A VÉSZ megkárosított vállalkozók, kisemmizett lakáshitelesek érdekeit érvényesíti, ha kell, akkor kemény eszközökkel. Világos is, hogy szükség van olyan szervezetre, amely megvédi a dolgozó embereket a simlis beruházóktól, a rosszhiszemű bankoktól. De ki és hogyan dönti el, hogy ki a simlis, ki a rosszhiszemű?

Ajánlat

Jelentés KadhafinakMong Attila írása a rendszerszerű hazai korrupcióról

Ajánlat

Egyre könnyebben emésztjük meg az ököljogotAz [origo] cikke az önbíráskodás terjedéséről

OK.hu

Nincs mit kifogásolni azon az igényen, hogy az ember szeretné, ha nem tolnának ki vele. Szeretné, ha elvégzett munkájáért a megbeszélt időben megkapná a kialkudott pénzt. Szeretné, ha nem tűnne el a számla kiegyenlítése előtt a fővállalkozó, ha nem hivatkozna kamu indokokra, amikor nem fizet. Természetes dolog, ha az alvállalkozó, amikor átverve és kisemmizve találja magát, keres valakit, aki a simlis partnerrel szemben fellép a nevében akkor is, amikor az embernek a saját eszközei elfogytak már.

Ezt hirdeti, ezt csinálja a Vállalkozók Érdekvédelmi Szervezete, a VÉSZ. Odamennek, és elveszik, ami jár. Nem jogosan volt az övé az az ajtótok, az a csaptelep, hát elvettük tőle. Így működött az ősközösség, így működik a játszóterek erkölcse ma is.

Mi a helyzet azonban akkor, ha a VÉSZ-hez fordult panaszos tényleg vacakul szerelte fel a csaptelepeket, s a fővállalkozó azért nem fizette még ki, mert meg akar vele egyezni a javításról, kötbérről, miegyébről? Mi van, ha egy lakásvásárló azért nem tudja fizetni az esedékes részleteket, mert fizetése nagy részét elinternetespókerezi? Honnan tudja a VÉSZ, hogy melyik, amúgy ugyanannyira kétségbeesett ember érdekében helyes kiküldeni a védelmi kommandót és melyikében nem?

A VÉSZ akcióit az az igény hajtja, hogy igazság legyen. Éppen ezért a VÉSZ-nek arra lesz szüksége, hogy megalapozottan, részrehajlás nélkül tudja elbírálni az egyes konkrét eseteket. Nem azért akar kiállni egy vállalkozó vagy lakástulajdonos mellett, mert az illető haver, hanem azért, mert jogtalanság érte.

Annak eldöntéséhez, hogy a való világ egy-egy bonyolult, konkrét ügyében az ellenérdekelt felek közül kinek az oldalán áll az igazság, a tények ismeretére van szükség. A megoldás erre az lehetne, ha a VÉSZ létrehozna egy tényfeltárásra szakosodott részleget saját kebelén belül. Ennek a csapatnak a feladata lenne begyűjteni az egyes ügyekről az információkat: mi történt, hogy történt, mikor történt. Az összejött adatokat aztán egy VÉSZ-es bizottság elé vinnék, amely eldöntené, hogy azok elegendők-e az eset érdemi megítéléséhez. Ha igen, akkor összeülne egy VÉSZ-es bizottság, amely arra lenne hivatott, hogy eldöntse, beavatkozzon-e a szervezet a panaszos érdekében. Hogy az igazságtalanság árnyéka se vetülhessen az eljárásra, a legjobb lenne, ha a bizottság előtt mindkét fél - a panaszos és a bepanaszolt - megjelenhetne, elmondhatná a maga verzióját a történtekről, s válaszolna a bizottság kérdéseire.

Az igazság persze nem olyasmi, amiről hasraütéses alapon lehet határozni. A legjobb az lenne, ha a VÉSZ előre összeírná a bizottság döntéseit meghatározó kritériumokat, s ezt a dokumentumot nyilvánossá tenné. Ezekből a kritériumokból idővel olyan szabályrendszer állhatna össze, amit megismerve és betartva mindenki biztos lehetne abban, hogy rá nézve kedvezőtlen döntést soha nem fog hozni a VÉSZ-es bizottság. Az országnak lehetne egy nyugodtan alvó, boldogabb fele, amely betartja a VÉSZ előírásait, meg egy másik, amely önérdekétől hajtva néha megszegné azokat, de utána retteghetne, mert tudná, hogy előbb-utóbb az üzelmeire fény derül, s a VÉSZ igazságot szolgáltat majd azoknak, akikkel kiszúrt.

Ja igen, a Magyar Köztársaságban hasonló funkciójú alegységek ma is működnek. Van rendőrség, van ügyészség, vannak bíróságok és vannak törvényeink is. A VÉSZ magához vonja az állam egyes jogköreit, például azt, hogy eldönthesse: mely esetben mondható ki egy magántulajdonú tárgyról, hogy mivel jogtalanul szerezték, tulajdonjoga semmis. (Ami még véletlenül sem keverendő össze a polgári engedetlenséggel: azt az állammal szemben lehet tanúsítani, egy idegenforgalmi kft. nevén levő zuhanyrózsával szemben a legkevésbé sem.)

A VÉSZ akciói - hiába lehet panaszosaiknak jogi és/vagy erkölcsi értelemben igazuk - kártékony, önbíráskodó akciók. A magyar állam ráadásul minden impotenciája mellett roppant kiterjedt, és az általam üdvösnek tartottnál sokkal több ponton avatkozik be az egyes ember életébe. Még egy, ráadásul önjelölt államszervezetre már csak ezért sincsen semmi szükség. Az önbíráskodással a másik baj természetesen az, hogy a mai igazságtevőből holnap könnyen lehet egy több emberrel, majd nagyobb puskákkal érkező másik önbíráskodó társaság áldozata. És ha felmondta az állammal való együttműködést, akkor már nem lesz kihez fordulnia védelemért.

Hogy a VÉSZ akciói mindennek ellenére nem csupán léteznek 2009-ben Magyarországon, hanem rengeteg ember rokonszenvével is találkoznak, az csak azért lehetséges, mert a magyar állam húsz éve úgy csinálja a maga dolgát, ahogy. Egyedülállóan szarul. Arról, hogy ez az állam romokban hever és egyáltalán felvetődik, hogy kéne helyette egy igazságosabb, egy működőképesebb másik, hát arról nem a VÉSZ tagjai - még kevésbé a hozzájuk forduló, valóban kiszolgáltatott emberek - tehetnek. Hanem azok a rendőrök, ügyészek, bírák és törvényhozók, akik felélték az intézményrendszer minden hitelét, akik felépítettek és működtetnek egy olyan államot, amely sem szabadságot, sem védelmet, sem kultúrát, sem jogbiztonságot, sem perspektívát nem tud nyújtani a benne lakóknak.