Nem nyerhet mindenki
// 2009 // nov // 10
A decemberi koppenhágai klímacsúcs előtt természetes módon szaporodnak meg a szakértői elemzések, tudósi intések a globális éghajlatváltozás problémája megoldásának szükségességéről és a megfelelő intézkedések módjáról. Létezik-e egységes álláspont a szén-dioxid kibocsátása által okozott károk mértékéről? Milyen szempontokat kell Magyarországnak figyelembe vennie, ha önmagára nézve is előnyös, ésszerű klímapolitikai álláspontont akar megfogalmazni?
A Föld klímaváltozása eddig nem tapasztalt, sok tekintetben egyedi környezetvédelmi probléma elé állította az emberiséget. A tudományos bizonytalanság, a távoli jövőben előálló következmények nehéz előrejelezhetősége, a megelőzés óriási költségei, a károk nem egyenletes megoszlása a bolygón mind-mind nehezítik a hatékony válaszlépések megtételét. A nem túl nagy jövedelmű, kis kibocsátású államok - mint amilyen Magyarország - számára különösen fontos a higgadt, gondosan mérlegelő cselekvés.
Valóban nem kétséges, hogy a főképpen az energiafelhasználásunkhoz kapcsolódó szén-dioxid (és más üvegházhatású gázok) kibocsátásával az emberiség hozzájárul a Föld éghajlatának megváltozásához. Az sem vitakérdés, hogy ezen klímaváltozás mind az emberi civilizáció, mind más élőlények számára számos kedvezőtlen és akár súlyos következménnyel járhat. Az azonban már korántsem egyértelmű, hogy pontosan miben állnak majd ezek a kedvezőtlen következmények s hogy milyen súllyal, mekkora gazdasági kárt, költségeket okozva jelennek majd meg. A klímaváltozással foglalkozó közgazdászok zöme például túlzónak tartja a "Stern-jelentés" által kimutatott, a világ GDP-jének akár 20%-ára rúgó károkat, s ennél lényegesen kisebb gazdasági súlyú következményekkel számol.
A különleges problémát az jelenti, hogy jelentős tudományos bizonytalanságok vannak mind annak megítélésében, hogy különböző légköri üvegházgáz-koncentrációkhoz milyen hőmérsékletek, csapadék-eloszlások, jégolvadások és tengervízszint-emelkedések tartoznak majd, mind annak előrejelzésében, hogy mindezen hatások ellen milyen védekezési, alkalmazkodási lehetőségeink lesznek a következő évtizedekben. Ebben a bizonytalanságokkal terhelt vitában aztán ki-ki vérmérséklete szerint hol "világvégét" jósol, hol pedig kezelhető mértékűnek ítélti a következményeket.
Az azonban biztos, hogy a tudományos bizonytalanság nem lehet oka a semmittevésnek, viszont annak sem, hogy úgy állítsuk be a problémát, mintha mindent pontosan tudnánk, s hogy nincsenek alternatíváink a probléma kezelésére a gyors és radikális üvegházgáz-kibocsátás visszafogáson túl. Ugyanígy hiba eltagadni, hogy a jelentős kibocsátás-visszafogás, egy radikális, gyors átállás a szén-dioxid- és metánmentes gazdaságra bizony jelentős gazdasági terhet jelent. Valóban igaz, hogy ennek az átállásnak lesznek majd nyertesei (például a megújuló energiában, az energiahatékonysággal kapcsolatos tevékenységekben, esetleg az atomenergiában érdekeltek), de túlzás azt állítani, hogy a gazdaság "széntelenítése" egyben az egyedül üdvözítő és nélkülözhetetlen módja a gazdaság fejlődésének, s ezzel mindenki nyerni fog majd.
Lássunk néhány konkrét példát: ha Magyarországon radikális szén-dioxid-kibocsátást csökkentő politikát vezetnének be, az növelné a lakásépítés és -felújítás költségeit, drágítaná az áramot, a gázt és a nem megújuló alapú távhőt, jelentősen korlátozná vagy drágítaná az egyéni benzin- és gázolajalapú közlekedést. Épp a napokban száműzték a boltok polcairól a hagyományos 100W-os izzókat, helyettük a lényegesen drágább kompakt világítótesteket vásárolhatjuk meg. Mindezek persze ésszerű lépések lehetnek (sőt, olykor magukban is megtérülhetnek, mint például a rossz energiahatékonyságú épületek energetikai felújítása), ha a szén-dioxid-kibocsátás folytatása még ezen előbbi költségeknél is nagyobb károkat idézne elő - ami bizony valószínű lehet. Nem biztos, hogy érdemes azzal hitegetni az embereket, hogy tulajdonképpen nem is kell áldozatot vállalniuk a klíma stabilizálásának érdekében - különösen, ha még a fejlődő országokat is segélyeznünk kellene akár a GDP-nk 10%-ának erejéig, ahogyan ezt Nicholas Stern javasolja.
Itt azt is érdemes megjegyezni, hogy elég sok negatív tapasztalatunk van a fejlődő régió segélyezésének hatékonysága kapcsán. Vélhetően az üzleti alapú vagy kormányközi technológiai együttműködésnek, a harmadik világ árui előtti kereskedelmi akadályok lebontásának, a trópusi esőerdők rohamos kivágásában való ellenérdekeltség megteremtésének is jelentős szerepe lehetne, hogy például az afrikai vagy ázsiai szegényebb államok gazdaságilag megerősödve képesek legyenek a "szénmentes" fejlődésre.
Ami pedig a terhek nemzetközi szintű elosztását illeti, látnunk kell, hogy Kína, az Egyesült Államok és az Európai Unió a világ teljes kibocsátásának több mint feléért felelős, s hogy alig több, mint húsz olyan ország van, melyek kibocsátása 1%-nál nagyobb részesedésű az üvegházgáz-termelésben (Magyarország részesedése mintegy 0,1%-os). Ezen országok együtt már a világ teljes kibocsátásának több mint 85%-át adják. Ezek az adatok kérlelhetetlenül megmutatják, tulajdonképpen mely kormányokon áll vagy bukik egy érdemi kibocsátás-visszafogás megvalósítása. A kis kibocsátású országoknak pedig lehet majd erkölcsi igazuk, jelenleg azonban az államok nemzetközi kapcsolatában semmilyen érdemi lehetőségük nem áll fenn, hogy ezen igazukat kikényszerítsék.
Ezért a kis kibocsátású országoknak, amelyek önmagukban nem tudják a klímaváltozás káros hatásait megelőzni, elemi érdekük egy hatékony adaptációs stratégia kidolgozása s érdemi intézkedések megvalósítása. Magyarországnak természetesen erkölcsi felelőssége a kibocsátás-csökkentésben részt vállalni, de legalább ugyanilyen súllyal kell például hatékony vízgazdálkodási rendszereket létrehoznia (visszatérnie a Vásárhelyi-terv eredeti, komplex koncepciójához) vagy felkészítenie a mezőgazdaságot az esetleges káros hatásokra. Ebből az következik, hogy az egyébként a súlyos eladósodottsággal és a közszolgáltatások sokszor lepusztult állapotával küzdő Magyarországnak különösen meg kell fontolnia minden forint kiadást, hogy azt hatékonyan, a nemzetközi szolidaritásnak is, meg saját elemi érdekeinek megfelelően is ossza meg a klímaváltozás megelőzése (azaz részvételére egy nem-szénalapú gazdaság megteremtésében) és a kedvezőtlen éghajlati változásokra való felkészülés között. A csak a kibocsátás-visszafogásra koncentráló politikai diskurzusban ez lehetne az a minőségi újdonság, amit Magyarország - akár az EU leendő soros elnökeként - és a hozzá hasonló kihívásokkal küzdő államok beilleszthetnének a nemzetközi klímapolitika keretébe.
13 komment
A Komment.hu cikkeihez regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá.
Ha még nem regisztrált,
tegye meg itt!
Mivel a Komment.hu szerkesztősége a hozzászólásokat előzetesen szűri, azok azonnal nem jelennek meg az oldalon. Csak azokat a hozzászólásokat publikáljuk, amelyeket erre érdemesnek tartunk. Moderálási elveinkről részletesen itt olvashat.
13
bartus gábor
2009. 11. 26. 20:45
Kedves Antal Dániel,
Nem szembe hanem mellé állítottam a klímapolitikai kiadásokat az egyéb nyűgeinkből fakadó költségvetési igényeknek, hogy ez hamis vagy sem, arról egy költségvetéssel sakkozó politikus vagy pénzügyminisztériumi köztisztviselő tudna többet mondani. (Én nem biztos, hogy még ennél is több adót szeretnék fizetni...)
Magyarország a legtöbb klímapolitikai teendőjét illetően eddig nem óvatos, hanem lusta vagy érdektelen volt. Például az allokációs tervek (ez a vállalatok között osztja el a kibocsátási lehetőségeiket) rendszeres késői elfogadását említhetjük. Arról nem is beszélve, hogy a régóta aktívan lehetett volna üzletelni a felesleges kibocsátási jogainkkal, az eladásukból befolyó forrásokat szén-dioxid visszafogásra költve.
Az EU-val szembeni aktuális vitában pedig Magyarországnak kivételesen igaza van, mert az EU az allokáció tagállamok közti újradefiniálásával egyértelműen a kyoto-i vállalásait nem teljesítő régi, a kibocsátásukat még az USA-nál is jobban növelő tagállamainak próbál kedvezni legtöbb esetben az új tagállamok rovására.
Az alacsony energiahatékonyság javításában, az energiapazarlás megszüntetésében teljesen igaza van, néhány éve készített számításaink is azt igazolták, hogy ezek a leghatékonyabb eszközei (még a megújuló források fejlesztésénél is jobbak) a hazai üvegházgázok kibocsátás-visszafogásának.
Kedves johannus, Na Ne! és zuio,
Köszönöm a kiváló példákat, amiket a semmibe sem kerülő vagy gyorsan megtérülő kibocsátás-csökkentésre hoztak, valóban sok ilyen van, csak ezek közül is keveset használunk ki. Azonban ezen alacsonyan csüngő gyümölcsök leszedése után, egyre drágább megoldások következnek, amikkel valóban egy alacsony szén-intenzitású gazdaságot lehetne megteremteni. S ahhoz sok tekintetben más szemléletre, más választásokra lenne szükség.
12
johannus
2009. 11. 25. 07:27
Tisztelt vitatársaim!
Az autókról beszélve én kizárólag a személyautókra gondoltam. Arról sem szóltam, hogy teljesen meg kellene szüntetni gyártásukat. A személyautó nagy érték, civilizációnk jelentős vívmánya. A baj az, hogy az autóipar elsősorban a tőkések, ill. az általuk uralt tőkés vállalkozások érdekét szolgálja, a világban a köztük, a nagyobb profitért folyó küzdelemben másodrangúvá válik a fiziológiai szempont, vagyis az a kérdés, hogy tényleg szüksége van-e az emberiségnek annyi személyautóra, amennyit gyártanak. Civilizációnk fejlődése közben eljutott arra a pontra, ahol a még nagyobb kényelmet szolgáló ipari termékek használata az emberi fizikumot egyre jobban visszafejleszti, azon túl pedig egyáltalán a földi élet fennmaradását is veszélyezteti. Az emberek ugyanakkor, ha szükségük van személyautó igénybe vételére, hozzájuthassanak, de az már a ló túloldala, hogy sokan szinte még vécére is autóval járnának. Számukra a megoldás az lenne, hogy az autókölcsönzést mindenki számára elérhetővé tennék, a tömegközlekedési tarifákat ezzel párhuzamosan csökkentenék. Ehelyett egyre csak drágításról hallunk. Tehát szemléletbeli változtatásra lenne szükség mindenek előtt.
11
Na ne!
2009. 11. 19. 06:55
Kedves zuio! El sem hiszed, mennyire örülök ennek! Mindösszesen azért írtam, hogy nem energiatakarékos izzókra, hanem energiatakarékos fogyasztókra van szükség, mert a cikk azt is fejtegeti, hogy költségesek az új technológiák.
Kedves Antal Dániel! Köszönöm.
10
Antal Dániel
2009. 11. 18. 22:15
Úgy gondolom, hogy hamis szembeállítás az óvatos klímapolitika és a súlyos eladósodottsággal és a közszolgáltatások sokszor lepusztult állapotának szembeállítása. Magyarország egy euró előállításához 2,5-szer annyi enerigát használ mint egy nyugat-európai ország, és azt ugyanannyiért, de gyakran drágábban is szerzi be vagy adja tovább a fogyasztóknak. Magyarország esztelen energiafogyasztása különösen a lakossági, közintézményi és a közlekedési szektorban egyszerre oka a súlyos eladósodottságnak, részben a közszolgáltatások alacsony színvonalának és a CO2 kibocsátásnak. Magyarország már eddig is a "legóvatosabb" EU tag volt a klímaváltozás elleni harcban, utolsónak fogadott el csökkentési stratégiát, azért pereli az EU-t, hogy növelhesse a kibocsátását, miközben a legtöbb EU tagnál sokkal nagyobb gazdasági kára van a klímaváltozástól. Ezért úgy gondolom, hogy Magyarország gazdasági érdeke pontosan fordítva éppen az, hogy igen bátor, jelentős csökkentést előíró javaslotok mellé álljon az EU-ban és az ENSZ-ben is.
9
zuio
2009. 11. 18. 00:33
Na ne! csak egy megjegyzés:
Mi kicseréltünk kb. 5-6 égőt takarékosra , plusz kikapcsoljuk a készenléti állapotot is a készülékeken és csak ezzel megspóroltunk egy ezrest havonta, ez pár hónap alatt behozta az égők árát.
8
Na ne!
2009. 11. 16. 10:02
Na tessék. Azt hittem, végre egy topic, ahol nem esünk egymásnak.
Úgy látszik, kedves sfsdlfks, itt ön az, aki félreértett valamit, de nagyon. Egy szóval nem említettem soha sehol, hogy 'hipp-hopp nem kell autó'. Azt mondtam, el kellene gondolkodnunk azon, hogy mi a fontosabb.
Eszméletlen, mennyi felesleges szén-dioxid kerül a légkörbe amiatt, hogy már elnézést, de vécére is kocsival megyünk, meg amiatt, hogy Szombathelyen debreceni tejet lehet kapni a boltokban.
És ne haragudjon, ha azt mondom, hogy nem igazán érdekel, hogy a pestiek hogyan oldják meg. Az a pesti vesse rám az első követ, akit érdekel, hogy vidéken mit hogy oldanak meg az emberek. Kicsit igazságtalanul azt is mondhatnám, úgy kell annak, aki odatömörült. Sosem értettem, miért jó egymillió embernek, hogy egymás veséjében, koszban, zajban, szmogban élnek.
Nemrég egyébként azt hallottam, készült egy felmérés, amely szerint ha Kínában ugyanolyan színvonalon élne a lakosság, mint Németországban, összesen három napig élné túl a Föld.
Azt is nemrég olvastam, hogy az Egyesült Államokban - az arányaiban is legnagyobb széndioxid-kibocsátó országban - az irodai számítógépek körül-belül hatvan százalékát bekapcsolva hagyják éjszakára. Emiatt évente 14,4 millió tonna szén-dioxid kerül a légkörbe feleslegesen.
Azt is hallottam, hogy ha hirtelen kihalna az összes létező rovar, ötven évbe tellene, mire az élővilág regenerálná magát. Ha azonban az emberi faj halna ki egy csapásra, ötven év múlva újra virágozna a normális földi élet.
Nem kell egy vagyont költeni az energiatakarékos izzókra: az is rengeteget segítene, ha nem használnánk áramot feleslegesen. Ha nem úszna minden fényárban éjszakánként, ha nem csinálnánk hatalmas giccset például az ünnepi díszkivilágítással. Az én nagyanyám akkor sem kapcsolt villanyt, amikor sötétedett. Csak akkor, ha olyasmit csinált, amihez feltétlenül kellett a fény. Esténként órákig beszélgettünk a sötétben például. A közintézményekben még fényes nappal is állandóan ezer lámpa ég. Minek?
Az autókra visszatérve, azt hallottam, hogy már rég feltalálták a vízzel működő autót, csak éppen a földbe van taposva, mert hatalmas érdekköröket sértene a piacra kerülése.
Hát ennyi. Olyan mértékben kapaszkodnak az értelmetlen mértékű vagyonaikhoz és a hatalmukhoz bizonyos körök, hogy inkább hagyják, sőt erősítik a folyamatot, amely az emberi faj kihalásához vezet, mintsem hogy egy jottányit is engedjenek. Olyanok, mint a kismajom, amelyiknek csak akkor szabadul a lyukba szorult mancsa, ha elengedi a diót, mégis képtelen rá.
Nem én döntök a Föld sorsáról. Lehet filozofálni azon, hogy szerencsére avagy sajnos. Mégis ajánlom, hogy kicsit jobban gondolkodjon el a problémán mindenki, mert ez már régen nem vicc, nem játék.
Nem akarok álszent lenni, nekem is van autóm és használom is. De csak ha más városba kell mennem. Kisvárosben élek, itt mindenhova eljutok maximum húsz perces sétával. Egyébként igenis mosódióval mosok, vegyszer nélkül pucolok ablakot, illóolajakkal illatosítok és nagyon szívesen mesélek egyéb praktikáimról is, amellyel a környezetemet igyekszem megkímélni, amennyiben érdekel itt bárkit is.
7
sfsdlfks
2009. 11. 14. 14:31
Kedves Na ne!
Félre értett, nagyon. Mondandóm lényege nem a jelenlegi káros rendszer fenntartása, hanem ésszerű átalakítása. Nem tartom jónak a jelenlegi rendszert, sőt. De az Önéhez hasonló lángész ötleteket sem díjazom (hipp-hopp nem kell autó), főleg, mert nem hiszem, hogy Ön mindazt úgy csinálja a kerékpártól kezdve a mosódióig, ahogyan azt itt hírdeti, másrészt ha az autók és más szállítóeszközök gyártásában résztvevők (akik Bh szerint bűnösek), munkások számát nézzük, akkor jelentős mértékű, nem beszélve akpcsolódó iparágakéról.
Csak egy példa ereéig:
Ukrajna, acélipar. Az ország fő iparága, főleg autóipartól és építőipartól függ. Az elmúlt évben a válság következtében kb ötödére esett a kereslet és ennek megfelelő arányú dolgozót küldtek el, nem beszélve kapcsolódó bányászatról, ahol hasonló mértékű elbocsátások voltak. A ngyságrend százezres. Mennyi család megélhetéséről van szó, olyanokéról, akiknek nincs plazmatévéjük, néha fűtés sem, max kockaladájuk. Nem dőzsölnek, eddig sem futotta rá, most meg tuti nem. Ez csak Ukrajna és nem a magáéhoz hasonló Ötlet miatt vannak bajban, hanem a válság miatt, akkor mi lenne, ha Ön döntente? Belegondolni sem merek. Ön meg nem akar, bravó!
Valóban jó dolog a kerékpározás, én is teszem minden nap, autóm nincsen.
Ön elfelejti, hogy nem csak az autókázás, mint kedvtelés miatt kellenek az autók, hanem a személy és teherszállításhoz is. Kiváncsi lennék, hogy ha - az ön nézete szerint nem kellenek autók, járművek - akkor az emberek élelmiszerellátását - hogy csak a minimumról beszéljek - miként gondolja megvalósítani mondjuk Budapesten? Olcsón? Gyorsan?
6
Na ne!
2009. 11. 14. 09:47
Jaj, de nagyon-nagyon örülök, hogy erről vitatkozunk és ilyen jókat ír mindenki! Itt eddig mindenkinek igaza van, mert érzékelitek a problémát és vannak elképzeléseitek az alternatívákra nézve! Ez isteni!
Amit sfsdlfks felvetett az autógyárak bezárásával kapcsolatban, arról a Hülyék paradicsoma c. film jutott eszembe. Igen tömören a lényege, hogy egy képzeletbeli 500 évvel későbbi társadalomban mindenki valami undorító zöld trutyi-üdítőt iszik, mert elektrolitot tartalmaz, igaz, azt senki nem tudja, hogy mi is az. Ez folyik még a csapokból is - és ezzel öntözik a termőföldeket. Persze a növények nem akarnak nőni. Jön egy normális pasi, aki azt mondja, önözzetek vízzel. Így lesz, csakhogy a trutyi részvényei emiatt zuhanni kezdenek, tömeges elbocsátások. Mindenki a pasas fejét akarja, aki ezt tette velük. Már épp ki akarják trancsírozni, amikor valaki észreveszi, hogy a veteményes életre kapott és a pasas rögtön nemzeti hős lett. Ez persze csak film, de azért a lényeg átjön. Azaz a kérdés, hogy mi a fontosabb.
Egyébként a környezetkímélő megoldásokban az a jó, hogy olcsó. Nem tudom, miért lihegnek az okosok annyit azon, hogy drága lenne az átállás. Egy frászt. Az lenne a drága, ha ugyanezt a pazarló életet akarnánk folytatni totálisan más technológiákkal.
Mert egyébként az autózásnál sokkal olcsóbb a biciklizés vagy éppen a gyaloglás. A mérgező vegyszereknél sokkal olcsóbb a mosódió, az ecet, a szódabikarbóna és társaik. A porszívónál sokkal olcsóbb a seprű. A kevesebb áram, víz, gáz kevesebbe kerül. A helyi termelőknél sokkal olcsóbbak és ráadásul jobb minőségűek a termékek, mint a Kambodzsából importáltak és a nagyüzemiek.
Hát valami ilyesmin kellene elgondolkozni a méregdrága új technológiák helyett.
5
bh
2009. 11. 13. 18:05
Nem állítom, hogy itt kifejthető annak lényege, amit gondolok. Remélem figyelemfölkeltésnek jó:
@sfsdlfks:
Mindenki figyelmét fölhívom arra, hogy autót, pénzt, és még egynéhány dolgot
!!!!!! NEM LEHET ENNI !!!!!!
Attól, hogy nincs autógyártás, nem termelünk kevesebb élelmiszert. Hogy mennyit ehetünk, nem függ attól, mennyi autót gyártunk. (globálisan)
BOCS TÉVEDTEM: Egyre jobban függ tőle! Az eszement termeléssel tönkretesszük a földet: ÉHENHALUNK. Persze ezt azért megelőzzük háborúval. Csak az éhenhalást: Aki meghal a háborúban, már nem hal éhen.
A ma dúló gazdaságpolitika teljesen túlhaladott, csak arra jó, hogy néhányan jól (nagyon, sőt nagyonnagyon jól) éljenek.
A földi élet szempontjából a fölösleges termelés bűn! Az ebben dolgozók rosszabbak a munkanélkülieknél! Csak a rossz gazdaságpolitika általi termékelosztás tartja fönn annak látszatát, hogy van értelme a munkájuknak.
Ezért van az is, hogy a legfontosabb termelést végzők (mezőgazdaság) keresnek a legrosszabbul.
4
sfsdlfks
2009. 11. 13. 10:03
Kedves Na ne, Johannus!
Igazuk van, teljes mértékben. Azonban a legegyszerűbb azt mondani, hogy nem kell pl.:autógyártás. Csakhogy az utógyárak bezárásával mennyi munkanélkülit (ás más problémákat is) termelnénk? Mennyi éhes szájat? Ki meri ezt megtenni? Ha maguknak meglenne a hatalma hozzá, megtennék? Vállalnák ezt a felelősséget?
Nem hiszem.
Nos nem konkrétan ezért, de ilyen problémák is közrejátszanak abban, hogy nincs észrevehető változás.
Igazuk van abban, hogy nekünk, embereknek kell lépnünk, mert mi tartjuk fen a rendszert az igényeinkkel. Viszont a rendszert úgy kell megváltoztatni, hogy közben ne omoljon össze.
A föld jelenlegi helyzetében eszement baromságnak tartom, hogy egyes államok atomfegyverek vagy egyáltalán fegyverek fejlesztésére pazarolják a pénzüket.
Jó jelnek tartom az elektromos autók megjelenését, de elegendő mértékű elterjetdésükhöz még legalább 10-15 évre van szükség.
Egyetértünk abban is, hogy a környezetbarát energiaforrások alkalmazása lenne a cél, de ehhez már szükség van az állam komoly elhatározására. Szimpatikus példa Portugália, amely célként túzte ki a környezetbarát energiaforrások alkalmazásának lehető legnagyobb mértékű alkalmazását és nagyon jó úton halad, hogy ezt elérje.
Magyarország például geotermikus energia paradicsom lehetne földrajzi és geológiai adottságainak köszönhetően, de távol állunk tőle, inkább gázt veszünk egyre drágábban.
Olvastam valahol nemrég egy elméleti számítást, ami alapján a föld összes szárazföldjének az energiaellátásához elég volna a föld szárazföldjei területének az 5%-át napelemekkel beteríteni!!! Ez is elgondolkodtató...
