Bár tisztázhatatlan, hogy mi volt az EP-választás kérdése, a válasz, amit a szavazók adtak, teljesen egyértelmű. Vajon jól jár-e az ország azzal, hogy mégis tovább tart az átmeneti kormányzás? Mi lehet a Jobbik előretörésének oka és következménye?

Ajánlat

Nagykoalíció feléAntal Dániel írása az EP-választás tétjéről

Ajánlat

EP-választásAz [origo] minden cikke a témában

OK.hu

Ezer és egyféle értékrend, stratégia és véletlen alakítja egy-egy választási eredmény óriási mozaikját. A tegnapi adatokat már ma reggelre harminc módon magyarázták az erre felkent politikusok és hozzájuk közel álló elemző barátaik. Sok érdekes dolog van és lesz mindabban, amit magyaráznak. A lényeg azonban messzebbről is látszik:

• A szavazók bő háromnegyede határozottan állást foglalt a jelenlegi kormány ellen. (Ennek mintegy mellékhatásaként igen könnyen lehet, hogy véget ér az SZDSZ története.)
• 1998 óta először lépte át az 5%-os mandátumszerző küszöböt olyan párt, amelyet szélsőjobboldalinak avagy nemzeti radikálisnak neveznek ellenfelei/hívei. (Akkor a MIÉP nagyjából negyedmillió szavazatot kapott, a Jobbik most 427 ezret.)
• A választásra jogosultak alig több mint egyharmada vett részt a szavazásban.

Nem szavazni éppolyan demokratikus jog, mint szavazni, ezért országgyűlési választások után voltaképp indokolatlan azon spekulálni, hogy mik lehettek a távolmaradók indokai. Ez azonban nem országgyűlési választás volt, hanem a magyar EP-képviselet választása. Melyet a magyar politikai helyzet, a belőle következő és táplálkozó kampány, nem utolsósorban pedig maga az a tény, hogy országgyűlési választást alapesetben csak igen ritkán, négyévente tartunk, sokak szemében a hatalmon levő kormányról szóló népszavazássá változtatott.

Igazság nincs, hiszen milyen alapon vonhatná kétségbe bárki annak a szavazónak a logikáját, aki azzal a tudattal és szándékkal rajzolta az ikszet, hogy márpedig ezzel most elküldi ezt a Bajnait innen a fenébe? És milyen alapon lehetne azt állítani, hogy tévedett az a polgár, aki otthon maradt, mert úgy tudta, hogy az EP-választásnak a magyar parlamentre nézve semmilyen jogkövetkezménye nincs? Szürke zónában zajlott ez a választás, a kampányban mindenki a maga vélt esélyei és érdekei szerint csavarta a szót, csoportosította a tényeket, görbítette a valóságot és csinált úgy, mintha ez a tisztázatlanság nem is létezne.

Nem volt egyértelmű a kérdés, nem volt éppen épületes a rábeszélés, de ettől még teljesen világos, hogy miről szól a válasz. Akik nyertek, saját korábbi retorikájukhoz hűen fordulópontról és új reményről beszélnek, akik vesztettek, azok viszont választói "figyelmeztetésről", ami azért komolyan vicces. Igaz, hogy jogi értelemben sem a közvélemény-kutatási adatok, sem az ún. szociális népszavazás eredménye, sem a tegnapi EP-földcsuszamlás nem jelenti azt, hogy új választásokat kell tartani, a nagy büdös helyzet mégis az, hogy megbukott a kormány. Már megint. Majdnem három éve tart ez a kínlódás.

Az égvilágon semmit nem nyert senki azzal, hogy nem tartottunk tegnap országgyűlési választást is. Spóroltunk volna pénzt, energiát és főleg azt az időt, ami jövő tavaszig megint teljesen értelmetlen hisztériával fog eltelni. Ez az eleve átmeneti kormány elvégezhette volna stabilizációs dolgait, majd ezek végeztével leléphetne most a színről és átadhatná a helyét egy választott újnak.

Részben a háromévnyi kínlódás következménye az is, hogy itt állunk Európa közepén egy 15%-os Jobbikkal. Amivel, minden ellenkező közléssel szemben, nem az a baj, hogy a Jobbik "rasszista" lenne például, mert az csak egy szó. Még csak nem is az, hogy majd kiröhögnek minden magyart Brüsszelben miattuk, mert láttak ott már cifrábbat is. A Jobbikkal az a legnagyobb baj, hogy a párt, miközben nyilvánvalóan problémaérzékenyen ismer fel kínzó társadalmi tüneteket, ezek okait és jellemzőit illetően téved, s ebből következően javaslatai is alkalmatlanok ezek megoldására. 427 ezer embert egyszerre lehülyézni ugyanakkor nem csupán udvariatlanság, hanem tökéletesen terméketlen is lenne. Már csak ezért sem értek egyet azzal az állásponttal, hogy "a Jobbik-szavazók valós bajokat érzékelnek, de félre vannak vezetve". Nem hiszem, hogy inkább félre lennének vezetve, mint bármely más párt szavazói. Meggyőződésük akkor is tiszteletet érdemel, ha ennek a meggyőződésnek része, hogy ők nem tisztelik mások meggyőződését, amennyiben az különbözik az övéktől.

Momentán abban sem lehet biztos senki, hogy a Jobbik szavazói mind faji jellegű összeesküvés-elméletek elkötelezett hívei. Lehetnek köztük jócskán olyanok is, akiknek a Jobbik - mint másoknak a Munkáspárt vagy épp az MDF - elsősorban azt jelenti, hogy aki eddig a parlamentben volt, az menjen mind most már a fenébe. És lehetnek köztük olyanok, akik - mint az kétségbeesett, szegény országokban nemritkán előfordul - leginkább azt várják a Jobbiktól, hogy elvegyen javakat másoktól és adja azokat ide nekünk, mindegy is, hogy milyen alapon. Lehetnek olyanok, akik csak tartozni szeretnének valahova, meg olyanok is, akik őszintén hisznek abban, hogy ahol fel-alá masíroz a Gárda, ott tényleg megjavul a közbiztonság. Hogy ilyen késztetések - és nyilván még sok hasonló - ilyen tömegben vannak jelen 2009 Magyarországán, az se nem sorsszerű, se nem kizárólag a mai kormány hibája és felelőssége: hanem mindenkié (persze messze nem azonos mértékben), aki választott hivatalt viselt itt az elmúlt 19 évben. Meg a többieké, mert hagytuk, hogy ilyen ország legyen ebből a potenciálisan gyönyörű hazából.

Szó szerint gyilkos indulatok feszítik az országot, plusz marcangol a válság. Jópofa, ijesztő hónapok jönnek, vérmérséklettől és világnézettől függően örömteli, szórakoztató vagy éppen rettenetes lesz figyelni, hogy megszűnik-e az SZDSZ, hogy mire jó az LMP most szerzett lendülete, hogy a szavazatokhoz talál-e pártot az MDF, hogy tud-e sztrájkokat vezényelni a Jobbik. Hogy hány évre szalasztották el cigány polgártársaink annak az esélyét, hogy intézményesen képviseltessék magukat azokon a politikai színtereken, ahol csak egyre több szó lesz róluk. Hogy mennyivel többen mennek majd el szavazni az országgyűlési választásokon. Hogy feltűnik-e addig néhány olyan politikus, aki arra inspirálja a polgárokat, hogy legyenek tájékozottak az ország ügyeit illetően - ahelyett, hogy formátlan érzelmekre, előítéletekre és ösztönös félelmekre alapozva igyekezne sikert elérni. Hogy lesz-e olyan, hogy az utcán összevernek valakit, mert valamilyen szavazónak nézik, vagy mert adott bőrszínhez adott árfekvésű gépjárművet választott. Vagy éppen ellenkezőleg, elcsitul az erőszak, és csak halványuló emlékként él tovább, mint az Aranykéz utcai bombamerénylet.

Érdekes kor jön, ami a közhelyesen idézhető kínai mondás szerint igazi átok. Pláne egy olyan országban, ahol mindenki attól rettentő ideges, hogy már tegnap is rettentő ideges volt.