Kolozsvár polgármestere szerint a magyar nem nemzetközi nyelv, ezért nem szándékozik magyar nyelvű kiírásokat elhelyezni  a város műemlékein. Milyen történeti és politikai előzményei vannak Sorin Apostu döntésének? Kiknek szól a "kihajolni veszélyes" tábla a vonatokon?

Ajánlat

Erdélyi capriccioSipos Géza írása Tőkés László és az RMDSZ kiegyezéséről, illetve a megújuló radikalizmusról

Folyik a hagyományMarius Cosmeanu írása a romániai reklámnosztalgiáról

OK.hu

Felkérést kaptam egy, Sorin Apostu kolozsvári polgármesternek címzett petíció aláírására. A nyílt levél a polgármester legutóbbi, különös döntésével kapcsolatos - Apostu ugyanis a város minden műemlékére tájékoztató táblákat kíván elhelyezni. Azonban a feliratok, és ez váltotta ki a felháborodást, három nyelven íródnának: románul, angolul és franciául. Amikor megkérdezték a városvezetőt, hogy a Kolozsvárra látogató turisták miért nem olvashatják majd a szóban forgó szövegeket magyarul is, Apostu elmagyarázta, hogy azért nem, mert a magyar nem nemzetközi nyelv.

Jegyezzék hát meg ezt a nevet: Sorin Apostu. Lehet, hogy azon kevesek közé tartoznak majd, akik közelről szemlélték egy ellentmondásos politikus karrierjének kezdetét. Mert az Apostuhoz hasonló, "nagylelkű" emberek nagyon, de nagyon eltökéltek. Sosem adják fel. Egyesek szerint náluk az erős akarat kompenzálja a tehetség hiányát. Hogyha magadra haragítod őket, vagy magyarázatot kérsz közérdekű döntéseikkel kapcsolatban, még ingerültebbek, kezelhetetlenebbek, keményfejűbbek lesznek. Ismerik az agresszív kismalac-vicceket? Nos, körülbelül így.

Az embereknek gyökereik vannak, bár nem növények - mondja Leon Wieseltier. Azonban a kolozsváriak - bármit is gondol Sorin Apostu és a magafajták - nem képezik botanikai tanulmányok tárgyát. Nem tudom hogyan hívják Kolozsvárt angolul vagy franciául (Klujburgh? Clausénbourg?). Olvasmányaimból azonban tudom, hogy a magyar és német elnevezésnek van különleges rezonanciája, és néhány évszázados kora. A jóérzés hiányára vall polgármesterként figyelmen kívül hagyni városod lakóinak múltját. Arról nem is beszélve, hogy a legutóbbi választásokkor a kolozsvári RMDSZ volt anyira naiv, hogy nem állított saját jelöltet, Sorin Apostu győzelmét megkönnyítendő. Persze tudom, a polgármester gesztusa a Kolozsvárra frissen beköltözött románoknak szól, akik sokan vannak és hát eléggé frusztráltak. Ugyanakkor azt is szem előtt kell tartsam, hogy képmutatás liberális színekben politizálni (hiszen a Demokrata-Liberális Párt politikusa) és közben nacionalista intézkedéseket hozni.

Azonban ne siessük el, Sorin Apostunak is megvannak a maga gyökerei. Példul Emil Boc úr, elődje és ideológiai elvtársa, a jelenlegi miniszterelnök. Bocnak azalatt a több, mint négy év alatt, míg polgármester volt, a város szélén elhelyezett üdvözlőtáblákat (ahol kínai felirat van, de magyar nincs) nem sikerült eltüntetnie. Ennek oka egyszerű: nem akarta. Nem akarta azért, mert attól félt, hogy nem lesz képes megszerezni elődje, a kínos Gheorghe Funar szavazótáborát. Funar volt az, aki a babiloni üdvözlőtáblák elhelyezését kezdeményezte a város bejáratánál. Funar volt az, aki kijelentette, hogy csak akkor lehetnek magyar táblák Kolozsváron, ha a magyar nyelv az ENSZ Közgyűlésének hivatalos nyelve lesz. Ők tehát Apostu elődei. A háromnyelvű táblák ötlete pedig csak egy epizódja a szappanoperának, mely hosszabb, mint "A Szabó csalad".
 
Rögtön a kommunizmus bukása után alkalmam volt Kolozsvár utcáin sétálni egy idős, igazi román úrral, a hely jó ismerőjével. A város és az épületek történelméről mesélt, embereket, történeteket idézett fel. A beszélgetést egy hazai folklór-sláger szakította félbe, mely a polgármesteri hivatal épületéből szólt. Még Mátyás városának varázsa alatt megkérdeztem, mi ez a zaj? Beszélgetőtársam ekkor beszámolt arról, az eszközök micsoda arzenálját vonultatják fel a román hivatalnokok, hogy a történelmileg, etnikailag és vallásilag igen színes város adminisztrációja során felgyülemlett frusztrációkat levezessék. Szó volt az asszimilációs politikáról, a Bolyai Egyetem felszámolásáról, a közterek átrendezéséről. A ceausescui nacionalizmus azon törekvéséről, hogy Kolozsvár brandjét "Cluj Napoca"-vá, a Belvedere Hotel nevét pedig Hotel Transilvaniára cseréljék, hiszen a bécsi Belvedere palotában írták alá a második bécsi döntést. Ezután következtek a Funar-féle városrendészeti tombolás évei.

Nem könnyű kolozsvárinak lenni. Nemrég írtam egy szöveget arról, hogy milyen különös, hogy a romániai vonatokon románul és németül, valamint franciául és olaszul vannak kiírva a figyelmeztetések. Azon romániaiak közé tartozom, akik az átlagnál sokkal többet vonatoztak. Mindenféle szerelvényt kipróbáltam az ország minden sarkában, de nem emlékszem arra, hogy valaha is olasszal találkoztam volna. Utazásaim során pedig legtöbb 4-5 franciát láttam. Felmerül, hogy vajon miért vannak franciául és olaszul írva ezek a figyelmeztető táblácskák, miért nem inkább magyarul és romani nyelven íródtak? Hiszen a Román Államvasutak szolgáltatásait az utóbbi nemzetiségek sokkal gyakrabban veszik igénybe. Rossz nyelvek szerint azért nincsen magyarul is kiírva hogy "Kihajolni veszélyes", mert a magyarok nyugodtan kihajolhatnak. A viccről újból eszembe jut Apostu polgármester úr és ideológiai klikkje, valamint a döntés, amit mintha egy Holdon levő városban hozott volna.