Basescu elnök és a román diplomácia belpolitikai érdekből sértette meg Sólyom László székelyföldi látogatása ürügyén a Magyar Köztársaságot. Vajon ki lehet-e védeni a hasonló akciókat?

Ajánlat

Határzóna 2.0Kelemen Attila történetei

Nagyot koppan, azután elhallgatSipos Géza az ellenzékbe került RMDSZ-ről

OK.hu

"Románia kötözködik Magyarországgal" - ez az Evenimentul Zilei, az egyik legolvasotabb román országos napilap március 14-ei vezércikkének címe. Az írás azt tárgyalja, hogy Magyarország köztársasági elnökének gépe nem kapott leszállási engedélyt Marosvásárhelyen.

A románok egyik legértékesebb tulajdonsága kegyetlen öniróniájuk. 1917 augusztusában volt a marasesti-i csata, amikor Grigorescu tábornok visszavonulásra kényszerítette a német és osztrák-magyar csapatokat, amelyeknek feladata az volt, hogy védjék a Székelyföldet. A román-orosz győzelem kettős: megajándékozta Romániát egy történelmi ünneppel és a román köznyelvet egy szlogennel: "Pe aici nu se trece!", vagyis: "Erre nem szokás átjárni!" Erre a szlogenre utal az Eveneimentul Zilei írásának csöppet sem szellemtelen felcíme: "Erre nem szokás átrepülni!"

Titus Corlateanu, a szenátus külügyi bizottságának demokrata-liberális elnöke azt nyilatkozta az egyik legidézettebb román hírforrásnak, a Realitatea televíziónak, hogy a román külügy azt nehezményezi: a magyar államelnök csapata már a látogatás diplomáciai előkészítése allatt implicite úgy kommunikált, mintha kész ténynek venné  a székelyföldi területi autonómiát. Ezt Corlateanu abból vonta le, hogy az egyeztetések során a magyar diplomaták arról beszéltek: a látogatás helyszíne a Hargita megyei "self-gouvernment". Az Evenimentul Zilei és a Romania Libera megpróbál rendet tenni ebben a kérdésben, elmagyarázva, hogy a zavartkeltő terminus egyben a magyar "önkormányzat" vagy "megyei tanács" megfelelője is.

Titus Corlateanu azt is elmondta: az, hogy Sólyom László végül autóval vág neki az útnak, egyféle B-terv részét képezi. És ez már olyan mondat, ami arra utal, mintha a magyar államfő valamiféle komplex és diabolikus stratégiát valósítana meg éppen. Az ilyen mondatok cinkosan csengnek és elsősorban arra jók, hogy a politikusok bizonyos választói szegmenseket megszólítsanak - merthogy Romániában nem hivatalosan már elindult az EP-kampány, az idei év végén pedig közvetlen államelnökválasztás lesz.

Traian Basescu most államelnök és demokrata-liberális államelnök-jelölt is egyben. Ha az általa és a román hatóságok által mutatott sértő gorombaságot a nemzetközi diplomácia értelmező szótárával sehogy sem tudjuk dekódolni, szinte megvilágosodunk, ha csak azután vesszük kézbe az újságot, miután megeszünk pár mustáros miccset egy tetszőleges romániai piacon. Ez Basescu realitása.

Úgy állunk, hogy egy-egy romániai magyar politikus, informálisan ugyan, de már beismeri, hogy néha arról fantáziál, bárcsak mégis parlamenti mandátumokat szerzett volna a szélsőséges magyarellenességéről ismert Nagy Románia Párt. Nemcsak azért, mert ebben az esetben reális esélye lett volna az RMDSZ-nek a kormányra kerülésre, hanem azért is, mert Basescu most nem venné ennyire komolyan számításba a román nacionalisták szavazatainak megszerzését. Basescu az ország legnagyobb politikai műbalhé-specialistája. Kiszámíthatatlan, intuitív, spontán, ösztönös és - tegyük hozzá - úgy tűnik, győztes típus. Krízisgerjesztő személyiség, azzal a fantasztikus adottsággal, hogy leginkább úgy szokás rá emlékezni, mint aki megoldja a különféle, többnyire saját maga által előidézett válságokat.

2007 decemberében Basescu elnök valamiféle védhatalmi státust vállalt a Tőkés László vezette RMDSZ-ellenzék felett. Ez a romániai magyar közélet szemponjából egészen frivol, a román közelet szempontjából teljesen rutinszerű helyzeteket is szült, például elvitte sörözni az RMDSZ-ellenzéket. Az alkalom a magyar nyilatkozatok szerint jól telt, mert sor került az autonómia fogalmának tisztázására is.

A választások után Basescu elnök, aki jelentős népszerűségnek örvendett a magyarok körében is, főleg ott, ahol az RMDSZ ellenzéke is erős, iróasztalfiókba tette a Tőkéstől kapott dokumentumcsomagot és új számításokat végzett. Az új projekt Budapesten, a Sólyom Lászlóval való beszélgetést követő sajtótájékoztatón indult, amikor a nemzetközi diplomáciában szokatlan hangnemben nyilatkozott a székely területi autonómiáról. A székelyek óramű pontossággal felháborodtak, Basescu elment megnyugtatni a kedélyeket, de továbbra is támogatta a magyar intézményvezetők leváltását és arról beszélt, hogy Székelyföldön etnikai tisztogatás van, mert nincs elég román a közhivatalokban. A következő lépés az volt, hogy elküldte a Székelyföldre a minisztereit azzal az üzenettel, hogy ha fejlesztésekre van szükségetek, ahhoz nincs szükség az RMDSZ-re, itt vannak a demokrata-liberális miniszterek.

Ha Sólyom László hibát követett el, akkor az legfeljebb annyi, hogy nem ismerte fel, Basescu mindenképp meg fogja találni a módját, hogy a magyar elnök látogatását szavazatszerzésre használja fel. És ezek a szavazatok adott pillanatban a székely autonóm törekvéseket blokkoló politikusokban fognak tárgyiasulni. Most Sólyom Basescut és a modern román nacionalizmust erősíti. Ugyanakkor: ha Sólyom nem jött volna el, akkor is hibázott volna, mert csalódást okozott volna azoknak a székelyeknek, akiket nagyon érzékennyé tett a kettős állampolgársági szavazás alakulása. Nem könnyű magyar államelnöknek lenni.

Hogyan lehetne legyőzni Basescut, akinek politizálási stílusa nem kevés székely szavazónak is imponál? Valószínűleg egy magyar Basescuval. Egy politikai hazárdjátékossal, egy olyan szónokkal, akinek a nyelvezetéből nem hiányoznak a négybetűs szavak, egy szórakoztató politikai kalandorral, aki eseménydús szappanoperává tudja tenni a közéletet. És ez a személy valószínűleg nem Sólyom László és nem is Markó Béla.

Ha most Basescu lenne Sólyom helyében, megtalálná azt a két mondatot, ami nevetségessé tenné a román diplomáciát és elvenné a román elnöktől a Magyar Köztársaság megsértésével szerzett szavazatokat. De sem Sólyom, sem a magyar diplomácia nem rendelkezik ezzel a két felszabadító mondattal.