Újabb nemzetközi felmérés mutatta ki, hogy a magyar Európa legbánatosabb népei közé tartozik. De mit gondoljunk arról, hogy az adatok szerint tágabb környezetünkkel elégedettebbek vagyunk, mint családunkkal és barátainkkal? 

Ajánlat

Meghasonlott házAntal Dániel az EU és Magyarország viszonyáról

A gazdátlan törvény és a nyilvánosság nélküli vitaWeyer Balázs a médiatörvény előkészítéséről

OK.hu

Rengeteget hallunk mostanság a folyó fizetési mérleg és a költségvetés hiányáról, a GDP csökkenéséről, a háztartások eladósodásáról, a forint árfolyamának zuhanásáról. Ezekből az adatokból tudjuk, hogy Magyarország gazdasági válságban van. Mindennapi tapasztalataink alapján azt is sejtjük, hogy a válság nem csupán a gazdaságot, hanem a társadalmi élet egészét érinti.  A magyar társadalom nem csak a gazdasági, hanem a szélesebb értelemben vett jólét szempontjából is szomorú helyzetben van. De mi az, amit valójában tudunk a magyar társadalom válságáról? Milyen adatok alapján ítélhetjük meg a szélesebb értelemben vett jólétet?

A társadalomkutatók már régen felismerték, hogy az olyan mérőszámok, mint a GDP, legfeljebb a népesség gazdasági jólétét tükrözik, de semmit sem mondanak a tágabban vett jólétről. Az elmúlt évtizedekben ezért a személyes és a társadalmi jólét mérésére több módszert is kidolgoztak. Ezekkel szemben számos módszertani és filozófiai kifogás felhozható, s talán ezért sem sikerült egyiknek sem a GDP-hez hasonló általános népszerűségre szert tennie. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezek a mérőszámok egyáltalán ne lennének informatívak. A GDP egy ország teljesítményének és az emberek jólétének meglehetősen egyoldalú mércéje.

Sokat tanulhatunk az egyik legújabb kezdeményezés, a Nemzeti jóléti mérleg tanulmányozásából. Ezt a mérleget a brit New Economics Foundation (NEF) dolgozta ki. A NEF célja jólét és a gazdaság kapcsolatának újragondolása, a szélesebb értelemben vett társadalmi és környezeti problémák beemelése a hagyományos közgazdaságtan érdeklődési körébe.

Az év elején megjelent jelentésükben 22 európai országot vizsgálnak a személyes és a társadalmi jólét szempontjából. A vizsgált társadalmak között vannak a skandináv államok, Nyugat-Európa majdnem minden országa, szomszédaink közül Ausztria, Szlovénia, Szlovákia és Ukrajna; a kelet-európai országok közül szerepel még a listán Bulgária, Lengyelország és Észtország.

A személyes jólétet öt komponensre bontották a kutatók: érzelmi jólét (pozitív érzések és negatív érzések hiánya); kielégítő élet; életerő; önbecsülés, optimizmus és rugalmasság; illetve pozitív működés, beleértve az autonómiát, kompetenciát, illetve a másokkal való együttmükődési képességet. A társadalmi jólét két fő részből áll: támogató kapcsolatok, valamint bizalom és valahova tartozás. Az előbbi a közeli hozzátartozókkal - család, baráti kör - való kapcsolatok minőségét tükrözi, míg az utóbbi általában a másokkal való kapcsolatokat: mennyire érzik az emberek úgy, hogy mások méltányosan, tisztelettel bánnak velük, mennyire érzik szorosnak  embertársaikhoz, közösségükhöz fűzödő kötelékeiket?

A jóléti mérleget kérdőíves felmérések alapján állították össze úgy, hogy több kérdésre adott válaszokból adódik össze egy-egy komponens eredménye. A negatív érzések hiányára vonatkozik például a következő kérdés: "Az elmúlt héten hányszor érezte magát depressziósnak?" A bizalomra és a valahova tartozásra vonatkozó kérdések között vannak például a következők: "Mennyire érzi úgy, hogy szűkebb lakókörnyezetében az emberek segítik egymást?", illetve "Mennyire érzi úgy, hogy mások tisztelettel bánnak önnel?" Az "életerő" komponens alatt az egészségre, az aktív életre vagy a mindennapi fáradtságra vonatkozó kérdéseket találunk.

Milyen képet ad Magyarországról a Nemzeti jóléti mérleg?

Ami a személyes jólétet illeti, mindegyik ország, amely egykor a szovjet blokkhoz tartozott, az átlag alatt szerepel. A listát Dánia, Svájc és Ausztria vezeti, a sereghajtó, huszonkettedik helyen Ukrajna áll, Magyarország és Bulgária után. A tágabb térségünkbe tartozó országok közül ennek megfelelően előttünk végzett Szlovákia, Észtország, Lengyelország és Szlovénia is.

A személyes jólét dimenzióit külön-külön is vizsgálhatjuk. Ha például csak a "negatív érzelmek hiányára" vonatkozó indikátorokat vennék figyelembe, Magyarország az utolsó helyen állna. A 22 ország közül messze a magyarok élik meg a legtöbb negatív érzést a mindennapokban. Nem sokkal állunk jobban az élettel való megelégedettségünkkel, pozitív érzelmeinkkel, illetve önbecsülésünkkel és rugalmasságunkkal sem: az előbbi kettőt tekintve csak a bolgároknál és az ukránoknál, az utóbbit tekintve csak a szlovákoknál állunk jobban.

A társadalmi jólét szempontjából már vegyesebb, de ugyancsak nem túl biztató a kép. Szeretjük azt gondolni magunkról, hogy családszeretők és hű barátok vagyunk, hogy a tágabb társadalmi környezet ridegségét szoros személyes kapcsolataink ellensúlyozzák. De a Nemzeti jóléti mérleg szerint egyáltalán nem így van: a huszonkét vizsgált ország közül csak az ukránok kevésbé elégedettek személyes kapcsolataikkal. Utolsó előtti helyünk ráadásul elfedi a nemek közötti különbséget: a magyar nők még az ukrán nőknél is lesújtóbnak ítélik meg személyes kapcsolataikat.

A társadalmi jólét másik dimenziója, a bizalom és a valahova tartozás azonban meglepő eredményeket mutat. Azt gondolnánk, hogy a magyar társadalom egyik legnagyobb problémája a bizalom és a szélesebb közösségek hiánya: nos, az emberek nem így gondolják. Ebben a tekintetben a huszonkét ország közül a harmadik helyen állunk Norvégia és Dánia mögött, valamivel magunk mögé utasítva Svédországot és Svájcot, kiugróan jobban teljesítve a maradék tizenhét országnál.

Ennek köszönhetően a társadalmi jólét mindkét komponensét figyelembe véve valamivel az európai átlag fölött, a középmezőnyben helyezkedünk el. Bár majdnem mindegyik kelet-európai országra jellemző, hogy a társadalmi jólét megélt szintje magasabb a személyesnél, Magyarország esetében a legnagyobb a szakadék a kettő között. Míg a szomszédos Ausztria az egyéni jólét tekintetében a lista elejéről harmadik, mi a végéről vagyunk azok; a társadalmi jólét tekintetében viszont szomszédunk a tizedik és mi, minimális különbséggel, a tizenegyedikek vagyunk.

Mire következtethetünk ezekből az adatokból? Mire véljük, hogy a személyes jólét és a szeretteinkhez való viszony alapján sokkal rosszabbnak véljük az életünket, mint a tágabb közösségünkhöz való viszonyunk szerint? Mondhatjuk persze, hogy a meglepő eredmények oka csak valami hiba lehet, és a felmérés nem ad rólunk valós képet. De a többi adat egybevág mindennapi tapasztalatainkkal.

Nem ismerjük a társadalomlélektani okokat, amik a számok mögött vannak, de annyi biztosnak látszik, hogy rossz reflex az, ami mindig külső körülményekben keresi bármilyen baj okát. Csak akkor fogjuk tudni, hogy miként javíthatunk életünk minőségén, ha előbb megértjük, hogy miért érezzük rosszul magunkat a bőrünkben még családi és baráti körben is.