás felé, addig a határon kívüli magyar közösségek egyedül lesznek. Ennek megváltoztatására mindkét oldalnak tennivalója lehetne. És ez az újból egymásra találás nem a románok ellen történne, hanem a magyarokért. Egyébként minden elismerésem azért, amit a magyar-román erdélyi társadalom a hétköznapi együttélésben megvalósított.21 Frenky 2009. 01. 22. 12:41
concret: egyetértek veled.Kedves Stevo! Kiváncsi vagyok mit fog elérni a MOST párt. A labda most ott van. Az hogy a MOST erősődött meg, ez a barak lászlóféléknek köszönjék meg a hidasok. A MOST sem...
Új korszak kezdődik a kisebbségi politikában (12)Egyik rokonom elitgimnáziumba járt. Osztályfőnöke (testnevelő tanár) valamennyi osztálykiránduláson hullarészegre itta magát. Azt gondolom, hogy nem szabad úgy tenni, mintha csakis...
Osztályfőnöki hatalom, tekintély nélkül (1)Szerintem mi két külön malomban őrlünk Pizza. Persze hogy nem vagy tanár sem pedig futár. Te filozófus lehetsz,abból ítélve hogy mennyit merengesz ezen a témán.:)
Tanárok: akikre egy kaktuszt sem bíznánk (962)Kedves Dr.Pizza! Szinte teljesen egyetértek. Nyelvet mindenki a praktikussága miatt tanul. Valakinek a nyaraláskor, valakinek tanuláskor, valakinek a munkájában és valakinek a h...
A nyelvtudás, mint erkölcsi és anyagi áldozat (713)1.) A "fukszosok"-ról annyit, hogy amikor az Üvegtigris-t forgatták, Reviczky Gábor játszott benne egy "oldsmobil" kereskedőt... Elképzelt egy jelmezt, egy ruhát, egy karaktert.....
Magyarország: ahol mindenki közellenség (109)
Mai időjárásmin: 10 °C
max: 19 °C