A Magyarországi Szülők Országos Egyesülete harcba szállt azzal az "etikátlan" és "diszkriminatív" gyakorlattal, hogy a felsőoktatásban a hallgatók csak a megkövetelt nyelvvizsgák birtokában kaphatják meg a diplomájukat. Milyen meglevő tendenciákat erősítene tovább az, ha még a diplomás magyaroktól sem követelné meg senki, hogy anyanyelvükön kívül legalább még egyen meg tudjanak szólalni?

Ajánlat

Melyik tárgyakat utáltad a legjobban a középiskolában?Jakabics Gáspár írása a természettudomány oktatásának hazai válságáról

OK.hu

A Magyarországi Szülők Országos Egyesülete (MSZOE) pár napja harcba szállt azzal az "etikátlan" és "diszkriminatív" gyakorlattal, hogy a hallgatók a diplomát csak a megkövetelt nyelvvizsgák bemutatása után kaphatják meg. (Az első csatát elveszítették: az oktatási minisztérium nem kíván változtatni az érvényes jogszabályokon.)

Az MSZOE honlapján olvasható az egyesület álláspontja a nyelvvizsgákhoz kötött diplomakiadásról. Már az első sorok magas labdát adnak fel: "A 3-6 éven keresztül, rendkívüli szellem és fizikai erőfeszítéssel, anyagi és erkölcsi áldozatokkal megszerzett végbizonyítvány (abszolutórium) birtokában a felsőoktatási intézmény nyelvvizsga-bizonyítvány hiányában visszatartja a hallgató végzettségét és szakképzettségét igazoló oklevelet." A közlemény, miután szívszaggatóan megemlékezik a szerencsétlen hallgatókról, és "erkölcsi áldozatokat" emleget (bele sem merek gondolni, mik lehetnek ezek), egy még olcsóbb trükkel él. A valóságban szó sincs arról, hogy az intézmények "visszatartják" a diploma kiadását, hiszen az előírt nyelvvizsga megszerzése ugyanolyan elvárt komponense a képzés lezárásának, mint maga a szakzárás. Az MSZOE logikája szerint azon is fel lehetne háborodni - mert szintén gyakran előfordul -, hogy egy intézmény "szakdolgozat hiányában visszatartja a hallgató végzettségét és szakképzettségét igazoló oklevelet".

A nyelvvizsga-követelmény elleni támadás alapja most nem az a korábbi slágerérv, hogy nem mindenkinek van érzéke a nyelvtanuláshoz. Hanem az, hogy a nyelvvizsga és annak megszerzése pénzbe kerül. Pénze meg nem mindenkinek van: "a sikeres nyelvvizsga vagy azzal egyenértékű emelt szintű nyelvi érettségi pontszám elérése nagyban függ a családok anyagi helyzetétől, a szülők iskolázottságától, a tanuló lakóhelyén levő iskolai nyelvoktatás színvonalától és a gyermek (tanuló, hallgató) egyéb helyzetétől". Ami persze igaz, de egyáltalán nem csak a nyelvvizsgákra, hanem az egész felsőoktatásra. Mindig is könnyebb helyzetben voltak és lesznek azok, akik nincsenek arra utalva, hogy tanulás mellett dolgozzanak, ahogyan azok is, akiknek van lehetőségük utazni. De gondoljunk bele: mi lenne a nyelvvizsga-követelmény eltörlése után a következő lépés az esélyegyenlőség felé? Ne is kelljen vizsgázni, mert nem mindenki tud beszerezni minden könyvet?

A közoktatási törvény szerint "a tankötelezettség annak a tanévnek a végéig tart, amelyben a tanuló a tizennyolcadik életévét betölti". Vagyis 18 éves korig az oktatás valóban jár, de azután már egyéni vállalás kérdése. Egy frissen érettségizett diák vagy jelentkezik egy felsőoktatási intézetbe, vagy nem. Ha úgy dönt, jelentkezik, azzal többek között vállalja, hogy a diplomáért felvesz tárgyakat, vizsgázik, és megszerzi a szükséges nyelvvizsga-bizonyítványokat - vagy nem, de akkor nincs is papír. Mi abban a diszkriminatív, vagyis kirekesztő, megalázó, ha elvárjuk egy diplomástól, hogy teljesítse az elvárt feltételeket? Hogy például meg tudjon szólalni egy idegen nyelven, és ezt igazolni is tudja?

Az MSZOE azzal is érvel, hogy bár az intézmények megkövetelik a nyelvvizsgát, de annak megszerzésére nem készítenek fel. Ez az érv sem túl meggyőző. A PhD-felvételihez például mellékelni kell erkölcsi bizonyítványt is - annak ellenére, hogy a graduális oktatást biztosító intézmény nem garantálja, hogy nem válik valakiből bűnöző (sőt, mint azt a közleményből most megtudtuk, egyenesen erkölcsi áldozatokat követel). Nem, a graduális képzésnek nem feladata megtanítani a hallgatókat idegen nyelven bemutatkozni vagy elbeszélgetni az időjárásról: ez elsődlegesen az általános és a középiskola feladata lenne. Hogy az iskolák nem egyformán sikeresek ebben, az nem titok - és akár itt is kijátszhatnánk a diszkrimináció-ászunkat. Éppen ezért a legtöbb felsőoktatási intézmény is szervez államilag finanszírozott képzésben, a szükséges nyelvvizsgákkal nem rendelkezőknek, ingyenes vagy nagyon kedvezményes nyelvtanfolyamokat. Hogy ezeket a lehetőségeket a hallgatók nem használják ki, az már más kérdés - ahogyan az is, hogy gyakran csak alibiből, a könnyen kapott kreditért veszik fel a kurzust, nem pedig a tanulásért.

Azon kevés európai ország közé tartozunk, ahol nagyon magas (58%) azoknak az aránya, akik semmilyen idegen nyelven nem képesek megszólalni. Nem sokat javíthat a közérzetünkön az sem, hogy csak az Egyesült Királyság, Írország és Olaszország tudhat magáénak rosszabb eredményt. Különösen szomorú ez az eredmény, ha tudjuk, hogy gyakran lenézett állandó riválisaink, a szomszédos országok messze megelőznek minket. Szlovéniában például a lakosság 71%-a két idegen nyelven is képes kommunikálni. A felsőoktatásra jelentkezők között azért valamivel jobbak az arányok, mint a lakosság egészét tekintve: 2008-ban a felvételizők több mint fele rendelkezett valamilyen nyelvvizsgával. Ez a (csak hazai viszonylatban) jónak mondható eredmény azonban nagymértékben köszönhető annak, hogy a nyelvvizsgák a felvételin többletpontot érnek. Ha az MSZOE javaslatát elfogadta volna a szaktárca, egy jelentősen motiváló tényezővel volna kevesebb - és még ott sem kullognánk az uniós statisztikákban, ahol most. Inkább szigorítani kellene a követelményeken: ha magunktól nem jövünk rá arra, hogy szükségünk van a nyelvtudásra, akkor muszájból tanulni is jobb, mint egyáltalán nem tudni. Merthogy az eredmények mögött a motiválatlanság állhat, az IMD World Competitiveness Yearbook 2006-os felmérése is megerősíti: e szerint Japánban, Lengyelországban és Magyarországon tartják a legkevesebbre az idegennyelv-tudást. Ezt a mentalitást látszik igazolni az MSZOE kifakadása is: az egyesület szerint ugyanis a nyelvvizsgapapírnak csak adminisztratív funkciója van, és egyébként is, mi szükség nyelvvizsgára a munkavállaláshoz.

Az MSZOE-vel ellentétben mi tegyük fel a lényeges kérdéseket: Ha valakinek teljesíthetetlen kihívást jelent a szakterületének megfelelő nyelvvizsgaszint megszerzése, az hogyan akar boldogulni? Hogyan fogja megismerni az adott tudományág legfrissebb kutatási eredményeit? Hogyan épít kapcsolatot vagy dolgozik együtt az idegen nyelvű kollégákkal? Ha megterhelő anyagilag a tudás és a képességek fejlesztése, az azt jelenti, hogy nincs is rá szükség? És egyáltalán: milyen lehetőségei vannak ma egy fiatal, pályakezdő diplomásnak használható nyelvtudás nélkül?