"Tehet-e ön bármit a cigány-magyar együttélés érdekében és ha igen, mi az, amit meg is tesz?" - ezt a kérdést tettük és tesszük fel közéleti szereplőknek, érintetteknek és látszólag kívülállóknak egyaránt. 
 

Nagy Boldizsár, nemzetközi jogász

"Nem vesztem el a józan eszem. Elutasítom a kollektív bűnösség gondolatát.  Mindenkit a tettei (és a szándékai) szerint ítélek meg, nem a bőrszíne, vallása, nyelve szerint. Erre tanítom a diákjaim. Igazán hasznosnak azt tartanám, ha az olvasók  kommentárjaira válaszolnánk."

Dr. Lipp László atya

"Újmisésként Endrefalván, ahol a kisegítő osztály hittanosai cigányok voltak, akkor én tőlük tanultam meg a cigány szavakat, ők a cigány nyelvre tanítottak én meg hittanra őket. A tanárikar nagy csodálatára az én óráimon a lenézett gyerekek valóban rendesen viselkedtek.

Nem sokkal a rendszerváltás után a kecskeméti körtelopóért, akit lelőtt a mezőőr, az Elmű sportpályacsarnokában miséztünk paptársaimmal, és utána a papok labdarúgócsapata futballozott a cigányválogatottal, ők abban a mezben játszottak, amelyet tőlünk kaptak ajándékba. Ma úgy látom, hogy gonosz játék folyik a politikában ezzel a népcsoporttal, és bizonyos körök megfosztják őket az emberi szabadságtól azzal, hogy a szabadosság démonát gerjesztik fel a gyengébb erkölcsű és emberi tartás nélküli társaikban. A megoldás megerősíteni a több évszázados cigányvajda státuszt, akik erkölcsi felelősséggel, társadalmi érettséggel képviselik érdekeiket. Felháborító a szerecsenmosdatás, mindenkiről, így róluk is mindig igazat kell mondani. Nagy kincset kaptak napjainkban a cigány nyelvű bibliával, ami segítségükre lehet a keresztény értékek minden embert tisztelő életfelfogásával."

Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke
 
"Választókerületemben csak töredék a cigány népesség, de a 25 esztendős pedagógus múltam jó kapcsolatai ma is élők. Például a tiszaalpári autentikus cigány népzenét játszó együttes sűrűn szerepel a Lakiteleki Népfőiskolán, támogatom őket. A Népfőiskola egyik közössége a Lungo Drom Kollégium, így Farkas Flórián nem csak parlamenti szomszédom az ülésteremben, de a népfőiskolai munkában is együtt dolgozunk."

Fischer Iván, karmester, a Budapesti Fesztiválzenekar zenei igazgatója

"Nyilvánvalóan különböző cigánycsoportok vannak, továbbá a muzsikus cigányok és az elszegényedett falusi cigányság között hatalmas különbség van, én mégis a zene területén tudok hozzászólni a kérdéshez. Évek óta koncertezünk együtt cigány muzsikusokkal, sőt, legutóbb a New York-i magyar évad nyitóhangversenyére is olyan műsort választottam, amely a klasszikus zene cigányzenei hatásait mutatta be. A közönség a koncertteremben azt éli át, hogy csodálatos kulturális értékek vannak mindkét oldalon, és a cigányok művészete gazdagította és jelenleg is gazdagítja a magyar művészetet. Hiszek abban, hogy ha megismerjük egymás értékeit, csökken az agresszió."

Dr. Bölcskei Gusztáv, református püspök, az MRE zsinatának lelkészi elnöke

Bűn, amikor az egyik ember bántja a másikat. Társadalmunk egyre romló szociális és erkölcsi helyzete aggodalommal tölti el egyházunkat, saját bőrünkön is érezzük az egyre feszültebb helyzetet és a feltörő indulatokat. Minket is megdöbbentettek az utóbbi idők eseményei, és együtt érzünk az áldozatokkal és hozzátartozóikkal.

Szolidaritást vállalunk azokkal a társadalmi csoportokkal, akik megélhetésük érdekében szorult anyagi helyzetükben sem fordulnak a bűnözés eszközéhez. Viszont elítéljük azt, ha valaki törvénytelen úton, erőszakkal próbálja biztosítani napi megélhetését.

Debreceni gyülekezetemben békében élnek egymás mellett a cigány és nem cigány gyülekezeti tagok. Ahol jól működő közösség van, ez így természetes. Persze ezt elérni folyamatos odafigyelést és nagy energiát igényel. Mi a cigányság problémáival nem kampányszerűen foglalkozunk.

Az egyház lehetőségeivel élve a cigányoknak is szervezünk orvosi szűrést, képzéseket, nyári táborokat, és iskoláinkban számos cigány gyermek tanul, sőt a rászorulókat iskolai alapítványainkon keresztül anyagilag is támogatni tudjuk.

Társadalmunk most is csak kullog az események után. Országos összefogásra, egy stratégia megalkotására lenne szükség, amihez természetesen egyházunk is hozzájárulna tapasztalataival. Ebben a helyzetben azok mellé is oda kell állni, akiket az erőszak és a tragédia sújt.

Schilling Árpád, színházi rendező

"Némely kommentet olvasva nehéz elhinni, hogy emberek is élnek itt. Életemben először egy cigánygyerektől kaptam pofont. Körbeálltak vagy húszan a váci művházban, és azt vetették a szememre, hogy a szemetes mellé dobtam a műanyag poharat. Világos volt a helyzet, alázni akartak. Sikerült nekik. A szüleimmel együtt én is rühelltem a cigányokat, mert féltem tőlük. Rendes svábokhoz illően soha nem voltunk kapcsolatban velük, ha a közelünkbe jöttek, igyekeztünk elkerülni őket. Mert kiabálnak, mert lopnak, mert büdösek, és mert biztos, hogy léket vágnak belénk. Másodjára skinheadek vertek meg, mert zsidónak néztek. Hárman voltak. Verekedni akartak. Én voltam a legközelebb hozzájuk, hát földre vittek, és fejbe rúgtak. A skinheadeket is utáltam, mert buták és erőszakosak. De legjobban egy zsidó nőt gyűlöltem, mert megalázott. Azzal, hogy nem szeretett, lenézett, ostobának nevezett. Most egy sváb nővel élek együtt. A lányom is sváb. Szeretem őket. Ők is engem. A svábok jó emberek. A magyarokról nem tudok sokat. Talán csak azt, hogy önteltek, hangosak, büdösek, lopósak, verekedősek, egyszóval primitívek. Mégis szerethetők. Vagy nem? Ha faji alapon kellene rendet tenni ezen a kontinensen, akkor én azt javasolnám, hogy maradjanak itt a germánok, a többiek meg takarodjanak vissza oda, ahonnan idejöttek. Aki mindezt komolyan veszi, az egyszerűen hülye.
Ha nem tudunk együtt élni, akkor csak halni tudunk együtt.

Ma este egy cigány barátnőnk fog feljönni hozzánk. Ételt hoz, amit ő főzött a feleségemnek. Tudja, mi kell a gyereknek és az anyjának. Jobban, mint én, pedig én milyen okos vagyok. Egyedül írok ide ilyen fontos dolgokat, amiket mások majd leköpnek vagy idéznek, olyan mindegy. A bűnözőt fogjátok el, de ne büntessétek a gyerekét azzal, hogy kést vizionáltok a kezébe. A szociális politikáról nem írok semmit, mert arról aztán végképp nincs lövésem. Én kérek elnézést előre is."

Zsigó Jenő, Roma Parlament

"Ez a munkám harminc éve. A hétköznapokban annyit tehetünk, hogy hallgatunk a legjobb énünkre, távol tartjuk magunkat a politikai manipulációtól, hogy tisztességesen élhessük le az életünket."

Gyurcsány Ferenc, miniszterelnök

"Miniszterelnökként ezernyi dolgot tehetek és teszek is - csak néhányat emelek most ki ezek közül.

1. Felelősen és tárgyilagosan érvelek az elmúlt hetekben és hónapokban felerősödött indulatok ellenére is: nem elhallgatom a problémákat, hanem megoldást keresek rájuk; és gondosan ügyelek arra, hogy nyilatkozataimmal ne az indulatokat szítsam tovább.

2. Olyan politikát folytattam az elmúlt években is, amely a társadalmi különbségeket nem növeli, hanem ellenkezőleg, csökkenti. Ezt alátámasztják egyebek mellett a TÁRKI kutatásai, amelyek szerint hosszú évtizedek után csökkent a különbség a leggazdagabbak és a legszegényebbek között.

3. Ezzel összefüggésben: a kormány olyan politikát folytatott még a legnehezebb időszakokban is, amely a tehetősebbektől nagyobb felelősséget követelt meg, és - bőrszínre, vallásra, nemre való tekintet nélkül, szociális alapon-  több segítséget adott azoknak, akiknek erre valóban szükségük van. A konkrét példák sora hosszú a rászoruló gyermekek ingyenes étkeztetésétől kezdve a tanszertámogatásokon át egészen az ártámogatási rendszerek rászorultsági alapú felülvizsgálatáig.

4. A leghatározottabban küzdök azok ellen, akik politikájukat a szélsőségekre, a kirekesztésre és a gyűlöletkeltésre építik; illetve azok ellen, akik a szélsőségesekkel szövetségre lépve politizálnak. Kormányfőként az egyik legfontosabb dolgom egyértelművé tenni, ahogy korábban számos alkalommal tettem és teszem majd mindig, ha szükség lesz rá: az állam különbségtétel nélkül védi és óvja polgárainak biztonságát és jogait, függetlenül attól, hogy a kisebbséghez vagy a többségi társadalomhoz tartozik valaki. És függetlenül származásától egyforma erővel és szigorral sújt le az igazságszolgáltatás mindenkire, aki bűnt követ el. Az együttélésünk alapja, a köztársaság legerősebb pillére ez - nem politikai kategória, hanem a legalapvetőbb emberség dolga."

Novák István, építészmérnök

"Mindenki a maga területén tud tenni, segíteni. Természetesen előfordul, hogy csak érintőlegesen. Amikor kezdő mérnök voltam, a Pécsi Hőerőművet építettük; az 500 köbméteres turbinaalapot egy cigánybrigád öntötte. Bennem semmiféle ellenszenv nem volt, sőt sokat segítettek nekem. Azóta azonban sokan elszakadtak attól a lehetőségtől, hogy elmenjenek dolgozni. Azok a nemzedékek, amelyek segélyekből élnek, már felnőttek úgy, hogy nem jutottak munkához. Ha hozzám jön valaki segítségért, soha nem nézem, hogy milyen származású. Nem szabad különbséget tenni."

Kállai Ernő, kisebbségi ombudsman

Kérdésünkre Kállai Ernő az Alkotmány 32/B. §.-val válaszolt:

"A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának feladata, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségi jogokkal kapcsolatban tudomására jutott visszásságokat kivizsgálja vagy kivizsgáltassa, és orvoslásuk érdekében általános vagy egyedi intézkedéseket kezdeményezzen."

(1949. évi XX. Törvény, a Magyar Köztársaság Alkotmánya)

Lévai Balázs, tanár, televíziós műsorvezető

"Álságos lenne azt állítanom, hogy budai, II.kerületi lakosként bármit is tehetnék a hétköznapokban a cigány-magyar együttélés érdekében. A Fogadóóra c. oktatási műsor producereként viszont fontosnak tartom, hogy minden olyan oktatási programról beszámoljunk, amely növelheti az esélyegyenlőséget, valamint hozzájárul a szegregáció felszámolásához.  A 90-es évek végén, Bajza utcai általános iskolai tanárként számos roma fiatalt tanítottam, megtapasztalhattam, milyen nehézségekkel jár az integráció - mindkét oldalon. Viszont tévésként aggasztóan alacsonynak találom a romák televíziós reprezentációját, s ami van, az is sokszor inkább romboló hatású. Pl. érthetetlen, hogy miért nincs egyetlen roma származású sztár műsorvezető sem a legnézettebb csatornákon, pedig a másik elfogadásának ez egy szimbolikus gesztusa, ha teszik, első lépése lenne. Lásd Music TV, az indulás óta."

Pisont István, cigány származású labdarúgó, a magyar utánpótlás-válogatott edzői stábjának tagja

"Fontos, hogy emberként viselkedjünk, tisztelettel bánjunk embertársainkkal, odafigyeljünk rájuk, udvariasak legyünk. Edző is vagyok, aminek számos pedagógiai és pszichológiai vonatkozása is van, de a legfontosabb, hogy viselkedésemmel példát mutassak a fiataloknak."

Sólyom László, köztársasági elnök

A köztársasági elnök titkársága megkeresésünkre Sólyom László tíz korábbi beszédének szövegét küldte át. Ezek az következő linkekre kattintva olvashatók: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10.

Hankiss Elemér, szociológus, az irodalomtudományok doktora

"Tervezek egy cikket, amit valahol megjelentetek majd. Arról, hogy hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a cigányság 700 éve együtt él velünk. A Balkánon ráadásul korábban voltak, mint mi. 600 éven keresztül hasznos népcsoport voltak - ők voltak a kereskedők, és sok hasznos mesterséget űztek (vályogvetők, fegyverkovácsok voltak) -, szüksége volt rájuk a magyaroknak. A Kádár-rendszerben besuvasztották őket a segédmunkás és árokásó módba, így megindulhatott ugyan egy kispolgárosodás, de megfosztották őket attól, amihez értettek. 89-ben ezt a státuszt is elvették tőlük. A többségi társadalom függvényévé váltak, rászorulnak a szociális támogatásokra, ami nem vet jó fényt rájuk, de elsősorban nem ők tehetnek róla. Erről szeretnék írni."

Bencze József, országos rendőrfőkapitány

"Ez nem rendészeti probléma, nem gumibottal kell és lehet megoldani. Az iskola, a képzés a legfontosabb, csak iskolázottan lehet belépni a munka világába. Amikor én gyerek voltam, a falunkba jártak vályogozni a cigányok, ők építették fel a házakat. Jöttek a seprű- és és teknőkészítők, akik mind dolgoztak, a gyerekek előtt volt pozitív példa. Ma sajnos nincs pozitív példa a romák előtt, nincsenek pozíciókban a romák az állami hivatalokban, nincsenek élsportolóik. Szerintem ez is fontos lenne."

Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere

"Magyarországon az ismertté vált bűnelkövetők 50 százalékának csak általános iskolai végzettsége van, vagy az sem: az iskolázatlanság és a mélyszegénység együtt vezet az erőszakos bűnözéshez. Ahogy máshol, Budapesten is az oktatás jelenti a hosszú távú megoldást. A fővárosban folyamatosan fejlesztjük a szakképzést, a vidéki átlagnál jóval több gyerek tud továbbtanulni és kitörni a reménytelenségből, közülük sokan cigány származásúak. Emellett beruházásösztönző politikát folytatunk, ennek köszönhetően a fővárosban 5 százalék alatt van a munkanélküliség, így aki akar, talál munkát. Büszke vagyok rá, hogy a fővárosi közüzemi cégeinknél és a budapesti építkezéseken konfliktus nélkül dolgoznak együtt romák és nem romák."

Trócsányi Gergő, zenész, színész, a veszprémi Hollywoodoo zenekar énekese

"Nem cigányproblémáról beszélünk, hanem egy életvitelről, aminek nincs helye a kulturált Európában. Senkit nem ítélek meg a bőrszíne alapján, de a tettei alapján igen. Nem fér bele a modern és humánus gondolkodásba, hogy likvidáljuk őket, ezért az elszigetelés marad. Hosszú börtönévek várjanak azokra, akik nem hajlandók betartani a mindenki számára kötelező normákat."

Balogh Kálmán, cigány származású cimbalomművész

"Valóban felmerül a kérdés, hogy az egyszerű állampolgár önmagában képes-e tenni bármit a békés együttélésért, illetve, hogy mi az, amit meg kell tennie. Akár cigány származású az ember, akár nem, ugyanaz az egy viselkedésminta kell, hogy kötelező legyen rá nézve. Ez pedig egy humánus gondolkodású, egy többségi társadalomhoz alkalmazkodó, demokratikus társadalomhoz illő jogokat és kötelességeket tiszteletben tartó magatartás. Én ebben a csodálatos lehetőségekkel és adottságokkal rendelkező országban már gyermekkoromtól kezdve nyílt és őszinte kapcsolatban álltam és állok mindenféle nemzetiséghez tartozó magyar állampolgárral. Soha nem tettem különbséget emberek között a faji hovatartozásuk alapján. Az világosan látható, hogy a cigányság szellemileg és anyagilag is a társadalom legaljára csúszott. Úgy gondolom, hogy a helyzetet, ami Magyarországon (és nem csak Magyarországon) kialakult, állami segítség és társadalmi összefogás nélkül nem lehet megoldani. Amíg ennyire széles cigányrétegek butaságban és információhiányban élnek, és nem ismerik fel, hogy ők Magyarország felelős állampolgárai lehetnének, addig nincs esély a probléma megoldására. Ebbe azonban nagyon sok munkát kell fektetni államilag is. A legfontosabb a megállapodások betartása. A törvényeket be kell tartani, lent is, fent is, különben eluralkodik a káosz."

Szekeres Csaba, filmrendező

"A leghatásosabb - és ez egy hétköznapi dolog -, hogy mindenkinek meg kell próbálnia visszafogni a gyűlöletet. Senki nem kérdezte a Kossuth téri tüntetők származását, de amikor egy asztaltársaságról van szó, ez egyszerűbb. Ugyanakkor fontos tudatosítani, hogy itt emberek vannak és nem közösségek. Mostanában nagyon gyakran belefutottam ilyenekbe. Magukat értelmiséginek valló emberek kezdtek el általánosítani, ami ellen annyit lehet csak tenni, hogy elmondod a személyes tapasztalatokat és azt, hogy ez általánosítás - ezt meg kell tenni, mert ha nem, akkor felfalja a beszélgetést és súlyos következményekhez vezethet."

Kányádi Sándor, költő

"Van egy versem, amiben régen megjövendöltem 1982-ben:

Éjfél utáni nyelv

vannak vidékek ahol a
várótermekben éjszaka
a félhomály s a bűz
füstjéből mintha tűz
parázslana föl félnomád
éjfél utáni nyelv üti föl táborát
szitkok jajgatás röpköd és
arany- és kivertfogú röhögés
felkúszik a falon a mennyezetre hág
elnyomja a kinti tolató-zakotát
elhessenti a riadt mozdonyfüttyögést
nő és feszül már-már a tetőn ütve rést
köpenyed mögül félve ki-kilessz
látomás kísért hogy vajon mi lesz
mondjuk két-három század év után
a szent mihály templom gótikus ablakán
lábuk lógázva a szentély serlegét
köszöntik egymásra akár csak az elébb
leharapván a flaskakupakot
testvéreim cigányok igyatok
és isznak s amíg gurguláz a szesz
ki-kilesve fogódzót keressz
se péter se máté csak jános van jelen
fölvisít egy csecsemő hirtelen
majd kétmarokra fogja a tömött
elébuggyantott gyönyörű csöcsöt
szívja mintha szeszt óriásra nő
lehunyt pillád alatt a csecsemő
az éjfél utáni nyelv bozontos busa
és nagyétvágyú krisztusa"

Lovasi András, zenész, a Kispál és a Borz frontembere

"Orfűn, ahol én lakom, ez elég zökkenőmentesen meg van oldva. Talán történelmi okai vannak, mert itt régóta élnek együtt cigányok és magyarok. Kialakult egyfajta munkamegosztás, illetve szabályrendszer, amit mindkét fél tiszteletben tart. Az sokat segít, ha érzelmi szálak alakulnak ki az emberek között. Én a Budapest Bár nevű produkcióban négy roma muzsikással játszom együtt. A zenének köszönhetően nagyon szép barátságok születtek."

Lipcsei Péter, labdarúgó, a Fradi csapatkapitánya

"Magánemberként nem hiszem, hogy túl sokat lehetne tenni. Egyre veszélyesebb országban élünk, nekem is van két gyerekem, akiket féltek. Este tizenegy után nem merném őket kiengedni az utcára. Ha valaki előáll egy ötlettel, amellyel megakadályozza, hogy tovább durvuljon ez a társadalom, akkor én azt támogatom."

Gryllus Dorka, színművész

"Nem tudom, de nem is érdekel, hogy ki cigány es ki magyar. Én például lehetnék cigány vagy akar magyar is. Vannak emberek, akikkel szeretek együtt élni es vannak, akikkel nem. De akikkel nem szeretek, azokat is megpróbálom megérteni, elfogadni, tolerálni."

Kardos Gábor, filozófus

"A 'cigány-magyar együttélés' javításához nagyban hozzájárulna, ha nem eleve ilyen helytelenül és a cigányokat a magyarokkal nyelvileg is szembeállítva tennénk fel a kérdést. Aki magyar állampolgár, azt a törvény szerint magyarnak kell tekintenünk, illetve a magyarul beszélő, magukat magyarnak tartó más állampolgárságú embereket is nyilvánvalóan magyarnak kéne tekintenünk, így a cigány-magyar nyelvi megkülönböztetés eleve helytelen (jogi és erkölcsi értelemben egyaránt), bár még a cigányok pozitív diszkriminációját támogatók köreiben is elterjedt. A cigány-magyar ellentét most egyre inkább mediatizált kampánytémává válik, ami szintén nem jelent megoldást, viszont alkalmas lehet az ellentétek tovább élezésére. Csupán remélhetem, hogy ankétjuk nem válik e kampány részévé. Nekem személy szerint soha semmilyen problémám nem volt romákkal, sőt inkább kölcsönös érdeklődésről tudnék beszámolni. Szerintem egyébként ez a legtöbb és a legjobb, amit tehet az ember.

Végül, de nem utolsósorban, a romák erőszakos 'civilizálása' is egyre komolyabb kérdéseket vet fel, mivel a 'nyugati fehér civilizáció' mára mind közül ökológiailag a legveszélyesebbnek bizonyult, ezért egyre nyilvánvalóbb lesz, hogy sem a romák, sem más népek ősi kultúráját nem lett volna szabad ennek alárendelni és őket erőszakkal 'civilizálni', azaz agresszív bolygófogyasztóvá tenni. Könnyen kiderülhet ugyanis, hogy az ő ősi kultúrájuk (melytől mára nagyrészt erőszakos civilizálásunk fosztotta meg sokukat) fenntarthatóbb és jövőperspektivikusabb a nyugati civilizációnál, mely oly álságosan tud aggódni etnikumokért, hogy aztán gondoskodása is 'civilizálásuk' részévé váljon, szelíd erőszakkal véghezvitt és 'integrációnak' nevezett kulturális genocídiumként. Inkább hálásnak kéne lennünk, hogy évszázadok óta nem integrálódtak és megőriztek egy 'primitívnek' minősített kulturális identitást, dacolva minden erőszakos civilizálási kísérletünkkel. Ez is vitalitásukat bizonyítja, és inkább tanulnunk lenne érdemes belőle. Egyáltalán: miért nekünk (civilizált fehér embereknek) kéne megoldanunk a problémát a mi nagyszerűen integráló toleranciánkkal és intézményrendszerünkkel? Amíg ilyen előítéleteink vannak saját civilizációnk felsőbbrendűségével kapcsolatban, a probléma újratermelődik, akármilyen liberális egyébként a hozzáállásunk és akármilyen pozitív diszkriminációt intézményesítünk. Valóban egyenlőkké csak akkor válhatunk, ha nem a mi normáink szerint tartjuk őket egyenlőknek, hanem hajlandóak vagyunk az ő ősi normáikat ezzel legalább egyenrangúnak elismerni. Na ettől vagyunk még nagyon messze."

Haász István, egy 98 százalékban roma lakosságú településen élő hitoktató

"A legfontosabb szempont egymás megismerése, a probléma pedig a különböző kultúrák meg nem értése. Én speciális helyzetben vagyok, velük dolgozom, de véleményem szerint nem szerencsés, ha a cigányoktól várjuk el, hogy önmagukat, hagyományaikat feladva beilleszkedjenek a mi normáink közé. Ennek kölcsönös folyamatnak kellene lennie."

Bárdos András, televíziós, a TV2 Híradójának műsorvezetője

"A média gyakran kapcsolja össze a cigányokat a bűnözéssel. Holott egy bűnt nem egy népcsoport követ el, hanem egy ember. Ez az összekapcsolás árt. Árt a cigányoknak, nem cigányoknak, és árt az együttélésnek. Feladatom, hogy ezt, amikor csak lehet, kerüljem el. Persze fontos volna, hogy cigány emberek mindennapi szerepben jelenjenek meg a híradókban, nyilatkozóként, szakértőként, ezért sokkal, sokkal többet kellene tennünk."

Pethő Imre, veszprémi tanár, újságíró

"Kérdés, hogy maga a cigány közösség el akarja-e fogadni a normákat vagy sem. A vezetői politikai-pénzügyi kalandorként szeretnék irányítani őket. Minél szegényebbek, annál nagyobb az agresszió bennük. Én nem vagyok kapcsolatban velük, ezért nem tudom, hogy mit tennék a mindennapokban."

Kerényi György, újságíró, a Kossuth Rádió adófőszerkesztője, a Rádió C korábbi vezetője

"Újságíróként történeteket tudok közreadni. Például ezt: Két hete cirkuszban voltam a legkisebb fiammal, saolin kungfu előadáson. Közvetlenül mögöttünk 6-8 éves cigány gyerekek ültek, nyolcan, tízen, két roma nővel, talán a tanítóikkal. Ahogy elkezdődött az előadás, a gyerekek persze nagyon bezsongtak, folyamatosan lelkesen kommentálták egymásnak a porondon történteket, kísérőik alig győzték csitítgatni őket. Egyszer csak hallom, ahogy az egyik gyerek, komolyan, aggodalmasan, egészen más hangon, mint addig, azt kérdezi az egyik nőtől: ugye, ezek le tudnák győzni a gárdásokat?"

Babarczy Eszter, esztéta, egyetemi oktató

"Abban hiszek, hogy társadalmi csoportok gyermekei között hidakat kell létrehozni. Próbálok tenni valamit ezért: havonta egy hétvégére meghívok magamhoz kis falvakból nagyon szegény családból származó cigány gyerekeket, akik egyébként nem jutnának el Budapestre vagy akár nagy városba se. Most töltött nálam egy hétvégét két kislány (Friderika, 10, Lujzi, 11). Nagyon jól éreztük magunkat, nemcsak ők, de én is sokat tanultam. Azzal mentek haza, hogy 'fogat mosni' és 'egyetemre menni' érdemes, és hogy a fura, rövid hajú magyar nénik is kedvesek és jó nekik örömet szerezni, például segíteni takarítani vagy megfürdetni a kutyájukat. Ezenkívül óriási élmény volt nekik a metró, főleg a mozgólépcső, és az, hogy felmentünk a 15. emeletre liften, valamint hogy tortát ettek egy cukrászdában. A gyerekeket a tanárnőjük válogatta ki, és ő szervezte meg az utazásukat is. Korábban sosem találkoztunk, a szülőkkel is csak telefonon beszéltem - vaktában jöttek, én vaktában fogadtam őket. És remekül sikerült! Meggyőződésem, hogy mások is bevállalhatnák ezt - és bizisten, a mostani hétvége tapasztalata alapján jól szórakoznának! Én egy erre létesített honlapon (ad6kap6.hu) keresztül adtam fel 'hirdetést', hogy jöhetnek gyerekek. Csatlakozzatok hozzám! Fogadjatok be gyerekeket egy kis budapesti kirándulásra, nem fogjátok megbánni!"

Ha olvasóink úgy érzik, hogy szintén válaszolnának a fenti kérdésre, azt hozzászólásukban megtehetik.