Az erdélyi magyar érdekvédelem két évtizedes megosztottsága megszűnni látszik, Tőkés László az RMDSZ színeiben indul az Európai Parlament választásain. De mit szól majd a közös platformhoz a megújult és Magyarországról importált erdélyi radikalizmus? Ki hazaárulózik majd le kicsodát a végén?
Nagyot koppan, azután elhallgatSipos Géza írása az ellenzékbe került RMDSZ-ről.
Mennyei MagyarországKelemen Attila írása az anyaországi magyarok nemzeti azonosságtudatának erdélyi gyakorlásáról.
Az ünneptelen időszámításKelemen Attila írása az MSZP erdélyi megítéléséről.
Míg Magyarországon a szokásos csatazajban folyik a politikai élet, és a feszültséget a kényszerű válságkezelés csak fokozza, addig az erdélyi magyar közéletben csendes konszolidáció zajlik. Az RMDSZ legutóbbi kongresszusa sikertörténetnek bizonyult. A fórum munkálatait barátságos levélben üdvözölte az a Tőkés László, aki alól ugyanez a testület kihúzta a tiszteletbeli elnöki széket 2003-ban.
A stabilizáció fontos lépése volt, hogy Tőkés 2007-ben gyakorlatilag a politikusi karrier mellett döntött az egyházi ellenében (már csak azért is, mert püspöki mandátuma lejárófélben volt a Királyhágómelléki Református Egyházkerületben), így lett az Európai Parlament (EP) képviselője. Egy év múlva belátta, hogy egyéniben nem fog tudni ismét bejutni az EP-be, így az "egységben az erő" jelszavával kiegyezett az RMDSZ-szel. Jelenleg Tőkés vállvetve kampányol az RMDSZ politikusaival a választási sikerért, elfogadva, hogy az általa vezetett választási listán a magyar párt neve szerepel. Úgy is fogalmazhatunk: a renegát politikus, az RMDSZ legnagyobb tekintélyű kritikusa kvázi visszatért a szervezetbe.
Ilyen pálfordulásra (és kiegyezésre) alig akad példa a magyarországi politikában. Ez olyan, mintha Dávid Ibolya - látva, hogy nincs értelme az MDF lyukas csónakját tovább foltozgatni - egyik hónapról a másikra ismét a Fidesz hűséges szövetségesévé válna, és a Fidesz a gesztust viszonozva (hiszen a visszavonuló ellenségnek aranyhidat kell biztosítani) valami fényes tisztséggel ajándékozná meg a politikust. És ami a legfontosabb: egyik párt szavazói sem háborodnának fel az összeboruláson.
De térjünk vissza Marosvásárhelyre, ahol Markó Béla, az RMDSZ elnöke és Tőkés László jó adag, a diplomáciában szokásos tiszteletkör után aláírta az érdekvédelmi szövetség és Tőkés autonomista lobbiszervezete, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) együttműködési megállapodását (még februárban). A közös cél világos: Tőkés listavezetésével és a nagy nehezen összehozott megállapodás, az "egység" jelszavával úgy mozgósítani a szavazókat, hogy az eddiginél eggyel több, vagyis négy képviselőjük legyen az erdélyi magyaroknak az EP-ben. A Markó-Tőkés paktum ezenfelül rendkívül előnyös az RMDSZ számára, mert nem szükséges ennél nyilvánvalóbb bizonyíték a konszolidáció, az érettség és a politikai tehetség bizonyítására. Az erdélyi érdekvédelem 1990 utáni történetét eddig ugyanis hullámzó erejű, de állandó megosztottság jellemezte, ami mára felszámolódott.
A sör és a habja
A "radikálisok" és a "mérsékeltek" közötti legfontosabb ellentét abban állt, hogy meddig szabad elmenni a közösség jogainak kivívása érdekében Bukarestben. Az ellentétek szinte-szinte pártszakadáshoz vezettek, amikor az RMDSZ belső ellenzéke Reform Tömörülés néven külön mozgalommá vált 2003-ban, s ezzel párhuzamosan Tőkés autonomista fórumsorozatot szervezett. Az ellenzék viszont éles politikai és személyi ellentétei miatt több csoportra bomlott. A Magyar Polgári Párt néven szereplő csoport két választáson is kudarcot vallott, támogatottsága Szász Jenő visszaélései miatt még elkötelezett székelyföldi hívei körében is nagyon megcsappant. A Tőkés vezette EMNT nem bejegyzett szervezet, gyakorlatilag tagság nélküli agytrösztként működött az emblematikus politikus körül. A harmadik irányzat, a Székely Nemzeti Tanács próbálkozott autonomista népszavazással, de mostanság közlemények kiadásán kívül nagyobb jelentőségű ügyeket nem visz.
Elmondhatjuk tehát, hogy az RMDSZ belső ellenzéke (a Fidesz hol érezhető, hol eltűnő támogatása ellenére) elfogyott, mint a sörnek a habja. Legtehetségesebb, leginkább felkészült politikusai, Toró T. Tibor és Szilágyi Zsolt most egy új testület, az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) munkájában kaptak szerepet, de jóval távolabb kerültek a döntések centrumától, mint RMDSZ-képviselő korukban, s ez valahol szomorú. Az EMEF ugyanis gyakorlatilag pr-szervezet, melybe paritásos alapon jelöl tagokat az RMDSZ és a Tőkés-oldal. Az elérendő cél: "az erdélyi magyarság kollektív identitásának megőrzése és gazdagítása" és "a belső önrendelkezésen alapuló közösségi autonómia-formák elismertetése" kellően általános ahhoz, hogy évekig lehessen rajtuk molyolni. Az új intézménynek igazából csak akkor lesz értelme, ha az általa megbízott jogászok, politológusok képesek például egy olyan, az erdélyi magyarok önrendelkezéséről szóló törvénytervezetet kidolgozni, amelynek van esélye a sikerre a bukaresti parlamentben.
Az RMDSZ-nek tehát megérte Tőkés feltételeit elfogadva egy új egyeztető fórum megalakításába belemenni, mert ezzel nyert egy húzónevet EP-listavezetőnek, és integrálta mindazokat, akiket a csendben elpárolgott ellenzékből csak lehetett. Tőkésnek is megérte, mert így ő is azzal kampányolhat, hogy sikerült egy ernyő alá terelnie az erdélyi politika irányzatait, és minden esélye megvan rá, hogy immár teljes, ötéves ciklust töltsön az Európai Parlamentben."Nem legyőzni, hanem megnyerni akarjuk egymást" -- jellemezte a februári megállapodást Tőkés, és azóta mintha bekövetkezett volna az örök béke az erdélyi politikában.
Aki meglepődik ezen a nagy összeboruláson, vegye figyelembe, hogy a romániai politikában a kedélyes klubhangulat a megszokott: itt nem szokás meglepődni azon, hogy a pulpitusról egymásra dörgő szereplők bratyiznak és üzletelnek a folyosón, vagy együtt söröznek az államfővel valamelyik nyárikertben, és nem veszik halálosan komolyan az egész cirkuszt. Mindenki ismer mindenkit (pletykaszinten mindenképpen), családias a légkör.
Valószínűleg ez a Hrabal-regényekből ismerős kedélyesség az oka annak, hogy a Markó-Tőkés kiegyezés nyomán legitimitást nyert a romániai magyar politikában a Magyarországról importált (hogy is mondjam finoman?) radikalizmus. A Magyar Gárda és a Jobbik erdélyi kistesója, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) elnöke ugyanis tagja lett az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumnak, melynek társelnöke éppen Markó és Tőkés. Nem hiszem, hogy e két jeles politikus ne tudná, milyen kockázatokkal jár a gárdadivat Erdélyben. Az EMI aktivistái jelenleg az általuk gyűlölt magyarországi politikusok leköpködésében élik ki magukat, de nem világos, miért van rájuk szükség azon kívül, hogy kampányban szükség van önkéntes (vagyis olcsó) aktivistákra. Lehetséges, Markó és Tőkés arra gondol, hogy a mélymagyar, de feltörekvő szervezet kezelhető báránnyá szelídül. Erre talán meg is van az esély: az EMI politikai szervezet, és a hatalom óriási vonzerő. Tanulságos lesz, mikor az idősebb erdélyi politikusgenerációt "nemzetárulónak" tartó szervezet vezetői pofára esnek, mikor saját hívek árulózzák le őket, mert "lepaktáltak" az ősellenség RMDSZ-szel és a töketlennek tartott Tőkéssel.
Sziasztok!
Pénzt akarsz keresni rész/másodállásban? (akár diákok is csinálhatják)
A feladatok egyike lenne, a (kis-és...
Nem feltétlen értek egyet a cikk írójával, hogy "lúzerképző". Ez olyan, mintha arra utalna, hogy Ács Ferit kellene ideálként...
Magyar lúzerképző: kihez szólnak a kötelező olvasmányok?
Ez a hozzászólás moderálásra vár:
A hozzászóláshoz be kell lépni!