50 komment
A Komment.hu cikkeihez regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá.
Ha még nem regisztrált,
tegye meg itt!
Mivel a Komment.hu szerkesztősége a hozzászólásokat előzetesen szűri, azok azonnal nem jelennek meg az oldalon. Csak azokat a hozzászólásokat publikáljuk, amelyeket erre érdemesnek tartunk. Moderálási elveinkről részletesen itt olvashat.
50
g
2010. 01. 29. 17:47
Az egy dolog, hogy minden szülő szépnek látja, vagy szépnek szeretné látni gyerekét, és egy másik dolog, ha valaki elindítja a gyerekét egy konkrét szépségversenyen.
Az előbbi esetén az ember mutogatja a fotókat az ismerősöknek, talán verseny is kialakul más szülőkkel. Ez normális dolog szerintem.
Az utóbbi esetben viszont a cikk bontása szerint az alacsony iskolai végzettségűek mentálisan betegek, a magasabb iskolai végzettségűek pedig hazudnak, hogy ne derüljön ki, hogy ők is mentálisan betegek. Vannak bizniszek, amibe nem kéne belevonni a gyerekeket. A versenyszellemről pedig a futóverseny, rajzverseny, sakkverseny jut eszembe.
49
dé
2010. 01. 25. 11:33
Látom, itt szokás különböző pszichológiai vizsgálatok által kimutatott eredményekkel dobálózni. Én most ilyet nem húzok elő a kalapból.
Történetem: mivel minden anyának a saját gyermeke a legszebb, egy babaoldalra küldtem az enyémről fotót szavazásra. Aztán a szavazatok alapján gyanakvó lettem és belepillantottam a fórumba. Ott ment a pocskondiázás, hogy a tied nem is szép, te meg megígérted, hogy visszaszavazol az enyémre is, az meg cigány, arra ne szavazzatok stb.
Tehát egy gyermekszépségverseny (legyen az egy kis online csecsemőversny, vagy vörösszőnyeges ovis) nem lehet hiteles, és egészséges sem, amennyiben a szülő felfogása deformált.
Sajnos a gyerekeiket nem tudjuk megvédeni.
48
Na ne!
2009. 12. 19. 12:30
Eszembe jutott egyébként még egy példa arra, amikor hátrányos a szépség. Jack Kerouac regényében, az Útonban, amikor a főszereplő Hollywoodba érkezik, rácsodálkozik arra, hogy ott mindenki szép. Akárhová ment, az összes kávézóban, szórakozóhelyen minden pincér jóképű, minden felszolgálólány csinos és egyáltalán, bármerre megy, mindenütt szép emberek. Mint kiderült, ez azért van, mert a szép emberek tömegesen mennek oda szerencsét próbálni. Meghallgatásokra járnak, próbálkoznak, de addig is, amíg be nem üt a sztárság, a hírnév és gazdagság, valamiből fenn kell tartaniuk magukat. Pincérkednek, takarítanak, mosogatnak, autókat tankolnak. Szép emberek, tömegesen. Mondjuk ezerből egynek összejön. A többi meg mások mocskát mossa egy elérhetetlen álom reményében. Ha nem lennének sármosak, csinosak, formásak, már biztosan megtalálták volna a saját útjukat az életben. Persze ehhez az értelmetlen helyzethez nemcsak szépség kell, hanem egy bizonyos hozzáállás is. De ha rondák lennének, vagy csak átlagosak, biztosan máshol próbálnának szerencsét.
Egy másik példa: ha egy nő szép, csinos és fiatal, abból rengeteg kellemetlensége van nőtársai részéről. Női eladókkal, női hivatalnokokkal, női kollégákkal, női tanárokkal, női rendőrökkel, női főnökökkel. Amint más nők úgy érzik, hogy te jobban nézel ki, gyűlölni fognak és elég sok mindent megtesznek, hogy ezt éreztessék is. Teljesen mindegy, hogy kedves vagy-e velük, megteszel-e mindent a kedvükre, satöbbi. Őszintén szólva kicsit rajtad is ezt érzem, remélem, nem haragszol és bocs, ha tévedek.
Még egyszer: a szépség önmagában semmi - viszonylagos, ízlés dolga, divatfüggő, korfüggő, ráadásul múlandó is. Hogy előny vagy hátrány, az mindig egy sor más dologtól függ, az élet kontextusában. Külsőség, amely mindig csak másodlagos lehet, még ha az emberek nem úgy kezelik is. A külsőt mindig a belső határozza meg, s ezt nem közhelynek szánom. (Aki látott már halottat, talán érti, mire gondolok - olyankor a külső teljesen üres, mint egy levetett héj. Vagy aki látott ikreket megöregedni, akik közül az egyik csinos maradt és fiatalos, a másik meg mint a saját öreganyja.)
Pici gyerekeket a külső túlmagasztalására tanítani súlyos tévedés és nagyon ártalmas. Szépségversenyeken a sztájlisztok, kozmetikusok, fodrászok, sminkesek és a trendek mérik össze magukat, nem a színpadon billegő bizonyításkényszeres nők. Gyerekszépségversenyeken szerintem az a döntő - nem tudom, még sosem láttam, csak gondolom - , hogy hova mennyire dörgölte magát a szülő, illetve a ruhácskák és púderek mérik össze magukat, nem a gyerekek, az eleve lehetetlen volna.
Ennyi, ezt gondolom és többet már nem mondom el.
Üdvözlet, szeretet és béke - kellemes ünnepeket mindenkinek! Személyes jótanácsom, hogy az ünnepen se a külsőségek kapjanak fő szerepet, mert nem az a lényeg, hogy hány tonna dísz van a fán.
47
Na ne!
2009. 12. 19. 12:22
Kedves mpolgar!
Hát, jól elbeszélgetünk egymás mellett... Köszönöm, hogy megosztotta velünk üzleti praktikáit. Távol álljon tőlem a minősítés, de nekem ez elég mesterkélten hangzik. Hasznosítani pedig akkor sem tudnám, ha akarnám, mert én nem üzletasszony vagyok, hanem egy egyszerű melós, aki a vállalkozói formát választotta azzal a céllal, hogy munkám gyümölcsét magam arathassam le. Nálam az üzleti tárgyalás abból áll, hogy a potenciális ügyfél elmondja, mit szeretne, én elmondom, mennyiért tudom megcsinálni, készítek pár tervet és ha meg tudunk egyezni, van üzlet, ha nem, akkor meg nincs. Én így működöm, ennyi az egész. Még csak kosztümöt sem veszek, csak lecserélem a játszós ruhát. Nem festem magam, nem használok parfümöt, nem hordok ékszereket, sem magas sarkút meg még sok minden mást sem. :)
Ja, és jól félreértettél, nem vagyok elkeseredve. Persze nem örülök, hogy nem a tehetség és a munka minősége számít manapság, de azért elboldogulok valahogy és nagyon szeretek a saját bőrömben lenni. Én inkább úgy gondolom, hogy te nem vagy megelégedve természetadta külsőddel.
A lényeg, amit valójában mondani akarok, hogy a szépség nem csak előnyt, hanem igenis hátrányt is jelenthet az üzleti életben is és bármilyen más területen is. Kérek szépen mindenkit, hogy higgye el: az életben semmi sincs, ami önmagában jó vagy rossz, előnyös vagy hátrányos, fekete vagy fehér. A dolgok nem ilyenek! Mi, egyes emberek adunk tartalmat a dolgoknak a saját habitusunk szerint. Az, hogy velem egy másik ember hogyan bánik a külsőm alapján, az az ő egyéni döntése, legyen az szándékos vagy önkéntelen. Az pedig, hogy én erre hogyan reagálok, hogyan kezelem, az pedig az enyém, és emellett nyilván engem is befolyásul az ő megjelenése. Ilyenek az emberek és ettől szép és jó. Ahányan vagyunk, annyi félék vagyunk - annyi külső, annyi személyiség, annyi viselkedésmód, hangulat, érzelem, neveltetés és minden más.
46
mpolgar
2009. 12. 18. 11:42
Kedves Na ne!
Továbbra sem hiszem, hogy a szépség, vagy a kellemes megjelenés hátrányt jelent az üzleti életben, akár a hétköznapi munkahelyeken. Az első benyomásnál mindig jól jön. Ezt azonnal követi a második, és ez lesz a későbbiekben a meghatározó.
Úgy érzem, nagyon el van keseredve, talán segít, ha leírom saját tapasztalataimat.
Valóban megfelelő módon öltözöm egy üzleti tárgyaláshoz, kosztümöt, vagy ha ruhát veszek, fölötte mindig van egy blézer, nem túl magas sarkú a cipőm, kevés festéket, és illatszert használok. A frizurámat nem „lövöm” be, mindig egyformán viselem. Nem viszek magammal felesleges csomagot, de a szükséges iratok mindig gondosan rendezve egy mappában velem vannak. Első dolgom nyitva kihelyezni az asztalra, ezzel éreztetve, hogy miért vagyok ott. Italt nem fogadok el a tárgyalás kezdetén, max. kávét, üdítőt. A végén esetleg, ha a sikeres üzletkötést zár. Egy határozott, előre nyújtott karral való kézfogás, határozott tartás, szívélyes, ám célratörő társalgás már jelzi, hogy tárgyalni jöttem, és nem szórakozni. Ha a külsőmre utalnak, egy köszönömmel intézem el, és más témát keresek.
A tárgyalás időtartama alatt igyekszem nem éreztetni, hogy számomra fontos üzletről van szó, arra törekszem, hogy észrevegye, foglalkoztat a dolog, de nem minden áron. A második kompromisszumos javaslatnál automatikusan gondolkodási időt kérek, nem ugrom rögtön, mert akkor már jön a harmadik. Sokszor jól jön egy kis őszinteség, nem árt bevallani, hogy a későbbiekben felmerülhetnek nem várt nehézségek, de ilyenkor automatikusan már egy megoldási javaslattal kell élni, növeli a hitelességet. A kezdeti nehézségek, és kudarcok után magamnak kellett kialakítanom ezt a magatartást, nem támadtak nehézségeim azóta. Még egy jó tanács. A másik fél, -legyen bármilyen üzletről szó-, ha fogadott, akkor legalább érdeklődik. Tehát, a cél az, hogy egyenrangú félként kezeljen.
Itt jön az, hogy egy jól kidolgozott üzleti terv eladja önmagát, amennyiben azt jól tálalják.
Az állásinterjú kicsit más, ott önmagamat, a tehetségemet kell eladnom. Itt fordított a helyzet, azért kértem időpontot, mert érdekel az állás, itt nem vagyunk egyenrangú partnerek, kivéve, ha ők kerestek meg engem. Itt nem diktálhatok, pusztán az előnyöket mondhatom el, viszont az őszinteség itt elengedhetetlen, sokszor még előny is. A túlzott öndícséret már gyanakvást kelt. A referenciák nagyon jól jönnek, de nem szabad sokat vinni, egy, jó helyről beszerzett, ellenőrizhető éppen elég. A görcsös igyekezetet itt is ajánlatos nem mutatni. Ismételten felhívom figyelmét a testbeszéd jelentőségére. Léteznek könyvek, amelyek akár rajzos ábrákon mutatják, hogy milyen testtartás, mozdulat, stb. mit sugall a másik ember felé. Sokszor öntudatlanul jelzéseket adunk, aki tudatosan használja, és figyeli a másik reakcióit, előnyhöz juthat.
Legjobb álláskínálatomat úgy szereztem, hogy a leendő főnököm fél órás késéssel érkezett, már nagyon dühös lévén azt találtam mondani, hogy én tisztelem annyira a mások idejét, és a saját munkámat, hogy a királyok udvariasságával élek, ha nem tudok pontos lenni, időben jelzem, vagy más időpontot kérek. Mielőtt elhagytam volna a helyiséget, álmaim állását kínálták, azzal az indokkal, hogy pontosan egy ilyen határozott emberre van szükségük.
Nem érzem magam naivnak, de nem szeretek belemenni abba az utcába, hogy ha hallok, látok valamit, csak azt hiszem el. Példák tömkelege létezik mindenre-a pornóiparral kapcsolatban is-, azok összessége adja számomra a végkövetkeztetést.
Az üzleti élet kemény, de nem elviselhetetlen, a szabályait meg kell tanulni, ez is szakma. Ahogy írta, meg kell tanulni a mértéket, ha valaki ehhez ragaszkodik, okosan használja, hiteles lesz, szívesen tárgyalnak vele, akár szép, akár előnytelenebb a külseje.
Mellesleg, nem az űrből érkeztem, csak megtanultam– kudarcok árán -, hogy mi módon lehet ebben a világban boldogulni. Nem ment egyik napról a másikra.
45
Na ne!
2009. 12. 17. 20:01
Kedves mpolgar!
Azt hiszem, jól félreértetted, amire rámutatni próbáltam (ami egyébként meglep, mert eddig nagyon hasonló véleményen voltunk minden témában). Feltűnően fekete-fehéren látod a dolgot, pedig az élet nem ilyen.
Nemcsak azokat a nőket tapizzák, zaklatják, akik tudattalanul, de szándékosan kiprovokálják a dolgot. Azok, akik abban reménykednek, hogy nem túl vérmes üzleti vénájuk ellenében jól jöhet egy kis külső előny, még nem feltétlenül gátlástalan manipulátorok, akik behálózzák mit sem sejtő áldozataikat. Nekem nincsenek üzleti ajánlataim, amivel kápráztathatnék. Én csak dolgozom, pénzért. Ennyit tudok nyújtani, ez az én üzleti ajánlatom. Én csak a referenciáimat és a tehetségemet tudom felmutatni és ez sajnos manapság édeskevés. Nem adja el önmagát, ahogyan állítod, ez borzasztóan naiv gondolat! Nem hiszem, hogy elítélendőek lennének korai hiú ábrándjaim, hogy a külső megjelenés előnyt jelenthet. Gondolom, ha a megélhetésedről van szó és mondjuk állásinterjúra mész, te is szépen öltözöl és belövöd a hajad. Ez talán visszaélés lenne a külsővel? Abban sem osztom a véleményed, hogy vannak az attraktív emberek, meg vannak a "valóban okosok", akiknek a szavuk szentség. mpolgar, ugye ezt te sem gondolod komolyan?!
Szép és okos üzletasszonyok? Az üzletben nem szépnek és okosnak kell lenni, nem hátrány, de nem az kell. Tudni kell odatenned magad, eladnod magad, megtalálni az egyensúlyt a rámenősség és a finomság között, tudni kell árakat szabni, partnereket találni, tárgyalni és még sok minden más. Szépség? Okosság? Nehogy zokon vedd, de te melyik bolygóról kommentezel? :)
A pornóval kapcsolatosan érdemes megszerezni, megnézni azt a bizonyos filmet, mielőtt okosságokat mond az ember, abból ugyanis nagyon sok minden kiderül, ami sztereotípiákban gondolkodva nem.
Arra próbáltam előző irományommal rávilágítani, hogy a szépség önmagában semmi. Előny is lehet, de éppúgy hátrány is. Attól függ, kinek mit jelent, ki hogyan próbál boldogulni, ki mennyire van tisztában a saját külsejével és azzal, hogy mit kezdjen vele, hogyan éljen vele együtt.
Aki vérmes és sok benne a kurázsi, az lehet akármilyen kinézetű, mindig érvényesíteni fogja az akaratát, érdekeit. Az olyanok meg, mint én is, akik nem szeretik nyomatni magukat, nem szeretnek lobbizni, segget nyalni, karriert, kapcsolatokat építeni, csak egyszerűen szeretnének nyugodtan és jól dolgozni - nos, azoknak ez sokkal nehezebben megy. Hogy ki milyen boldog mindemellett, az már egy teljesen más kérdés.
44
mpolgar
2009. 12. 16. 10:19
Kedves Na ne!
Ha jól értem, a vállalkozásában nagy szerepet szánt a szépségének. Mi történik akkor, ha a partnere nem férfi, hanem nő? Őt is a szépségével, nem a kiváló üzleti javaslataival akarta volna elkápráztatni? Hitem szerint a férfiaknak, /a nőknek is/, szinte reléjük van arra, hogy kiszimatolják, ki akarja őket behálózni, ki aka r vonzerejével visszaélni. Létezik testbeszéd, ami pillanatok alatt elárulja az embert, a másik még fel se fogja, de már érti a jelzéseket. Ha megkapta, használni is akarja.
Az a gyanúm, hogy ilyenkor már nemcsak a hormonok működnek, egy dörzsölt üzletember ilyenkor már megérzi a gyengeséget, hiszen, ha minden rendben van egy üzleti ajánlatnál, akkor nem kell ilyen eszközökhöz fordulni, az eladja önmagát. Vagy, érződött, hogy rendkívül fontos az üzletkötés az Ön számára, ezért élni akart ezzel a lehetőséggel is. Viszont, ha az ajánlat olyan nagyon jó, egy dörzsölt, anyagi érdekektől is vezérelt ember ezt nem hagyja ki, mind a kettőt megszerzi.
Az üzleti világ kemény, minden eszközt felhasználnak a férfiak ugyanúgy, mint a nők a siker érdekében. Mindenütt próbálkoznak, nem véletlen, hogy az asszisztensek, titkárnők, a tárgyalópartnert kiszolgáló kávéfőző kisasszonyok nagy része attraktív, mutatós nő. Hölgyek esetében bedobják a fiatal, vonzó férfimunkatársakat. Meg kell puhítani a partnereket. A valóban okos, kiváló üzleti érzékkel és tudással rendelkezőket meghagyják a háttérben, viszont a szavuk szentség, őket meg azért alkalmazták, hogy a tudásukat kamatoztassák.
Nem hiszem, hogy minden szép, és okos üzletasszonynak ilyen gondjai lennének. Elhiszem, gyakran történnek próbálkozások, de ezt is meg kell tanulni kezelni, ugyanúgy, mint az utcán való füttyögést, a sofőr udvarlását, a tolakodó ajánlatokat akár nyílt színen, akár szűk társaságban. A férfiak antennája ugyanolyan érzékenyen működik akkor is, ha valakiből sugárzik a visszautasítás, még abban az esetben is, ha nem kéri ki magának, vagy nem csinál jelenetet. Ők sem szeretik a kudarcokat, többségük –főként- érettebb korban- visszavonulót fúj, ha érzi, hogy ez nem fog menni.
Ugyanez a véleményem a munkahelyi kellemetlenségekről. Rafinált dolog a szexuális zaklatás. Lehet felkorbácsolni valakinek az érdeklődését úgy is, hogy csak azok a bizonyos apró, ártalmatlannak látszó jelzések menjenek el, aztán ha valaki komolyan veszi, lehet sikítozni. Sokan élnek ezekkel az eszközökkel. Elismerem, vannak olyan helyzetek is, mikor egy főnök eltelve saját hatalmával erre is feljogosítva érzi magát, de az esetek többségében itt nem egy beosztott zaklatásáról van szó, és nemcsak a másik neműeket piszkálják, ugyan más módon, de a saját neméhez tartozó munkatársakon is erőszakosan felül akar kerekedni, mert lételeme a hatalma érvényesítése. Ez viszont már nem szépség, vagy előnytelen külső kérdése, itt jellembeli hibákról van szó.
A pornóiparról pedig az a véleményem, hogy, azok a hölgyek, akik ezt a lehetőséget választják, nagyon is tudják, hogy mibe mennek bele. Hacsak, nem erőszakosan, kényszerrel cipelik őket a kamerák elé, akkor bizony, ezek a szerződések kemény üzleti és anyagi megfontolások után születnek. Hogy nehéz már utána ebből kiszállni, az sem titok, de nagy a pénz csábító ereje. Még akkor is, ha nagyon súlyos anyagi terhek miatt választja valaki ezt az utat. Néhány napos forgatás után többet keres, mintha keményen dolgozott volna máshol. Van, aki ezt könnyen veszi, felvállalja, van, aki utólag magyarázkodik, van, aki belebukik, és vannak, akik továbblépnek. Semmi bajom a pornóiparral, mindaddig, míg nem teszik kötelezővé hogy nézzem, nem kell úton-útfélen belebotlanom, és nem előnyöket, hátrányokat figyelembe véve, önkéntesen választja valaki ezt a foglalkozást.
A fiatalok pedig azért lehetnek egy kívánatos célpont a felhajtók számára, mert, a körükben nagyon sokan zavaros családi háttérrel, labilis érzelemvilággal rendelkeznek, itt aztán lehet halászni. Hogy ez miért van így, az már társadalmi probléma.
43
Na ne!
2009. 12. 14. 00:29
Hogy mennyire szerencsés adomány a szépség - mármint az a külső, ami a kor divatjának és elvárásainak megfelel (a kettő nem feltétlenül ugyanaz), arról eszembe jutott néhány példa.
Láttam a bizonyos fizetős filmcsatornán egy dokumentumfilmet egy pornómogulról. Ő szép lányokra vadászik, fiatalokra, olyanokra, akik életkorukból adódóan, vagy mert nem találták még meg magukat, bizonytalanok és ezért befolyásolhatóak. Behálózza őket, csábító jövőképet fest eléjük és már nyomják is az ipart. Ha kicsit csúnyábbnak születtek volna, talán normális életük is lehetett volna.
De elég, ha csak azt vesszük, hogy a szép lányokat hogyan használják ki a rutinosabb, nem épp szívbajos pasasok. Volt, amikor én is azt mondtam a barátnőimnek: kár, hogy nem lettem picit rondább, rengeteg csalódástól kímélt volna meg az élet. Mások talán úgy látják, hogy milyen jó, mennyi pasi odavan a szép lányokért, csak úgy törik magukat értük. Hát igen. Aztán jön a feketeleves, amikor sorozatban újra meg újra kiderül, hogy mire is ment ki az a nagy kepesztés és milyen gyorsan meg lehet unni az ember lányát.
Aki pedig nem rendelkezik elég előnyösnek tartott külső adottsággal ahhoz, hogy trágár dolgokat kiáltoztak volna utána suhanc gyerekek az utcán, vagy hogy vadidegenek fogdosták volna a fenekét a tömött buszon, vagy hogy kirúgja a főnöke, amikor semmilyen módszerrel nem sikerült ágyba vinnie, azért az nem feltétlenül olyan sorsa sújtott, mint gondolja.
Aztán eszembe jutott, hogy hogyan sikerült "hasznosítanom" külső adottságaimat az üzleti életben. Amikor elindítottam a vállalkozásomat, azt gondoltam, talán versenyelőny lehet, hogy fiatal vagyok és relatív szép. Hisz látom a pasasokon, hogy másképp állnak dolgokhoz, ha egy csinos nővel beszélnek, mint amikor nem. Én is párszor ingyen buszoztam, mert tetszettem a sofőrnek meg pár hasonló apróság. Szóval gondoltam, jól jön a vállalkozásomban. Elárulom nektek, mire jutottam vele: azok az ügyfelek, akik azért adnak munkát, mert tetszem nekik, azok a legrosszabbak. Ha valaki csak ezért dolgoztat velem, az talál valami három filléres munkát a számomra, ami eltart hat hétig, találkoznunk kell harmincháromszor és a végén kerestem rajta tíz forintot, mínusz a benzin. Közben meg végignézem, ahogy csorgatja a nyálát és türelmesen végighallgatom a rossz csajozós szövegeit. A nagy melókat meg megcsináltatja a konkurenciával.
Hát, nagyjából ennyit arról, milyen jó dolog a szépség. És hogy 'milyen fontos' pici korban a kislányok fejébe vésni, hogy ők aztán nagyon szépek és más tulajdonságuk igazán csak mellékes lehet mindemellett.
Ha valaki lánynak születik és egészséges lelki környezetben nő fel, az rendben lesz később a saját nőiségével akkor is, ha nem pontozzák az oviban, hogy mennyire bájos a pofija. Sőt, sokkal inkább akkor, ha hagyják békében felnőni és megélni önnön nőiségét anélkül, hogy beleártanák magukat perverz pedofil pontozóbírák.
42
mpolgar
2009. 12. 07. 10:15
Folytatás
A szépség megőrzése megint egy külön kategória. Sokan elcsúsznak ezen a jégen. A szépség megőrzése nem azt jelenti, hogy fiatalnak kell látszani, hanem azt, hogy az öregedés folyamata következtében jelentkező kellemetlennek tartott jelenségek kialakulását lassítsuk, nem megszüntessük. A folyamat megállíthatatlan, hiszen születésünk pillanatától folyamatosan öregszünk, szellemben és testben egyaránt, és a külsőnek egyensúlyban kell lennie a belsővel. Ha valaki ezt az aranyszabályt a természetesség határán túl felborítja, akkor igazából öngólt lőtt, nem egy csodálatosan szép korosodó ember, hanem egy rémes pojáca lesz belőle. A sztárvilágban van erre kirívó példa elég.
Ugyanez a szörnyű jelenség figyelhető meg a gyerekszépségversenyek kis résztvevőin is. Nem a korának megfelelő az öltözéke, a frizurája, smink fedi a hamvas kis bőrét, az arcfesték öregíti az arcát, eltűnik a gyerekeket jellemző őszinte báj, felnőtt módra viselkedik. Tinik is sokszor esnek ilyen hibába, és nem értik, hogy miért nem tetszenek, pedig egy vödör festéket kentek magukra.
A smink divatja koronként változott, és változik, ma a divatirányzatok követése mellett az előnyös hangsúlyozására, az előnytelen kendőzésére is szolgál.
Az idősek szépészete ugyanolyan kívánalmaknak kell megfeleljen, mint a fiataloké, az aranyszabályokat itt is be kell tartani, a gond az, hogy idősebb korban kicsit többet kell foglalkozni vele, miután a bőr már nem őrzi ifjonti állapotát, de aki tudatosan készül az érettebb évekre, megbarátkozik a korával, külsejével, nem okoz törést, ha nem a húszévesekkel emlegetik együtt. Soha nem tudom eleget hangsúlyozni, hogy önmagában a szépség nem elégséges, a belső egyensúly, az önmaga elfogadása a legfontosabb, a görcsös erőlködés a külső értékekre, kevesebb eredményt hoz, mint a belső béke és harmónia kisugárzása. Ez minden korosztályra érvényes.
A szépészettel lehet élni, és lehet visszaélni. Aki, ha változtat valamit a külsején, nagyon vigyázzon arra, hogy mindig csak egy fokkal javítson az eredeti külsején, ez még hihető, eladható. Amennyiben valaki több generációnyit óhajt fiatalodni, vagy drasztikusan megváltoztatni a külsejét, az nem eredményes, sem a környezete, sem az őt nem ismerők nem fogják „bevenni”, más a mögöttes lelki tartalom, ezt más is észreveszi. Sajnos, az az igazság, hogy a természetben ugyan lehet egy kicsit csalni, de meghamisítani nem engedi magát.
Igaz, hogy ez nem egyértelműen a gyermekszépségversenyekről szólt, de azt hiszem, hogy szoros összefüggés van a kettő között. A felnőttek közül sokan szeretik kivetíteni a saját ízlésvilágukat, igényeiket, elképzeléseiket, reményeiket a gyerekeikre. Hogy végig gondolják-e, a gyerek lelkében, annak egészséges fejlődésében milyen károkat okoznak, már más dolog.
Ilyenkor a szülőket kellene pszichológushoz küldeni, meggyőződésem, hogy elsősorban ők küszködnek önértékelési és lelki problémákkal, és rossz gyógymódot választanak.
41
mpolgar
2009. 12. 07. 09:08
Sajnálom, ha félreérthető voltam. Nem a szép nők értelmi képességeit vonom kétségbe úgy általában, azokról beszélek, akik pusztán a szépségüket használják, azokkal viszont nyilván van valami gond ott fenn. A magukra valamit adók viszont nem elégszenek meg azzal, hogy csak szépek, és én bizony, ezeknél elfelejtem a külsőt, nem az a lényeges. Szó sincs a szépség lenézéséről, pusztán nem tulajdonítok akkora jelentőséget ennek az adottságnak, mint ahogy sokan teszik.
Hogy minden férfi, aki nem a legszebb nőt választja társnak egy életre, az önértékelési zavarokkal küzdene? Sok ilyen is van, -azok viszont, az un. FÉRFI kategóriában nem jeleskednek -,én viszont azokról írtam, akik nagy sikereket arattak ezen a téren, de mikor komoly párválasztásra került a sor, akkor nem a szép pofi, a hibátlan alak volt a döntő, nem a csillogás vonzotta, hanem egy másfajta értékrend, ami ettől tartósabb.
Azt viszont továbbra is fenntartom, hogy az un. szépség genetikai adottság, és az „csak úgy van”. Minden további, amit az ember ennek megőrzéséért, az előnytelen elkendőzéséért, az előnyös kiemeléséért tesz, már más dolog.
Tudom, miről beszélek, 25 évig dolgoztam a szépségiparban. Sokan jó szakembernek tartottak, ezért veszem magamnak a bátorságot, hogy azt higgyem, tudok erről a témáról valamit.
Szét kell választani a veleszületett adottságokat, a jól ápoltságot, és a művi szépséget.
A veleszületett adottságok: ideális alkat-ez koronként változik; arcforma, szem, száj, haj, bőr-nagyjából minden korban hasonló volt a tetsző, a haj- és bőrszín koronként változó -.
A jól ápoltság kívánalmai ma: tisztaság; rendezett, egészséges haj; jól megválasztott öltözet és frizura; egészséges, ápolt bőr; tiszta, ápolt kéz és láb; szájhigiéné, és a fogak karbantartása; a nem kívánatos szőrzet eltávolítása; dezodorálás, a mindenkori divatnak megfelelő, az arc adottságaihoz és alkalomhoz illő szolid smink.
Művi szépészet: ez már sokkal tágabb, és árnyaltabb. Ide tartozik minden, amit művi beavatkozással végeznek, a szemölcseltávolítástól, a fogazat korrekciójától, az orrplasztikán, a mellkorrekción, inplantátumokon, a zsírleszíváson, a ránceltávolításon, botox-kezelésen, a haj és szemöldök beültetésen át egészen az arc és más testrészek teljes átalakításáig. Elméletben a haj és egyéb szőrzet tartós festése is idetartoznának, de az egyrészt múlandó, másrészt ma annyira általános, hogy nem lehet már ide sorolni.
A művi szépészeten belül is különbséget kell tenni. A plasztikai sebészet eredendően helyreállító, korrekciós műtétek végzésére jött létre –balesetek következményei, kirívó, személyiségtorzulásokat okozó hibák, veleszületett rendellenességek megszüntetésére. Ma a fő profilja már a szebb, kívánatosabb külső kialakítása-többnyire.
Folyt. köv.
// 2009 // nov // 26
