Semmi közük hozzá
// 2009 // nov // 19
Az Európai Unió a dohánytermékek jövedéki adójának egységesítését tervezi - ezzel pedig ismét tévúton jár. A döntés mind elvi, mind gazdasági, mind pedig egészségügyi okokból nem állja meg a helyét, ráadásul épp az egyéni felelősségvállalást gyengíti vele. Mi lenne a tisztességes megoldás?
A modern államok, államszervezetek betegesen paternalisták, és képtelenek értelmezni az egyéni felelősség és kockázatvállalás fogalmát, ezért aztán kötelességüknek érzik, hogy mindenkit megvédjenek saját magától - erőszakkal, tiltással vagy esetleg "megfelelő motivációval". Erre kiváló példa az úgynevezett jövedéki adók rendszere. A jövedéki adó gyakorlatilag olyan különadó, ami egyes speciális termékeket (pl. üzemanyag, dohány, alkohol) sújt, csak és kizárólag azért, mert a jogszabályok alkotói szerint ezek fogyasztása káros mind a fogyasztóra, mind a társadalom egészére. Ezzel elvben a társadalom nagyon egyetért, aztán az elvi egyetértés megadása után tovább fogyasztja ugyanezeket.
A paternalizmusban élen járó Európai Unió épp újabb lépésre szánta el magát a témában: a vezetők megállapodtak a dohánytermékeket sújtó jövedéki adók egységesítéséről. Egyelőre "csak" politikai szinten, de ne féljünk, ezt nemsokára követni fogja a valódi, kötelező erejű szabályozás megszületése. Miközben minderre a világon semmi szükség, ahogy a többi, szabad választást korlátozó rendelkezésre sem. (Megjegyzés: nem dohányzom, meglehetősen ritkán iszom alkoholt, és villamossal járok.)
Miért? Először is elvi okokból. Minden nagykorú állampolgárnak joga van döntenie arról, milyen kockázatokat vállal, számolva a következményekkel. Ma a dohányzás vagy éppen az alkoholfogyasztás rizikói közismertek, ezeket akarattal eltitkolni pedig megtévesztő üzleti gyakorlat, ami üldözendő, ez rendjén is volna. Az is teljesen normális, hogy a mindannyiunk pénzéből fenntartott, közfeladatot ellátó intézményekben, ahol időnként muszáj megfordulni, nem engedélyezett a dohányzás vagy az italozás.
Az viszont tökéletesen érthetetlen, hogyan jön bármelyik állam ahhoz, hogy egy magántulajdonban lévő intézmény vendégeinek fogyasztási szokásaiba beleszóljon. Majd eldönti a vendég, hogy bemegy-e a szórakozóhelyre, ahol dohányoznak, vagy keres egy füstmenteset, nem? De. Egyáltalán nem biztos, hogy a bárok vagy éttermek forgalma csökken egy általános tiltástól, de a vendégek szabad választáshoz való joga igen, indokolatlanul, hiszen egyáltalán nem kötelező cigarettafüstös helyre menni.
Ha valaki úgy dönt, megéri a hosszabb távon jelentkező kockázat a rövid távon elérhető élvezetet, hát döntsön, szíve joga. Pont az úgynevezett politikai elitnek van a legkisebb jogalapja ebben az ügyben szemrehányást tenni, hiszen ők azok, akik minden rendelkezésnél csak a következő választásig hátralévő időt és az ezalatt elérhető rövid távú hasznot nézik, minden idők legnagyobb paternalistájától, Keynestől megtanulva a hamis bölcsességet, miszerint hosszabb távon úgyis mind meghalunk.
Másodszor, számos praktikus okból is felesleges a mesterséges árfelhajtás. A piaci mechanizmusok ugyanis nem iktathatók ki, legfeljebb egy észak-koreai szintű rendszerben. Aki olcsó cigarettát akar, majd szerez máshonnan, ez különösen igaz a gyakorlatilag szabálykerülésre épülő magyar gazdaságban edződöttekre. Milton Friedman óta tudjuk, hogy a feketepiac nem a szabad piac ellensége, sőt, egyes helyzetekben az egyetlen mód a szabad kereskedelem megvalósítására.
Az egészségügyi hatásokat taglaló érv is sántít. A dohányosok kezelésének többletköltségeit ugyanis épp a rendkívül előnyösnek hirdetett, államilag kialakított szociális szemléletű társadalombiztosítási rendszer teríti szét mindenkire, az egészséges életmódot folytatókra is, aztán ezt a központilag kreált visszásságot próbálják meg korrigálni egy újabb állami beavatkozással, ahogy az általában lenni szokott.
Nyilvánvalóan az volna a tisztességes megoldás, ha mindenki saját maga választaná meg, milyen biztosítást köt, a dohányosok kockázatát pedig valószerűen, biztosításmatematikai eszközökkel áraznák be (nem politikai alkuban), a pénzt pedig akár a dohánytermékeken keresztül, akár közvetlenül, de a biztosítók hajtanák be, nem pedig az állami költségvetés, amely aztán ki tudja, mire költi. Ez is sokba kerülne a dohányzóknak, de legalább tisztességes rendszer volna: mindenki tudná, mekkora kockázata van annak, amit csinál, és azzal arányosan fizetne.
Ettől azonban az Európai Unió messze van, ráadásul mindig, konzekvensen a rossz irányba mozdul: lehetőleg mindenütt az állami szabályozás erősítése felé, amiből természetszerűleg következik a kockázatviselés kiterjesztése a kockázatot nem hordozókra vagy okozókra. Holott épp az ellenkezőjére volna szükség, több teret engedni az egyéni felelősségvállalásnak. Hogy ezzel néhányan kockázatosabb életet élnének? Lehet, de az ő dolguk, sem jogunk, sem praktikus okunk nincs arra, hogy ebben megakadályozzuk őket. Nem nekünk tartoznak felelősséggel, hanem maguknak, meg azoknak, akik fontosak az életükben.
50 komment
A Komment.hu cikkeihez regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá.
Ha még nem regisztrált,
tegye meg itt!
Mivel a Komment.hu szerkesztősége a hozzászólásokat előzetesen szűri, azok azonnal nem jelennek meg az oldalon. Csak azokat a hozzászólásokat publikáljuk, amelyeket erre érdemesnek tartunk. Moderálási elveinkről részletesen itt olvashat.
50
csabrix
2009. 12. 03. 14:49
Üdv!
Látom jó sok véleményt hoz a téma. :-)
Valamikor (14.-ik komment) írtam,hogy letettem a cigarettát.
Nos azóta is tartom magam,egyáltalán nem is hiányzik,pedig
azóta kínáltak már többször is.
De nem az ára miatt tettem le.
-Nem tudom,hogy csináltam.
Csak annyit tudok,hogy éveken keresztül mondogattam
magamnak "leteszem" és egyszer eljött az a nap,
mikor minden nehézség nélkül meg tudtam állni,hogy
vegyek még egy "utolsó" dobozzal.
Persze elvonási tünetek voltak - rosszullét stb...
Most ott tartok,hogy hörgök meg köhögök és szakad fel az
ami az évek során lerakódott.
49
demi franc
2009. 11. 30. 12:05
Ezen az alapon a kábítószerfogyasztást se lenne szabad tiltani. Ki-ki belátja, hogy milyen kockázattal jár a kokainozás, heroinozás, és aszerint vásárolná a törvények által nem akadályozva. És persze fogyasztási adó nélkül. Feketepiaca kifehéredne és a gyártóknak külön kartellt kellene alakítaniuk, hogy valamelyest felverjék az árakat.
Nem úgy lenne, mint most... Csillagászati összegeket kell kifizetni egy csipetnyi krekkért...
48
pepo3
2009. 11. 30. 11:59
Sziasztok.Alkohol és a dohány jelenti az állam legnagyobb bevételét. Azért emelik az árát hogy még több bevételük legyen és nem azért hogy leszokjunk a káros szenvedélyünkről.
47
Bockó
2009. 11. 28. 19:48
Azt hiszem, friedmanistának lenni a Shock doktrína óta ciki, bár nyilván az önkasztráció - és a dohányzás - élvezetét senkinek sincs joga megvonni másoktól.
Nyilván, a piacosított egészségügy nagyon tisztességes lenne, egy-egy betegség anyagilag is tönkretenné az embereket, de legalább elmondhatnák, miután kifizetnek 8000 forintot a patikában egy Algopirinért, vagy miután a biztosítójuk megtagadta az MRt, mert az ő orvosszakértőjük szerint nem indokolt (kicsit extrapoláltam az amerikai példából), hogy én felelősséget vállalok magamért, a mocskos dohányosok is tegyék meg ugyanezt!
Sokkal inkább választom azt, hogy a jövedéki adót fordítsák az egészségügy finanszírozására, mint azt, hogy mindenki fizesse az egészségügyi multik profitját. Az ugyanis jóval kevésbé lenne igazságos. Átlagban. Néhány tíz, esetleg száz embernek persze nagyon-nagyon igazságos lenne, de te, kedves cikkíró, valószínűleg nem lennél köztük.
46
Zendorr
2009. 11. 25. 17:28
Mindössze csak annyit fűznék hozzá ehhez: "Ez is sokba kerülne a dohányzóknak, de legalább tisztességes rendszer volna: mindenki tudná, mekkora kockázata van annak, amit csinál, és azzal arányosan fizetne."
Ha kirohad a tüdőm nem fogok újat kapni, hiába fizetek többet... Így hát fizessen többet a nyári villám az...
Tudjuk mindannyian, mi a különbség a kertben termett zöldség, a saját magad által vágott állat, és mindezek bolti barátai között.
Ennyi erővel akkor mondhatnánk azt is, hogy aki boltban vásárolt termékeket fogyaszt, az is fizessen több egészségbiztosítást, ugyanis köztudott, hogy a tartósítószerek, színezékek, egyéb vegyszerek sem az egészséges életmódot szolgálják.
Lehet én vagyok túl konzervatív, de mi sose "drótoztuk be" a paradicsom tövét! Nézzétek meg a tövét, az miaz ott az a fekete drót?!!?! max áram mehet benne mást nem nagyon tudok elképzelni :DDD teccikérteni?!
Kép, Így termelik a paradicsomot nagy tételben:
http://www.gyumolcs-zoldseg.hu/media/cikk/53/furtos_paradicsom_uveghaz_n.jpg
Nem tűnt fel soha, hogy az áruházakban minden paradicsom éretlen, ugyanakkora, és se íze se bűze?!
Saláta: Nálunk még nem vízinövény, nagy tételben viszont, már igen!
Képek :
http://archiv.magyarszo.com/arhiva/2007/09/11/images/25_02_15_salata_nagyban.jpg
utolsó előtti bejegyzést tessék csak olvasni: http://archiv.magyarszo.com/arhiva/2007/09/11/main.php?l=j13.htm
Most már teccikérteni mit szerettem volna jelezni ezzel a ki szösszenettel... Senkinek sincs semmiféle választása... Aki nem dohányzik, meg nem iszik, ne higgye, hogy ő biztonságban van... Meg vagyunk mérgezve mindannyian, csak van aki tudomásul veszi, és van aki hisz a mesékben... Egyél sok zöldséget :D:D hahaha helyesbítek : Egyél egy zacskó vizet.
Senkit sem érdekel, hogy mi lesz Veled... Az a lényeg, ha neked saláta kell, vagy paradicsom, vagy akármi más... és bemész a boltba, akkor roskadozzon a polc előtted. Ennyi. Az, hogy miből van meg miből nincs, amiből lennie kellene az kutyát nem érdekli... Úgy nézzen ki, mint az eredeti, és már mehet is a polcra.
45
Na ne!
2009. 11. 24. 11:27
Kedves zuio!
Boldog megkönnyebbüléssel konstatáltam, hogy közelednek álláspontjaink egymáshoz. Már csak néhány válaszgondolat.
Aki alkoholista, az ugyebár függő. A függőség pedig azt jelenti, hogy az embernek szorongató kényszere van valamire, az alkoholistának az alkoholra. Ettől olyan nagy üzlet minden függőség: van az a pont, ahol bármit el lehet kérni a függőséget okozó anyagért, mert a nyomorult szenvedélybeteg úgyis megoldja - ezt tudjuk jól mindannyian.
Természetesen nem gondolom, hogy kizárólag a kézzel fogható javakat előállítók munkájára van szükség. Mindössze arról írtam, hogy őket fizetik meg a legkevésbé. Sőt, ha jól emlékszem, olyasmit írtam, hogy a tényleges termelő munkát. Ez alatt a produktív munkára gondoltam. Vagyis arra, amikor a dolgozó konkrétan csinál valamit a munkája során, nem csupán spekulál vagy lenyúl, kicsal, satöbbi. Ha körülnézünk, nyilvánvaló, hogy a ténylegesen dolgozó emberek munkája kevésbé térül meg. Akár árokásóról beszélünk, akár tanárról, orvosról. Szemben sok "ügyes" emberrel. Azt sem állítom, hogy aki önerejéből meggazdagodott, az feltétlenül semmittevő ügyeskedő lobbista, kárhozott lélek, mert hálistennek erre is tudok ellenpéldát, csak hát egyetlen egyet a nagyon sokkal szemben.
Hogy kiből lesz függő? Nos, a szociológia már megkülönbözteti a jólét és a jóllét fogalmát egymástól. Tudjuk, hogy nálunk rosszabb gazdasági helyzetben levő országok közül - merthogy vannak ám ilyenek - vannak olyanok, ahol sokkal vidámabbak az emberek, mint itt. Sajnos a magyar emberben nagyon benne van ez a "sorsa sújtott" szemlélet. Aztán meg minden ember más, mindenki máshogy éli meg a hátterének, társadalmának a változásait. A mostaniakat a legtöbben - érthetően - elég rosszul.
Dohányreklám volt van és lesz, legfeljebb a körülmények változnak. Ha jártál már bevásárlóközpont pénztáránál, akkor tudod. Egy dohányosnak egyébként az is elég, ha lát egy filmet, ahol folyton folyvást rágyújtanak. A legtöbb filmben pöfékelnek, ha megfigyeled. Persze ez nem minősül reklámnak, mégis manipulál.
A hálapénzt illetően nem szeretnék senki felett sem ítélkezni, de ha jól tudom, meg szeretnénk szüntetni. Legalábbis úgy tar5tják, hogy nem tesz jót az egészségügynek. Ha pedig valami nem jó, akkor azt nem kellene művelni - de ez csak az én szerény véleményem. Tudom, nagyon nehéz annak, akinek súlyos betegsége vagy azzal küzdő hozzátartozója van. Én ismerek olyan családot, akik úgy veszítették el a családfőt, hogy szinte mindenüket az orvosoknak adták, azok meg így sem tették meg azokat a dolgokat, amiket mellesleg hálapénz nélkül is kutya kötelességük lett volna. És hálistennek sok olyan esetet ismerek személyes tapasztalatból és környezetem tapasztalataiból, amikor egyetlen fillér nélkül többet tett az orvos, mint amennyi elvárható lett volna tőle.
Az egészséget nem lehet megvásárolni, de az emberséget, az odafigyelést, a kötelességtudatot, a felelős munkavégzést sem. A hálapénz csupán tovább betegíti az amúgy is krónikusan leépülő egészségügyet.
Remélem, érzed azért, hogy mindezt nem ellenségeskedésből és rákontrázásból mondom, hanem mert ezek a dolgok fontosak a számomra, mint ahogyan az is, hogy mások is megértsék. Örülök, hogy alkalmat adtál arra, hogy ezekbe belemenjünk.
44
reszelő
2009. 11. 24. 07:45
Alkohol, drog, dohányzás mindenki számára káros. Hamis állításokkal bombáznak mindenkit azok akik mások egészségének lerombolásán gazdagodnak. Az állam mi vagyunk, akárhogyan akarja ezt a tényt magának vindikálni az éppen regnáló politikai hatalom, amelyik nem éppen egészség párti. Mindenkinek egy élete van, az sem tul hosszú, logikátlan lenne megrövidíteni, bárhogyan magyarázzák a drog-, az alkohol-, a dohány bárók, hogy mindenki maga dönt az életéről, mert a valóság az, hogy meghatározó mértékben az említett bárók döntenek, és ráadásul mi fizetünk ezért is. Az általunk választott hatalomnak kutyakötelessége lenne egészségbarát módon intézkedni. Gazdasági oldalról minden veszteség nélkül át lehet állni egy tisztább levegőjű rendszerre, csak el kellene kezdeni, és nem magyarázkodni, hogy most nincs rá pénz.
43
zuio
2009. 11. 23. 20:17
Na ne!
Úgy látszik, alapvető hiányosságok vannak az államháztartással, egészségbiztosítással kapcsolatos ismereteimet illetően. Majd igyekszem bepótolni. Mondjuk nem is jött szembe velem túl sokszor ez a dolog, úgy részletekbe menően.
Az életről azt gondolom, van azért némi fogalmam. Tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy a hajléktalanok nagyrésze iszik. Azt nem is gondoltam, hogy az a pártízezer legvégletesebben függő leszokik a jövedéki adó hatására. Viszont azt azért elképzelhetőnek tartottam volna, hogy a kb. 1 millió alkoholista és pláne a többmillió még nem függő rendszeres ivó kevesebbet igyon, ha az többe kerül neki. (És kevesebb és ritkább alkoholfogyasztóból kevesebb alkoholista lesz.) Dehát, úgy látszik tévedtem. Valóban vicces, hogy a jövedéki
adót, mondjuk szilágyiné szalai eleonórára is lehet költeni...
Úgy látszik félreértettük egymást. Én is éppenhogy azt nehezményezem, hogy nem a valódi szegényekhez jutnak el sokszor a támogatások, kedvezmények. Hanem a csak papíron minimálbéresekhez. Ha csak 1-2 kivételes eset lett volna, megemésztettem volna. De RENGETEGSZER láttam ezt. Túl sokszor.
Ugye nem gondolod, hogy csak a kézzelfogható anyagi javakat létrehozó munka nélkülözhetetlen a társadalom számára? Szükség van sokmindenki másra is. Tanárokra, orvosokra, és számtalan más foglalkozásra. Az ő munkájuk is lehet nagyon nehéz, stresszes és még alulfizetett is.
Hogy kiből lesz a függő... Ugyan szakember nem vagyok, de láttam én már harmonikus, jó körülmények között élő embert is bagózni, és nagyon rossz helyzetben élőt egészségesen élni...
A dohánygyárak bezárása pedig alighanem zugtermelést hozna létre. (Lásd alkohol esete.) Dohányreklám? Hol látsz ilyet? Rég tilos vagy nem?
És annak is örülök, hogy legalább az egyikünket soha nem érte hátrány amiatt, hogy nem adott hálapénzt...
42
Na ne!
2009. 11. 23. 11:42
Kedves zuio!
Mérhetetlen örömmel töltöttek el legutóbbi soraid! Köszönöm, hogy rávilágítottál a tényre: a 200 Ft-tal induló vizitdíjból mára valószínűleg 2000 Ft lenne. Ebből is világosan látszik, mennyire aljas és álszent dolog is lett volna az egész.
Talán meglepetés számodra, hogy nagyon sokan és egyre többen vannak olyanok, akik nem csak tettetik a szegénységet és nem csak letagadják a vagyonukat, hanem tényleg nincs nekik. Nagy többségükben nem lusták, nem munkakerülők, nem társadalomellenesek, hanem egyszerűen kizsákmányoltak. A vadkapitalizmus áldozatai.
Tudod, pont azok élnek a legszerényebb körülmények között, akik tényleges termelő munkát végeznek. Akik a földjeinket szántják, búzánkat termelik, kenyerünket sütik, útjainkat, házainkat építik, ruháinkat varrják, tévéinket rakják össze és sorolhatnám. Nem a cégekre gondolok természetesen, hanem a melósokra.
Ez azért van így, mert az ügyeskedők jól megtanulták, hogyan zsigerelhetik ki az egyszerű embereket, akik semmi mást nem akarnak, csak tisztességes munkából boldogulni. A spekulánsok, az üzérkedők, az uzsorások, és uram bocsá az egyre szaporodó hivatalok. A biztosítók, a minőségellenőrők, a bankok, a szerzői jogdíjasok, a tőzsdések, ezt is lehetne folytatni napestig.
Személy szerint a párom és én is keményen dolgozunk. Párom hajnali négykor kel, késő este ér haza. Amikor bemegy, még senki sincs ott, csak a bakter, amikor eljön, már senki, csak a másik bakter. Nemrégiben megállították az utcán a rendőrök, amikor hajnali kettőkor jött haza munkája végeztével. Az érdekelte őket, mi dolga az utcán ilyenkor. Akkor végzett! Mégsem ő az, aki a legjobban keres a cégnél, és akkor finoman fogalmaztam. Ha beteg, nem mehet állományba, mert kirúgják, ha be akarná tartani a legalapvetőbb munkajogi törvényeket, kirúgnák. Hónapról hónapra élünk. Nem panasznak szánom, mindössze ez a helyzet. Az örökségünket nem plazmatévére meg légkeveréses sütőre költöttük, hanem az egérlyuk-lakásunkra meg a 13 éves autónkra. Erre volt elég és szerencsések vagyunk, hogy ezzel a vagyonnal nem vagyunk eladósodva.
Sajnos a dolgok nem mennek igazságosan. Azok isszák meg mindennek a levét, akik semmiről nem tehetnek.
Pontosan ez a gond az adónemekkel is, hogy visszakanyarodjak az eredeti témához. Nem azzal van a gond, hogy adóztatják a népet. Az a pénz a népé, azaz a mienk. Azért fizetjük be, hogy ránk fordítsák vissza. Szeretném tudni, hogy a megemelt cigaretta-jövedéki adó pontosan mire lesz fordítva. Nem a hivatalos verzió érdekel, hanem a valóság.
Nem lesz tőle kevesebb a dohányos. Kíváncsi lennék egy statisztikára arra vonatkozóan, hogy hányan dohányoztak harminc éve és hányan ma, miközben világos, hogy akkor jóval magasabbak voltak a jövedelmek reálértékei. Függőségekbe azok menekülnek, akiknek gondjaik vannak, nem a boldog, elégedett megvilágosodottak. Ma Magyarországon a rákos és a szív- valamint érrendszeri megbetegedések a fő halálozási okok. Listavezetők vagyunk e téren. Mindkettő esetén elismeri az orvostudomány a lelki okokat: a stresszt, depressziót. Vezetők vagyunk öngyilkosságok terén. Komolyan gondolja valaki, hogy ha megdrágítjuk a kötelet, kevesebben akasztják fel magukat? Ugye, ez csak vicc?
Ha tényleg azt akarjuk, hogy egészséges legyen anép és ne dohányozzon, akkor fokozatosan építsük le a dohánygyárakat és kész. Kissé ellentmondásos a dohány elleni harc, amikor a dohánygyárak teljesen legálisan működnek és ontják az egyre nagyobb választékú termékeiket, reklámozzák magukat és ebben még a félrevezetéstől sem riadnak vissza. Ha ezt szabad, akkor miről beszélünk?
Vagy a dohányosok orvosi kezelésére fordítják azt a pénzt? És konkrétan mit tesz egy orvos egy dohányossal? Azon túl, hogy elmondja neki, hogy szokjon már le? Tüdőrákossal nem tudnak mit kezdeni, aki meg nem lesz rákos, azzal meg nem is kezdenek semmit. Cáfolat valakinél? Örömmel venném.
