A magyar politikai és gazdasági közélet szereplőiről gyakran kiderül, hogy Cipruson bejegyzett üzleti vállalkozásokkal állnak vagy álltak kapcsolatban. Vajon elegendő magyarázat-e ezekre a kapcsolatokra, hogy Ciprus az EU tagja és hogy önmagában nem törvényellenes, ha valaki minél kevesebb adót akar fizetni?

Ajánlat

A megfontolás tárgyaOszkó Péter - pénzügyminiszteri megbízatása előtt készült - írása Gyurcsány adójavaslatairól

Al Capone nyomábanMong Attila írása a magyar pártpénzekről és a politikafinanszírozásról

Az elmaradt katarzisMong Attila írása a fehérgalléros bűnözés hazai életteréről

Ajánlat

Ma is elloptak öntől néhány milliárdotAz [origo] írása a hazai korrupció módszereiről, technikáiról

OK.hu

"Ez nem egy offshore cég, az Európai Unió egyik tagországában, Cipruson van, ott, ha nyeresége van, adót fizet" - olvashattuk néhány nappal ezelőtt a miniszterelnök nyilatkozatát a Blikkben, miután az újság kiderítette: Bajnai Gordon még a politikai színpadra lépése előtt eladta a hirtelen feleslegessé váló tanácsadó cégét egy ciprusi cégnek, amelyet mellesleg az Ausztriában élő szülei jegyeznek. Kísértetiesen hasonló volt Simor András jegybankelnök érvelése is márciusban, neki is van ott egy vállalkozása, ami "normális, a helyi törvények szerint adózó" cég. De idézhetnénk Oszkó Péter pénzügyminisztert is, aki a bizottsági meghallgatásán bátran mondhatta a képviselők szemébe, hogy nincs offshore cége, majd az interjúiban azért halkan hozzátette, hogy bizony volt külföldi vállalkozása, továbbá társtulajdonos korábbi munkáltatója, a Deloitte - egyébként Cipruson bejegyzett - régiós cégcsoportjában, hiszen - ezt is tudnunk kellene - a nemzetközi könyvvizsgáló cégek partnerei a jövedelmük egy részét így kapják.

Köszönjük a rövid gyorstalpaló oktatást, mindent értünk. Ha létezik egyszerű, olcsó és főleg törvényes megoldás arra, hogy ne a rettenetes hazai jogszabályok szerint szabaduljunk meg cégünktől (tételes APEH-vizsgálat, ugye), vagy ne a szörnyű magyar adóterhelés mellett vegyük fel a jövedelmünket, akkor miért ne? "Ha egy piacon talpon akarunk maradni, akkor használni kell minden olyan eszközt, amelyet a multik saját maguknak kitaláltak. Ha nem használjuk, akkor menthetetlenül elpusztulunk. Üzletileg miért elítélendő?" - méltatlankodott évekkel ezelőtt a Manager Magazinnak adott interjújában Vitézy Tamás konzervatív üzletember, amikor erről a kényelmetlen offshore-ozásról faggattuk. Vagyis már tudjuk, nem offshore az sem. Ő éppen angol befektetői háttérrel szállt be a gázüzletbe, akik persze úgy angolok, ahogyan a Füzesabony és Vidéke Takarékszövetkezet.

Mielőtt azonban napirendre térnénk a dolog fölött, és megértő bólogatással elfogadnánk, hogy a globalizáció miatt ez már csak így van, engedtessék meg néhány észrevétel azok részéről, akik az elmúlt húsz évben elfelejtettek vagyont felhalmozni, felköltözni a Rózsadombra, adót optimalizálni és jachtot bejegyezni Cipruson, ehelyett viszont az egzotikus magyar törvényeket néha kicsit kitrükközve, megkerülve, de azért mégiscsak itthon fizettek adót, itthon akartak boldogulni.

A problémák ugyanis éppen ott kezdődnek, ahol a fenti definíciós vita bezárul. Ciprussal nem az a baj, hogy offshore (vagy nem), a definíciókat mindenki tisztázhatja magának. Sokkal inkább az, hogy egyrészt nagyon máshol van, mint Magyarország, másrészt mintha egy adott jövedelmi decilisben kicsit túl sok is lenne ott a forgalom, harmadrészt pedig, hogy amikor néhányan ebből a decilisből közfunkciót vállalnak, akkor egypár fontos mondatot elfelejtenek kimondani. Csak a definíciós kioktatásig jutnak.

Először is tehát, Ciprus valóban EU-tagállam, de nem régóta. Előtte egyszerű, obskúrus adóparadicsom volt, ahova részben az alacsony adók miatt menekítették ki a pénzüket magánemberek és cégek, részben pedig azért, mert a napfényben is rejtve, névtelenek maradhattak. A sziget főleg a volt kommunista országok oligarcháinak, titkosszolgáinak, politikusainak, maffiózóinak illetve az általuk alakított különféle csoportoknak volt kedvelt terepe, és furcsa módon ma is az. Ciprust éppen az uniós tagsága teszi ravasz helyszínné, most már bátran lehet vele érvelni, és mint láttuk, teszik is. A cégér valóban megváltozott, de Limassol főutcáján ma is a fenti okokból nagy a forgalom. Az adóterhelés szinte itt a legalacsonyabb az unióban, tehát adóparadicsom maradt, és a tulajdonosok kilétét ma sem könnyű kinyomozni.. Immár EU- és OECD-konform trükkök tucatjai teszik gyakorlatilag lehetetlenné, hogy gyorsan, viszonylag kis költséggel, használható adatokat kapjon az ember. Legyen elég annyi, hogy Nicosiában dél és egy óra között van nyitva a nyilvánosság tájékoztatására hivatott iroda, a további trükköket egy kiváló újságírói kézikönyv ismerteti.

Másodjára: mintha kicsit sok lenne a magyar arrafelé, főleg abból a körből, amely itthon a pénz és a hatalom birtokában van, tehát az elmúlt években a legtöbbet tehette volna azért, hogy ne kelljen a ciprusi helyi törvények védelmébe menekülni a magyar helyi körülmények elől. És mintha direkt ott beszélnék meg azokat a találkozókat, amelyeket a magyar törvények vagy a magyar választópolgárok elől el szeretnének rejteni. Mintha az ártalmatlan adóoptimalizálás után esténként leginkább mégiscsak arról esne szó a konyak és a szivar mellett, hogy a nemzeti jövedelem egy részét hogyan lehetne fájdalommentesen Ciprusra optimalizálni.

Egészséges rosszindulat nélkül nem nagyon érthető ugyanis, hogy miért kell a közelgő világjárvány miatt potenciálisan óriási üzletet jelentő, államilag is megtámogatott nemzeti oltóanyagcéget ciprusi tulajdonba vinni? Miért kell továbbá olyan állami cégeknek, mint a BKV vagy az MVM ciprusi vállalkozásoktól tanácsadást, tanulmányt vagy bármit is megrendelni, miért kell az MTV-székház építéséhez ciprusi hátterű vállalkozást igénybe venni? - hogy egyelőre csak az olyan ügyleteket idézzük ide, amelyekben közpénz sorsa a tét. A sor könnyen kiegészíthető lenne olyan tranzakciókkal, amelyek ugyan magánemberek, magáncégek között zajlanak, de valahogyan Cipruson végződnek, pont azokban az iparágakban - az építőipartól az informatikáig -, amelyeket a Transparency International is a legkorruptabbaknak tart, és a hazai politikafinanszírozáshoz a leginkább kötődnek.

Ezen kérdések után talán már érthető, miért is probléma az, hogy amikor ezen üzletek résztvevői vagy olajozói közfunkciót vállalnak, akkor erről a korszakukról valamit tartalmilag is kellene mondaniuk. Nem léphetnek át csak úgy Nicosiából Budapestre, nem térhetnek napirendre felette azzal a magától értetődő nemtörődömséggel, amit látunk tőlük. Nem üthetik el a problémát egy definíciós tisztázással, főleg, amikor azoknak a rettenetes szabályoknak a betartására kérik az embereket, amelyek elől ők maguk is elmenekültek. Nem lehet fél lábbal Ciprusról megmondani, hogy hogyan tovább azoknak, akik kalandvágyból itthon maradtak, vagy akik most éppen ebbe születnek bele, majd dolgunk végeztével visszamenni Ciprusra és újraéleszteni a vállalkozásunkat. Illetve lehet, csak akkor azt is el kellene mondani, hogy mi vár ránk, itthon megöregedőkre.