Új kábítószer-ellenes stratégia alapkoncepcióját tette közzé a kormány: a kitűzött cél annyi, hogy ne legyen minden egyre rosszabb. A helyzet valóban rendkívül súlyos, de vajon ki tehetne azért, hogy valódi változás induljon el?

Ajánlat

Isznak, szívnak, cigiznek. Majd kinövik?Viczián Zsófia a középiskolai mentáhigiénés képzésről

Kinek jár a hamis bérlet?Sipos Géza a jogkövető magatartés esélyeiről

Ajánlat

• Erősebb a drog a magyar kormányoknál

OK.hu

Új nemzeti stratégia készül "a kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében", ennek úgynevezett alapkoncepciója már olvasható az interneten. Ugyanítt tanulmányozható az előző, tízéves távra készült stratégia értékelése is. Az értékelés és a diákok tudatmódosító-használatáról szóló ESPAD-kutatás ad felülnézeti képet arról, hogy hol tart Magyarország ezen a téren. Az elemzés hosszabban sorolja a nem teljesült célokat, mint a sikereket, mindenhol előkerül a pénzügyi források apadása. A vizsgálatokból pedig kiderül, hogy az egész társadalomban, így a középiskolások körében is terjed az illegális szerek használata. Az új stratégia szerény célokat fogalmaz meg: azt reméli, hogy legalább nem romlik tovább a helyzet a következő tíz évben.

Ez tehát a felülnézeti kép. Alulról szemlélve kicsit más, talán még kiábrándítóbb a látvány. A diákok valóban isznak, szívnak, cigiznek és ebből a szempontból mindegy, hogy elit iskoláról, egyházi intézményről, vagy a mindenhonnan máshonnan kirúgottakat befogadó, ifjúsági tagozatos általános iskoláról van-e szó. A nagyobb városokban lakó fiatalok könnyen jutnak hozzá bármilyen illegális szerhez, ezek használata a mindennapi élet része. Ahol pedig másra nem futja, jön a ragasztó és csavarlazító, ami nem is illegális és nem is drága. A szipusokkal, a droghasználók legszegényebb és legkiszolgáltatottabb csoportjával még a drogstratégia sem foglalkozik.

A különféle megelőző programok hatékonysága erősen megkérdőjelezhető. Nézzük, mit érnek azok a kampányok, amiket egy olyan élvezeti cikk ellen folytatunk, ami nem számít ugyan kábítószernek, de rendkívül addiktív (vagyis, aki rászokik, egy életre a rabjává válhat), és súlyos egészségromboló hatásai mindenki számára egyértelműek. Magam is tartok minden évben több olyan órát, amin a dohányzás veszélyeiről van szó. Diákjaim többnyire megrémülnek, majd iskola után rágyújtanak a nagy ijedtségre. Pedig minden cigarettásdobozon ott virítanak a figyelmeztető feliratok. A harminc év múlva esetleg bekövetkező egészségi problémák emlegetése nem sok visszatartó erőt jelent. Melyik tizenhat éves gondol arra, mi lesz vele ötvenévesen (hiszen egy ötvenéves már amúgy is menthetetlenül öreg)? A legtöbbet talán még az az érv használ, hogy a cigarettától büdös lesz az ember szája. Az alkohollal még rosszabb a helyzet. Az együttlétnek, a szórakozásnak Magyarországon elengedhetetlen kelléke az ital - és az alkohol veszélyeivel még csak nem is nagyon ijesztgetjük a gyerekeket.

Pedig egy középiskolás számára a cigaretta és az alkohol vásárlása éppen úgy illegális cselekedet, mint mondjuk a marihuána fogyasztása. Osztálykirándulásokon számtalan kocsmárost és bolti eladót fenyegettem már meg azzal, hogy feljelentem, ha még egyszer alkoholt ad el a gyerekeknek. Általában ők voltak felháborodva és nyilvánvaló volt, hogy amint kiteszem a lábam az üzletből, a diákokkal összekacsintva folytatják a bizniszt. Amerikai filmek visszatérő jelenete, ahogy a fiatalok hamis jogosítványt szereznek, esetleg egy felnőttet próbálnak lefizetni, hogy vegyen nekik piát. A mi gyerekeink boldogabban élhetnek, semmi ilyesmire nincs szükségük.

Ha mi, felnőttek azt üzenjük a gyerekeinknek, hogy berúgni nem a világ, s hogy a törvényeket nem kell komolyan venni, akkor miért lepődünk meg, ha meg is tanulják a leckét? Azt szűrik le, hogy a kábítószernek minősülő anyagokra vonatkozó szabályokat ugyanúgy nem kell komolyan venni, ahogy az összes többit sem, amit a felnőttek sem vesznek komolyan. Tudják, hogy az ijesztgetések nagy része hazugság: látják, hogy senki nem lesz emberi roncs egy füves cigitől vagy egy extasy tablettától. Abban az életkorban, amikor amúgy is szuperkritikusak a felnőtt világgal szemben, azt látják, hogy képmutatóak és a hazugok vagyunk - és ők is ekként viselkednek.

Nem lenne szabad a drogokról, mint valami elszigetelt jelenségről beszélni, a probléma összefügg a társadalom értékrendjével, szokásrendszerével, mentálhigiénés állapotával, morális helyzetével és azzal, miként fordul a gyerekek felé. Alulról szemlélve a széles értelemben vett droghelyzet talán még reménytelenebb, mint felülnézetből. Itt még jól hangzó, bár működésképtelen koncepciója sincs senkinek.