hirdetés

Címkék:Magyarország,demokrácia,szülött,választópolgár

A demokráciáról

// 2009 // feb // 08

Magyarországon jelenleg közvetett demokratikus államberendezkedés van, a népszuverenitás elve alapján a választópolgárok gyakorolják a hatalmat. De mit gondolnak erről a húszéves magyar demokrácia ifjú szülöttei?

Ajánlat

Isznak, szívnak, cigiznek. Majd kinövik?Viczián Zsófia a mentálhigiénés tanterv teljesíthetőségéről

MásnapNádori Péter a Népfelkelésről, Pozsgay Imréről és a társadalmi másnaposságról

Kinek a kezében van a hatalom ma Magyarországon? Nem ér lesni!

Feltettem ugyanezt egy dolgozatban is, miután a 11.-es diákokkal végigtárgyaltuk az ország államberendezkedését, választási rendszerét és egyéb alapvető jellemzőit. A becsületesebbek nem írtak a kérdésre semmit, csak rosszallóan pillantgattak fel: mit szórakozik ez velünk?! Mások próbálkoztak, leírták a három hatalmi ágat, hátha erre kéne kilyukadni, vagy az 1989. október 23-át, akkor történt valami, ide biztos egy dátum kell. Végül a vérmesebbek kihegyezték a ceruzát, megnyomták a tollat, és égő tekintettel vésték oda a miniszterelnöktől kezdve politikai pártokon át egészen bizonyos etnikai vagy más csoportok és jelentős hazai vállalkozók nevét. Néhányan hozzátették még azt is: végső soron a pénz a lényeg, akinek van, azé a hatalom.

Pedig, kedves állampolgártársak, a válasz egyszerű: a nép kezében. Magyarországon ugyanis jelenleg közvetett demokratikus államberendezkedés van, a népszuverenitás elve alapján a választópolgárok gyakorolják a hatalmat, négyévente szabadon és titkosan megválasztott képviselőik útján.

Demokrácia?! Na jó, azért ezt a tanárnő sem gondolja komolyan, hogy így működik! - hördül fel az osztály. Ja-ja, de csak ELVILEG! - kiabálnak bele itt is, ott is egy-egy közjogi, demokratikus alapértékeket érintő kérdésnél; amikor pedig a bírói függetlenségről mint alapelvről beszéltem, egyszerűen kinevettek.

Miért ez az elemi kétely? Mit gondolnak a húszéves magyar demokrácia ifjú szülöttei a demokratikus értékekről? Vagy tudományosabban feltéve e kérdést: milyen a fiatalok politikai szocializációja ma hazánkban?

Ezekre a kérdésekre legátfogóbban (és a fent leírt személyes élményekkel ellentétben ténylegesen reprezentatív mintán) a 2005-ös "Iskola és társadalom" című kutatás kereste a válaszokat. A közel 7000 diák megkérdezésén alapuló vizsgálat érdekes eredményeket hozott. lényegében azt, hogy a demokráciára sokkal inkább védőhálóként, a személyes biztonság védőhálójaként gondolnak a 15-17 évesek, nem pedig szociális-társadalmi kölcsönös felelősségvállalások rendszereként.

A felmérést 2008 utolsó hónapjaiban azonos módszerrel megismételték, feltételezve, hogy azóta történt egy és más, ami intenzív hatással lehetett erre a korosztályra. A tanulságok: nő az elégedetlenség a politikusokkal szemben, durvul a kisebbségek megítélése és a velük szembeni fellépés mikéntje, gyengül a társadalmi szolidalitás eszméje. Tényleg az él ebben a korosztályban is, amit néhány hírműsor után bárki összegezni képes a magyar társadalom egészéről.

A magyar szociológus szakma a kilencvenes évek óta már nem kevés potenciált áldozott arra, hogy felderítse a politikai szocializáció kérdését, de mintha a probléma kimondását nem követné kellő katarzis: az oktatásban nemigen változott semmi. Persze már eleve arról megoszlanak a vélemények, hogy kinek és hogyan volna ez a feladata. Család az iskolára, iskola a szülőkre, mindketten az össztársadalmi légkörre mutogatnak, ha a szocializálatlanság, közöny és szélsőségesség felé hajlás felelőseit keresik.

Mit lehet tenni, ha nincs kedvünk se a sopánkodáshoz, se a keménykedéshez? Biztos, hogy nem megkerülhető az ismeretközlés. Nem jó, ha az iskola megspórolja a társadalomismeret-órát (vagy történelemórán nem érint alapvető állampolgári ismereteket, nekem mindegy). Nem lehet ezt a témát is egy nagyvonalú gesztussal a mindenre jó osztályfőnöki órába utalni (igaz, itt történetesen vannak jól kidolgozott segédletek a témában). A tudás nélküli vagy félinformációkon alapuló indulat a legveszélyesebb.

Aztán vannak "puhább" módszerek is. Gyerekként megadatott nekem, hogy még a néhai Nyugat-Németországban járhattam pár hetet iskolába, első osztályba. Még a C betűnél se tartottunk, amikor egyik órán egy képregényt kapott mindenki. Egyszerű eseménysor volt lerajzolva: a gyerekek utálják a török kisfiút, csak a pálya széléről nézheti, ahogy a többiek fociznak. De aztán egy rossz rúgás után a labda fennakad a fán, és csak egyvalaki - na, kire tippelnek? - tudja lehozni: éppen ez a kitaszított törököcske. Másnap őt is beveszik a játékba. Ültünk az osztályban, a sok kis nyugatnémet meg néhány magamfajta idegen, és megértettünk valamit, ha egy hatéves - nem lebecsülendő - szintjén is.

Az iskola mint intézmény hatalmi struktúra kicsiben, az állam Lego-városként. Ha már az megvan, hogy "ne csórjuk el az iskola labdáit a szertárból", valamivel közelebb jutottunk a kívánatos adófizetői morál kialakításához is.

AZ [origo] LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!

KOMMENTÁLJA ÖN IS!

25 komment

A Komment.hu cikkeihez regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Ha még nem regisztrált, tegye meg itt! Mivel a Komment.hu szerkesztősége a hozzászólásokat előzetesen szűri, azok azonnal nem jelennek meg az oldalon. Csak azokat a hozzászólásokat publikáljuk, amelyeket erre érdemesnek tartunk. Moderálási elveinkről részletesen itt olvashat.

26 bh 2009. 04. 19. 13:14

Történelem:
Platón azon a véleményen volt – és ebben más antik szerzők is követték –, hogy a demokrácia a csőcselék uralma, azoké, akik a szabadságot megfelelő erények (például mértékletesség) hiányában a szélsőségességig fokozzák, s így a szabadságból szabadosság lesz.

Arisztotelész a demokráciát az egyenlőség iránti (olykor túlzott) igény szülöttjének tartotta, az egyenlőtlenségre épülő oligarchiával szemben.

Ma: Ú.n. liberális demokráciában élünk.

Véleményem:
A jelenlegi forma rossz. Túlzott hatalma van az egyénnek és a pénznek. Következményei jól látszanak.

A jelenlegi létező demokráciának alig van köze ahhoz, amilyen értelemben nap mint nap hivatkoznak rá.

A görög demokrácia (a régi) sokkal kevésbé volt hazug, mint a mai. Ott nyíltan volt lenézett népesség, ma állítólag nincs.

Lehet-e komolyan gondolni, hogy bárhol a Földön demokrácia volt 40 éve, amikor senki nem tiltakozott azért, hogy egyáltalán fölvethető, hogy szavazzanak arról, hogy a bennszülött lakosság kapjon emberi jogokat?! (Ausztrália. Nem azt állítom, hogy nem pozitív lépés ahhoz képest, hogy 50 éve repülőről vadászták őket.)

Néhány évtized alatt a természet rengeteg dolgot megold.

25 Oracle 2009. 04. 18. 20:43

A demokráciát nem lehet adni, azt ki kell vívni, és ha már ki is lett vívva, folyamatosan csiszolni kell a magánéletünkben, a hivatásunkban és a közéletben.
Vannak, akik vissza szeretnék fordítani az idő kerekét, mert régebben boldogabban és nagyobb biztonságban éltek; míg vannak, akik a jelenben érzik jobban magukat.
Minden embernek más az élménye a demokráciával kapcsolatban, de az tény, hogy ha embereket nem börtönöznek be az igaz szavakért, akármennyire is kritizálnak egy rendszert vagy egy kormányt, akkor ott beszélhetünk demokráciáról.
A demokráciában is vannak olyan eszközök, amelyekkel embereket lehet kényszeríteni arra, hogy belefáradjanak a véleménynyilvánításba, hogy ne menjenek el szavazni, és szavazó jogaikkal ne éljenek; ilyen és hasonló helyzetekben méretődik meg az emberek érettsége a demokráciára.
Mikor egy családba a gyermeket nem pofonnal büntetjük azért, mert rosszat tett, hanem nyíltan és őszintén megbeszéljük vele a történteket, és adunk gyermekünknek lehetősége arra, hogy elmondja a véleményét, akkor beszélhetünk családi demokráciáról.
Mikor emberekre nem haragszanak meg, és nem bocsátanak el munkahelyeikről, mert az igazságot mondják, és tesznek azért, hogy jobb munkahelyi körülményeket teremtsenek, akkor beszélhetünk munkahelyi demokráciáról.
Mikor a parlamentben a képviselők felelősséggel hoznak igaz és helyes döntéseket, és nem vonulnak ki tüntetőleg, mint egy sértődött gyermek, mikor az ellenpárt kíván felszólalni, akkor beszélhetünk arról, hogy felnőttek a demokráciához.

Amire a demokráciának szüksége van, amire a világnak szüksége van, az érzelmi reform, a mélyebb érzelmi tudatosság. A Te és a jövő generációjának sorsa a mélyebb érzelmi tudatosságban van; nem abban, amit tanultál, és milyen érzelmi sablonok szerint éled az életedet, hanem milyen érzelmi hozzáállással állsz az új dolgokhoz.
Reformokra van szükség minden területen, és az első reform ott kezdődik, hogy életed boldogulásáért felelősséget vállalsz, anélkül, hogy ebben meg lennél osztva.
Minden egyes pillanatban érezd, hogy érzelmileg és tudatilag fejlődsz, és ez a fejlődés elégedettebbé teszi a Te és a környezeted életét.
Ne másokat okoljál, hogy miért nem teljesebb az élet, hanem Te tedd teljesebbé!
Az életben mindennek van helye: jónak és rossznak egyaránt; amin változtathatsz, és igazán megváltoztathatod, az a Te saját életed.

24 syse 2009. 03. 29. 20:24

Valóban az egyik megoldás az lehetne, ha mindenki képviselő lenne. De ha ez azt jelenti, hogy felelősségvállalásban is őket követjük, akkor nem sokáig lenne itt bármi is... A másik megoldás, az önkéntes felelősségvállalás azért, amit teszünk. Vagyis ha mindenki rendben tartaná a maga "portáját", az is megoldás lenne. A szülő gondosan nevelne, a tanár lelkiismeretesen tanítana, a kereskedő minimális (az élethez kellő) profittal beérné, stb. De ahhoz, hogy ez így legyen, a fejekben és a szívekben kellene elérni valami változást. Ha ez nem következik be, bárki kerülne is kormányzói pozícióba, rajta is úrrá lenne a hataloméhség. Miért nem érjük az eléggel?? Persze tudom, attól hogy én vagy az itt kommentelgető (és egyébként nagyon jó gondolkodású) emberek meg is tennék, a politika még nem változna. A kérdés, vajon van-e, amivel egy kis önvizsgálatra lehetne szorítani a "fentieket" is?

23 fordfocus3 2009. 03. 29. 18:13

A demokráciának része kellene hogy legyen a parlamentben ülő képviselők felelősségvállalása végzett munkájukért. Ugyan ilyen felelősséggel kellene tartozniuk minden közpénzt (az most mindegy, hogy adóból, vagy külföldi hitelből összállt) felhasználó tisztségviselőnek. Legyen kontroll, valaki ellenőrizze, aki szintén felelőssggel tartozik, hogy minden rendben van-e. Sajnos azonban ilyen kontroll, esetleg felelőssgre vonás még soha nem volt. A legnagyobb büntetés-konzekvencia az lehet, ha szép csendben leváltják. Nincs más réteg az országban, aki ilyen jól élne a felelősség nélkül. Valószínűleg ezért alakulhatott ki Magyarországon a politikai szerepvállalás iránti görcsös ragaszkodás. Ha valaki megszerzi, az 4 évig tuti jól él. Kockázata, felelőssége a feladatnak nincs. Ezen változtatni nem lehet!? A választók tehetetlenek. Csehországban azonnal lemondott a miniszterelnök egy minisztere költségelszámolási botrányba keveredése miatt. Nálunk?
Miből áll egy ország gazdaságpolitikáját meghatározó személy felelőssége? ( a hasonló adottságú országok mind leelőzték magyarországot az alkalmazott rossz gazdaságpolitika miatt) Van-e a magyar szociálpolitikát meghatározó miniszternek felelőssége az ország szociápolitikai, demográfiai, gazdasági katasztrófa felé sodródásához vezető út kijelöléséért. sorolhatnánk még ugye.
Nyilván semmi felelősség, csak saját maguk által eldöntött, az ország lakosainak járó juttatásoktól jóval magasabb (minimálbér-minimálnyugdíj kb. 50 szerese a képviselői fizetés, költségtérítés)
A megoldás az lehet, hogy mindenki legyen képviselő.

22 fordfocus3 2009. 03. 29. 17:37

Nem csoda, hogy a demokrációból egyre több a kiábrándult ember. Demokrácia-e a mai helyzet, amiben a választók nem tudják választott képviselőikön keresztül elérni szándékaikat. Egyetlen képviselő sem mondhatja, hogy nincs tisztában a választóik azon határozott akaratával, hogy számoljanak el számlával. Persze sok egyéb más kérdés is van, a kormányzati pazarlás, a parlament létszáma, stb. Eszük ágában sincs megtenni amit kérnénk tőlük. Népszavazás kezdeményezés, aláírásgyűjtés, népszavazás jóváhagyás, és még mindig nem hajlandók választottjaink megtenni. Mindenkit hülyének nézhetnek. A kritika a médiákban legtöbbször nem a képviselőket, hanem azokat éri, akik drága pénzárt népszavazást akarnak. Nem nevetséges? Ez a demokrácia?
Számtalan egyéb kérdésben is hasonló a helyzet. Ezért problémás bármilyen kormányváltás, hiszen lehet, hogy más színekben folynak tovább a dolgok, de a választók akkor sem tudják befolyásolni "képviselőik" döntéseit ha egyéb téren nem történik a "demokráciában" változás.
Tragédia, hogy a média is aszisztál, hiszen nyilván ez az ő jól felfogott érdeke is.
De mitől lehet változás?

21 is 2009. 02. 13. 07:56

- Hatalmas a korrupció, a közpénzeket hűtlenül kezelik: igaz, pl. az M6-os mellett mindenkinek szép új betonkerítése van, és az orvosok továbbra is szó nélkül teszik el a hálapénzt. Össznépi játék ez, ha a "banda" alatt a fentieket is érti, nem sokan maradnak az országban. Ha meg nem, akkor nem oldja meg a problémát.
- A lakosság életfeltételei lassan elviselhetetlenek: ez igaz, most, hogy több millióan költöztek másik lakásba, van már plazma TV, azon 80 csatorna, mindenkinek van mobiltelefonja, az autópálya hálózat sokkal kiépültebb, egyszóval összehasonlíthatatlanul jobban élünk, mint 10 éve, most ez már tényleg elviselhetetlen. Nincs itt a Kánaán, csak annyit jelzek, hogy ez egy erősen szubjektív vélemény, rengeteg adat szól ellene.
- Hazudoznak, mellébeszélnek: ez is igaz, de kik? Egyesek szerint a kormány beszél mellé, mások szerint az ellenzék, megint mások szerint csak a Jobbik mond igazat, mindenki más mellébeszél és hazudozik, megint mások szerint senkire se hallgasunk, mert Lehet más a politika, viszont megint mások szerint az LMP egy hazugság csak, az SZDSZ átmentése. Én őszintén mondom, nehéz itt egy olyan igazságra találni, ami rendesen eligazítja az embert, ez is erősen véleményes meglátásnak tűnik. Tandíj ügyben pl. ki beszél mellé? Aki bevezeti, vagy aki leszavaztatja, miközben minden szakértő szerint szükséges?

20 is 2009. 02. 13. 07:50

@mkgrkk: sajnos ez ellen a nézet ellen muszáj egy kicsit érvelni: "A rendszerváltás kezdete óta ennyire rossz helyzetben sosem volt az ország. Nyakig el vagyunk adósodva, iszonyatosan magasak az árak, alacsonyak a bérek, hatalmas a korrupció, a közpénzeket hűtlenül kezelik, a lakosság életfeltételei lassan elviselhetelenek, ráadásul folyamatosan hazudoznak, mellébeszélnek."

Vegyük sorra:
- Nyakig el vagyunk adósodva: az állam és az állampolgár együtt igen. Csak az állam eladósodottsága nem kiemelkedő más országokéval összehasonlítva. A lakás devizahitelekkel együtt -amit viszont nem az állam, hanem a polgárok vettek fel- tényleg baj van.
- Iszonyatoan magasak az árak: pontosan melyikek? Benzin nyugaton 1 euro felett, azaz 300 forint felett. A legnagyobb kiadás a lakás, Budapesten 1 ezer euro/m2 egy új lakás, Amszterdamban 3-4 ezer euro/m2, Párizsban 7-10 ezer euro/m2. A franciák NEM keresnek hétszer jobban, mint a magyarok.
- Alacsonyak a bérek: hát sajnos pont magasak voltak 2001-2007 között, mert először Orbánék emelték meg 100%-kal a minimálbért, aztán Medgyessy még 50%-kal a közalkalmazottit. Ezért mentek leginkább Szlovákiába az autógyárak, mert ilyen bérszintek mellett nálunk feketegazdaság alakult ki, és magas adókat kellett fenntartani. De a magyar bérek még mindig a szlovákkal, lengyellel egy szinten vannak.
folyt. köv.

19 mkrgkk 2009. 02. 12. 12:52

A nyugati típusú polgári demokráciával ugyanaz a helyzet, mint a házasság intézményével. Lehet kritizálni, de jobbat egyelőre senki nem tud ajánlani.
Nem értek egyet azokkal, aki a teljes magyar politikai elitet egy kalap alá veszik és azt állítják, mindegy ki kormányoz.
Soha nem mindegy...
A rendszerváltás kezdete óta ennyire rossz helyzetben sosem volt az ország. Nyakig el vagyunk adósodva, iszonyatosan magasak az árak, alacsonyak a bérek, hatalmas a korrupció, a közpénzeket hűtlenül kezelik, a lakosság életfeltételei lassan elviselhetelenek, ráadásul folyamatosan hazudoznak, mellébeszélnek. Ennek a bandának mennie kell.
Aztán, ha a következő is pocsék lesz, annak is... De feladni és hagyni, hogy hülyének nézzenek és kifosszanak, soha nem szabad.

18 is 2009. 02. 11. 19:33

én kb. azt érzem, mint amikor a három éves gyereknek hiába is tanítod, hogy hogyan kell a széken ülni, ha a szülő közben maga sem úgy ül. a gyerek nem azt csinálja, amit mondanak neki, hanem ámit lát, hogy csinálnak körülötte.

a középiskolai diák sem az órán tanulja a demokráciát, hanem otthon, a közértben, az orvosnál, az utcai közlekedésben, a rendőrökhöz való viszonyban stb. lehet mindenhová bekeverni a pártpolitikát, de míg egyszerű, hétköznapi emberek mindennapi dolgaiban nem látszik, hogy ők egy társadalom részeinek tekintik magukat, akik egy bizonyos, húsz éve még Magyarországon is megvolt, szinten tisztelik egymást még ha bajuk is van egymással, addig egy kamasztól ne várjuk el, hogy a tankönyvnek higgyen ahelyett, amit a saját szmeével lát, a saját fülével hall, saját maga tapasztal, hogy nincsenek közösségek, amelyek kontrollt (erkölcsit, fegyelmit) gyakorolnak a tagjaik felett, és emiatt a társadalom szétesik, az anarchia irányába tart.

17 Nusy 2009. 02. 11. 18:09

Tisztelt borsodpartja!

Köszönöm, hogy segített észrevenni, milyen félreérthetően fogalmaztam - pedig lényegében ugyanarra gondolunk. És sajnos nem elég, ha a két nagy pártra gondolunk, mert a helyi jelentőségűeknél picivel is nagyobb pártok ugyanúgy be vannak betonozva, és ugyanott tartanak, csak kicsiben... Sajnos.
A korhatárról annyit, hogy amikor én 18 évesen először választottam, szinte fogalmam sem volt arról, kire-mire teszem az ikszet.
Az egyéni kerületes gondolat nagyon tetszik - a listás választás szerintem csak arra jó, hogy a "bebetonozott elit" tovább betonozódjék...

Kedves theking!
(Szíves engedelmeddel tegezlek, mert egyidősek vagyunk.) Sajnos én is így látom, láttam... Hogy egyetemistaként a jövő távoli, hogy csak a 6 gimnáziumi év alatt annyi törvénymódosítás volt, hogy az utolsó időkben mi sem voltunk benne biztosak, hogy érettségizünk vagy felvételizünk, hogy egyetem alatt a TO úgy packázik velünk, ahogy tud... És ahogy Viczián Zsófia is írja, az iskola "hatalmi struktúra kicsiben".

1 2 3

A legújabb hozzászólások

morvai.j.zs // 2012 // feb // 04

Kedves Juhaszvik és Mpolgár! Korábban már magam is írtam arról, amire Mpolgár célzott egy félmondatban: hogy ti. az a réteg, amelyiknek az egykulcsos SZJA-val több marad a zsebé...

Hoffmann Rózsa az életre tanít (68)

Thor911 // 2012 // feb // 04

calvus: azért azt látni kell hogy Europában két fő irányvonal van! 1. A Német és északi népek gazdaságpolitikája akik felelősen gazdálkodnak és náluk a gazdasági válság elég eny...

A görög euró csúnya vége (33)

morvai.j.zs // 2012 // feb // 04

Kedves Árvanyuszi [1269]! Azt hittem, az ilyen hozzászólásokon már túl vagyunk. 1.) A tanárokkal kapcsolatban általánosít: nem igaz (természetesen nem igaz), hogy nem érdekli ő...

Tanárok: akikre egy kaktuszt sem bíznánk (1260)

Oer Jee // 2012 // feb // 04

Havazik. Gyönyörű...és milyen drága ez a mínusz 16 fok. De február van, s régen azzal vigasztalt anyám: január...február...itt a nyár. jó lenne valami vidám lelkesítő érzés......

Orbán mellett, Orbán ellen (81)

oref // 2012 // feb // 04

Dolgoztam a szakoktatásban. Jelenleg egészen más területen oktatok. A szakképzés jelenleg egy gyerekmegörző. Azért, hogy a srácok nehogy verekedni, lopni, vagy kábítózni járjanak. ...

Gyerekek a futószalagon: köznevelés és szakképzés (110)