A Legfelsőbb Bíróság szerint nem okoznak valós veszélyt azok a szülők, akik nem engedik, hogy gyermekeik megkapják a kötelező védőoltásokat. Mi derül ki, ha a döntést közegészségügyi és erkölcsi szempontból vizsgáljuk?

Ajánlat

Vannak-e jogaink a kórház folyosóján?Szabó Máté Dániel az egészségügyi adatvédelemről

Ellensége-e egymásnak a tanár és a diák?Jakabics Gáspár az iskolai lövészárkokról

OK.hu

A Legfelsőbb Bíróság döntése szerint a kötelező védőoltás beadását megakadályozó szülők nem veszélyeztetik gyermekük egészségét, ezért az első- , majd másodfokú ítéletekben hozott ítéleteket megváltoztatta. A bíróság az indokolásban kifejtette: a megbetegedésnek és az egészség-károsodásnak csak távoli veszélye áll fenn, ezért a védőoltás elmulasztása nem meríti ki a kiskorú veszélyeztetésének jogi követelményeit. Az LB ítélete egyébként követi az Alkotmánybíróság által kijelölt irányvonalat, az AB szerint ugyanis a jogi eljárás lezárulásáig az egészségügyi hatóság nem rendelheti el a kötelező oltás beadását.

Csakhogy ebben az esetben mind az Alkotmánybíróság, mind a Legfelsőbb Bíróság rossz döntést hozott - a gyermek egészségét, a közegészségügyet és az erkölcsöt tekintve egészen biztosan. A jogszerűségről nem tudok vitatkozni velük, úgyhogy lássuk a többit.

A gyermek egészségét a védőoltás elhagyása mérhetően nagyobb kockázatnak teszi ki, mint az oltás beadása. Nem csak arról van szó, hogy a beoltatlan gyermek elkaphat egy különben kivédhető fertőzést, hanem az esetleges megfertőződés következményeinek súlyosságáról is: ezek a betegségek általában nagyon komoly betegséget okozhatnak, különösen csecsemők, kisgyerekek esetén. A védőoltást nem olyasmi ellen adják, aminek következtében bepirosodik az ember füle fél órára, és utána kutya baja sincs, hanem komoly, akár halálos kórokozók ellen.

A beoltatlan gyerek megfertőződésének valószínűségét és az elkapott betegség okozta károkat figyelembe véve az oltás elhagyásának kockázata a gyerekek messze túlnyomó többségénél bizony nagyságrendekkel nagyobb, mint az oltás esetleges mellékhatások kockázata. Természetesen az oltás orvosi indokkal, mint például súlyos allergia vagy hasonlók, elhagyható, de jelen helyzetben a híradások szerint nem erről volt szó.

A bíróság megfeledkezik arról is, hogy kötelező védőoltást nem csak a klasszikus, de ma már éppen az oltások miatt ritka járványos betegségek ellen adnak, hanem például tetanusz ellen is, ezt pedig nem köhögéssel szokás elkapni, hanem sebek, sérülések útján, egy kisgyermek pedig ilyesminek bizony ki lehet téve. Az pedig nem nagy segítség, ha a jogi huzavona lezárulása után a gyerek esetleg mégis megkapja az oltást, jóval később, mint az orvosilag indokolt és optimális volna. A bíróságok döntése tehát a gyermek egészségének védelme szempontjából hibás.

És a járványügyi szempontok sem hanyagolhatóak el. Ha a népesség kellően magas aránya be lett oltva, akkor a betegség nem tud elterjedni, így az oltás közvetett módon  a be nem oltottakat is védi, ez az úgynevezett nyájimmunitás. Ennek megfelelő működéséhez azonban elég nagy mértékű beoltottsági arányra (szakszóval: átoltottságra) van szükség. A népesség minimum 80 százalékának, de sok esetben 90-95 százalékának is meg kell kapnia a vakcinát ahhoz, hogy beoltatlanok is védve legyenek.

Kimutatható, hogy ha az átoltottság a kellő szint alá esik, akkor a védett csoport jelenléte a be nem oltottakat már nem védi meg, csak azt éri el, hogy a gyermek várhatóan későbbi életkorban fog megfertőződni. Mivel számos betegség esetén a lefolyás a korral súlyosbodik, így a be nem oltott gyermekek még súlyosabb, indokolatlan kockázatnak vannak kitéve. Ráadásul a fertőzést olyanok is elkaphatják, akik nem önszántukból nem védettek, hanem orvosi okokból nem immunizálhatók, ám ma a nyájimmunitás védi őket. Ezek a gyerekek kerülnének bajba akkor, ha egyszercsak szülők százezrei döntenének úgy - a Legfelsőbb Bíróság ítéletére hivatkozva -, hogy megspórolják csemetéjüknek a szurit.

Ez nem valami hipotetikus veszély. Egy ostoba példa is tud divatot teremteni, és ha a mozgalom kellő segítséget kap a szülői szabadságot félreértelmező (vagyis a gyerek egészségének direkt kockára tételét is elfogadó) jogvédőktől, illetve a szabadságjogok értelmezését így elfogadó bíróságoktól, akkor könnyen előfordulhat, hogy egy-egy kórokozót illetően egy-egy város vagy akár az egész ország védettsége a szükséges szint alá süllyedjen (így törhetnek ki elvileg megelőzhető járványok fejlett, gazdag országokban is). A bíróság döntése közegészségügyi szempontból is hibás.

Mindkét oldalról vizsgálva azt látjuk, hogy a védőoltások elmulasztása indokolatlan kockázatnak tesz ki olyanokat, akik maguk nem tudják eldönteni, hogy ezeket a veszélyeket vállalják-e. Vagy azért nem, mert csecsemők, vagy azért nem, mert nincs orvosi mód a védettség kialakítására.

Ahogyan nem hagyunk elöl veszélyes tárgyakat vagy vegyszereket gyerekek jelenlétében, ahogyan nem hajtunk szembe a forgalommal az autópályán, úgy nem szabad elmulasztani a kötelező védőoltások beadását sem. Egy szabad társadalomban mindenkinek joga van saját sorsáról dönteni, meghatározni, hogy milyen kockázatokat vállal, melyik veszélyt hogyan próbálja meg kivédeni. Mások épségét kockáztatni a semmiért cserébe - ez viszont nem alapvető emberi szabadságjog.