// 2009 // szept // 16
A magyar pedagógusok közt rengeteg a kiégett, ám állásából elmozdíthatatlan tanár. Nincs tere az új gondolatoknak, nem kedvez a közeg a változásoknak. Hogyan kellene változnia a rendszernek, amelyben a legalacsonyabb felvételi pontszám elég ahhoz, hogy valaki elinduljon a fizikatanárság felé vezető úton?
Ha az orvos és az ügyvéd igen, a tanár miért nem?Jakabics Gáspár írása a tanárok etikai kódexéről
Mely tárgyakat utáltad a legjobban?Jakabics Gáspár írása a természettudomány oktatásának hazai válságáról
Szemben a közkeletű vélekedéssel, a diákok ma nem okosabbak és nem hülyébbek, mint voltak Teller Ede és Szent-Györgyi Albert idejében. A körülmények azonban nagyon mások: nem lehet ugyanazokkal a módszerekkel tanítani, mint tíz-húsz-harminc évvel ezelőtt. Ennek ellenére sok tanár nem képes haladni a korral, elszakadni a frontális órák, az írásvetítőre kirakott vázlatok évtizedes gyakorlatától. A kínos, de annál lényegesebb kérdésről, a pályára alkalmatlan, kiégett pedagógusok tömegeiről senki nem beszél.
Azzal ma már mindenki egyetért, hogy a tanári pálya presztízse megkopott. Idén, az első úgynevezett MA-felvételiken azonban kiderült, hogy a három éve bevezetett bolognai rendszer is jelentősen rontott a tanárutánpótlás helyzetén. Az alapozó képzés után ugyanis a mesterképzésre jelentkezőnek el kell döntenie, mi akar lenni: fizikus vagy fizikatanár, irodalmár vagy magyartanár. Korábban erre a választásra nem volt szükség, ma azonban valakiből csak az egyik lehet. Nem gondolom különösebben meglepőnek a hallgatók döntését: az idei MA-felvételinél az egyik legalacsonyabb pontszám ahhoz kellett, hogy valaki fizikatanár legyen. A fiatalokat tehát nem vonzza ez a hivatás, a hosszú nyári szünet és a pedagógusigazolvánnyal járó kedvezményes múzeumbelépő ellenére sem.
Hogy ma itt tartunk, annál csak az kellemetlenebb, amilyen javaslatok születnek a kilábalásra: az oktatáspolitikusok, a szakszervezetek azt gondolják, magasabb bérrel és több béren kívüli juttatással (több kedvezményes múzeumbelépővel?) orvosolható a probléma. Pokorni Zoltán legutóbbi ötlete, miszerint nyolc-tíz évente minden tanár kapjon egy pihenőévet, csak a jéghegy csúcsa. A Pedagógusok Szakszervezete által pontokba szedett követelések azon is túltesznek, és még csak véletlenül sem érintik az igazi problémákat.
Tény, hogy a pedagógusok nevetségesen keveset keresnek. De komolyan attól lesz jobb az oktatás, ha azok a tanárok kapnak majd több juttatást, akik eddig sem voltak képesek arra, hogy minőségi tudást adjanak át? A pedagógusüdültetéstől a pályára alkalmatlanok hirtelen jó szakemberek lesznek? Talán nem ez az első lépés: először ki kellene szűrni a pályáról az alkalmatlan, kiégett pedagógusokat, nem pedig újabb bürokratikus intézkedésekkel még jobban bebetonozni őket. Egy nagyon fontos dolog hiányzik a szakszervezet listájáról, a politikusok nyilatkozataiból: senki nem beszél arról, hogy a problémák gyökere nem feltétlenül a gazdasági osztályon, hanem inkább a tanáriban keresendő. Persze, erről hivatalból nem is beszélhetnek - csak éppen a hallgatásukkal tovább mélyítik a problémát.
A felsőoktatás hosszú éveken keresztül ontotta magából a frissdiplomás tanárokat. A természettudományos képzések válsága ellenére is túlképzés van még mindig, mert a pályakezdő tanárok nem tudnak elhelyezkedni. A korábbi, ötéves egyetemi képzés alatt a tanárképes szakokon szinte mindenki, akinek lehetősége volt, megszerezte a tanári képesítést is. A végére pedig sokan tanítani szerettek volna: ráadásul máshogy, korszerűbb elvek és módszerek alapján, mint ahogy őket tanították. Aztán jött a pofára esés: nincs szükség a kreatív, frissen végzett pedagógusokra, mert alig van betöltetlen teljes állás a közoktatásban. Ha mégis el tudnak helyezkedni, azzal kell szembesülniük, hogy világmegváltó ötleteiket (ami jelentheti csak azt is, hogy több színes krétát használnának a táblánál) rossz szemmel nézik az idősebb kollégák.
Most éppen annyi pedagógus dolgozik egy-egy iskolában, ahány még pont elég ahhoz, hogy ne legyen káosz. A leterheltség miatt pedig még a legjobbak is kiégnek egy idő után. A kiégett pedagógus rossz tanár: nem lelkes, nyomott hangulatban tanít, bezárkózik, nem érdeklik a diákjai és a kollégái, sokszor nem tudja különválasztani a magánéletet az iskolától, saját problémáit beviszi a tanterembe. A kiégés megelőzésén segíthetne például az a - Pokorni ötletével szemben - teljesítményalapú rendszer, ami Romániában van: ott a pedagógusoknak életkoruk és munkaviszonyuk arányában csökken a megtartott óráik száma. Ez persze azt is jelenti, hogy ebben a rendszerben több és főleg fiatalabb tanárt kell alkalmazni. Magyarországon viszont még az sem biztos, hogy egy nyugdíjba vonult tanár helye megüresedik: nálunk a korhatár közelében járó pedagógus (mint minden közalkalmazott) ugyanis részesülhet előre hozott nyugdíjban. Ezután pedig közös megegyezéssel tovább dolgozhat az iskolában - jelentősen lassítva a tantestület megújulását, fiatalodását.
Van tehát sok elhelyezkedni nem tudó tanárjelölt, valamint számos, valamikor kreatív, mára azonban kiégett pedagógus. És sajnos akadnak olyanok is, akik a kezdetektől ugyanazokból a jegyzetekből tanítanak. Akikre egy kaktuszt sem bíznánk, nemhogy gyerekeket. Aki azonban a magyar oktatási rendszerben egyszer katedrát kapott, eltávolíthatatlan. Teljesítményétől, tudásától, hozzáértésétől függetlenül: be van betonozva. Az is teljesen mindegy, hogy az igazgató vagy a tanári munkaközösség észreveszi-e az alkalmatlanságát: hacsak magától fel nem mond vagy egy nagyszabású akció keretében a tanárok, diákok, szülők együtt fel nem lépnek ellene, Magyarországon lehetetlen pedagógust kirúgni.
Pedagógusnak felmondani akkor lehet, ha fegyelmi eljárás indul ellene. Például, mert veri a gyerekeket és/vagy részegen tart órát. Ám ebben az esetben is csak többszöri figyelmeztetés után kerülhet sor a végleges búcsúra. Elvileg a szakmai alkalmatlanság a másik lehetséges oka a felmondásnak. Ennek megállapítása azonban nem egyszerű: nem elég annyi, hogy az adott tanár diákjai látványosan nem tudnak semmit. Először az igazgatónak is úgy kell látnia, hogy gyakran évtizedek óta ismert kollégája teljesen alkalmatlan. Ezután össze kell ülnie egy szakmai bizottságnak, és ennek kell eldöntenie, alkalmatlan-e a tanár vagy sem. Ha úgy döntenek, hogy alkalmatlan, akkor a pedagógus még mindig fordulhat munkaügyi bírósághoz - és a gyakorlat azt mutatja, hogy a jog általában a munkavállalót védi. Nem meglepő, hogy ezt a kétes kimenetelű procedúrát, illetve az ezzel járó kellemetlenségeket az iskolaigazgatók nem szívesen vállalják.
Addig, amíg a pálya kiégett, alkalmatlan, elavult módszerekkel dolgozó tanárokkal van tele, ne várjunk csodát. Vérfrissítésre lenne szükség, és mivel a gyerekek nem cserélhetők született zsenikre, pénz pedig még sokáig nem lesz arra, hogy nyugati szintű bérekkel tegyük vonzóvá a katedrát: a pedagógusoknál kell kezdeni. A tanárnak teljesítménye alapján lecserélhetőnek kell lennie, akárcsak a számolni nem tudó mérnöknek vagy az ügyetlen asztalosnak. Talán ha a tanárok ráébrednének arra, hogy ugyanúgy meg kell dolgozniuk a munkahelyük megtartásáért, mint a nem közszférában dolgozóknak, akkor elég lelkesek lennének ahhoz, hogy megfelelő színvonalon oktassanak. Ha viszont nem - itt az idő átadni a helyet a valóban lelkes tanárjelölteknek. Jelentkező van bőven.
A Komment.hu cikkeihez regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Ha még nem regisztrált, tegye meg itt! Mivel a Komment.hu szerkesztősége a hozzászólásokat előzetesen szűri, azok azonnal nem jelennek meg az oldalon. Csak azokat a hozzászólásokat publikáljuk, amelyeket erre érdemesnek tartunk. Moderálási elveinkről részletesen itt olvashat.
795 Lojika 2010. 03. 11. 20:56
Azon elgondtak már , a szerző és azok is aki kirúgni a tanárokat, hogy ki állapítja meg ki az alkalmas tanár ?794 nkh 2010. 03. 11. 19:47
Fiatal pedagógus vagyok, 7 éve dolgozom a szakmában, sok jó eredményt értem el, mindig követtem a módszertani újításokat, jó tanárnak mondanak.793 Deneira 2010. 03. 09. 23:55
Vajon tanár a szerző? Mire alapozza lesújtó véleményét? S miből gondolja, hogy a jövő tanárgeneráció annyival jobb?792 mpolgar 2010. 03. 03. 15:26
791 sola62 2010. 03. 03. 09:42
Még néhány gondolat:790 sola62 2010. 03. 03. 09:02
Tanárként, 25 éves tapasztalattal a következő megjegyzéseim lennének a cikkhez.789 Nofretete 2010. 03. 01. 09:18
Olykor azon gondolkozom, az iskolákban némelyik tanár csak azért van, hogy fizetését felvegye, az oktatás marad a magántanárra, ha egyes szülök megtudják fizetni, amelyik szülő nem tudja annak a gyermeke lemarad, kiesik.788 Vegyjel 2010. 02. 24. 19:53
Egyébként én két kiutat látok a mai katasztrofális helyzetből. Ha nem lesz egy új, átfogó és lelkiismeretes reform, akkor az iskolák kétfelé fognak válni. Az egyik a jó minőségű magániskola, a másik pedig a a gyerekmegőrző. A magániskolába pedig nem fogják felvenni a deviáns, kirívóan viselkedő gyerekeket, mert ők a többség érdekét helyezik előbbre - a szülői munkaközösséggel egyetértésben. Aki pedig nem tudja megfizetni, annak maradnak a "dühöngők". Ameddig maradnak.787 Vegyjel 2010. 02. 24. 19:28
Nagyon tetszett Okezsoke hozzászólása. Főleg az a rész, hogy a nagy nyugati/usabeli iskolák képtelenek kitermelni a saját szellemi elitjüket. Most sírjak, vagy nevessek? Igaza van. Miért akarjuk mi őket követni?786 Sziszkó 2010. 02. 17. 12:33
Örülök,hogy vannak még normálisan gondolkodó emberek. Bár többen lennének, akik ilyen jól látják a dolgokat,mint mpolgar, okezsoke. Volt egy tanítványom, aki 6. osztályban került az osztályomba, másik iskolából eltanácsolták. Féltem amikor bekerült hozzánk,hogy mit fogok vele kezdeni, mert csak rosszat hallottam róla. A lehető legszigorúbban fogtam, de emberségesen, eleinte hadakozott, de aztán belátta,hogy jót akarok, lehet rosszul tettem, de a saját fegyverét használtam, megbántottam úgy ahogy Ő szokta a többieket, nagyon megsértődött, aztán elmondtam neki,hogy ez olyan hátba döfés volt, mint amit Ő szokott tenni másokkal. Rádöbbent,hogy ez rossz neki. Rádöbbent,hogy másoknak ez ugyanolyan rossz. Ez a tanuló egy fél év múlva már iskolai előadásokon lépett fel. Nem mondom,hogy tökéletes munkát végeztem, de nagyon örültem,hogy talán valamit sikerült javítanom az életén. Nehéz volt, de együtt sikerült, mert Ő is akart változni. Sajnos nem minden gyerek hajlandó az együttműködésre. Talán otthon a családban ezt nem sikerül megtanulni, mert nem látják ezt a példát.Biztos, hogy sok előnye van a digitális könyveknek és az is könnyen lehet, hogy a jövőben uralni fogják a piacot. De egy-két generációig lesznek még olyanok, mint én is, akiknek na...
Kindle Armageddon (1)Akkor szíveskedjenek a tatárjárásról is törvényt hozni, elvégre a leszármazottak... Szóval jobb lenne a mai helyzettel foglalkozni, és a jövő generációjával. Hiszen amit látnak, je...
Sólyom László és a holokauszt ügye (48)Tönkre tettük az országot. Nem „…-ték”, hanem „…-tük”! Úgy „ám blokk” mindnyájan! Ez a rendszerváltás pont jól jött mindenkinek, hog...
A frusztráció népe (165)todor .tényleg szomorú ,hogy végig mehetsz az országon úgy ,hogy nem tudsz 20 szürke marhát megszámolni.(a parlamentbe nem gond, rögtön van 260 és milyen sötét szürkék) Én mindene...
Kiút a válságból: tulajdonosváltás és privatizáció (48)Kedves "mpolgár" és "zuio"! Bevallom, megdöbbenéssel olvastam azon kommentjeiket, amelyekben valamennyire betekintést engednek (ha a helyzet megengedni) családjuknak viszontagsá...
A kommunizmus áldozatai: emlékezni, de hogyan? (103)Mai időjárásmin: -4 °C
max: 7 °C