Az RMDSZ fiatal ügyvezető elnöke, Kelemen Hunor indul a román elnökválasztáson, ami egyrészt találgatásra ad okot Markó Béla esetleges visszavonulását és politikai taktikáit illetően, másrészt az erdélyi magyar politika megújulásával kecsegtet. De kihez szól egy magyar jelölt és mi lehet a célja a romániai államelnök-választáson?

Ajánlat

Az ünneptelen időszámításKelemen Attila írása az MSZP erdélyi megítéléséről

Az erdélyi DollyMarius Cosmeanu írása Magyarország politikai klónozásáról

Nagyot koppan, azután elhallgatSipos Géza írása az RMDSZ ellenzékbe kerüléséről

Erdélyi capriccioSipos Géza írása az erdélyi kiegyezésről és radikalizmusról

OK.hu

A bő hónap múlva, november 22-én zajló romániai elnökválasztások kormányválságba görcsölték az országot. Minden eddiginél tekintélyesebb szakszervezeti tüntetések, jelentős kormányzati forrásvisszavonások, félbehagyott kormányzati projektek, a lakosság elhitelképtelenedése egyfelől - erőtlen, idétlen kormány, médiatröszti koalíciók, szavazatkuporgató hajsza másfelől.

Az elnökválasztás pedig többesélyesnek tűnik. Románia nem egy unalmas hely. Ha belépek a szabad asszociációk övezetébe, a magyarországi belpolitika olyan, mint amikor egy neonfényben fuldokló kocsmában néhány szmokingos utcazenész ivóversenyt tart, és a szabály az, hogy minden kupica után el kell énekelni egy életbölcs és/vagy szomorédes dalfoszlányt. Ezzel szemben a romániai belpolitika egy rögbimeccs, egyszerre négy-öt csapat játszik életre-halálra, játék közben történnek az átigazolások, de még mindig nem sikerült tisztázni, hol található is a kapu. Ez a játék olyan, mintha csak Basescu, Geona, Antonescu, Oprescu, Tudor és Becali csapatai között játszódna, a magyar jelölt, Kelemen Hunor mintha nem vonulna fel a pályára. A magyar jelöltekre jellemző volt mindig valamiféle távolságtartás. A kampányban románul is megnyilvánultak, de sohasem volt román szavazatokat gyűjtő stratégiájuk. Emlékezetes, amikor egy televíziós show-ban a fontosabb jelölteket végigkérdezték, mit jelent jó románnak lenni. Markó ekkor azt felelte, nem tudhatja, legfeljebb azt, mit jelent jó magyarnak lenni. Belemehetett volna valamilyen kérdést visszadobó sziporkába, de nem tette.

Hagyományosan, ha egy kampányban a magyar politikus románul beszél, és nem teljesen  korlátolt, tulajdonképpen a magyarokhoz beszél, úgy, ahogy románok társaságában szokás beszélni.*

Talán felesleges emlékeztetni, a romániai elnökválasztásoknak a magyarok szempontjából nem az a tétje, hogy lesz-e magyar elnöke az országnak. Mert nem lesz. Egyes választások nem meccsek, hanem edzések, amelyek arra szolgálnak, hogy politikai kondiban tartsák a szavazóbázist. Ha Kelemen Hunor egy 4% körüli eredményt ér el, az azt jelenti, hogy a magyarok elfogadták, legitimnek tartják. És ebből még következik valami fontos, amiről valamilyen különös tapintat miatt nem volt érkezése senkinek felvilágosítania a romániai magyarságot. Ha most Kelemen Hunort elfogadják a magyarok, akkor Kelemen Hunor esélyes lehet arra, hogy középtávon az RMDSZ szövetségi elnöke legyen.

Pontosítok: azzal, hogy Markó Béla ilyen markánsan kiállt Kelemen Hunor mellett, először hagyott teret azon spekulációknak, melyek szerint két év múlva, az esedékes kongresszuson akár még vissza is vonulhat. Persze Markó Béla visszavonulása nem ténykérdés, hanem az elméleti és gyakorlati lehetőség közötti valami. Amennyire meg tudom ítélni, a szervezet sem lázadóbb, mint máskor, és általában a romániai magyar belpolitika is meglehetősen nyugis. Ha jön a Fidesz, bosszúságok jelentkezhetnek a magyarországi erőforrások elosztásakor, de volt már ilyen. Amúgy pedig komoly esély van arra, hogy az RMDSZ ismét kormányra lép. Nincs politikai határhelyzet, ami miatt Markónak egyáltalán fontolóra kellene vennie a visszavonulást. A szövetség vezetőjének egy oka lehet arra, hogy átadja az országtulipánt: megunta, más kihívásokat azonosított. Mégis, az, ahogy Markó Béla átvitte a szervezeten Kelemen Hunor jelölését, különféle (jogos) elméletek felállítására buzdította a bennfenteseket.

Tehát: ha Kelemen jól szerepel és a kampányát fel tudja használni, hogy megerősítse szervezeten belüli pozícióját, és Markó úgy dönt, hogy leköszön, és még ki is áll Kelemen Hunor mellett, miközben az ellentábornak nem lesz pozícionálhatóbb egységes jelöltje, akkor és csak akkor, belátható időn belül Kelemen Hunor lesz a legbefolyásosabb romániai magyar politikus. Hozzá kell tenni: meggyőződésem, hogy Borbély László, Frunda György, Eckstein-Kovács Péter vagy éppen Korodi Attila mind elfantáziálnak időnként azon, hogy ők lesznek Markó utódai. Különféle levezetésű számítások szerint, több-kevesebb joggal mindannyian esélyesnek láthatják magukat.

Ami az államelnökjelölt jelölését illeti, adott pillanatban a pragmatikus elintéző ember, Borbély László és a fiatal ügyvezető elnök, Kelemen Hunor maradtak játékban. Több területi szervezet Markót jelölte, de ő nem fogadta el. Képben maradt Borbély és Kelemen. A kancellár és a kisherceg. Az üzletember és az értelmiségi. A bozótvágós megoldás és a taktikus feloldás. A rutinos cápa és a kifogás előtt álló aranyhal. Mindketten Markó legközelebbi munkatársai, ezért a verseny diszkréten, nyilvánosság nélkül zajlott. Markó Kelemen Hunor mellett döntött, ami azt jelenti, nem a lojális nemzedéktársát választotta, aki sok aszfaltozott úttal modernizálta a Székelyföldet, miközben remek üzleteket kötött, hanem a tanítványát, aki ha kell, fiatalnak is, középkorúnak is beválik, ugyanakkor megvan benne az értelmiségi és előrelátó politikus lehetősége. Nincs annyi lekötelezettje, mint Borbélynak, de annyi ellensége sem.

Rossz nyelvek szerint Markó és Kelemen annyira hasonlítanak egymásra, hogy a romániai magyarok észre sem fogják venni, hogy más arc van a plakátokon. Amitől Kelemen elfogadott elnökjelölt lett, attól lehet Kelemen markáns egyéni vonások nélküli elnökjelölt. Mert a Markó-gén szükségszerűen behatárolja Kelemen politikai kreativitását. És itt nem arról van szó, hogy az új jelölt hány, az RMDSZ szempontjából forradalmian új kommunikációs technikát alkalmaz majd a kampányban - máris elég jól látszik, hogy például az online kommunikáció soha nem volt ennyire hangsúlyos, mint éppen most. A kérdés az, hogy Kelemen Hunor fel tudja-e melegíteni azt a meglehetősen hidegháborús viszonyt, ami a romániai választók és a politikai osztály között van, etnikumtól függetlenül. Érzi-e a problémát?

Sokszor hallottuk már a duzzogó és sértett RMDSZ-es politikusokat arról beszélni, hogy lám, a politikus is ember. De még egyetlen politikus sem gondolt igazán bele abban, hogy az ember legyen akárki, a maga módján politikus is. Ha kommunikációs technológiában Kelemen Hunor 2.0-s, vajon tartalomban tud-e igazi, hálózati emberként megnyilvánulni? Eljön-e az a lélektani pillanat, amikor Kelemen Hunor nem csak akarja, hanem vállalja is, hogy több legyen, mint egy újratechnologizált Markó Béla? Tud-e önmaga lenni, saját hibákkal és saját erényekkel? És mindezt úgy, hogy a nagyon sokféle romániai magyar azonosulni tudjon üzenetével. Ez a romániai magyar belpolitika és az őszi elnökválasztások legnagyobb tétje.

*Illik megemlítenem, hogy Kelemen Hunor kapcsán nem hiszem, hogy annyira távolságtartó tudnék lenni, mint amennyire egy újságírónak illenék. Úgy alakult, hogy formális viszony áll fenn köztem és a magyar jelölt között egy-két közös intézmény révén. Erdély kicsi, a nagyváradi Garasos hídról élesen a Sebes-Kőrösbe vetett tekintet a csíkszeredai Petőfi utcában visszaverődik az egyik rumos kávé poharáról. Butaság lenne azt remélni, hogy távolságtartó lehetek. De kritikus talán igen, és ez adhat értelmet ennek a szövegnek.