Az egyre népszerűtlenebb Barack Obama nagy beszéddel igyekszik meggyőzni választóit arról, hogy érdemes támogatniuk egészségügyi refomelképzeléseit. De vajon szembenézett-e azokkal a tényekkel, amelyek sikere útjában állnak?

Ajánlat

Obama pilótajátékot játszik a jövővelDavid Frum Obama gazdaságpolitikájáról

Ajánlat

Amerikai egészségügyAz [origo] minden cikke a témában

OK.hu

A politikusok úgy hiszik, beszédíróik csodatévő varázslók. "Most tartóztattak le, mert kiskorú prostituáltak szolgáltatásait vettem igénybe, a költségeket pedig elszámoltam a kormányhivatalnál, ahol pozícióban vagyok... Írnál akkor egy beszédet, ami rendbehozza a dolgaimat?"

Barack Obama nem ilyen jellegű bajban van, legalábbis egyelőre. De süllyedőben levő egészségügyi reformterveit szerda este egy nagy - a kongresszus két házának közös ülésén elmondott, a televízió által közvetített - beszéddel igyekszik megmenteni.

Bill Clinton pontosan ugyanezzel próbálkozott, pontosan ugyanebben a témában, szinte pontosan 16 évvel ezelőtt. A beszéd a közvéleménykutatások szerint egy rövid időre népszerűbbé tette Clinton egészségügyi terveit. De nem változtatta meg azokat a politikai adottságokat, amik a Clinton-tervet kudarcra ítélték. Vajon Obama sikerrel járhat?

Csak akkor, ha megérti, pontosan miért is van bajban. Az elnök támogatói úgy vélik, a rettegést keltő jobboldal a hibás. A valóság azonban az, hogy az elnök becsvágyát az amerikai politika súlyos tényei korlátozzák - s ha nem alkalmazkodik ezekhez a tényekhez, esélye sincs a sikerre.

Tény 1.: Az egészségügy leginkább a nyugdíjasokat érdekli - ám, ha a Demokrata Párt tervei megvalósulnak, éppen a nyugdíjasok lesznek a legnagyobb vesztesek.

A 65 év feletti amerikaiak egészségbiztosításáról az állami Medicare-rendszer gondoskodik. A Medicare rendkívül népszerű, ugyanakkor pénzügyi tekintetben instabil. Ha a magánszektor számviteli szabályai szerint működne, azt látnánk, hogy 34 billió dollár tőkehiánnyal küzd.

A képviselőház demokrata párti többsége által támogatott reformterv, a következő 10 év során 500 milliárd dollárt vonna ki a Medicare-ből. A megtakarítás nagy részét a Medicare Advantage nevű alprogram visszavágásával érnék el. A Medicare Advantage, melyben az amerikai nyugdíjasok mintegy egyötöde részt vesz, magánbiztosítók bevonásával kínál magasabb szintű szolgáltatásokat.

Amint azt bárki megjósolhatta, az amerikai nyugdíjasok ellenzik az elképzelést. Tudják, hogy a Medicare így is elég nagy bajban van. Most még nagyobb bajba kerülne azáltal, hogy finanszíroznia kellene a 65 év alattiakra vonatkozó szolgáltatások kiterjesztését. Nem meglepő, hogy minden korcsoport közül a 65 év felettiek a legellenségesebbek az elnök terveivel szemben. Ugyanennek a korcsoprtnak a tagjai mutatják egyébként a választásokon a legnagyobb részvételi hajlandóságot - különösen az olyan években, amilyen 2010, amikor csak kongresszusi választások vannak, elnökválasztás nincsen. Egy beszédnél sokkal többre lesz szükség ahhoz, hogy a nyugdíjasok biztonságban érezzék magukat.

Tény 2.: Az elnök liberális* támogatói nincsenek kompromisszumkereső hangulatban - viszont nincs annyi szavazatuk a kongresszusban, hogy kompromisszum nélkül győzzenek.

A képviselőházban előterjesztett törvényjavaslat része az úgynevezett "állami opció", vagyis a kormányzat által működtetett biztosítási program. Az állami opció a liberálisok fétise lett, s azt állítják, a képviselőházban legalább 60 olyan demokrata ül, aki elutasít bármilyen elképzelést, amiből ez kimarad. Mindeközben nem csak a republikánusok, hanem jelentős mérsékelt demokraták - például Kent Conrad szenátor - is ellenzik az állami opciót.

A demokrata párti liberálisok gyakran néznek vissza fájó szívvel egyes korábbi, általuk elutasított reformtervekre - például a Richard Nixon elnök által 1969-ben javasolt, mindenkire kiterjedő biztosítási tervre. Azt ígérték maguknak, hogy ha ismét megkapják az esélyt, nem követik el újra a régi hibákat. Most itt az esély - és itt vannak a régi hibák is. Egy beszédnél sokkal többre lesz szükség ahhoz, hogy az izgága demokrata képviselőket helyre tegye.

Tény 3.: Az amerikai államadósság olyan méretűre duzzadt, hogy az a szavazatokat befolyásolja. És minden független elemzés azt mutatja, hogy az elnök terve tovább növelné az adósságterheket.

A recesszió, plusz Obama gazdaságélénkítő csomagja, plusz az alapköltségvetés növekvő kiadásai, plusz az afgán és iraki háború ára összességében azt jelentik, hogy az évtized közepére az államadósság megközelíti majd a GDP 100%-át. Erre legutóbb a második világháború végén volt példa.

A választókat komoly félelemmel tölti el a hatalmas adósság. A Gallup felmérése szerint több mint 80%-uk aggódik az adósságnövekedés miatt, s Obama minden más területnél rosszabb osztályzatot kap tőlük az adósságkezelést illetően. A kongresszus költségvetési hivatalának becslése szerint a képviselőházi terv 200 milliárd dollárral súlyosbítaná az adósságterhet - ami halálos ellentétben áll az elnök ígéreteivel, melyek szerint terve megtakarításokat eredményezne. Egy beszédnél sokkal többre lesz szükség ahhoz, hogy a bizalmatlan választók elhiggyék: az ország képes finanszírozni az elnöki becsvágyat.

Szembe lehet-e nézni ezzel a három ténnyel, felül lehet-e kerekedni rajtuk? Elvben igen. Felül tud-e kerekedni rajtuk Barack Obama? Megvan benne a bölcsesség, az önmérséklet és a rugalmasság ahhoz, hogy megszabaduljon a liberális demokraták által ráerőltetett rossz megközelítés ballasztjától és széles körű nemzeti konszenzust építsen? Nem a szárnyalóan szép szavak, hanem e képességek megléte vagy hiánya dönti majd el, hogy sikeres lesz-e a szerdai beszéd. Hogy sikeres lesz-e az egészségügyi reform és Obama egész elnöksége.

Angol nyelven megjelent a National Postban. © David Frum

*Mint mindig, most is felhívjuk olvasóink figyelmét: a "liberális" az amerikai szóhasználatban egészen mást jelent, mint az európai (pláne a magyar) politikában. A Demokrata Párt liberálisai, akikről itt szó van, legtöbb elképzelésüket illetően az Európában szociáldemokratának nevezett irányzatokhoz állnak közel.