// 2009 // feb // 23
"A természettudományos oktatás és nevelés hatékonysága sokat romlott az elmúlt negyed században" - állapították meg tekintélyes tudományos szervezetek, s közzétették javaslataikat is a megoldásra. De vajon tényleg azért nem szeretik a diákok a fizikát és a kémiát, mert e tárgyakból nem kötelező érettségizniük?
A demokráciárólViczián Zsófia a húszévesek mai államberendezkedésről alkotott képéről
Isznak, szívnak, cigiznekViczián Zsófia a mentálhigiénés tanterv teljesíthetőségéről
Bajban van a magyar természettudomány-oktatás. Az utóbbi években sokan és sok irányból kongatták a vészharangot a kémia, a fizika és a biológia tanítása felett. Hivatkozási alap lehetett a szitokszóvá lett PISA-felmérés eredménye vagy akár az is, hogy a minisztérium tervet tett közzé az integrált természettudományos oktatás választható bevezetéséről, amiben sokan az óraszámok további csökkentésének előszelét vélték felfedezni.
A helyzet valóban sok tekintetben aggasztó, elég csak megnézni, milyen teljesítmény volt elegendő ahhoz a legutóbbi felvételiken, hogy valaki fizikus- vagy vegyészhallgató lehessen: nem egy egyetemen elég egy közepes bizonyítvány és egy közepes középszintű érettségi. Több egyetem közösen vizsgálta meg az elsőévesek természettudományos ismereteinek szintjét, ami a hallgatók háromnegyedénél az elvárt szint 50%-át sem érte el. Vannak szakok, melyekre alig van jelentkező, a természettudományos tanárképzés pedig gyakorlatilag megszűnt.
Válságmenedzselő javaslatokból nincsen hiány, legutóbb a Debreceni Egyetem, a Magyar Rektori Konferencia és a Magyar Mérnökakadémia tette közzé közös állásfoglalását. Az aláírók közt az MTA elnöke, Pálinkás József az első, őt hat egyetemi tanár és egy docens követi. Az internetes oldalon már közel kétezren csatlakoztak mint támogatók. A rövid szöveg konkrét javaslatokat sorol, amelyekkel csak az baj, hogy megvalósításuk semmivel nem vinne közelebb a problémák megoldásához. Vegyük őket sorra!
"Erősíteni kell a természettudományos képzés gondolkodást fejlesztő, motiváló hatását mind az alap-, mind pedig a középfokú közoktatásban. Ehhez meg kell teremteni a tanári és tanulói kísérletezés személyi, infrastrukturális, anyagi és tantervi feltételeit."
Látványos kísérletekkel valóban fel lehet kelteni a diákok érdeklődését, ám a kísérletezés akadályát nem elsősorban az anyagi, személyi és infrastrukturális feltételek hiánya jelenti. Fantasztikus kísérletek végezhetők pusztán a bármely vegyesboltban megtalálható anyagokkal és eszközökkel. Az elsődleges akadály, hogy a tanárok számára nyűg a kísérletekre felkészülni, nyűg azokat elvégezni. "Ha rosszak lesztek, nincs kísérlet! Sajnos a kísérletre már nem maradt idő!" Mindenki hallotta már ezeket a mondatokat.
"Meg kell szüntetni az általános tantervekben a humán és természettudományos tárgyak óraszámaiban tapasztalható aránytalanságokat, hatékonyabbá kell tenni a természettudományos alapműveltséget fejlesztő ismeretek átadását."
Mint a költségvetési vitákban is, itt is az az érdemi kérdés, hogy minek a rovására. Miközben eleve túlterheltek a diákok és alig marad idejük arra, hogy azt csinálják, amihez kedvük van (például kísérletezzenek), folyamatosan bővül a megtanítandó ismeretek köre. A médiaismeretek mellé bekerült a fogyasztóvédelem is, amit valamiképpen a meglévő órakeretekbe kell beleszorítani. A nemzetközi felmérések szerint a magyar diákok szövegértése még a természettudományos ismereteiknél is rosszabb, a matematikai ismereteik is nagyon hiányosak, történelemszemléletükről is láthatjuk, hogy milyen. Akkor tehát melyik tantárgy óraszámát kellene csökkenteni?
"Javasoljuk középfokú képzésben humán- és reáltagozatos osztályok szervezését és mindkét területen a képzési céloknak megfelelő minisztériumi természettudományos kerettantervek kidolgozását. A tanterveknek rögzíteniük kell azt a minimális humán és reál ismeretanyagot, amit a tanulóknak egy alapvető műveltségi szint eléréséhez el kell sajátítaniuk."
Jelen pillanatban az egyetemekre (egy-két fanatikustól eltekintve) csak az jelentkezik természettudományos szakokra, akinek máshová bekerülni nincs sok esélye. Ezt mutatják a felvételi ponthatárok. Attól, ha a diákoknak négy évvel korábban kellene választaniuk, vajon miben lenne más a helyzet? Jó eséllyel a jó képességű diákok mennének majd a humán osztályokba, mivel onnan lehet az izgalmas pályák felé indulni, a maradék pedig csak úgy maradhat a gimnáziumban, ha a reáltagozatot választja. A valóságban egyébként is ritka a ténylegesen "humán" vagy "reál" beállítódású gyerek. Vannak motivált, jó képességű gyerekek és motiválatlan, rossz képességűek. Az, hogy milyen irányba mennek tovább, nagyban a családi és az iskolai hatásoktól függ. Egy jó tanár sokakat képes lelkesíteni.
Mindezekkel együtt egyfajta szakosodásra már eddig is lett volna lehetőség. A kétszintű érettségi pontosan azt szolgálná, hogy legyen meghatározva az az ismeretszint, ami az általános műveltséghez elegendő, valamint az, ami a szakirányú továbbtanuláshoz szükséges. Az egyetemek viszont, attól félve, hogy nem lesz elegendő diákjuk, nem merik előírni a kötelező emeltszintű érettségit a természettudományos szakokra. Mindez azt jelenti, hogy olyanok kerülnek be a képzésbe, akik csak az általános műveltséghez elegendő ismeretekkel rendelkeznek - nem csoda, hogy aztán rosszul teljesítenek az egyetemek belépő tesztjein.
"Javítani kell a természettudományos tanári pálya társadalmi megítélését, alkalmas ösztönzőkkel növelni kell a tanári hivatást választó hallgatók számát."
Mi lehet az alkalmas eszköz? Egy szimpatikus kémiatanár szereplő a Barátok közt-ben?
"Javasoljuk az érettségi rendszerben tapasztalható aránytalanságok felszámolását. Ennek érdekében a tanulónak választása alapján kötelező érettségit kelljen tennie a következő tárgyak egyikéből: biológia, fizika, kémia."
Nem tűnik úgy, mintha a matematikai ismeretek szintjén olyan sokat segített volna a kötelező érettségi, ezek után nem valószínű, hogy a természettudományos tárgyak népszerűségét ez dobná fel. Nekem tanárként ráadásul kifejezetten nincsen kedvem olyan diákokat tanítani, akik csak azért foglalkoznak az anyaggal, mert anélkül nem mehetnek valamilyen teljesen más pályára. Az említett tárgyak egyébként ma is választhatóak ötödik érettségi tárgyként.
A természettudományos oktatás már régóta bajban van. Egy kollégám, amikor társaságban kiderül róla, hogy tanár és megkérdezik, milyen szakos, rendszeresen kérdéssel felel: Melyik tárgyakat utáltad a legjobban a középiskolában? A válaszok tízből kilencszer telibe találják a szakpárt: kémia és fizika. Ezek a tárgyak hosszú ideje egyet jelentenek a diákok számára az érthetetlennel és az érdektelennel.
A természettudományos oktatás elhúzódó és mély válságát a leglátványosabban talán az áltudományok népszerűsége jelzi. Abban az országban, ahol hektoliterszám lehet árulni a pí-vizet, valami nagyon nincsen rendben az iskolákban. Az elvben úgynevezett általános műveltséggel rendelkezők (az érettségizettek) jelentős része tudományos analfabéta, aki nem képes különbséget tenni a legátlátszóbb humbug és a tudományos igényű állítás között.
Ennek - és az egész problémahalmaznak - azonban nem az alacsony óraszám, nem a tagozatok hiánya és nem is az érettségi tárgyak összetétele az oka, hanem elsősorban az, amit és ahogyan tanítunk. Egy száz évvel ezelőtti természetrajz-tankönyv megdöbbentően hasonlít a mai könyvekhez. Természetesen nincsen benne szó DNS-ről és atomszerkezetről, de az alapelv ugyanaz: szöveges lecke, meghatározások, számolási feladatok. A mai könyvekben, mivel még több ismeretet kell beléjük szorítani, valamivel még kevesebb az érdekesség és az izgalmas leírás, de a különbség alapvetően ennyi. Közben azonban elég sok minden megváltozott a világban, lezajlott egy technológiai forradalom, s az ismeretek reprodukálásánál fontosabb lett az ismeretek megszerzésének képessége.
A természettudományos oktatás mindezek ellenére megmaradt abban a paradigmában, amiben száz évvel korábban létezett. Érdemes megnézni, mennyit változott az idegen nyelvek tanításának módszere ezalatt. A különbség oka az, hogy a nyelvtanítás nem csak a közoktatáson belül létezik, hanem piaci környezetben, versenyhelyzetben is működnie kell. Az ebben a környezetben kitalált metodika pedig visszahat a közoktatásra is. Jó lenne belátnunk, hogy - még ha ez nem is ilyen nyilvánvaló - a közismereti tárgyak tanítása is versenyhelyzetbe került. Amit nem tanítunk érdekesen, abból nem fognak érettségizni (legfeljebb muszájból), azt nem fogják pályájuknak választani a diákok. Versenyben vagyunk a világban is, erre mutat rá az OECD által finanszírozott PISA-felmérés is. Ebben a versenyben nem segít az óraszámok emelése, a kötelező érettségi bevezetése, csak az, ha alapvetően gondoljuk át és változtatjuk meg, hogy mit, miért és hogyan tanítunk a diákoknak.
A Komment.hu cikkeihez regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Ha még nem regisztrált, tegye meg itt! Mivel a Komment.hu szerkesztősége a hozzászólásokat előzetesen szűri, azok azonnal nem jelennek meg az oldalon. Csak azokat a hozzászólásokat publikáljuk, amelyeket erre érdemesnek tartunk. Moderálási elveinkről részletesen itt olvashat.
68 GB 2010. 05. 16. 21:50
"Jó eséllyel a jó képességű diákok mennének majd a humán osztályokba, mivel onnan lehet az izgalmas pályák felé indulni, a maradék pedig csak úgy maradhat a gimnáziumban, ha a reáltagozatot választja. A valóságban egyébként is ritka a ténylegesen "humán" vagy "reál" beállítódású gyerek. "67 sola62 2010. 04. 13. 11:28
Biológiát tanítok 25 éve. Mára a természettudományos tárgyak óraszáma heti 1, és a tankönyvi követelmény, a tananyag száma meghaladja a rendelkezésre álló órszámot. Ez úgy vicc, ahogy van. Nyilván valóan szelektálni kell, de eleddig csak óraszámcsökkentésről és nem tananyag korszerűsítésről papolt minden hozzáértő. Az van, és cáfoljon, aki másként látja, hogy a mindenkori oktatási kormányzat politikai megfontolásból hozott döntéseinek következményét konzekvensen a tanári karon verik le. A szakma megmondta hosszú évekkel ezelőtt, hogy ebből baj lesz. A sok okos osztotta tovább az észt ész nélkül. "túlterheltek a tanulók"! OKÉ. Mit csináltak? Változatlan tananyag mellett csökkentették a tanórák számát. Bravó. Több korrepetálásért kiált mindenki, mit csináltak? csökkentették a bérkeretet, így nincs miből kifizetni a túlmunkát. /És most ne jöjjön senki azzal, hogy a tanárok "csak" x órát dolgoznak a 40 helyett. Ezt csak az mondja, aki még a boha életben nem próbált napi 6 tanítási órát eltölteni az iskolában. / Szóval a term. ism. tantárgyak. Ma-holnap hála a hozzáértő oktatási kormányzatok áldásos tevékenységének, nincs szaktanár. A Bolognai rendszer nem alkalmas a kétszakos tanárképzésre, a z oktatási struktúra pedig nem tud mit kezdeni az egyszakos tanárokkal. Matt. Most nyilván kitalálják majd, hogy a tanárok a ludasak, mert már tanítani sem tudnak. Olyan struktúrális problémák vannak az oktatásban, amiknek a megoldása már-már lehetetlennek látszik. Nagyon nagy politikai akarat, hihetetlen szakmai konszenzus kell a megoldáshoz. Az biztos, hogy felülről, a ped. társ. kihagyásával már nem lehet megoldani semmit. Lassan-lassan eljutunk valamiféle passzív ellenálláshoz, és ez katasztrófa.66 zuio 2010. 02. 25. 00:54
Vegyjel(65)65 Vegyjel 2010. 02. 24. 19:34
Kémiát tanítok. Így hát van képem a kísérletekről. Szívesen kísérleteznék én is az órákon, csakhát. Tavaly az egyik gyerek kijelentette, hogy beleivott(!) a kiadott vegyszerbe. Mint kiderült, csak jópofa akart lenni, és hát hazudott, de egy ilyen incidens - különösen, ha kórházban végződött volna - nekem a diplomámba kerül. A gyerek meg jól elszórakozik. Akar még kísérletezni valaki?64 mpolgar 2009. 10. 02. 09:18
Ha már olyan sokan leírták, hogy mik voltak a kedvenc vagy nemszeretem tárgyai, akkor én is csatlakozom. Mindig humán beállítottságúnak tartottam magam, ezekhez a tárgyakhoz vonzódtam, de a kedvenceim mindig azok voltak, amit egy tanár számomra érdekessé tudott tenni, akinek ittam a szavát. Példa: általános iskolában szerettem a kémiát, értettem is. A középiskolai tanárom egy furcsa figura volt, az órái dög unalmasak, fogalmunk nem volt arról, hogy éppen miről beszél, talán neki sem. Az osztályzása egy katasztrófa, mindig mindenki olyan jegyet kapott, amilyen a matek és fizika jegyei voltak. Panaszkodtunk, mert elég érdekesek lettek az év végi jegyek, köszönő viszonyban sem voltak az évköziekkel. Következő évben megkaptuk az iskola legrettegettebb kémia tanárát. Egy fél év alatt megtanította az előző év anyagát, amiről fogalmunk sem volt, aztán a második félévben az aktuálisat, az óráit még véletlenül sem mulasztottuk volna el, iszonyú tempót diktált, nagyon szigorú volt, de szemléletesen, színesen tanított, a kísérletei élvezetesek voltak, és mindig tudtuk, hogy miről beszél, nem hagyott fehér foltot a fejünkben. Mai napig szeretem a kémiát, úgy érzem, hogy neki köszönhetően még mindig tudok is sok mindent.63 Jani 2009. 08. 09. 12:10
A testnevelésben én sem szerettem jónéhány dolgot. Arról, hogy van rajtam feles kiló, én is tehetek. De a tanárok sem tudják mindig megérteni, hogy valakinek nem mennek bizonyos gyakorlatok. És nem pont azért, mert mondjuk túlsúlyos. Voltak olyan osztálytársaim, akik jó erőben voltak, és sok dolgot meg tudtak jól csinálni, de mégsem ment nekik néhány. A "szabadfoglálkozásokat", játékokat sokkal jobban szerettem. Foci, florball, stb. Azért mert itt nincs megszabva, hogy pontosan így és így hajtsd végre, meg a kicsit gyengébb képességüek is érvényesülhetnek :D Szóval szerintem a testnevelésben elsősorban azt kellene elérni, hogy mozogjunk, és nem azt hogy hogyan álljunk kézen, vagy éppen gyűrű/korlát gyakorlatokat tudjunk végrehajtani. (arról nem is írtam még, hogy személyreszabottan kellene nézni a teljesítményeket. pl. egy túlsúlyos gyereknek 1000m futás megterhelőbb, mint másnak lefutni 5 km-t.) Tévedés ne essék, én nem azt mondom, hogy kevesebbet mozogjunk, vagy hogy ne legyenek elvárások/szintek az órán. Csak azt, hogy az értékelést kell megváltoztatni. Illetve az iskolában nem beszélnek az egészséges életmód többi részéről. (hogyan étkezzünk, stb.) A testnevelés óráknak azt a célt is kellene szolgálniuk, hogy segítsék a tanulókat megtalálni a nekik megfelelő sportágakat. Személyes tapasztalatom negatív lett, a jó képességűeket úgy ahogy segítették a tanárok, de akik bármilyen okból (de főleg túlsúlyból) gyengébb képességűek, azokat valamilyen szinten leszarják, lenézik (mind diáktársak mind tanár részéről). Tisztelet a kivételnek. (volt ilyen tanárom is :) )62 Füredi Valéria 2009. 08. 03. 09:40
A testnevelést nem tudtam elviselni. A fizikát, matematikát szerettem, mert inkább megértésen alapult, nem kellett sokat tanulni. A történelem általános iskolában tetszett, mert a tanárunk nem könyvből oktatott, jegyzetet írattatott és azt kellett megtanulni. Érdekes volt.(1963-ban)61 lamfer 2009. 08. 02. 09:44
Én a fizikát nem szerettem. Csak magolni tudtam, nem látom át az összefüggéseit. A biológiában az anatómiai dolgokat nem láttam szívesen - és körítésnek a betegségeket - mivel hyppohonder vagyok:)60 élilyen 2009. 07. 28. 14:05
Azt hiszem, a természettudományok oktatását a tanárok továbbképzésével kell(ene)kezdeni... A ma aktív tanárok többsége, tapasztalataim szerint, még a régi oktatási rendhez szokott és ragaszkodik is hozzá, bár megértem, hogy jó 40-es, 50-es felnőtteket már nehéz az újba belevinni. Mégis, szükség lenne rá. A tananyag aktualizálása, gyakorlatiasabbá tétele szintén sürgető. A természettudományos oktatás elment egy olyan irányba, ami a legtöbb ember számára valami megfoghatatlan, érthetetlen, nem nekivaló ismeret befogadására kényszerítés csupán. Pedig nem önmagáért tanulunk kémiát, fizikát, biológiát, földrajzot, hanem azért, hogy boldoguljunk a világban, ismerjük a környezetünket, tulajdonságait - hogy aztán el tudjuk mondani az orvosnak, hol fáj (és ne a bal oldalunkat szorongassuk a májunk miatt), vagy a klasszikus eset, hogy ne szárítsunk kutyát-macskát a mikróban, mert az nem tesz jót neki, ne együnk meg minden bogyót-gombát az erdőben, ha kocsiba ülünk tájékozódni tudjuk a térképen (főleg mikor lemerül az elem a GPS-ben), hogyan alkalmazzuk biztonságosan a háztartási tisztítószereket, tudjuk, miért ne menjünk a tűző napra, stb., stb., szóval hogy túléljünk és ne legyünk saját hülyeségünk/tudatlanságunk áldozata. Ezért megtanuljuk az áram, a vegyszerek, a saját testünk, stb. természetét. Ha ezen felül még a tudományos és áltudományos között is különbséget tudunk tenni, akkor már igazán műveltnek mondhatjuk magunkat!59 nakaroli 2009. 07. 28. 10:57
A történelmet utáltam/utálom a legjobban, mert ott sokat hazudnak. Mindig az éppen uralmon levők szája íze szerint forgatják ki még azt is, amire pedig néhányan még emlékeznek. Ez most fokozottan így van. Nem akarom a régi rendszert védeni, de korrekt ismertetéssel és tényekkel sokkal hihetőbbé tennék azt, ami volt, semmint kötelező ferdítésekkel.A pesti-vidéki ellentét inkább akkor volt számottevö amikor az életmód, életszinvonalbeli különbségek és hát a munkalehetöségek tényleg jelentösek voltak. Bár apám pesti volt, én v...
Budai kellem, pesti manír (24)Legfőbb probléma, hogy mindenkiből diplomás embert akarnak faragni, így boldog-boldogtalan is felsőoktatásba jelentkezik. Aztán mire mennek a diplomájukkal, beállítják a vitrinbe. ...
Érettségik, felvételik: egyre lejjebb kerül a léc (188)Kedves Mamma! Nem viselem nehezen, ha más a véleménye valakinek! Nem azzal van a baj, mit írsz, hanem,hogy hogyan. Leírtam az én esetemet, hogy velem mi történt, hogy nekem jó tap...
Születni veszélyes (95)Mielőtt bármit is mondanék, nagyon szeretem az állatokat. Nekem cicám van, kutyát nem tudunk most tartani mert nincs kerítésünk. Régen nem kertes házban laktam, így megint csak nem...
A gazdik uralma (116)T.Csillagszem ! ..szó nincs itt arról,aki KISZ,vagy Úram bocsá..MSZMP tag volt,..az egymást sunyi módon figyelő "Kollégáról",szomszédról, "Jóbarátról" van szó,arról aki hitvány ...
Az ügynököket leleplezni nem kell félnetek jó lesz (34)
Mai időjárásmin: 10 °C
max: 19 °C