Meglepő és nagyon könnyen vitatható döntést hozott a Nobel-békedíj zsürije azzal, hogy az alig tíz hónapja hivatalban lévő amerikai elnököt tüntette ki. Kinek az érdekeit szolgálja Barack Obama Nobel-díja?

Ajánlat

A muzulmán fivérekDavid Frum írása Barack Obama az iszlám irányába tett gesztusáról

Piacfetisiszták, érzelgős hülyékAndrew Koppelman írása Obama és a szocializmus kapcsolatáról

Randevú Minerva baglyávalNádori Péter írása Obama törékeny koalíciójáról

OK.hu

A Nobel-békedíjat odaítélő bizottság az előző években meglehetősen tágan értelmezte a béke fogalmát: az atomfegyverek elterjedésének megelőzéséért, az afrikai elsivatagosodás elleni faültetési kampányokért és a klímaváltozást okozó szennyezések körüli érdekkonfliktusok megoldására tett kísérletekért is adott díjat, nem csak olyan tettekért, amelyek háborúkat zártak le. A döntés az elmúlt évtizedekben mégsem volt egyszer sem olyan spekulatív és politikai, mint most, amikor a még legerősebb világhatalom politikai gyakorlatának megváltoztatásáért, illetve "a nemzetközi kapcsolatok és a népek közötti együttműködés megerősítéséért" tett elnöki erőfeszítéseket ismerte el.  Az átpolitizált döntésben kétségkívül szerepet játszott az a félelem, hogy az esélyes kínai jelölt kitüntetésére a régi-új szuperhatalom a világbékét veszélyeztető lépéssel, például a koppenhágai klímakonferencia obstruálásával válaszolna.

Obama elnök, aki beszédét azzal kezdte, hogy szerinte nem érdemelte ki a díjat, leszögezte, hogy a Nobel-bizottság a múltban gyakran tüntetett ki olyan ügyeket, amelyek támogatásra szorultak. Az amerikai elnök kifejezte, hogy a Nobel-díjat négy területen - az atomleszerelési tárgyalásokon, a klímaváltozás elleni küzdelemben, az amerikai-arab kapcsolatok javításában és az izraeli-palesztin béke kikényszerítésében - olyan eszközül fogja használni, ami remélhetőleg megerősíti Amerika vezető szerepét a világban. Az elnök beszédében kiterjesztette a díjat az országra, melynek nemzeti egységét hivatala testesít meg, és lényegében felszólította az érintett kormányokat, hogy fogadják el a felsorolt területeken tett kezdeményezéseit.

A gazdasági és politikai hatalom a Földön az elmúlt évtizedekben történelmi léptékkel mérve is gyorsan rendeződött át, s az amerikai elnök által megtestesített kormánypolitika valóban pozitív kezdeményezésekkel intézett kihívást a többi nagyhatalomhoz. A klímaváltozás négy legfőbb felelőseként Kínát és Oroszországot megelőzve csatlakozott az EU klímavédelmi törekvéseihez, ami talán segít abban, hogy koppenhágai klímacsúcs átlendüljön a holtponton . Az Egyesült Államok aktívan, Kína és Oroszország passzívan, az ENSZ Biztonsági Tanácsában leadott vétókkal küzd az atomfegyverek elterjedése ellen - pedig egy kínai-amerikai összefogás az észak-koreai, egy orosz-amerikai pedig az iráni atomprogram békés keretek között tartásában elérhette volna a kritikus tömeget.  A valaha világhatalom perzsa állam, amelyet modern kori történelme során a britek, oroszok és amerikaiak felváltva aláztak meg és fosztottak ki, eddig büszkén hangoztathatta: joga van ahhoz, amihez a huszadik század erősebb országainak. Azzal, hogy Obama elnök meghirdette a ma még igen távolinak és irreálisnak tűnő teljes atomleszerelés programját, a teljes holtpontra jutott nagyhatalmi-középhatalmi konfliktus rendezésére egy egészen új és békés vitateret nyitott. A két legvallásosabb nép, az amerikaiak és az arabok konfliktusában nyújtott békejobb a huszonegyedik századi vallásháborúk megelőzésére tett halvány gesztus. Ezek a kezdeményezések ténylegesen békés irányt és új igazodási lehetőséget jelölnek az elmúlt két évtized olyan konfliktusaiban, amelyekben a világ többi nagyhatalmának nem volt díjazható eredménye.

Az új amerikai vezető szerep programja minden kétségünkkel szemben bizonyosan békés; politikájában a megújuló energiaforrásokhoz való jobb hozzáférést és nem a hagyományos természeti erőforrásokhoz való hozzáférés korlátozását hirdeti; a békés diplomácia megerősítésével és nem a katonai fölény és a militarizáció fokozásával operál. Amerika kezdeményez, nem vétóz, és képes egységes és konzisztens álláspontot képviselni a világpolitika színpadán. Az Obama elnök által a Nobel-bizottsági indoklásra támaszkodva tovább hirdetett új amerikai vezető szerep ezért vonzó perspektívát és kapcsolódási lehetőséget ad a világ legbékésebb, legkonstruktívabb és legprosperálóbb, de politikailag leggyengébb hatalmának, az EU-nak, azon belül pedig hazánknak is.  Mi, európaiak a saját kárunkon tanultuk meg az elmúlt ötven évben, hogy a békénél nincsen jobb befektetés: a saját belháborúnkban elpusztított vagyonunkat visszaszerezve ismét a világ leggazdagabb, bár egyben legkevésbé dinamikus térségét teremtettük meg az egyre szorosabb uniónkkal. Mindannyian a saját bőrünkön is érezzük, bár néha elfelejtjük azt a számos nemzetközi felmérés által visszaigazolt ősi bölcsességet, hogy az emberi boldogság a leginkább a békével és a vele járó prosperitással függ össze.

Az amerikai elnök vakmerő remények valóra váltásának ígéretével nyerte el az amerikai nép bizalmát. Kitüntetésével a Nobel-bizottság kockázatos és bátor döntést hozott, amikor egy olyan, meglehetősen ideologikus, eredményekkel még nem igazolt politikusi programot tüntetett ki, amely a világ más népei és politikusai törekvéseivel összeegyeztethetetlennek vagy irreálisnak, sőt, adott esetben a saját hazája törvényhozásában elfogadhatatlannak bizonyulhat. A döntés miatt fanyalgók kritikai észrevételei között jogosak is vannak tehát, ettől azonban semmiképpen nem lesz sem pragmatikus, sem erkölcsi alapon megalapozott, hogy Obama ellen drukkoljunk. Okosabb és hasznosabb, ha mi magyarok és európaiak is teszünk azért, hogy a Nobel-bizottság reményei valóra váljanak.