A nemi erőszak sem tabu
// 2009 // okt // 31
A magyar tévésorozatok csapnivalók, ám nem csak a rossz színeszek miatt. Kidolgozatlanok a forgatókönyeik, feltűnően kerülik a kényelmetlen kérdéseket, illetve kizárják világukból a magyar hétköznapokat. Még az egykori Szomszédok tanmeséinek színvonalát sem érik el. Mi lehetne ma egy szappanopera társadalmi szerepe?
Nincs jó magyar tévés drámasorozatunk. Nincs jó napi vagy heti sorozatunk, teleregényünk, még sitcomunk sem. Népszerű kibúvónk, hogy itt, Kelet-Közép-Európában még nincs meg az a kereskedelmi televíziós kultúra, ami biztos anyagi, szakmai és nézettségi alapot jelenthetne a saját sorozatok gyártásának. De akkor hogyan sikerülhetett a csehszlovákoknak már a hetvenes években megalkotniuk a Kórház a város szélén című zseniális szériát? A másik érv: nincs pénz. És? A kreativitás nem feltétlenül pénzkérdés. Senki nem várja el, hogy mondjuk rögtön egy CSI Budapest című, látványos és drága, már-már mozifilmszerű szériával rukkoljunk elő. Bőven elég lenne egy olcsó, de jó magyar szappanopera is.
Mert nem csak a nagy költségvetésű sorozatok lehetnek jók. A nézőknek nincsenek őrült nagy elvárásai, már egy közepesen izgalmas szappanoperának is örülnének. Olyannak például, aminek több köze van a mindennapokhoz, mint a Berényi családnak, és ami nem akar nyíltan "rendes életre" sem nevelni, ahogyan tette ezt a Szomszédok. Kétségtelen, hogy a Barátok közt vagy a Jóban Rosszban nézettsége elfogadható, sőt nemritkán kiugró is. Azonban a különféle netes fórumok és a baráti beszélgetések is azt bizonyítják, hogy ezek az adatok köszönő viszonyban sincsenek a nézők elégedettségével. A magyar szappanoperák mindig is érdekesebbek lesznek, több esélyt kapnak a nézőktől, mint például a dél-amerikaiak. Hiába ócska a Barátok közt, mégiscsak a miénk.
Azokkal értek egyet, akik - mint például Krigler Gábor - azt mondják, azért nincs igazán jó magyar sorozat, mert nincsenek jó forgatókönyveink. Talán emlékszünk még az Egy rém rendes család magyar kiadására: egy évtizedek óta töretlen népszerűségnek örvendő chicagói család történetét honosították - csúfos kudarccal. Ugyanez lett az eredménye a Jóbarátok másolásának is - a magyar Tea egyszerűen nézhetetlen volt. Ezek csődjét nem lehetett a pénzhiányra fogni, ugyanis nem igényeltek sem sztárokat, sem méregdrága díszleteket és helyszíneket. Egyszerűen rossz volt a forgatókönyv és a szövegkönyv. Üres, unalmas, érdektelen. Valamit másolni akartak: rosszul, tehetségtelenül. De miért néznénk egy gyenge magyar másolatot, ha nézhetjük az eredetit is? Legfeljebb azért, mert van benne valami speciális, valami magyar. A második probléma, hogy még ez is hiányzik.
Van egy brit sorozat, a "szigetországi Barátok közt", az Eastenders. Az alsó középosztály mindennapjait feldolgozó, 1985 óta futó sorozat szupergagyi: borzalmas színészi játék ötvöződik hatalmas életigazságokként eladott gyenge közhelyekkel, és az operatőri munka sem mondható profinak. A Barátok közt ehhez képest maga a nagybetűs színház. Viszont van valami, ami miatt az Eastenders mégis értékesebb. Az Albert Square-i Berényiék nem szépek, nincs cégük, néha még munkájuk sincs. Szabadidejükben egy lepukkant pubban iszogatnak, majd hazatérnek a kupis és lelakott lakásukba. Szomszédjaik között vannak muszlim és egyéb bevándorlók, sőt még szakadt, csúnya emberek is (igazi, jellegzetes angol arcok). Ami viszont ténylegesen őszintébbé teszi az Eastenders-t, az az, hogy teret ad a kor és a hely etnikai, kulturális, vallási, morális, politikai kérdéseinek. A kötelező szappanoperás gondok mellett az Albert Square-en gyakori konfliktusforrás a bevándorlók és az angolok közötti kulturális ellentét. Felmerül az eutanázia és a homoszexualitás kérdése, de az előítéletesség, a nemi erőszak vagy a pedofília sem számít tabunak. Tény, hogy ezeket a témákat politikailag korrekten és ideologikusan kezeli, de legalább kezeli valahogy.
A Barátok közt és társai semmit nem akarnak mondani Magyarországról és az itteni életről. (A Szomszédok még akart.) "Hétköznapi" karakterei egy steril és stilizált miliőben adják az "átlagmagyart". A Mátyás tér lakásai színesek, még a konyhapult is párhuzamosan fut a plazmatévé szélével. A hölgyek divatosak, az urak ápoltak, és zülleni is egy mérsékelten ízléses kávézóba járnak. Nincsenek kényes témák: a sorozat kezdetekor ugyan volt roma származású és meleg karakter is, de ezeket nagyon gyorsan ki is írták. A Mátyás téren néha fel-felbukkan a gonosz, de mindig csak kívülről, a Mátyás téren túlról érkezik, és hamar lelepleződik. Ha a szereplők találkoznak is valamilyen nehézséggel, az kevés energia ráfordítása nélkül is rendeződik: a meddőségre például gyógyír a (magyar viszonyok közt teljesen irreális) gyors örökbefogadás, sőt később a (még csodásabb) váratlan gyermekáldás is fokozza az eufóriát.
Az újabb magyar szappanoperákban nincsen semmilyen utalás a sorozaton kívüli életre. Reflektálatlanok maradnak a közéleti, politikai, etnikai problémák, de még a kulturális élet eseményei sem jelennek meg: nincs olimpia, autóverseny, kiállítás, nemzeti ünnep. A Barátok közt minden nehézség nélkül lefordítható és érthető lenne más országokban is, hiszen annyira felületesen kötődik csak a magyar valósághoz. (A Jóban Rosszban c. sorozatra mindez hatványozottan igaz.)
Pont az nem jelenik meg bennük, ami ezeknek a "posztmodern" szappanoperáknak a lényege kellene, hogy legyen. Dana Cooper, amerikai forgatókönyvíró elmélete szerint a nézők négy szükségletét kell kielégítenie egy jó sorozatnak. Egy: új ismeretekkel kell szolgálnia. Kettő: lehetőséget kell adnia arra, hogy a néző olyan fontos "igazságokra" döbbenjen rá, melyeket nem feltétlenül kell a saját életében megtapasztalnia. Három: ötleteket kell adnia a konfliktusokkal, nagy változással járó élethelyzetek feldolgozásához. Négy: ki kell elégítenie azt a teljesség iránti igényt, amire a tévékészüléken inneni világ nem képes - a való élettel ellentétben minden kérdést le kell zárnia, minden problémát maradéktalanul meg kell oldania, hogy igazi minta lehessen. A Barátok közt például ezen kritériumokból legalább kettőt figyelmen kívül hagy: nem foglalkozik zavaró, kényelmetlen ügyekkel, ebből fakadóan pedig nem is akar semmiféle mankó lenni.
Persze felmerülhet a kérdés, hogy milyen ember az, aki egy sorozattól várna bármiféle megoldást saját életére. Hiába, amikor a tévézés ennyire meghatározó eleme a mindennapoknak, szükség van arra, hogy a sorozatokból kidolgozott és megoldott mintaszituációkat kapjunk, még ha ezek legtöbbször banálisak, nevetségesek is. Mert ma sok szülő nincs tisztában azzal, hogy milyen sok gyerek esik áldozatul a pedofíliának, és hogy ha ez a szűk környezetükben történik, egyáltalán merre induljanak segítségért. Mert sokan nem is gondolják, hogy a vallásnak mekkora szerepe lehet a mindennapokban. Mert ma divatos azt hinni, hogy akit megerőszakolnak, az bizonyára megérdemelte (mert miért vett fel szoknyát, miért tett fel sminket?). A kibeszélőshow-nál egy sorozatnak sokkal finomabb és változatosabb eszközei vannak arra, hogy sok egyéb mellett ezekről is beszéljen.
49 komment
A Komment.hu cikkeihez regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá.
Ha még nem regisztrált,
tegye meg itt!
Mivel a Komment.hu szerkesztősége a hozzászólásokat előzetesen szűri, azok azonnal nem jelennek meg az oldalon. Csak azokat a hozzászólásokat publikáljuk, amelyeket erre érdemesnek tartunk. Moderálási elveinkről részletesen itt olvashat.
51
mpolgar
2009. 11. 11. 13:11
Olvasva a hozzászólásokat, arra a következtetésre jutottam, hogy ezeknek a sorozatoknak a készítői nagyon jól ismerik, és használják az emberi pszichét. Van, aki azért nézi ezeket, mert tetszik neki, és van, aki azért, mert fel akar azon háborodni, hogy más milyen borzalmakat néz. A végeredmény: nagy nézettség.
Mindenkinek szíve joga, hogy mit néz, min szórakozik, amennyiben én ezt nem szeretem, nem kötelező végignézni olyan műsorokat, amik nem kedvemre valók, azért van a kapcsoló, hogy használjuk.
Azt viszont szent borzalommal látom, amikor emberek egy-egy kritikus élethelyzet megoldásakor nem a szomszéd, rokon, barát tanácsát, példáját követik, nem a józan eszükre hallgatnak, hanem valamilyen eszement sorozat egy alakjának a reakcióit veszik alapul. Úgy érzem, hogy rengeteg ember életébe beépültek ezek a műhelyzetek, műmegoldások. Betege lesz, ha nem tud egy epizódot megnézni, az ismerősökkel, családtagokkal szinte csak erről beszél, egy színészt azért szeret, vagy nem, mert azonosítja az általa játszott figurával, egy másik darabban hiába más típust alakít, akkor sem képes elvonatkoztatni, és ha az életében hasonló helyzetbe kerül, minden kritika nélkül automatikusan az itt látott megoldásokat választja. Még nem találkoztam olyannal -de, bármikor elhiszem -, hogy akár gyűjtést is indítanak egyik-másik szereplő érdekében.
Én ezt nem röhejesnek tartom, nem is szánalmasnak, egyszerűen tragikusnak.
Ez felér egy tudatrombolással, és nem hiszem, hogy hosszú távon ez jót tesz nekünk. Sokan nem a valós problémákkal foglalkoznak, tágra nyílt szemmel nézik a műhelyzetek műmegoldásait, -amiket, egy forgatókönyvíró kemény pénzekért kitalált- és ezek lesznek az életük megoldásának kulcsai. Felmerül bennem a gyanú, hogy ily módon sok mindent bele lehet az emberek fejébe pumpálni, és már nemcsak a magánéleti konfliktusok megoldási modellje, de lassan a közéleti modell is ez lesz. Hiszen ezt tette a sorozatbeli Akárki, tehát ez nekem se lesz rossz, mert ő egy nagyon okos, sikeres ember, stb.
Sajnos, egyre több fiatal lesz ezeknek a sorozatoknak a rajongója, és félek, hogy teljesen elrugaszkodnak a valóságtól. Talán ők a legvédtelenebbek, hiszen se tapasztalatuk, se rálátásuk nincs még a világra, és honnan tudhatnák, hogy nem az a jó megoldás, amit innen ollóznak. Azt sem szeretem, amikor idősek, akik már kijárták az élet iskoláját, bezárkóznak, és innen merítik a mai világról való ismereteiket, és bután néznek ki a fejükből, amikor az ember megpróbálja elmondani, hogy ez és ez, nem ilyen. Hiszen, ő látta a TV-ben, hogy másképp van. Ez sajnos saját tapasztalatom.
Mellesleg, a reklámok is nagyon sikeresek ezeknél a műsoroknál, hiszen a nézettség óriási, és a legigénytelenebb délutáni sorozatok nagy részét főként olyanok nézik, akik potenciális beetethető vásárlók, vagy vásárlásra ösztönzők: a világtól elzárt idősek, unatkozó háziasszonyok, fiatalok, gyerekek.
Nem vagyok zseni, hogy megoldást tudnék javasolni, de egy dolog eszembe jutott.
A média-törvény előírja, hogy bizonyos műsorok vetítésekor ki kell írni a korhatáros számokat. Igaz, ezt a törvényhozókon kívül senki nem veszi komolyan. De azért,- legalább figyelemfelkeltőként,- ilyen műsorok vetítésekor ki kellene írni, hogy:
„Figyelem, nem a valóságot látod, ez egy fikció, a hatása olyan, mint egy álmatlan éjszakán hajnal háromkor az altatónak!”
(Az is csak addig altató, amíg csak szükség esetén használják, rendszeresen használva függőséget okoz, és akkor már a drogokkal egyenlő.)
50
Szix2
2009. 11. 05. 11:30
Üdvözletem!
A BK-ról - a JR-ról meg főleg, elég megnézni a címét – tényleg messziről üvölt, hogy egy német sorozat koppintása. Ilyen alapon joggal mondhatnánk hogy az egésznek semmi köze a magyar valósághoz, de mégiscsak mint a magyar valóságot próbálják eladni nekünk és talán még érdekesebb hogy ez sikerül is... hiszen képes nézők millióit rávenni arra hogy azonosuljanak ezekkel a döbbenetesen életszerűtlen, kilúgozott „közülünk való” karakterekkel. (mielőtt megkérdezné valaki, azért havonta-kéthavonta – igaz csak vendégségben – látok egy-egy részt)
Nem értek egyet a cikkel, mert igenis adnak megoldásokat, nekem úgy tűnik, mintha egyre inkább ilyenekből merítenék a mintákat az emberek, szóval úgy néz ki, hogy a valóság lassan utoléri a szappanoperákat.
Szerintem ez tökéletes látlelet és előrejelzés a társadalmunkról.
Mert nem a sorozatok színvonala a gond, ezen egy-kettő vagy tíz jó sorozat nem segít. Ott vannak a nézettségi adatok – nem hiszem hogy hiteltelennek kellene őket tartani – igenis ezek a szappanoperák hozzák a nézőt, illetve ezeket igénylik a nézők. Vagyis ha a többségnek ez a színvonal kell, akkor a kereskedelmi média majd hülye lesz nem ilyeneket adni. Minek foglalkozzon történettel, hiteles színészi játékkal, ne adj isten társadalmi problémákkal, mikor nincs rá igény?
Könnyű azt mondani, hogy mindenki nem érdeklődhet a közösség dolgairól, olvashat szépirodalmat, vagy járhat színházba esetleg hallgathat komolyzenét (persze ez csak értékrendet nem tükröző, jelzés szerű felsorolás) – de ezt én nem tudom elfogadni.
Természetesen érthető hogy az ember néha legalább gondolatban, vagy a tv segítségével ki akar törni a „szürke” hétköznapokból – de amikor már csak és kizárólag a kikapcsolódás a cél – ráadásul ilyen műsorok által – akkor az szerintem komoly baj.
Igenis törekedni kellene arra hogy növekedjen a „műveltségi” színvonal, hogy száz vagy ezerféle színes, hasznos és tartalmas szabadidős tevékenység (és persze még jobb lenne ha tartalmas, értelmes és hasznos munka) kösse le az embereket és ne ez az agysorvasztó egyengagyi. Nem vagyok élből a TV ellensége, tényleg jól ki lehet kapcsolódni néha egy-egy filmen, vagy filmsorozat epizódon - de az hogy azért nézem rendszeresen a BK-t mert kiröhögöm a szereplőket, vagy mert nincsen más, elég gyenge érv. Bőven van alternatíva mindegyik műsorszóró társaság kínálatában, hogy az adott időpontban találjak jobbat ha akarok. Szóval a BK mint kikapcsolódás???
Kicsit ijesztő számomra hogy az előző napi adás például rendszeres napi téma lehet a dolgozók között egy önkormányzati hivatalban, ahol elvileg már az „iskolázottabb” réteg dolgozik...
A jelenlegi szocializációs struktúra (család, tágabb közösség, oktatási rendszer) úgy néz ki, hogy nem képes megfelelő alapokat biztosítani. Sajnos az egyre növekvő anyagi igényekkel párhuzamosan meredeken zuhan a szellemi igényesség.
Az ember azért is nézze a tv-t, olvasson újságot, könyvet, hogy képet kapjon az őt körülvevő igazi világról, hogy jobban eligazodjon benne, hogy képes legyen jó és felelős döntéseket hozni, hogy ne dőljön be az első handabandázó svindlernek. Ha kizárólag csak a kikapcsolódást/szórakozást keresem akkor nem is csoda, hogy még teljesen átlátszó kamu dumákkal is azt etetnek meg velem, amit csak akarnak (lásd politikusok, piramisjátékok, sőt sajnos a gazdasági szereplők/vállalkozók jó része is).
Nagyon hiányzik a kritikus szemlélet, hogy ne helyezkedjünk bele automatikusan valamilyen sztereotípiába, hogy legyen saját véleményünk, hogy ne azért tartsunk a nyájjal, mert ott meleg van és biztonság, hanem azért mert felnéztünk és látjuk hogy nem a szakadék, hanem a híd felé megy. Remélem hogy egyre többen néznek fel és veszik észre, hogy ebben az irányban nincs híd és hogy ideje megállni és alaposabban körülnézni.
49
Szandi
2009. 11. 05. 00:11
Valószínűleg marketingszakértők határozták meg, hogy mi kell a népnek, amit ilyen nagy arányban megkajálnak. Ha ez kell, hát ez van. Az ilyen jellegű sorozatokba politikát, stb. becsempészni nyilván nem lenne szerencsés a csatornára nézve, nem tudom, miért kell ezt kifogásolni. Van egy csomó műsor, ami politikával és társadalmi problémákkal van átitatva, nyilván nem szeretné mindenki folyton csak azt nézni.
Az amerikai Jóbarátok és társai sem igazán merülnek el a társadalmi problémákban. Ez egy más műfaj, és ezt tudomásul kell venni. Amúgy a BK szerintem is nézhetetlen, de ez nem amiatt van, hogy nem politizál.
48
Lajos49
2009. 11. 04. 20:15
Kedves ege és mindenki !
A Barátok Köztre visszatérve, elnézést kérek mindenkitől, de ismételten leírnám, és aki nem így van vele, az kövezzen meg, na de már ne haragudjatok, ki a büdös franc kiváncsi a szürke hézköznapokra...Benne élünk,nem? Ha valaki arra kíváncsi, hogy hogy vakolják a falat vagy hogyan tolják a talicskát, stb, stb, stb...az menjen ki egy építkezésre, és ismét stb, aztán nézheti egész nap. Benne élünk, ne azt nézzük már a tévében is ! ! ! ! És igenis, csinosak legyenek, szépek legyenek, ne hétköznapiak, mert azért kapcsoljuk be a tévét, hogy mást lássunk, mint amiben élünk. A szereplők hétköznapjait meg egy kis fantáziával hozzá lehet képzelni. A tévé adás meg a színház legyen egy varázs, "egy álom", ami ideig-óráig elszakítja az embert a valóságtól és ne a slampos hétköznapokat mutassák. Abból épp elég az embernek nap mint nap. Na persze, színvonal és színvonal között különbség van. Ugyanezt üzenném annak, aki a Gálvölgyi hozzászólásomra reagált, hogy igen, Gálvölgyi jó volt, Bajor is jó volt...De most kész katasztrófák. Ezt senki sem veszi észre? A régmúlt dicsőségéből a képernyőn és a színpadon pocsék alakítással nem lenne szabad, hogy profitáljanak. A többi mai magyar műsorról és külföldi sorozatokról meg százszor agyonnézett filmekről pedig már nem is merek szólni. Még egyszer mondanám, nem azért nézzük a Barát Köztet, mert az annyira jó, hanem igazából nincs jobb, de ezt az előző hozzászólásomban bőven megírtam. Üdv: Lajos
47
Magyar Gerda
2009. 11. 04. 13:37
Kedves pencilány-frissdiplomás!
Valóban nem követem régen figyelemmel a sorozatot, csak amikor időm engedi. Nem tanulmányoztam olyan behatóan mint Ön, abban viszont biztos vagyok, hogy az Ön által említett társadalmi problémák kulturált megtárgyalását, il. megoldását nem holmi Barátok Közt fogja megoldani. Azért köszönöm hogy külön velem is megosztotta "építő" jellegű hozzászólásait.
46
noriczka
2009. 11. 03. 21:33
Nagyon jó a cikk!!! Imádom, amikor egy picit nyersen, de mégis minden lényeget összefoglalva írnak meg, olyan cikket, ami végre nyíltan elmondja, hogy rossz, hogy valami nagyon rossz.
Én még csak 20 éves vagyok, de a Szomszédokat minden reggel, ha tehetem nézem, pedig az első jó pár résznél ég nem is éltem. De imádom, kicsit vicces, de tetszik, hogy bemutatja az akkori kort és jellemzi azt. Ahogyan változnak a kocsik, a ruhák, a lakótelep, az időjárás és beszélnek a politikáról és a problémákról.
A bk...pfff,annyi a változás, hogy látványosan öregedtek, és tudni lehet, hogy 10 évvel ezelőtt milyen hajat viseltek a nők. Az alapból tiszta ciki, hogy a házban már mindenki mindenkivel kavart, néha össze kéne számolni és kiderülne, nincs is olyan ember, aki nem kavart a másikkal :) tiszta vicc, azon kívül, hogy ki akarja a céget vezetni és mi az aktuális pletyka és beszéljünk meg mindent a RÓZSÁBA, úristen..felejtsék már el a rózsát, ilyen nincs. Szóval gáz az egész, nem is értem, hogy nézhetik ennyien.
45
m61019andras
2009. 11. 03. 19:52
Ha már BK. :-) Én is nézem tíz éve, de elvagyok ájulva a forgatókönyvírók fantáziátlanságán.
Hihetetlen, hogy mindenki a Rózsába megy tejért, borért, szendvicsért. Egy kis bolt nincs a környéken? Arról nem is beszélve, hogy a való életben kb háromszoros áron lehet egy ilyen helyen bármit venni.
Aztán meg, hogy senki nem dohányzik. Ha már a való életet próbálják utánozni, ez is beletartozik.
Az is nevetséges, hogy otthon is mindenki gálában felöltözve van, soha egy szabadidőruha. Nórát látta már valaki otthoni ruhában? :-)
Abszolút nincs szinkronban a sorozat a mai magyar valósággal.
44
]-[ege
2009. 11. 03. 17:22
Személy szerint a BK-t tartom még mindig a legerősebb futó sorozatnak (vakok közt félszemű a király)számos gyengéi ellenére.
Engem is irritál, hogy köze nincs a szereplőknek a hétköznapokhoz.
És erről igenis a forgatókönyvíró(k)-producerek tehetnek.
Pl.: Zsófit még életemben nem láttam ecsettel vagy más művészszerszámmal a kezében, de shoppingolni annál inkább.
Inkább egy kitartott plázacica a sorozatban, mint alkotó művész.
Vagy a kft tulajdonosait (Andrást, Lacit)rajzasztalnál, vagy terepen dolgozni, legalább egy nyomorult cementporos építésvezetővel diskurálni.
Illetve irritál, hogy bármi gond, öröm, esemény van, csak a Rózsa kávéház létezik.
Néha belefutok napközben a Szomszédok ismétlésébe, ott legalább minden szereplőnek volt "valós" munkája. Kamaszként
fújoltam azt a sorozatot, de most visszanézve azért látom, hogy jóval reálisabb volt az akkori világban.
Bár, ha a mai társadalmat nézzük, akkor tekinthetjük ezt is "reális" életképeknek, lassan több a lébecoló, semmittevő, seftelő (és mégis megélő), mint a reálisan dolgozó ember.
A színészi játék szerintem megfelelő lenne egy ilyen sorozathoz.
Irritál az is, hogy ezek nem ismeri a lakásokban a papucsot.. :), ordít a lakásbelsőkről, hogy egy ember tervezte.
Nem tud azonosulni az átlag hétköznapi ember a szereplőkkel.
Most így belegondolva inkább a Dél-Ameriai szappanoperá felé húz, ott is elég cukormázaso a sztorik.
Vki itt temette előttem Gálvölgyit is. Hát igen, elég erőltetette a mostaniak. Pedig régen tö jó paródiákat csinált, még a "királyi" időben.
Talán még volt egy másik sorozat, a Familia Kft, ami valamelyest eredeti volt, humoros, szórakoztatott. Szerintem a maga korában nagyon is helytált.
Az a szomorú, hogy a mai fiatalo ezeket a gagyikat látját, ez befolyásolja az értékrendjük kialaulását.
43
pencilany-frissdiplomás
2009. 11. 03. 16:03
kedves Magyar Gerda!
úgy fest nem követed túl régen figyelemmel a BK-t merthogy homoszexualitás és nemi erőszak is volt benne az elmúlt bő 10 év alatt. úgyhogy javaslom ezek után ne is nézd, nehogy véletlenül szembetaláld magad valami egész társadalmat érintő problémval!
kár, hogy túl sokan gondolkodnak hozzád hasonlóan. mert a problémákról igenis beszélni kell, úgyis előkerülnek vmilyen formában. és akkor már inkább kulturáltan kéne tárgyalni róluk mint Mónikásan. ha már a 'való életet' majmolja egy sorozat, illene kellemetlen témákat is bevállalni
42
papamaci
2009. 11. 03. 16:00
Milyen jó hogy évek óta nem nézek TV-t.... Mert minek ? Semmi funkciója nincs , amit egy napilap, a net vagy egy könyv ne tudna ellátni...
