Szent István és a kor színvonala
// 2009 // aug // 24
Ha valamihez értünk mi, magyarok, akkor az az, hogy minden kudarcra ráfogjuk: ez valójában siker, csak a világ még nem jutott el oda, hogy megértse. Az államalapító király ünnepe után kiváló alkalom nyílik arra, hogy belegondoljunk: hova vezet, ha továbbra sem leszünk hajlandóak elfogadni a nemzetközi gyakorlatban bevált mércéket?
A "state of the art" kifejezés körülbelül azt jelenti: egy adott szakterületen egy adott korban elérhető, elért legmagasabb fejlettségi szint, legkorszerűbb megoldás, legelőrehaladottabb gyakorlat, illetve ezek összessége. A Zaporozsec ZAZ-965 például nem felel meg ezeknek a követelményeknek. De hogy kerül ide Szent István?
Egyszerű. Augusztus 20. trükkös ünnep, mert borzasztó sok értelmezésre ad lehetőséget, még akkor is, ha nem foglalkozunk az új kenyérrel meg az 1949-es alkotmánnyal. Az egyik fő csapás: lám, István király alkotása ezer év múlva is áll, nem érdemes tehát változtatni semmin sem, az egészségbiztosítás is maradjon az állam kezében, nyilván. Általában hallgatni szoktak arról, hogy közvetlenül István által létrehozott intézmény már viszonylag kevés akad, és pont az OEP nem ilyen. A másik fő vonal szerint István tűzzel-vassal irtott ki minden addigit, hogy modernizáljon, tehát nekünk is nagyon modern dolgokat kellene bevezetni, például a szociálisan progresszív filozófia legújabb találmányait. Ők arról szoktak hallgatni, hogy István intézkedései olyasmiket honosítottak meg, amik már bevált rendszerek voltak, nem pedig kísérleti elképzelések, amik a feltalálók intellektuális örömén túl más haszonnal nem jártak a világ számára.
Én vázolnék egy harmadik lehetséges értelmezést, az előbbi fogalom segítségével: augusztus 20., és a magyar történelem összes többi, az istvánihoz hasonlóan felívelő, sikeresnek mondható szakasza azt példázza, hogy a bizonyítottan működő, korszerű módszerekből való tanulás, az ezek befogadására való nyitottság jót tesz Magyarországnak, az ellenkező végletek pedig hanyatláshoz vezetnek.
Augusztus 20. azért is trükkös, mert a többi ünnepünkkel ellentétben viszonylag nehéz megtölteni közvetlen személyes tartalommal (nincs augusztusi ajándékozás), az ünnepelt esemény annyira régen volt, hogy a kollektív emlékezetben sem nagyon szerepel, csak távoli, töredékes, közvetett forrásaink vannak róla, az aktuálpolitikai felhangok pedig szinte mindig hamisak. Viszont ha nemc sak a tűzijátékot akarjuk ünnepelni, hanem valami komolyabb gondolatot is keresünk, el lehetne indulni az előbbi irányba: legalább a hosszú hétvége után gondolkodjunk el, hogyan is teljesítünk most a világban, miben vagyunk jók, miben kellene felzárkóznunk.
A state of the art, a korszerű és bevált módszerek, eljárások, gyakorlatok, intézmények és egyebek ismerete ugyanis szükséges az élhető viszonyok és a mindenki által nagyon vágyott magas életszínvonal megteremtéséhez. Szent István korában ezeket az ismereteket páncélozott lovagok segítségével verték belénk, és ha nem tanuljuk meg a leckét egyébként tényleg komoly áldozatok árán, akkor ma Robert Ficónak nem lenne kibe belekötnie.
Ma ilyen közvetlen veszély nem fenyeget, "csupán" az EU és az IMF szünteti be az ország finanszírozását, ha nem tanuljuk meg sürgősen az összeadás és a kivonás néhány évezrede korszerűnek számító titkait. Meg persze ha képtelenek vagyunk tisztességes termékeket előállítani, nem fogja megvenni az árunkat senki sem.
Ma annyiban jobb a helyzet, mint ezer éve, hogy sokkal több lehetséges út létezik, sokkal több ötletből lehet válogatni, de valamit muszáj célul kitűzni. El kell magunkat helyezni a világban, be kell kapcsolódni a világ mindenféle tevékenységébe, lehetőleg minél eredményesebben. Nem tudjuk kikerülni, Etelközbe visszafelé nem vezet út. Nem baj, persze, csak tudomásul kell venni.
Azt is tudomásul kell venni, hogy a világon minden fontos gazdasági területen, szakmában, politikai témában és hasonlóban nagyjából egy, az adott ügyre jellemző mérce van, azzal fognak minket mérni, akár tetszik, akár nem. Saját, jól felfogott érdekünk tehát, hogy leszokjunk a mentegetőzésről, arról, hogy minden kudarcra ráfogjuk: ez valójában siker, csak a világ még nem jutott el oda, hogy megértse. Ha 73 másodperc alatt futjuk a 100 métert, a világ arra fog gondolni, hogy bénák vagyunk, és legközelebb nem engednek már indulni sem.
Gondolhatnánk ilyenkor, augusztus 20. után erre. Meg egyébként is. Szinte nincsen olyan gazdasági, életminőségi, termelékenységi, elégedettségi mutató, amiben a világ valódi élvonalához tartoznánk, vagy legalább közvetlen versenytársaink közül szignifikánsan kiemelkednénk. Viszont szinte mindenki, aki előttünk van ezekben a rangsorokban, gyorsabban és hatékonyabban alkalmazta saját helyzetére a bevált, ismert, bizonyított módszereket.
Ha hajlandóak leszünk elfogadni a világszerte használt összehasonlítási szempontokat és mércéket, és legalábbis megismerni és megtanulni az élvonal gyakorlatait, akkor esélyünk lesz létrehozni valamit, ami saját, de ugyanakkor világszínvonalú. Vagy ragaszkodhatunk ahhoz a tévhithez, hogy mindenki, akinek nálunk jobban sikerült bármi is, valójában jól elrontotta, csak nem tud róla.
55 komment
A Komment.hu cikkeihez regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá.
Ha még nem regisztrált,
tegye meg itt!
Mivel a Komment.hu szerkesztősége a hozzászólásokat előzetesen szűri, azok azonnal nem jelennek meg az oldalon. Csak azokat a hozzászólásokat publikáljuk, amelyeket erre érdemesnek tartunk. Moderálási elveinkről részletesen itt olvashat.
56
mpolgar
2009. 09. 07. 09:34
Kedves Tekerek!
Egy hétig nem jutottam Internet közelébe, ezért csak most válaszolok, ha még érdekli a kérdés.
A magyarok harcászati tudományához csak annyit, hogy ha újra olvassa, amit korábban írtam, akkor megtalálja ezeket a szavakat a többi mellett, hogy jól begyakorolt, átgondolt stratégia. Ez nagyjából azt fedi, amiről ön írt. A Muhi csatában már más volt a helyzet, közben eltelt több mint kétszáz év, és ez egy hadsereg életében nagy idő. Addigra a magyarok már elfelejtették azt a korábbi katonai gyakorlatukat, ami miatt olyan hatékonyak tudtak lenni korábban. Addigra már kialakult a korabeli Európai katonai színvonalat képviselő véres karddal összehívható banderiális hadsereg és hadvezetés, így történhetett, hogy pontosan a korábbi taktikájukkal szemben veszítettek.
Földművelés:
Ezt írtam: „ők tanították meg a nomád magyarokat a földművelésre és a letelepedett életmóddal járó nehézségek leküzdésére”. Az, hogy a magyarok korábban is foglalkoztak földműveléssel, nem vita tárgya. Az általuk használt élelmiszereket maguk termelték. Viszont a nomád életmód nem helyhez kötött, s mivel egy-egy földterületet viszonylag rövid ideig használtak, nem tanulták meg a föld hosszú távon való gondozását, a viszonylag kis földterület gazdaságos kihasználását, a termények hosszú ideig való tárolásának módját. Nem ismerték a gyümölcstermesztés, a hosszú élettartamú évelő növények termesztésének fortélyait. Nekik nem volt szükségük pl. a nyomásos gazdálkodás bevezetésére, a föld trágyázására, a hatalmas legelők miatt a száraztakarmány nagy mennyiségű tárolására, stabil gazdasági épületek létrehozására, állataikat nem istállózták, stb. A letelepedett, földhöz kötött életmód buktatóit és fortélyait itt, helyben kellett megtanulniuk, és ehhez az itt élők példája adott nekik segítséget, tehát ilyen módon valóban az említett népek segítették, hogy a magyarság beletanuljon ebbe az életformába.
55
kulhoni
2009. 08. 30. 23:32
„Semmi szent nincs, amit ez a nép ne gyalázott volna meg, ne süllyesztett volna hitvány eszközzé, és ami a barbárok között is égi tiszta marad, azt ezek a huncut vadak iparként űzik, és nem is tudnak mást – ahol az embert megalázzák, ott már nem tud másként élni, mint saját érdekéért, saját hasznát keresi, és nincsen benne többé szív, még akkor sem, ha ünnepel, vagy ha szeret, vagy ha imádkozik” (Hölderlin)
54
tekerek
2009. 08. 30. 23:29
Most ez maradt le:
Mondom, nem mindenáron akarom az ősök dicsőségét védeni és fényezni, de őseink harcmodora nem a becsapásra épült, hanem tudatos kihasználása volt az ellenfél gyengéjének, és amiben az ellenfél volt erősebb, azt (a közelharcot) tudatosan kerülték.
53
tekerek
2009. 08. 30. 23:21
Kedves mpolgar! Igazán nem csupán vitatkozás kedvéért, vagy az éppoly értelmetlen kétes néhai dicsőség hangsúlyozása érdekében még egy gondolatoddal vitatkozok. Azt írod:
„Az akkori magyar katonai stratégia a gyors, jól begyakorolt hadmozdulatokra, az ellenség megtévesztésére, nem a később divatos lovagiasságra , hanem a hatékonyságra épített.” És ebben a gondolatban írod, hogy „bármikor lerohantak egy kisebb létszámú, bár, modernebb felszereltségű, lovagokból álló nemesi sereget”. A valóság viszont az, hogy – nézzük akár az 907-es pozsonyi csatát – amikor háromszoros létszámfölényben és a kor Európájának megfelelő legjobban felszerelt sereget megalázó fölénnyel vertek a magyarok. És ebben nem annyira az a taktika volt a lényeges, hogy menekülést színleltek , majd váratlanul megfordultak és győzelmet arattak. Igen, ez olyan taktika, amit harcoló felek gyakran alkalmaznak, és győzelemhez vezethet. Úgy tudom sajnos mind a muhi csatánál, mint a mohácsi csatánál sikerrel alkalmazták ellenünk. És ennek a taktikának mindig legnagyobb segítője a támadottak túlzott önbecsülése, amely szükséges figyelmet és óvatosságot feledteti.
A honfoglaláskora beli magyarokra nem alapvetően ez a „becsapás” jellegű harcmodor volt a jellemző. A tipikus példája volt a 907-es pozsonyi csata, amit gyakorlatilag később még Szent István is sikerrel alkalmazott. Nos a Pozsonyi csata esetében is a gyepűt, a határokat védő csapatok azonnal felvették a harcot a támadó ellenséggel. Segítségükre volt az íj (és a nyíl).
A korabeli európai gyakorlat, a korai lovagkor a közelharc csatái voltak. Ha volt is nyíl a seregben kis számmal, azok ható távolsága messze elmaradt a szinte művészi tökélyre fejlesztett magyar íjakkal szemben. Gondosan válogatott fából, és fa és csont ragasztott együtteséből készültek. Hatékony távolságuk felül múlta az ellenfelekét (amelyet egyébként sem igen alkalmaztak.)
A magyar határvédők a számukra biztonságos távolságból állandóan támadták az érkező idegen csapatokat. Napokon keresztül. Ahogy megérkeztek a fő erők azok is ugyanúgy a biztos távolból nyílzáporral támadták az ellenséget. A fizikailag, harci szellemében kifáradt sereg, melynek csata rendje felbomlott sőt az állandósult támadás miatt kifejlődni sem volt képes, így a döntő erősebb támadásnak már csak játékszerei voltak.
A pozsonyi csatában a magyarok így leverték a Duna déli partján támadó erőket, másnap átúsztattak a folyón, és az északi parton ugyanúgy állandó támadás alatt tartott csapatokat a harmadik napon győzték le. Elsöprő fölénnyel, és azután a menekülőket egészen hazáig kergették. Teljes megsemmisítő vereséget mértek.
Tehát a harcmodor alapvető jellemzője nem a becsapás, hanem az állandó támadás alatt tartás a teljes kifárasztásig, amikor már a győzelem könnyen kivívható.
Ezt a harcmodort érdekes módon külföldön elemzik, és hadászatban tanítják. Árpádot a világ nagy hadvezérei között tartják nyílván. És most ezen nem kell nevetni. Magam is meglepődtem. Libéria adott ki az éremgyűjtőknek egy ezüstözött festett pénz érme sorozatot a világ nagy hadvezéreinek festett dombor nyomatával. Nagy Sándor és Napóleonnal egy sorban ott van Árpád vezér is. „The greates warlords of history” és az Árád vezér érméjén: „Árpád prince of the magyars”. Itthon még ilyen megtiszteltetést nem hallottam honfoglaló vezérünkről. (Igaz, hogy Libéria, nem egy jelentős állam, de a nemzetközileg általánosan elfogadott egyetemes történelem alapján készítették az érméket, és minden bizonnyal nem kis haszonra számítanak a világ érmegyűjtőitől.)
Ezt a harcmodort sikerrel alkalmazta mint tudjuk Szent István is. Viszont ha a harcoló magyarok mozgástere valamilyen oknál fogva, vagy az ellenfél tudatos tevékenysége folytán beszűkült, és körül tudták fogni őket, nagy véráldozattokkal szenvedtek vereséget. (A kalandozások vége.)
Mondom, nem mindenáron akarom az ősök dicsőségét védeni és fényezni, de őseink harcmodora nem a becsapásra épült, hanem tudatos kihasználása volt az ellenfél gyengeség
52
tekerek
2009. 08. 30. 21:32
Ami lemaradt:
A magyar korona, ahogy nevezzük a Szent Korona vizsgálatai is nagyon sok elméletet szültek. Van hivatalosan elfogadott elmélet itt is és vannak eltérő elméletek. Ez is egy hatalmas nagy vita téma lehetne, és összegyűjthetnénk ki mit ismer, és olvasott ebben a témakörben. Érdekessége, hogy bizonyos miszticizmus lengi be. Hisz a pápa koronája nem szent korona. Míg a magyar királyság koronáját régidők óta annak nevezik, és tisztelik és nem csak Magyarországon. A magyar korona örökös területein kívül is, keresztény területeken így ismerik. A sok vizsgálat és elméletben azt talán kiemelhetjük, egy közös bennük, hogy egyes elméletek ha csak részletében, a keleti származását, eredetét elismerik. A készítésének korát is vannak akik korábbra, az 500 körüli időre teszik. Az Egyesült Államokból 1978. január 6-án történt hazahozatala után egy négytagú mérnökcsoport és később két aranyműves, is vizsgálhatta. Az ő megállapításaik szerint a Szent Korona egységesen kivitelezett ötvösmű. Kialakításának ötvösszakmai sajátosságai alapján nem készülhetett sem Nyugat-Európában, sem Bizáncban. Az ékszerek kimunkálása alapján kaukázusi ötvösműhely remeke lehet, ahol a belső-ázsiai, iráni és mezopotámiai stílusok ötvöződtek. (Szakvéleményük nem változtatta meg a történészek álláspontját.)
Azt, hogy a magyarok nem értettek a földműveléshez, hát ezt több forrás alapján vitatom. Sőt jeles akadémikus történészünk azon mondását, hogy a magyarok nem tudtak földet művelni, mert a sok lovaglástól „o” lábuk volt,… hát bizony inkább komikusnak tartom, mint hitelesnek. Kiszely elmélete szerint igenis komoly földművelési ismeretei voltak a magyarságnak, ha a népvándorlás nem is kedvezett a földművelő tevékenységnek, de lehetetlenné sem tette! Hisz egy-egy helyen mindig huzamosabb időt töltöttek. Ahonnan évről-évre a csatázó férfiak útra keltek portyázni. A visszamaradottak állatot tartottak és akár földet is művelhettek. No meg elszenvedték idegenek támadásait.
51
tekerek
2009. 08. 30. 21:30
Kedves mpolgar! Valóban lehet feltevéseket gyártani. Mi lett volna, ha? Valóban érdekes ezeken elgondolkodni. A végeredményt ebben tudjuk, és csak feltételezéseink lehetnek, hogy a döntéshez őseinket mi vezette. És az is ami alapján játszunk az elméletekkel, bizony erősen közvetett információk. Így ennek tudatában fűzök még egy két gondolatot a témához.
Érdekes fejtegetést hallottam és épen a hivatalos álláspontot képviselő régészeinktől. Aranyszarvas címen két hetenként jelentkező történelmi ismeretterjesztő műsor, történészek bevonásával beszélgetés volt. Igen, a magyarság eredete is témája volt a beszélgetésnek. Tehát az eredetre visszatérve perdöntő érvet nem tudtak ők sem mondani, úgy hogy marad talán a bizonytalanság ebben a kérdésben. Csupán érdekesség képen: Zsirai Miklós Őstörténeti csodabogarak című munkájában (1943) megpróbálja felsorolni, hogy a magyar nyelvet a finnugor és török nyelveken kívül milyen más nyelvekkel próbálták még egyeztetni.
A felsorolás: héber, egyiptomi, sumer, etruszk, hettita, baszk, perzsa, pelazg, görög, kínai, szanszkrit, angol, tibeti, tamil, korják, kamcsadál, jukagir, japán, ajno, dravida, maori, magar, csin, lepcsa, dafla, abor-miri, khasszi, mikir, munda, gondi, örmény, bodó, kocs, garo, kacsari, manipur, teluga, migal, brahui, tapka, manyók, szokpa, hórpa, szerpa, szunvár, garung, rodong, csuruszja, kulungya, bahingya, lehorong, szangpang, dumi, bután, kamu, humi.
Nyelvrokonsági elméletekben nincs hiányunk.
Visszatérve a történészeink műsorához, ők azt fejtegették, hogy a honfoglalás utáni kalandozások nem is voltak igazán rabló hadjáratok. Nagyobb esélyt adtak ma már annak, hogy meglévő idegen viszályoknál hívták segítségül a magyarokat az egyik, vagy a másik fél.
Azt mondják, hogy csupán rabló hadjáratban azért elképzelhetetlennek tartják, hogy szinte egész Európát bebarangolhatták volna külföldi támogatók nélkül a portyázó magyar seregek. Így viszonylag korán egy Bajor – magyar kapcsolat kialakulhatott, amelyet kezdetben talán nem is lehetett nevezni barátságnak, de Szent István és Gizella házasságához minden bizonnyal nem a vad ellenségeskedés vezetett. Tehát ezek a kapcsolatok is eredményezték azt, hogy hittérítőket, hit oktatókat német földről hívtak.
Ahogy korábban is írtam, az olvasottak, és a tapasztalat (így a kaptárkövek) engem arról győztek meg, hogy a honfoglalás nem volt egy elsöprő népáradat. Ahol az érkezők elől menekült, ki korábban itt élt. A honfoglalást megelőző utazók leírásai szerint is a Kárpát Medence gyéren lakott terület volt. Akik szétszórtan lakták, azokat a magyarság befogadta, nem pedig elüldözte. Így az avarokat is, és a hunok maradványait is, akikrők Kézai Simon 1283-ban a következőket írja: „Atilla király címere pedig, melyet saját pajzsán viselni szokott, olyasforma madár volt, melyet turulnak hívnak, fején koronával. Azt a címert a hunok egészen Géza fejedelem koráig, amíg mint közösség kormányozták magukat, mindig magukkal vitték hadaikban”. Ezt már korábban idéztem, de most nem a turult akarom kiemelni, hanem azt, hogy Géza fejedelem koráig mint közösség kormányozták magukat. Hivatásos történészeink nem túl sok jelentőséget tulajdonítanak az Árpád kori krónikákban írottaknak, a hivatalos elméletet vitatók pedig igenis hitelt érdemlőnek tartják.
A leírásokat figyelve a szlávok a Kárpát-medencét nem lakták szlávok, mint szláv törzs, vagy önálló állam. Viszont az avarok feljegyzett harcmodora is az volt, hogy velük együtt harcoló szlávok képezték a támadás első vonalát, és a csata sorsdöntő szakaszában támadtak az avarok. Így az avar társadalmon belül is voltak szlávok, kezdetben nem is kis mértékben alárendelt szerepkörben. De a keveredés házasságok és közös harcok során ez a tagozódás oldódott. Ezeket a szlávokat ugyanúgy magába olvasztotta a magyarság.
A magyar korona, ahogy nevezzük a Szent Korona vizsgálatai is nagyon sok elméletet szültek. Van hivatalosan elfogadott elmélet itt is és vannak eltérő elméletek. Ez is egy hatalmas
50
mpolgar
2009. 08. 29. 13:57
Kedves Tekerek!
Amit a hozzászólásomban fejtegettem, az egy válasz volt egy éppen magam által felvetett hipotézisre. Azt hiszem, hogy akár így is alakulhatott volna a történelmünk.
De nem így lett, és ennek valószínűleg, meg vannak a maga történelmi okai és törvényszerűségei.
Véleményem szerint, mikor Koppány szövetségesének Bizáncot választotta, akkor nem mérte, nem tudta felmérni, hogy egy hanyatlóban lévő birodalom segítségét kéri. Igaz, hogy ez akkor még nem volt olyan egyértelmű, mint ma, de a birodalomban kül- és belviszályok már akkor felütötték a fejüket, viszont abban a korban ennek még senki nem tulajdonított nagy jelentőséget.
Igaza van, hogy a magyarság teljesen reális történelmi és túlélési távlatai a nyugati kereszténységhez vezettek, de ezt még akkor nem láthatta kristálytisztán senki. Gondolom, érdek-érdekeltségi viszony, vagy pedig szükségszerűség alapján döntöttek akkor. –Ha már az egyiket nem tudom megszerezni, akkor legyen a másik!-
Nem foglalok abban állást, hogy melyik lett volna a jobb, vagy rosszabb, hiszen napjainkban ez már eléggé ostoba dolog lenne.
Egy biztos, a Nyugat-Római birodalom életképesebb volt, mint Bizánc. Igaz, hogy el lehetne gondolkodni azon, hogy egy elfáradt, kiégett nagyhatalom, milyen új erővel gazdagodhatott volna, ha egy ilyen lehetőséghez jut, és főképp, ha tud élni vele. Peresze, ez ugyanolyan feltételezett elképzelés, mint amiről eredetileg beszélünk.
Szlávok, avarok:
A Kárpát-medencében élő népek a magyarok „invázióját” elvesztették, magyarul, legyőzettek. Nem volt elég katoai erejük ellenállni. Viszont, nem irtották ki, nem semmisítették meg őket, hiszen szükségük volt rájuk. Igazából ők tanították meg a nomád magyarokat a földművelésre, a letelepedett életmóddal járó nehézségek leküzdésére. Erre nagyon sok szláv eredetű szavunk utal. Az addig itt élő népek nem értettek a katonáskodáshoz, állattenyésztő, földművelő népek voltak. Egy ilyen katonanép, mint az akkori magyarok, könnyen legyőzték őket, de nem morzsolták fel, hanem beolvasztották, hiszen semmi érdekük nem fűződött hozzá, hogy megsemmisítsék őket. Teljesen praktikusan használták az ismereteiket.
A magyarok vitathatatlanul nagy katonai erőt képviseltek a korukban. A haditechnika, és a stratégia még erősen átalakulóban volt, a lovagok még kis számban és szűk körben léteztek, és még nem voltak ütőképesek, bár félelmetes erőt alkottak. Akik tagjai voltak ennek a kiváltságos rendnek, azok keményen megkérték az árát királyi juttatásokban és kiváltságokban, ez nagy hátrányuk volt még akkor.
Viszont, mint a magyarok, egy, évszázadok óta harcedzett, jól szervezett katonai erő, az még mindig olyan erőt képviselt, amellyel számolni kellett. Abban a korban bármikor lerohantak egy kisebb létszámú, bár, modernebb felszereltségű, lovagokból álló nemesi sereget. Az akkori magyar katonai stratégia a gyors, jól begyakorolt hadmozdulatokra, az ellenség megtévesztésére, nem a később divatos lovagiasságra , hanem a hatékonyságra épített. Sokáig nagyon eredményes is volt.
Ekkor már valószínűleg István mindkét katonai harcmodort ismerte, ő maga és vezérei már építettek is erre, és feltételezhető, hogy –többek között –ennek köszönhető Koppány bukása. Hiszen Istvánnak ismernie kellet mindkettő erényeit és gyengeségeit.
Ugyanakkor a magyarok még Géza és István kivételével nem nagyon foglalkoztak a diplomácia jelentőségével, és valószínű, hogy ezért nem sikerült Koppánynak erősebb támogatást kapnia Bizánctól.
A magyar koronáról:
Amit mi úgy ismerünk, hogy MAGYAR KORONA, az nem lehetett még István fején. Vannak erről szóló kiadványok, ha érdekli, akkor majd megírom, hogy melyek, de gondolom, hogy több fórumon is utána lehet nézni. Igen, az ön által jelölt két helyről származik, a kettőt összedolgozták, de ez nem István idejében, hanem később történt. A szándék ettől függetlenül az volt, hogy a Magyar Királyság önállóságát szimbolizálja, nyomatékosan és látványosan tagadja mindkét oldaltól való a hűbéri függését.
49
Espanol
2009. 08. 29. 07:18
Igen érdekes összahasonlítás: Szent István, és a társadalombiztosítás magánkézbe adása... :)
"Sicko" (Michael Moore)című dokumentum filmet nézte már a kedves
olvasóközönség?
Istennek hála hogy ebben az országban nem került bevezetésre. Vagy had hulljon a férgese, Tallián Úr? :)
48
tekerek
2009. 08. 28. 19:10
Kedves mpolgar és bh. Érdekes vitátokhoz hogy mi lett volna ha, a bizánci befolyás erősödött volna? Igaz, hogy főleg a Kárpátokon túl voltak akik felvették a keleti egyház keresztségét, de
Itt a Kárpát-medencében alig ha volt ez már kérdéses. Előttük itt élt avarok hatalmuk teljében megtámadták Bizáncot. Majd a Bizánciakat keletről az oszmán birodalom is egyre fenyegette. A fegyverek helyett a két frontos háborút a politika eszközével oldotta meg. Ez volt a szláv sorompók kiépítése. http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/tortenel/europa/marcali/html/04/04r06f39.htm. A szlávok észak, észak kelet Európában éltek. A Kárpád-medencét uraló avarok és Bizánc közé telepített szláv törzseket. Így kerültek ide a déli szlávok, a bulgárok, a szerbek, horvátok. A bizánci, keleti vallást vették fel. Ez a politika oly sikeres volt, hogy az avarok államának a bolgárok adták meg a kegyelem döfést. Kereken 800-ban az avarok államiságát a bolgárok számolták fel. És bár nem lakták a Kárpát medencét, de a honfoglaló magyaroknak ezért kellett a bolgárokkal is megvívni harcukat. A Dunántúlt a németek (frankok) felügyelték. Azt tőlük szabadították fel honfoglaló őseink. Igaz ők viselték a császári címet, a királyok között az első rangját, és a római egyházhoz tartoztak, azt hiszem itt a Kárpát Medencében már nem volt kétséges, hogy a nyugati a római keresztséget veszi fel a magyarság. Etelközben alapítottak volna államot őseink, minden bizonnyal az ortodox egyházhoz tartoznánk most.
Itt a Kárpát –Medencében a nem épen barátságos szláv sorompó még mindig működött, és nehezítette a kapcsolat tartást.
Érdekes fejtegetést olvastam a magyar koronáról. Vannak akik úgy vélik a koronánk kereszt pántja, és korona gyűrűje külön helyről származik. Egyik a római pápától, a másik Bizáncból.
Ezek szerint mégis volt egy mindkét félnek megfelelési szándék? És nem is olyan rég, mikor arról volt szó, hogy a pápa találkozik az orosz pátriárkával, az ortodox egyház mai fejével, a találkozót egy mindkét félnek megfelelő helyre, Magyarországra tervezték. Mint tudjuk, nem jött össze.
47
bh
2009. 08. 28. 18:21
@Magyar Gerda (21):
Az alább idézet két pont nem következik, sőt ellentmond a Dr. Béres Judit által mondottaknak! NE ferdítsük a tudományt!
Béres Judit véleménye pl. itt olvasható:
http://www.demokrata.hu/heti-hir/jottunk-messzi-keletrol
Az alábbiaknak ellentmond!
"5 . A több ezer éves archeológiai leletekből kivont Mitokondriális DNS (jelzőgén) vizsgálata elképesztő !!
A KÁRPÁTMEDENCEI MAGYARSÁG GÉNÁLLOMÁNYA TÖBB EZER ÉVE ÁLLANDÓ !!! NEM VÁLTOZOTT !!
6 . A betelepülések , betelepítések hatása 0 !! Két három generáció alatt mindenkit beolvasztunk !! "
