Nincs gyors kiút
// 2009 // nov // 06
Monokon és Jászapátiban szociális kártya, illetve természetbeni juttatások formájában próbálják kizárni a szociális segélyekkel való visszaéléseket, az uzsorát, illetve azt, hogy a juttatások szenvedélybetegek eszközévé váljanak. Hatékony lehet-e egy ilyen intézkedés, és milyen hatása lesz a rászorulók életére?
Nem hiszem, hogy lenne, aki még nem hallott róla, hogy a szociális segélyek körüli nyilvánvaló anomáliákat megelégelve több önkormányzat is alternatív megoldást vezet be: Monokon a juttatások egy részét meghatározott célokra használható kártyán, Jászapátiban pedig természetben adják ki a rászorulóknak, a szándék szerint ezzel akadályozva meg, hogy a pénz az uzsorásnál, esetleg a játékgépben vagy a kocsmában végezze.
Elöljáróban szögezzük le, hogy a természetben adott juttatás önmagában nem erkölcstelen, jogellenes vagy megalázó. Munkavállalók milliói kapnak juttatásokat természetben vagy csak bizonyos termékekre és szolgáltatásokra (hideg és meleg élelmiszer, kulturális termék, tömegközlekedés, ruha, illatszer, internetszolgáltatás stb.) beváltható utalványok formájában, akár úgy is, hogy bizonyos keretek között maguk választják meg a juttatáscsomag összetételét. Ezek a jegyek, mivel bizonyos korlátok között ugyan, de fizetőeszközhöz hasonló funkciót töltenek be, megfelelnek egy sor szigorú követelménynek: nehezen hamisíthatók, sorszámozottak, szigorúan számon tarthatók. Ugyanakkor, mivel széles körben elterjedtek, szégyenkezés nélkül lehet velük fizetni.
Fel is merül a kérdés, hogy akkor vajon a kérdéses önkormányzatok miért nem egy ilyen létező és bejáratott rendszert választottak. Ehelyett ugyanis az egyik helyen külön kártyacéggel szerződnek, illetve kijelölik a lehetséges elfogadóhelyeket (amelyeknek köre egészen biztosan szűkebb lesz, mint egy országos lefedettségű utalványrendszert üzemeltető cég esetén el lehetne érni), a másik településen pedig egy hivatal által kijelölt személy végzi a bevásárlást. Gondolom, az adódó korrupciós lehetőségeket felesleges részletezni.
Az uzsorások problémáját viszonylag egyszerű volna megoldani, az erre szolgáló intézményt réges-rég feltalálták, az úgynevezett bankról van szó. Igen, ezek az emberek magas adóskockázatot képviselnek, és igen, ezért magas lesz a kamat is, viszont pontosan lehet tudni, mit vállalnak, és az esetleges fizikai bántalmazás, fenyegetés, házfelgyújtás nem lesz a kondíciós listán. Léteznek a mikrohitelezésnek egyéb speciális formái is, de egyik sem buktatók nélküli, például a Nobel-békedíjas konstrukcióban adóscsoportok kapnak hitelt, és a nem fizető tag hátralékát szétterítik a többi tagon, így ösztönözve fizetésre mindenkit. Az általam javasolt megoldás hátránya, hogy a ma Magyarországon elterjedt politikai gondolkodási sémák szerint eretnekségnek számít, más-más okból, de nem támogatja sem a politikailag feltétlenül korrekt értelmiség, sem a horngyulai értelemben vett lakosság. Előnye, hogy mégis ez az egyetlen bizonyítottan működőképes lehetőség.
A készpénz lecserélése kártyára vagy árura éppenséggel egyrészt nem szünteti meg az uzsorakölcsön iránti keresletet, másrészt nem lehetetleníti el a durva pénzbehajtási módszereket. Legfeljebb megnehezíti az uzsorás számára a pénzbehajtást, következésképp az uzsorahitelek ára emelkedni fog. Ezt akarjuk-e elérni?
A kocsmázás és a játékgépezés sem szűnik meg önmagában a kártyarendszertől, hiszen nincs az a rendszer, amelyet ne lehetne kijátszani, főleg, ha függőségekről van szó. Aki alkohol- és játékfüggő, az inni fog és gépezni fog, aki meg ezeket a szolgáltatásokat nyújtja, meg fogja kapni az ellenértéket, a részletek meg majd kialakulnak a feketepiacon. A tartós megoldás az életmódváltás felé vivő ösztönzők kialakítása, aminek tárgyalása meghaladja egy publicisztika kereteit. Hosszú távon ugyanis csak olyan rendszer kialakításának van értelme, amelyik a jelenlegivel ellentétben nem a segélyfüggőség újratermelődését motiválja, hanem az öngondoskodást (és valódi motiváció kell, a tapasztalatok szerint a szimpla ellátásmegvonás nem működik), de amíg ezt a szisztémát megtaláljuk, addig is kell tenni valamit, mert egyszerűen túl kevés forrásunk van ahhoz, hogy rosszul költsük el.
Gyors és egyszerű kiút nincs, viszont néhány egyszerű adminisztratív intézkedéssel jelentős javulást lehetne elérni. Ezeknek az intézkedéseknek egyszerűen ki kellene terjeszteni a munkahelyeken már bevált természetbenijuttatás-rendszer alkalmazhatóságát a szociális ellátások egy részére is. Így nem egy önkormányzati szinten összebarkácsolt rendszer jogi és technikai hiányosságainak kiküszöbölésével kellene foglalkozni, hanem átvenni egy már működő, hatékony és humánus (az utalvány beváltójára a szegénység bélyegét nem rányomó) rendszert.
36 komment
A Komment.hu cikkeihez regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá.
Ha még nem regisztrált,
tegye meg itt!
Mivel a Komment.hu szerkesztősége a hozzászólásokat előzetesen szűri, azok azonnal nem jelennek meg az oldalon. Csak azokat a hozzászólásokat publikáljuk, amelyeket erre érdemesnek tartunk. Moderálási elveinkről részletesen itt olvashat.
39
mpolgar
2009. 12. 17. 12:03
Számomra a legérthetetlenebb dolog az általános álságosság, ami miatt nem szabad, és nem lehet tisztán látni ebben a kérdésben. Csak kenjük a problémát, szőr mentén beszélnek róla a politikusok, a különböző fórumokon megszólalók, mindenki fél a rasszizmus bélyegétől, hiszen bevallva, bevallatlanul cigányokat érintő kérdésről van szó. Közben pedig, egyre súlyosbodik a helyzet. Ahogy a helyzet romlik, a feszültség nő.
Túl sok látszatsegítséggel találkozom. Látszatsegítség az, mikor a segélyek összege az éhenhaláshoz sok, a nyomorszintből való kitöréshez kevés. Nem gondolja komolyan senki, hogy 26 000 forintnyi összegből lehet továbblépni. Adtunk is, meg nem is. Munkahely nincs, szakképesítés tömegesen nincs, egyik a másik nélkül amúgy sem sokat ér. A kötelező iskoláztatás is gondokkal terhes, sok gyerek ingerszegény környezetből kerül az iskolába, természetes, hogy nehézségeik vannak, sokan közülük lemaradnak, hátrányaik miatt reményük sincs a továbbtanulásra. Ez nem anyagi, elsősorban szemléleti kérdés. Szegregáció vádjával sújtják azokat, akik kiemelik ezeket a gyerekeket, és megpróbálják őket felzárkóztatni. Ez a teljes nyomorban élő családok gyermekeit sújtja legjobban. Pedig, rájuk kellene leginkább figyelni, mert ők itt lesznek még pár évtizedig, és hogy milyen ember lesz belőlük, az most válik el.
A gyermekvédelmi hatóság sem áll a helyzet magaslatán. Sok család gyermekeinek életkörülményei katasztófálisak, a szülők vagy nem tudnak, vagy nem is akarnak ezen változtatni. Ez indokolná, hogy ők állami gondozásba kerüljenek, hiszen az ilyen környezetben felnőtt ember később sem lesz igényesebb. Ebben hosszútávon kellene gondolkodni. Be kellene vezetni a rendszeres ellenőrzéseket a kritikus családoknál, és ha a gyerekek veszélynek vannak kitéve, akkor intézkedni kell. Nem mentség, amit sokszor hallok, hogy nem szívesen emelik ki a gyereket a családi környezetből. Ez számomra elfogadhatatlan, ha olyan gyerekkel találkozom, aki alultáplált, gondozatlan, ruházata elhanyagolt, tisztátalan, fűtetlen szobában alszik, napközben az utcán tekereg, ha beteg, az orvos által felírt gyógyszert nem váltják ki neki, és számos esetben volt gondja a rendőrséggel, mert lopáson kapták. Nem az a járható út, hogy ilyenkor tiszteletben tartjuk a szülői jogokat, hanem a gyereket mentendő meg kell tenni a megfelelő lépéseket, minél hamarabb. Nem mindegy, hogyan nő fel a következő generáció.
Azt látom, hogy a pénzek, lehet vitatkozni, hogy sok, vagy kevés, de ellenőrizetlenül mennek ki. Annak mindig van hangja, hogy mennyit adtak, adtunk, -természetesen közpénzekből- arról sohasem, hogy valaki utánajárt volna, hogy ezek valóban ott landoltak-e, ahová szánták. A legkirívóbb a szememben a kisebbségi önkormányzatokhoz vándorolt összegek, amelyek nemes célt is szolgálhattak volna, viszont se látszatja, se eredménye, - volt rengeteg étterembe kihelyezett ülés, gyorssegély, rongyrázás, érdemben viszont ezek a testületek nem sok mindent tudnak felmutatni, tisztelet a kivételnek. Ha egy önkormányzatot el lehet számoltatni a közpénzek elköltéséről, akkor másokat is.
A munkanélkülieket hivatott segíteni a Munkaügyi központok hálózata. Csodás palotákban székelnek, a segítségnek még a látszatát se lehet felfedezni. A regisztráltak kötelesek állást keresni. Ez vicc. Ahol nincs 50 km-es körzetben munkalehetőség még a szakképzettek számára sem, akkor ezt ki gondolta komolyan? Viszont a segélyezettek köréből kizárható, ha nincs aláírása. Noná, hogy ezek hamisak. Nem találkoztam még olyannal, akit kiközvetítettek. Indítanak sok tanfolyamot, ezek látogatottak is, mert a tanulmányi időre minimálbért fizetnek, de mik ezek? A környéken nem lehet velük elhelyezkedni. Nem a megfelelő embereket iskolázzák be, képesített könyvelőnek ajánlottak kosárfonó tanfolyamot, nyolc általánossal nem rendelkező cigánytelepen élő fiúnak virágkötészetet. És ezt komolyan is gondolták. Hol itt az őszinte, tudatos, jól megfontolt segítség?
38
mpolgar
2009. 12. 17. 08:54
Kedves Hozzászólók!
Miután hasonló témakörben már kaptam hideget, meleget, ezért csak a közelmúltban nálunk történteket írom le. Hangsúlyozom, hogy még véletlenül sem vetítem ki más településre, nehogy azt higgye bárki, hogy általánosítok.
Decemberben az önkormányzat kifizette az aktuális segélyeket. December végén ki fogja fizetni a januárit, nehogy az ünnepre ne legyen valakinek pénze, holott, ez január 5.-éig lenne esedékes. Ennek az a hátulütője, hogy majd januárra fogy el a pénz. A múlt héten a rászorulóknak élelmiszercsomagot osztottak, fejenként 5 kg lisztet, 4 kg cukrot, 6 csomag száraztésztát, 2 liter étolajat, 2 doboz sajtot, 2 liter tartós tartós tejet, egy doboz margarint, egy tábla csokoládét, egy doboz kakaót. A nagycsaládosok ezen felül ennek a dupláját kapták. Hihetetlenül nagy volt a felzúdulás, mert egyrészt, nem volt benne szaloncukor, másrészt, sokan azt kifogásolták, hogy a segítség természetben érkezett, és átkozódva közölték, hogy nekik inkább az ára kellett volna.
Lehet, hogy én vagyok egy nagyon elvarázsolt lélek, de úgy gondolom, hogyha valaki nehéz helyzetben van, akkor minden segítségnek örül. Továbbá, ha már az alapélelmiszeremet biztosította valaki, akkor legalább meg tudom etetni a családomat, ez a gond már elhárult. Harmadrészt, ha élelmiszerre nem kell annyi pénzt kiadnom, akkor már átcsoportosíthatom a kiadásaimat, tehát, anyagiakban is mérhető segítséget kaptam.
Erre sokan mondhatják, hogy ahol nincs, nem lehet átcsoportosítani.
De mi van akkor, ha az önkormányzatnak erre a segítségre egyszerűen nincs módja, kerete, lehetősége? Ez a segélyezettek számára égből pottyant ajándék volt, nem megköszönték, vagy örültek neki, még nekik állt feljebb. Akkor itt valami nagyon hibádzik nem? Ha már oda jutottunk, hogy átkozzák azt is, aki segít, mi jön még?
37
bh
2009. 12. 16. 22:07
"Nincs gyors kiút"
A dolgozó (valódi termelőmunkát végző) emberek arcul köpése az új adózási rendszer. Újra a magas keresetűek járnak jól. Újra pénzisten imádata győzött.
Gratulálok szocialisták. NEM EZT VÁRTUK-VÁRJUK TŐLETEK! Sikerült újra engedni az eszement (csak a túlzásaira értem) liberalizmusnak. (Mik a túlzásai? ... stb. ...)
Ezzel nem segítik az esélyegyenlőséget, a nehezen élők életét, ...!
Nehéz úgy nehezen élni, ha környezetében tapasztalja az ember a mérhetetlen különbségeket.
Nehéz úgy nehezen élni, ha környezetének pusztulását-pusztítását látja az ember, mert a vezetőknek mindennél fontosabb a minnél jobb élet! Főleg a sajátjuk.
Nincs gyors kiút? VAN! Kihalunk.
36
gondoltam
2009. 11. 09. 19:26
Az egymással való törődés, a humánum egyik legalapvetőbb eleme: segíteni a bajba jutottakon. De mit is jelent ez? Szedjük csak részeire ezt a pár szót!
1. SEGÍTENI. Azaz támogatni az ő erőfeszítéseit, hogy kimásszon a bajból. Aki nem tesz erre erőfeszítést, azt nem lehet - és szerintem nem is szabad - támogatni. Persze az ő közreműködése nélkül - sőt annak ellenére is! - ki lehet húzni valakit a bajból, de erre már nem kötelez senkit a humánum!
Másrészt: a segítség időben korlátozott kell legyen. Addig tart, amíg az ember kimászik a bajból. Ha a segítséget kapó és adó fél is valóban azt akarja, akkor erre - a baj jellegétől függő idő alatt, de előbb vagy utóbb - mindenképp sor kerül. És akkor nincs tovább szükség a segítségre. Aki egész életében a mások segítségére épít, sőt még követeli is azt, az nem bajba jutott, hanem élősködő. Aki pedig az ilyennek egy életen át "segít", az nem humánus, hanem balek.
2. BAJBA JUTOTT lehet valaki a saját hibájából és azon kívüli okból is. Mindenképp az utóbbiaknak kell elsőbbséget élvezniük. Persze utánuk segíthetünk azokon is, akik maguk is okozói voltak a bajuknak - EGYSZER ! A humánum nem kötelez arra, hogy folyamatosan finanszírozzuk egyesek szenvedélybetegségét. Azt nem segíteni, hanem megszüntetni kell.
3. A segítség MÉRTÉKE igazodjon a segítséget nyújtó lehetőségeihez. Nehogy már a végén a segítséget kapó jobban járjon, mint aki segített neki!
Összefoglalva: a társadalom segítsége NEM JÁR ALANYI JOGON! Így tehát fel sem merülhet "személyiségi jogi" probléma abból, hogy xy a kártyán kapott pénzét nem költheti arra, amire akarja. AZ NEM AZ Ő PÉNZE, hanem a társadalomé! A minimum az, hogy megszabhatja, mire költhető a segítség!
34
Fatabbot
2009. 11. 09. 16:02
Elvonatkoztatva mindentől hogy jó lesz vagy rossz hát mit lehet mondani legalább megpróbált valamit. Természetesen biztos van ebben is valami kis hátszél (népszerűség növelés, bejutni a parlamentbe stb.) Nem minden új technológia sikeres és kifizetődő az elején, ki kell forrnia a dolgoknak. De az hogy több száz "szakértő" több száz milliót tesz zsebre azért hogy erre a problémára megoldást találjanak és nem tudnak felmutatni szinte semmit na az az igazi probléma.
33
ablak
2009. 11. 09. 15:00
Kedves paci, lehet, hogy nem akartál rosszindulatú lenni, de nem sikerült. Annyiban ki kell állnom solaris79 mellett, hogy a monoki polgármester mindenféle hatástanulmány nélkül zsigerből intézkedett, és igenis fontos volt a népszerűség is (itt a fórumon is látható, hogy mennyire).
Van néhány példa, hogy van előrelépés megalázás nélkül. Aki az 5-ös BMW-ről beszél, az remélem tudja, hogy az uzsorások nemcsak cigányok, akiktől beszedik, azok viszont nagyrészt...
Szóval lehet, hogy a monoki rendszer jobb lesz, mint a mostani, de azért nem kell dícsérni emiatt a polgármestert.
32
Han
2009. 11. 09. 14:59
Én sem állítom, hogy a kérdés szakértője lennék, de némiképp kötődöm a szakterülethez.
A szociális kártyával felmerült aggályok "személyiségi jog" jellegűek - azaz meg akarják szabni, hogy X segélyezett mire költi a pénzét. Alaphelyzetben egyet is értenék ezzel a mentalitással, azonban itt tényleg figyelembe kell venni, hogy az említett emberek egy része valóban nem a saját és családjuk jólétének biztosítására fordítja a segélyt. Kb. eddig jutott el a döntéshozó, amikor a szociális kártyát "feltalálta". Nem hivatkoznék a külföldi példákra, az előttem szólók ezt alaposan megtették.
Inkább azt említeném meg, hogy aki azért harcol, hogy "éhen haljon", azt nem feltétlenül kellene két kézzel rángatni, hogy mégse tegye. Erős kijelentés tudom, de kimondottan azokra az emberekre gondolok, akik elisszák/elgépezik a segélyt. A TV interjú alanyai között volt néhány, aki nyíltan "felvállalta", hogy igen, megvásárolja az élelmiszert, de eladja, és elissza. Szvsz az ilyen embereknek az érdekeit nem kellene feltétlenül kiemelt ügyként kezelni a döntéshozóknak, a szociális kártya háttere viszont tulajdonképpen pont róluk szól.
Személy szerint az indirekt juttatásokat részesíteném előnyben. A segély - akárhogy nevezzük - direkt juttatás, tehát konvertibilis olyan javakra is, amelyek fogyasztását éppen csökkenteni szeretnénk. Indirekt juttatás például az eddig említett népkonyha - amely mindent egybevetve amúgy is jóval olcsóbb -, vagy például a rezsiköltségek átvállalása (bizonyos összegig). Ez utóbbi volt a szerintem legkomolyabb (egyébként jogos) ellenérv a szociális kártyával szemben. A népkonyha hasonlóan jó megoldás, de talán a legjobb és a legjobban célzott az a gyermekétkeztetés.
Mindezek mellett hadd jegyezzem meg, hogy itt arról van szó, hogy a családokat és az embereket tulajdonképpen önmaguktól kell megvédenünk.
Tehát a direkt és indirekt juttatások mellett még egy nagyon fontos dologgal lehet szolgálni ezt az ügyet: tájékoztatás, és perspektíva. Meg kell végre magyarázni a szerencsétlen alkeszeknek, hogy minden, amit csinálnak, felelősség mások felé (illetve önmaguk felé). A másik dolog a perspektíva: ezt nem a helyi döntéshozók dolga biztosítani. Per pillanat kis hazánk sajnos nem túl kecsegtető ilyen szinten.
Mind1, nem írok többet nagyjából leírtam, amit gondolok. A probléma érzékelése helyes volt, a megoldás - számtalan sok egyéb területhez hasonlóan - némiképp kevésbé megfelelő, bár sokkal jobb, mint más helyeken.
A témában igazából az háborít fel, amit a polgármesterek ezért kaptak (negatív kritikát). Ennek köszönhetően a szociális kártyát "indokló személyek" gyakorlatilag áldozat szerepben tüntetik fel magukat, ami abszolút nem állja meg a helyét. Tudomásul kell venni, ők a mi pénzünkből élnek, és nem fogalmazódik meg feléjük elvárás (sehonnan!!!!), hogy hogyan tegyék ezt az ország épülésére. Talán ez a legnagyobb baj, ebben az irányban pozitív a szociális kártya.
Az pedig egy más kérdés, hogy egy olyan országban, ahol segélyekből össze lehet szedni havi 180eFtot (ami mellett vígan lehet feketén dolgozni) - nem hasra ütött adat, TV riportműsorból szintén -, valahogy nem feltétlenül motivált mindenki a munkakeresésre.
31
sfsdlfks
2009. 11. 09. 11:02
Kedves Gabesz24!
Tljesen igaza van abban, hogy érdekli, hogy mire pocsékolja az állam az adóját. De nem hiszem, hogy a BMW-s segélyen élő példát általánosságnak lehetne nevezni. Ez kirívó példa, ami nem általánosítható, csak elvétve fordul elő.
A jelenlegi rendszernek alapvető hibája, hogy a törvényhozó felületes munkát végez. Nem törekszik a probléma megoldására, de még a kezelésére is csak alig ha egyáltalán tisztában van aproblémával.
Elvileg minden autó, ingatlan egy állami szerveezt által nyilván van tartva, csakúgy mint a legális jövedelmek, ráadásul maguk a személyek, családtagok és lakheyük is államilag nyilván van tartva, nem ebszélve a cégekről. Ennek ellenére nem tudja az állam nyomon követni, kikalkulálni, hogy kinek mi jár.
Ez döbbenetes. Gyakorlatilag minden információ az állam rendelkezésére áll, ahhoz, hogy papírmunka és mindenféle jövedelemigazolás meg hasonló papír és időpazarló hülyeség nélkül tisztában legyen azzal, hogy ki hol-kivel lakik, van-e munkája, vállalkozása, jövedelme, vannak-e gyerekei, ami alapján tudható lenne, hogy kinek mi jár. Ez lenne a hatékony állam gondolkodása.
Minden hivatal nyilván tart valamit, de az összkép már nem érdekli az államot, holott a hatékony működésnek pont ez lenne az alapja.
Hát mégis micsoda egy felelőtlen, buta vezetésről árulkodik mindez? Miféle silány emberi jellemek és szakmai hiányosságok vannak az ország vezetésében?
Hogyan várhatnánk ezektől, hogy megoldjanak bármi problémát, ha magát a problémát se látják, értik?
A szociális kártyát jö ötletnek tartom és örülök, hog legalább egy-két helyen van tettrekész vezetés. Abban is hiszek, hogy igenis lehet segíteni az "elveszett" embereken, de biztosan nem pénzzel, hanem működő programmal, törődéssel, sok energiával, és nyílván munkahelyekkel (De nem Audi, meg Mercedes gyárakkal).
30
Gabesz24
2009. 11. 09. 08:22
Segély = alapvető létszükségletek (étel, közüzemi számlák) kielégítése. Én csakis ilyen kártyát adnék mindenkinek, ráadásul még azt is korlátoznám mire lehet költeni a boltban. Hogy megalázó volna? Már ne is haragudjon meg a kommentár kedves írója, de miért is találták ki a segélyt? Sajnos a mai világban a saját szememmel tapasztalhatom, hogy segélyosztásra 5-s BMW-ből érkeznek a "rászorulók" és akik elmennek a bevásárlóközpontba (hozzáteszem tudom hogy segélyen vannak), azok pedig kólával és csipsekkel tömik meg (jó esetben) a kosarukat. Milyen jogon, kérdem én?! Azt a pénzt, amiből neki a kenyeret meg a tejet kellene megvásárolni az én és mások adóforintjaiból veszik fel, vagy nem? Az enyémet meg igenis a saját maguk alapvető szükségletének fenntartására költsék. Amennyiben meg többre van igényük irány dolgozni. Erre tökéletes megoldás a közmunka, ha más nincs. Ha nem felel meg az a fizetés, akkor ne kapjanak segélyt sem, mert nem érdemli meg senki a segítséget aki saját magán nem akar segíteni.
29
kisgé
2009. 11. 08. 23:21
Kedvest Mindenki! Én nem vagyok ebben a témában ilyen szinten szakértő, mint akik véleményét olvasom. Csak azt gondolom, hogy még tényleg csírájában kellene tenni valamit...mint ahogy bianka is gondolja.
Saját élmény: már 7éve dolgoztam szakmunkással kezdve, aztán munka mellett középsuli, majd főiskola, mire a multi úgy gondolta hogy átszervez. Akkor mentem férjhez, gondoltuk egy év múlva jöhet egy gyerek. Mivel megszűnt a munkahelyem, úgy döntöttük, egy évvel előbb lesz gyerek, mivel, ha egy évet töredék fizetésért dolgozom, így leshetek, h semmit nem kapok majd gyed-nek. Ekkor fogalmazódott meg bennem, ha éppen a szülés időpontjában nincs munkahelyem, akkor ua. az huszonegynéhány ezer ft. kapom, mint aki 16évesen szül!!!!!Ezt azért tartottam igazságtalannak, mert én adófizetőt szültem, dolgoztam xévet, amiből adóztam, és netalán akkor nincs munkám, amikor szülök, ne kapjak csak alamizsnát??? Szóval én úgy gondolom, akinek nincs meg a 8 általánosa, ne kapjon segélyt, ha gyereke lesz, csak kaját!!! Ha van szakmája és úgy gyereke, akkor már valamennyi pénzt is. Persze ugye itt már jön az a szint, hogy ha már van szakmája, akkor már valami dereng a fejében is....talán
szóval én itt kezdeném, csak meggondolnák, h vállalnak e gyereket. Amúgy meg az a baj, ha már ezek az emberek gyereket szülnek, az már eleve hátránnyal születik, mert valószínű, h beteg lesz, aki meg már most felnőtt, azzal tényleg nem lehet mit tenni. Ott a sötétség uralkodik.
amúgy,sztem sem baj a korlátozott kártya, minden felnőtt ember úgy él ahogy akar, ha meg nem képes rá, hagyja, hogy segítsék!
